2010. március 21., vasárnap

GÁRDA RELOAD...

Hajdúhadházon választási gyűlést tartott a Jobbik.
Romák akartak résztvenni a rendezvényen, - meg akarták kérdezni a gyűlés szónokától Szegedi Csanádtól, hogy milyen intézkedéseket tervez a Jobbik azokon a településeken, ahol nagyszámú cigány közösség él.
Nem sikerült feltenni a kérdéseiket, mert a bejáratnál útjukat állták az Új Magyar Gárda Mozgalom névre hallgató rohamosztagosok, ujdonat egyenruhájukban, amely -szerintük - immár összhangban van a törvényességgel.
Percig sem csodálkoznék, ha egyszercsak feltünne egy Újmagyar Gárda...
Persze értem én ezeket a derék embereket, - próbálkoznak, kísérletezgetnek - meddig feszíthető a húr (hogy nyilasokról szólván stílszerű legyek...), hogy hol a hatóságok tűrőképességének határa.
Amit nem értek, az a hatóságok magatartása.
Egy ilyen gittegylettel egy hónapon belül le lehetne számolni, a tagokat bírságolni, a vezetőket bíróság elé állítani és gyorsított eljárásban elítélni, - de nem megy.
Mint ahogy nem ment a határozott és egyértelmű intézkedés az egész magunk mögött hagyott cikluson keresztül sem.
Egyrészt hiányzott hozzá a politikai bátorság, - Rákosira és a pufajkásokra visszameenően szorong bármelyik baloldali kormány a jobboldali rendbontókkal szembeni határozott fellépéstől, feszengve hozza meg azokat az intézkedéseket, melyeket bármelyik európai demokrácia hezitálás nélkül meghozna.
Másrészt meg itt a demokratikus intézményrendszer összehangolt intézkedéseire lenne szükség.
Hiába teszi a dolgát a rendőrség, ha nem partnere az ügyészség, hiába emel vádat az ügyész, ha a bíró elmismásolja a bűncselekményt és felmenti vagy nevetséges büntetéssel bünteti a vádlottat - lásd a televízió-székház ügyét.
És mindenekfelett hatástalan minden törvényességre irányuló törekvés, ha a politikai osztály nem húz egyértelmű határokat, pontosan kijelölve, hogy meddig terjedhet az egyén vagy politikai csoportosulás cselekvési lehetősége.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy ugyan, mi is történne, ha holnaptól valamelyik párt hívei munkásőr egyenruhában, vörös zászlók alatt masírozgatnának a rózsadombi utcákon, figyelmeztetve a burzsujokat a helyes viselkedésre, - gondolom, a Gárdával szemben oly nagy türelmet és megértést tanusító államapparátus fiolyvást a jogállamra mutogató képviselői sikítófrászt kapnának, és ezen az sem változtatna semmit, ha a betiltásuk után az acélszürke dzsekit bőrkabátra cserélnék, a'la Szamuely...
Rájuk rohadna a műanyaglakat.
Pedighát a Rózsadombon - lássuk be -  többet lopnak, mint a cigánysoron...
Azt tanultam hajdan, hogy amikor a bíró jogszabályértelmezésbe bonyolódik, akkor egy dolgot semmiképpen nem téveszthet szem elől: ez pedig a jogalkotó szándéka.
Hogy milyen társadalomellenes magatartást látott jónak a törvényalkotó szankcionálni.
Sajnos, ma - úgy tünik - több társadalom él ebben az országban, ahogy ezt Morvai Krisztina oly szépen kifejtette: a magunkfajták meg a magukfajták.
Nem lenne baj ezt a szánalmas állapotot felszámolni, és nem gondolom, hogy ennek legjobb útja a Magyar Gárda törvényesítése lenne.
Ernst Röhm itt sétál közöttünk, csak a nevét magyarosította...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: