2009. november 17., kedd

KÖZBIZTONSÁG...

Rosszul érzi magát az állampogár, nem érzi magát biztonságban.
Bajnai közbiztonsági programcsomagja elindított valamit az országban, ami akár a közbiztonság tényleges javulásához is vezethet.
Habár az állampolgárok a helyzetet általában sokkal rosszabbnak érzékelik a valóságosnál, ez semmiképpen sem haszontalan.
Sajóbábony az élő példája közállapotainknak, - vonulászik a Gárda a cigánybűnözésre hivatkozva, közben meg kiderül, hogy a háromezer lakosú településen tavaly összesen három betörés volt a harminc körüli bűncselekményen belül, - nem egy döbbenetesen magas szám.
Fel van hergelve a nép, nem foglalkozik tényekkel, statisztikákkal, vevő az ostoba uszításra és társadalmi méretekben folyik a konfabulálgatás.
Könnyű a helyzet, megvan a bűnbak is, - a cigány, aki nem dolgozik, aki lop, aki deviáns, aki genetikailag determináltan bűnöző.
Mintha csak száz évvel ezelőtt járnánk, csak most a zsidó be lett helyettesítve a cigánnyal, de a primitív gyűlölet semmit sem változott, és a helyzet egyre csak romlik.
Vona meg igét hirdet, - él a helyzet adta propagandalehetőségekkel, csendőrséget és legalizált párthadsereget vizionál, bátran visszautasítja a helyi cigányvezető felé nyújtott kezét, - neki nem üzlet a békesség, ő etnikai konfliktusokban utazik.
Ha megnézi az ember, hogy kikkel van körülvéve, nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a sok rosszküllemű láttán, - ami azt illeti, nemigen látok nagy differenciát közöttük, meg azok között, akik ellen ők akarják védeni a magyar társadalmat.
Ennél már csak az un. cigányvezetők szánalmasabbak, élükön a valódi self made man, az önmaga által kinevezett Kállaival, aki úgy néz ki, mint a cigányvezető paródiája...
Talán meg kellene próbálni visszamenni az alapokhoz és befejezni a cigányozást, legfőképpen állami szinten.
A problémákat nevükön kell nevezni, - a bűnügyi kérdéseket bűnügyi kérdésnek, a szociális gondokat szociális problémának, az életviteli anomáliákat életviteli gondoknak, a pedagógiai problémákat pedagógiai problémának  és mindegyiket a saját eszközrendszerével kezelni, - ez sokat segítene abban, hogy a hatéves Kolompár Pistikét ne potenciális bűnözőnek hanem jövendő kőművesnek, villanyszerelőnek, horribile dictu orvosnak nézzük, hogy a betörőben ne a cigányt, hanem a bűnözőt üldözzük, hogy a pénztelensége miatt fát lopó szerencsétlenre ne körvadászatot tartsunk az erdőben, hanem teremtsük meg a feltételeit, hogy télre tüzelőhöz juthasson, természetesen valamilyen ellenszolgáltatásért.
És munkahelyek kellenek, mert jelenleg otthon vagy a kocsmában üldögél értelmes elfoglaltság nélkül sokszázezer ember, cigány-nemcigány vegyesen, akinek a semmittevéstől rossz ötletei támadhatnak...
Azért, hogy az állampolgár jól érezze magát az országban  elsősorban a politikusoké a  felelősség.
Ahol a legnagyobb  ellenzéki párt képviselői jó heccnek tartják a csoportos normaszegést, ahol egyes politikusok hamiskás mosollyal nyugtázzák az utcákon randalírozó kormányellenes csőcselék rombolását, ahol a szélsőséges párthadsereg egy szó reakció nélkül flangálhat a Köztársasági Elnök ablaka alatt, ott reálisan nem is várható el a rend és a nyugalom.
Pedig minden politikus elsőrendű célja az kellene legyen, hogy megteremtse egy nyugodt, kiegyensúlyozott élet feltételeit egy kiszámítható, biztonságos országban.
Ma szinte utópia...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: