2010. március 15., hétfő

A NEMZET LÁBAI...

Ezek előtt borult le Kossuth Lajos anno Viktor szerint.
"Azt üzenjük a helytertótanácsnak, mely reszketni méltóztatik, hogy már csak 27 nap, ideje csomagolni! Itt vagyunk!" - mondá a szónok.
Szép szavak, nagy kár, hogy Kossuth nem a nemzet lábai hanem a nezet nagysága előtt borult volt le, ami igen nagy szerencséje, merthogy a nemzet lábai akkor is és ma is meglehetősen büdösek.
Ezen túlmenőleg itt van ez a helytartótanács ügy is, - érdemes egy cseppet elmerengeni rajta.
1848-ban valóban létezett helytartótanács, miután az ország egy abszolut monarchia, egy birodalom - a Habsburg-birodalom része volt.
Ma viszont az ország állítólag szuverén állam, törvényhozását a nép közvetlenül választja, kormánya a képviseleti demokrácia szabályainak megfelelően alkotmányos úton kerül hatalomra.
Miről beszél hát a szónok?
Kinek a helytartói az alkotmányosan és demokratikusan megválasztott magyar testületek?
Kinek az érdekeit képviselik, kik azok, akiknek helytartói Magyarországon?
Talán érdemes lenne végigmondania a megkezdett mondatokat, mert ebben a formájukban érdekes asszociációkra adhatnak alkalmat, ami lehet, hogy kedves játék a szélsőjobbnak, de roppant veszélyes játék a Magyar Köztársaságnak...
Azt is mondta Orbán, hogy "minden magyarnak meg kell zabolázni a romlottságra való hajlamát, és magában végre kell hajtani azt a gyökeres változást, amellyel végérvényesen a becsület, a haza, a szorgalom és a tudás mellé állunk."
Azért én úgy vélem, hogy talán mégsem lelhető fel minden magyarban romlottságra való hajlam. 
A magyarok többsége szolidan és becsületesen éli hétköznapi életét, eszébe nem jut szölőbányákat gründolni állami pénzen, fel sem merül benne, hogy befolyását latba vetve pályázatokat nyeressen családtagjaival.
De hát - mint tudjuk - ki mint él, úgy ítél, és ha csak saját magára vonatkoztatva megfogadja szónokunk saját bölcs tanácsát - már beljebb vagyunk.
Aztán még agitált egy kicsit a Jobbikra leadott szavazatok ellen, és szerényen megállapította, hogy csak a Fidesz képes egyesíteni az erőket, csak a Fidesz képes a törvényes elszámoltatásra, a demokratikus normák megteremtésére és hazánk nemzetközi tekintélyének visszaállítására.
A fenyegetőzést még csak értem, de talán ezeket a megteremtendő demokratikus normákat, meg a helyreállítandó nemzetközi tekintélyt cizellálhatná egy kicsit a Vezér, mert így magukban ezek tartalom nélküli, üres lózungok.
A többi párt is ünnepelt, illetve ünneplés címén kampányolt egy jóízűt, - mindenki mondta a magáét.
Demszky beszédét szokás szerint szétordították a jobber talpasok, - állítólag még halálfejes zászló is akadt az árpádsávok mellett, a nyilasbarbi Budaházyért ágált, az Új Magyar Gárda sorfalat állt, az MDF kulturáltan és visszafogottan ünnepelt, míg a LMP forradalmi pontokat alkotott nagy fantáziáról téve tanúbizonyságot.
Mesterházy meg felleltározta a Fidesz és Orbán összes rossztulajdonságát, - csodálom, hogy a gyűlése estére véget ért... 
A rendszerváltás előtt ez a nap ünnep volt,  mindenki kitűzte a maga kis kokárdáját és egy percre átérezhette a nemzethez tartozás felemelő érzését.
Ma némelyik kokárda akkora, mint a malomkerék, és ahogy elnézem, nemzetből lett kettő vagy három,  a hozzájuk tartozás érzése pedig nemigen mondható felemelőnek.
Kaptak néhányan kitüntetést is, akadt megint egy bunkó, aki nem fogott kezet Hiller Istvánnal.
Szánalmas alak, - a lóvét bezzeg nem utasította vissza...
No, kb. itt tart az ország 2010 márciusának közepén, - túl büszkék nem lehetünk magunkra...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: