2010. február 21., vasárnap

LÁGER...

Hódmezővásárhelyi falfirkák.
Cigányokat lágerbe" "A JOBB” – ezt a szöveget fújták a falakra tíz, romák által lakott hódmezővásárhelyi házon vasárnap reggelre.
Rendezett utcában, rendezett házakon jelentek meg a feliratok, úgy tünik, nem környezetvédelmi szempontok inspirálták a művészt...
A Rendőrség nyomozást indított, a város polgármestere Lázár János a hódmezővásárhelyi polgárok elleni példa nélküli durva támadásként értékelte az esetet, és nyilatkozott: „Hódmezővásárhely önkormányzata a leghatározottabban elítéli, hogy a városban vagy az ország bármely területén bárkit származása, neme, világnézete, politikai, vallási, illetve felekezeti hovatartozása miatt hátrány vagy megkülönböztetés érjen.
A hódmezővásárhelyi önkormányzat minden segítséget megad a sértetteknek."
Nyilatkozott a Jobbik is: "Sajnálatos, hogy kampányidőszakban ilyen esetek történnek Hódmezővásárhelyen. A Jobbik programjával ez a megnyilvánulás teljes mértékben ellenkezik. Ez egyértelműen a magyarság és a cigányság közötti konfliktus szítását és mélyítését eredményezheti. A Jobbik Magyarországért Mozgalom kampányának mindez nem érdeke és nem célja. Vajon ki állhat a provokáció mögött?” - kérdezték.
Kampányidőszak van, és a cigány választó is választó, ugye...
Eszükbe sem jutott a tükőrbe nézni.
Merthogy a jelenség mögött még akkor is ők és Lázár János fideszes elvbarátai állnak, ha ez a konkrét eset esetleg valóban provokáció lenne.
Mielőtt beeveztünk volna a szabadság és jólét honába, úgy húsz évvel ezelőtt ilyen esetek nem fordultak elő, merthogy a cigányok és a többségi társadalom között etnikai konfliktus nem létezett, a cigányság a nemzet része volt, még ha közöttük magas volt is a szakképzetlenek aránya és ha közülük némelyek életvitele hagyott is maga után kivánnivalót.
Nem a nemzetből kirekesztett, egzisztenciális, társadalmi és politikai páriaként kellett élniük, munkával keresték a kenyerüket, fenn tudták tartani magukat és családjukat, ezzel együtt az önbecsülésüket is.
A gyermekeiket taníttathatták, a nincstelenség nem állta útját a felemelkedésüknek, száz és ezer példa van erre.
Aztán fordult a világ - máról holnapra munka és megélhetés nélkül találták magukat, és hiába kerestek munkát, nem találtak.
És igen, - lehet, hogy voltak közöttük, akik kezdetben a munkanélküli segélyt jóleső pihenésként fogták fel, de letelt a munkanélkülieknek biztosított segélyezési idő, és akkor döbbentek rá, hogy továbbra sem tudnak megélhetést adó állandó munkát találni,
Ott maradtak kegyelemkenyérre ítélve.
Nem kell tagadni, bizony közülük sokan átlépték a törvényesség mezsgyéjét is, ami akkor is büntetendő, ha magam sem lennék rest más erdejéből fát vágni, ha a gyerekeim számára kellene fűtött szobáról gondoskodnom, és nem lenne tüzelőanyag beszerzésére semmiféle törvényes módom.
Időközben a társadalom is megváltozott, egy nagyon széles réteg - milliónyi ember -  került rossz szociális körülmények közé és sajnos megjelentek azok is, akik - magyarázandó a helyzetet - régen bevált módszert vettek elő, ellenségképet festettek fel nekik: a cigányok azok, akik elköltik azt a pénzt, amit ha ők kapnának, megoldódna a problémájuk.
Senkit nem érdekelt, hogy nem származás szerint folyik a segélyezés hanem élethelyzet szerint, senkit nem érdekelt az, hogy a családi pótlék akkor sem fedezi a gyderekek megélhetését, ha öt gyerek után utalják ki, - a gyűlölet és irigység tárgya a többségi társadalom primitívebb felében a cigány lett.
Ehhez pedig asszisztált a teljes magyar jobboldal - tán az MDF kivételével - és kihasználva alantas ösztönöket legalizálta a rasszizmust.
Először csak verbális szinten, de nem állt meg itt a dolog.
A Jobbik által létrehozott Magyar Gárda és a cigánygyilkosságok már csak hab voltak a tortán, mint ahogy a gumikalapácsos fideszes Molnár Oszkár vagy a jogi végzettségét meghazudtoló, prejudikációjával a községet a helyi cigányok ellen hangoló  kiskunlacházi dr. Répás József is csak tovább szította a feszültséget.
Munkát kellene adni a munkanélküli cigányoknak (is) megint, csak ez lenne a legelesettebbek számára megoldás, a többi csak felesleges handabandázás.
Az etnikai feszültségek keltése ellen pedig igen szigorúan kell fellépni, merthogy a rasszizmus igen alattomos kór, hamar fertőz és hosszú idő a gyógyulás belőle.
Ebben lenne a liberális és baloldali értelmiség felelőssége, merthogy egyetértek - fontos lenne törvénnyel fellépni a holokauszt tagadása ellen is, de a jelenlegi helyzetben ennél sokkal fontosabb lenne fellépni a rasszizmus mai megjelenési formái ellen, hogy nehogy úgy ötven-hatvan év múlva egy  XXI. századi porrajmos tagadása ellen kelljen törvényt hozni.
A mellékelt képen cigánygyerekek láthatók Hitler lágeréből, - csak, hogy tudjuk, miről szólnak a feliratok...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: