SZOCIALISTÁK...

Haragszom a szocialistákra.

Mármint a Szocialista Párt vezetőire.

Ami azt illeti, jobban haragszom rájuk, mint a Fideszre meg a Jobbikra együttvéve.

Azért haragszom rájuk, mert cserben hagyják a választóikat.

Rossz nézni a sok tanácstalan szocialista szavazót, aktivistát, akik keresnének valami támpontot a mai nem könnyű politikai helyzetben, várják, hogy valaki mondja meg nekik, hogy hogyan vegyék fel a harcot az egyre magabiztosabb és egyre agresszívabb jobboldallal.

Nem kapnak választ a kérdéseikre, nem kapnak segítséget a hétköznapok harcához, a barátokkal, ellenfelekkel folytatott beszélgetésekhez, vitákhoz, -   magukra hagyta őket a szocialista párt vezetése.

Merthogy roppant elfoglaltak, nyűglődnek a belterjes problémáikon, csiszolgatják a napi erőviszonyoknak megfelelő listácskáikat, hagynak elfekélyesedni kezdetben könnyedén kezelhető problémákat is, - tátják a szájukat és várják a csodát.

Imádom Lendvai Ildikót, ragyogó frakcióvezető volt és még ragyogób debatter, - sajnos utolérte szinte minden jobb sorsra érdemes vezető sorsa: olyan beosztásba került, amelyre már nem alkalmas.

És elfogytak mögüle - vagy tán nem is voltak ott soha - Szekeres, Kiss, Szili meg a többiek, - a lázadó ifjúság pedig csak a saját pozicionálásával van elfoglalva, nem nagyon törődve azzal, hogy lassan már nem lesz párt a pozícióhoz.

Rémálmokat lehet olvasni: Mesterházy lesz a miniszterelnök-jelölt, meg ilyesmiket.

Minden tiszteletem az ifjú titáné, de már ránézésből sem alkalmas a posztra, - a szocialistáknál nincs egy hozzáértő ember, aki felrajzolná nekik egy nehéz helyzetben levő párt vezetőjének profilját?

Mesterházy ráér, fiatal még és van bőven tanulnivalója, emellett az egész ország a Zuschlag ügyben játszott szerepétől fog visszhangzani, akár igazak a vádak, akár nem.

Ez az út egyenesen a süllyesztőbe vezet.

Alapvetően a szocialisták ott qrják el, hogy nem ismerik fel, hogy a mai választások nem ideológiai síkon, hanem a kommunikáció szintjén dőlnek el.

Hiába mondanak hosszú és tartalmas beszédeket, adnak ki színvonalasnak gondolt brosurákat, a klipekhez szoktatott választó nem hallgatja meg, nem olvassa el  a bonyolult okfejtéseket.
Neki háromszavas mondatokban, háromszort elismerve kell megmondani a tutit, kedves barátaim.
Háromszavas mondatokban, háromszor elismételve.

Mert el kell ismételni neki, kedves barátaim, háromszor, háromszavas mondatokban...

Gyurcsány lop!

Gyurcsány hazudik!

Ezek üzenetek a választónak, aki boldogan elfogadja, hogy ez az oka az ő egyéni problémáinak, - ha elég soxor ismétlik, tán el is hiszi.

Erre gyönyörű példa az ország nyomoráról szóló jammerolás, - nyolc éve nyomatja a Fidesz és mára mit látunk?  
Mindenki rosszul érzi magát, jóllehet az összes tény és adat ellentmond az állításnak.

A azocialista propaganda szomorúszemű irányítói arra is képtelenek, hogy legalább Orbán legormótlanabb hazugságaira reagáljanak, - tegnap például Kálmán Olgánál megengedte magának azt, hogy kijelentse: a külpiaci folyamatoknak nincs hatásuk a magyar gazdaságra.

Olgánk köpni-nyelni nem tudott, - van a pofátlanságnak egy szintje, amelyik már lebénítja az embert...

És foglalkoztatni kell a választót, az aktivistát meg különösen, mert ha nem érzi maga körül a csapatot, a közösséget, melyhez jó tartozni, amely az övé,  akkor elmagányosodva elbizonytalanodik, vagy közömbössé válik.
Ha a szocik el tudnák vinni a szavazófülkébe azokat a választóikat, akik ma azt mondják, hogy "ezekért" nincs értelme elmenni választani, akkor Orbán sírva fakadhatna.

A helyi szervezetek vezetői meg annyit érnek ma, mint p*nán a szőr, mindegyik helyi vezető már a 2010-es őszi választásokra helyezkedik, mintha ez lenne most a legidőszerűbb feladat.

Nem lehet látni sem a szocialista pártot, eltékozolják a Bajnai kormány eredményeinek gazdag propaganda-lehetőségeit.
Ha van valami valóban kiváló eredmény, akkor megengedik, hogy az ellenfél elhazudja, a szocialistákhoz közelálló értelmiségiek meg - szokás szerint - kívülállóként tetszelegve még rugnak is egyet-egyet beléjük, a szent tárgyilagosság jegyében.

Akárhogy is nézegetem a dolgot, Gyurcsánynak nem volt egy mondata sem Öszödön, amelyik ne lett volna helyénvaló, amelyiket ne igazolta volna az eltelt idő.

A szocialisták legnagyobb hibája az volt, hogy engedték elmenni Gyurcsányt, aki egyébként pontosan tudta, hogy mit csinál, mikor lemondott a kormányfői posztról és meg akarta tartani a pártelnökit, - a kisstílű megyei potentátok azt gondolták, hogy majd ők akkor most megoldják a problémákat Gyurcsány nélkül is, - ennek jegyében  bohózatot csináltak a miniszterelnök-jelölésből.
Aztán mikor már mindenki bohócnak nézte őket, akkor megválasztották azt, akit Gyurcsány az első perctől javasolt. .

A szocialisták jelenlegi vezetői képtelenek a politikai pálya átlátására, a munka koordinálására, emellett nincs közöttük egyetlen emblematikus figura sem, aki képes lenne európai színvonalon megjeleníteni a pártot, a magyar baloldalt.
Amit egyébként a legnagyobb szemétségüknek gondolok az az, hogy nem védték meg Gyurcsányt, - ha szóba került a neve, akkor sejtelmes mosollyal, szemlesütve sunnyogtak.
Ezzel azt a benyomást keltették, mintha a Fidesznek és csatlósainak igazuk lett volna, holott ha valaha volt Magyarországon szennyes, antidemokratikus politizálás, hát akkor az éppen Gyurcsány és kormánya ellen folyt.
Persze ez is rájuk ütött vissza, most iszogathatják opportunizmusuk nem túl kellemes ízű levét.

Még nem késő, még vissza lehetne hívni pártelnöknek Gyurcsányt, aztán az ellenzék hadd ugatérozzon, - kit érdekel?

Nyerni valószínűleg már ő sem tud, de a veszteséget minimalizálni, kármenteni  még esetleg.

És őt szeretik a mezei szocialisták, benne lehet erőt és képességet látni, őt bátran szembe lehet állítani a pöttöm akarnokkal, - bírja a versenyt és bírja a gyűrődést.

De túl sokáig szarakodni nem lenne szabad, - kopik a bázis erősen, ha nincsenek igazodási pontok.

Nem engedhetjük meg magunknak a semmittevés luxusát...

:O)))