2010. április 30., péntek

+6Ó...

Mesterházy meghatódott, írja a Népszabadság Online.

A Parlament alakuló ülését előkészítő egyeztetésen történt ez a szívmelengető esemény.
Állítólag ott hangzott el a szocialista frakcióvezető szájából, Lázár Jánoshoz a Fidesz új frakcióvezetőjéhez címezve, hogy "mélyen meghat ez a nyitottság".
Elolvastam a hírt és én is mélyen meghatódtam, kisvártatva ejtettem egy-két igaz könnyet is a Fidesz kooperatívitásának eme újabb szép megnyilatkozásán, miszerint teszi azt, ami egy parlamentáris demokráciában a kormánypárti többség dolga: megvitatja az ellenzékkel azokat a dolgokat, melyeket az Alkotmány, törvények vagy a házszabály a Parlament hatáskörébe utal.
Bár ami azt illeti, azért élhet a szocialista frakcióvezetőben némi gyanakvás, mert egy félmondatban kifejezte abbéli reményét, hogy ilyen egyeztetésekre nem csak olyan ügyekben fog sor kerülni, mikor azt kell eldönteni, hogy mikor hozzák be a zászlókat az ülésterembe, de Lázár megnyugtatta, - "más rendszer lesz a jövőben" - a nemzeti együttműködés jegyében, a kétharmados többség birtokában szeretnék megismerni a leendő ellenzék álláspontját érdemi, tartalmi ügyekben.
Azt hiszem nem egészen tiszta a fideszes titánok előtt, hogy a kétharmad bár igen sok mindenre felhatalmazza a többséget, mégsem azt jelenti, hogy most akkor ők kegyet gyakorolnak, ha tárgyalnak az ellenzékkel.
Ha tárgyalnak, akkor csak teszik azt, amiért fizetjük őket.
Fene tudja miért, de én szkeptikus vagyok, és ez a "nemzeti egység" duma is zavar kissé, mióta kiderült, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben.
Merthogy ha ez így van, és a nemzet kormányon van, akkor úgy tünik, hogy végre kisímultak a dolgok, a nemzet folyvást egyet fog érteni magával, ellenzéke meg egyetérthet vele, ha van kedve hozzá.
Egyelőre.
Később lehet, hogy kötelező lesz...
"A nemzeti együttműködés rendszerének" első lépése a parlamenti munkában nagyobb kockázatot nem hordoz magában, az ellenzék majd tesz néhány érdemi javaslatot, - milyen sorrendben kell kezet csókolni Orbánnak, a hercegprímás teljes ornátusban lesz köteles megjelenni a rendezvényen vagy megfelel a papi civil, melyik ellenzéki képviselőnek kell viselt dolgai miatt az ülésen egy naranccsal a szájában ülni padjában stb...
Lázár szerint "láthatóan az MSZP képviselőit ez meglepte, mivelhogy nem az együttműködés, hanem a diktatórikus kormányzás volt eddig rájuk jellemző a parlament alakulása kapcsán is".
Ebből a nyilatkozatból aztán pontosan beárazható a Fidesz nagyvonalúnak szánt lépése és meggyőzödhetünk egyúttal, hogy a népi szólásmondások a zemberek hallatlanul éles megfigyelőképességén alapulnak, - jelen esetben a "kutyából nem lesz szalonna" bölcsességét láthatjuk visszaigazolva.
Én persze egy szemét bolsilibsi vagyok, aki nem nyughat, és azon elmélkedik, hogy ez a nemes hozzáállás - mármint az együttműködési szándék - miért nem mutatkozott meg az utóbbi nyolc évben a Fidesz politikájában, - de persze ez csak szimpla akadékoskodás.
Ők akkor is együttműködtek volna bizonyos dolgokban, még különféle határidőkre is tettek javaslatokat pl. a miniszterelnök lemondásával kapcsolatban, - mit tehettek volna, ha a Parlament ezeket figyelmen kívül hagyta?
Tetszik nekem ez a "nemzeti együttműködés rendszere" is, - hallhattuk már a "nemzeti együttműködés kormánya" kifejezést is, - vidul a lélek, mikor ezt a  magasztos szókapcsolatot hallja.
Valószínűleg tetszeni fog a zembereknek is, merthogy ők többségükben úgy képzelik, hogy az a jó társadalmi berendezkedés, ha mindenki minden kérdésben egységesen foglal állást, - persze azért gyakorlatban szájonkapják az asszonyt, ha az általuk favorizált csülökpörkölt helyett káposztás cvekedlit tesz az asztalra.
Utána persze helyreáll a családi egyetértés, ez kétségtelen.
Nem hinném, hogy a Fidesz vezetői ne lennének tisztában, hogy szómágiájuk eme újabb szép példánya a fából-vaskarika minősített esetét képezi, de ez őket sosem zavarta, - most sem, - vakulj paraszt!
Lesz itt még a Kossuth téren a hatvanakárhány vármegyéből összehordott földből épített domb (v.ö: koronázási domb), lesz Nemzeti Pitykemúzeum, lesz koronaőrség, testőrség és Széchenyi terv 2.0, - végtére is mindent csak törvényesen, valamiből biztosítani kell majd a zöldmezős téliszalámi forrását...
Könnyeim törölgetve várom a folytatást, már csak egy kommunikációs feladvány foglalkoztat: hogy fogja a jobboldali média kommunikálni, ha valamelyik ellenzéki párt nem ért egyet a nemzeti egyetértés kormányával?
Fogas kérdés, fogas kérdés...
:O)))

* A képen aVezér mellett Lázár János, sokat fogjuk még látni.
A kép címe: Vajon a koronát is megtartják majd a füleim?

2010. április 29., csütörtök

FELKÉSZÜLTEN A KORMÁNYZÁSRA...

Felvirradt a nagy nap, mikor szorgos népünk megismerhette jövöjének kovácsait.
Nopersze nem mindet, Orbán egyelőre következő kormányának csak két tagját vezette fel, mellettük pedig mint miniszterelnöki szóvivőt bemutatta a feltehetőleg csalódott Szijjártó Pétert is.
Igen kérem, nem kormányszóvivőt, hanem miniszterelnöki szóvivőt.
Hiba lenne ezért elkeserednie, jó ugródeszka lesz ez, mikor majd létrehozzák a király személye körüli miniszteri tisztséget...
És míly meglepő a kiválasztottak személye, a világ egyetlen költségvetéés nélküli pénzügyminisztere fogja vezetni a Miniszterelnökséget, Navracsics Tibor pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot.
Szóba került még Szapáry György személye is, - ha valaki elfeledte volna, ő volt az, aki feljelentette Magyarországot az Uniónál, mert a sztrádaépítéseket a költségvetésen kívül akarták elszámolni, csakúgy, mint tette ezt a Fidesz-kormány annakidején.
Ő a Miniszterelnökségen egy főtanácsadói stallumot kapott étékes szolgálataiért, melyeket a pártfüggetlen Nemzeti Bank egyik alelnökeként tett a Fidesznek.
Körvonalódik valami programféle is, habár ennek némelyik elemén csak vidulni lehet.
Az állatorvosi ló a közbiztonsággal foglalkozó része, melyben a Rendőrség és a Határőrség 2008-ban végrehajtott összvonását ígérik meg. Orbán a minap utalást tett a szabálysértési törvényt módosítására, mert kívánatos. hogy szerint kerüljön vissza rendőrségi hatáskörbe a 20000 forint kárérték alatti bűncselekmények nyomozása is, - nagy kár, hogy ezt egyszer már megszavazták és a Magyar Közlönyben közzé is lett téve tavaly decemberben.
De egy uralkodó feje se lehet káptalan, ugye...
Aztán ígérnek 3000 rendőrt, meg két héten belül közrendet és közbiztonságot, meg minden faluba rendőrt.
Namármost a rendőr az olyan, mint a kovács: egy kovács az nem kovács, két kovács az fél kovács, három kovács a kovács, - aki nem hiszi, keressen fel egy kovácsműhelyt vagy egy rendőrörsöt.
Merthogy aki éjjel szolgál, az nappal alszik, ha meg elmegy szabadságra vagy megbetegszik, oda Viktor reputációja...
De a többi programpont is nehezen alakul és egyre-másra derül ki, hogy az ígéretek, a sejtetések mögött nincs semmi, viszont állítólag a svéd nyugdíjmodell mégiscsak előkerül.
Hát bizony nehéz dolog a kormányzás, de egyet azért nem értek: Orbán már évek óta hirdeti, hogy a Fidesz felkészült a kormányzásra, - most mintha nem így tünne a dolog.
Sólyom László viszont éppoly dicstelenül fog távozni, mint amilyen szégyenletes volt a belépője.
Mai állapotában arra az aranyhalra emlékeztet, aki már teljesítette a három kívánságot és most éppen Vityka nyársán pirul...
Előkerült hálistennek Csányi és Demján is, szóltak néhány visszafogottan optimista mondatot, - már aggódtam, hogy emigráltak a vörösök hatalma idején.
Kétségtelen, hogy ők is megkapják majd jutalmukat a nehéz napokon nyujtott támogatásért, - Csányi züldmezős beruházásban építi meg a Pick új gyárát Szegeden, gondolom a project nemzetgazdasági jelentősége indokolni fog némi támogatást,  és faguriga legyek, ha nem derül ki hamarosan, hogy a Nyugati pályaudvar mögötti területen Demján cége építheti meg a Magyar Nemzeti Tarsolylemez és Pitykemúzeumot, melyért aztán az évszázad végéig rendelkezésreállási díjat fogunk fizeti neki és örököseinek, kiket már nem terhel majd örökösödési illeték sem, mert Viktor eltörli azt a Szegények Támogatásának Széchenyi Terve kereténben...
Eközben Vona a szemeit villogtatva a fogait csattogtatja, a szocik torzsalkodnak, az LMP meg kussol, de minden előrevivő javaslatot támogatni fog.
Hullani kezdenek szép lassan az arra rendeltetett fejek is, de ez még csak eleje a történetnek, lesz ez még sürübb is...
Viszont sütötta nap, 22 fok volt és szép az élet, - ez egyébként máris kiderült, de még néhány nap és az ország is ráébred, hogy egyre jobb neki.
De azért ne zárjuk ki a csodák lehetőségét se...
:O)))

* A kép címe: Ez ám a furcsa madár, - Sólyom mentében...

2010. április 28., szerda

HETI HETES...

No, annak annyi, úgy tűnik.
Isten veled Kicsihuszár, pá-pá Juci, úgy tünik, nektek befellegzett.
Ha a műsor marad is, jönnek majd helyettetek a tehetséges jobboldali humoristák, például a ... például a ... - szóval a tehetséges jobboldali humoristák...
Megvásárolták az RTL Klub többségi tulajdonrészét.
Valami isteni csoda folytán éppen most vásárolta be magát a kereskedelmi csatornába Orbán volt kancelláriaminisztere Stumpf István, és a Heti Választ is tulajdonló Infocenter.hu Média Befektetési Zrt.
Nem gondolom, hogy a műsoron azonnal észre lehet majd venni a változást, de hogy néhány hónap mulva elindul lassan a csatorna jobbra, arra mérget lehet venni.
Az RTL Klub  ma a legnézettebb a kereskedelmi televíziók közül.
Kincs ez egy olyan politikai pártnak, amely hosszabb távra be akarja betonozni magát a hatalomba.
Természetesen a nézettséget fenn kell tartani, ezérthát nemigen lehet arra számítani, hogy a Barátok közt helyett sámánok fogják verni a dobot, de attól tartok, - és ahogy Orbánt megismerhettem, - nemigen lesz helye ott olyan műsornak, amelyik őt teszi nevetség tárgyává, - ezentúl valószínűleg a csatorna valamennyi munkatársa és szereplője szeretni fogja a focit...
És hát sajnos megint felmerül a kérdés, - hogyan létezhet az, hogy a szocialisták kormányon töltött nyolc éve nem volt elég ahhoz, hogy megteremtsék a saját médiájukat, - ha jól belegondolunk, most ott állnak teljesen eszköztelenül a Fidesz gőzhengerével szemben.
A Klubrádión kívül nincs egy rádióadó, amelyikben el tudnák mondani a véleményüket, az ATV-n kívül nincs egy televíziócsatorna, amelyik teret adna nekik, és ami a legviccesebb, nincs egy valamirevaló internetes portál, amely méltányos lenne hozzájuk.
Velük szemben minden területen, minden műfajban, a legszélesebb spektrumon nyomul a jobb, elképesztő médiafölénnyel.
A csata, melyet a szocialisták a minap elveszítettek tömegkommunikációs háború volt.
A legszomorúbb az egészben, hogy ezt a szocialisták vezetői még akkor sem ismerték fel, amikor már derékig gázoltak a saját vérükben.
Nem volt fegyverük, nem ismerték és nem is nagyon akarták megismerni ezt a harcmodort és nem voltak ezen a pályán biztosan mozgó vezetőik - már megint csak az egy Gyurcsányon kívül, aki mellől viszont hiányoztak a profi média-szakemberek, akik keretet tudtak volna adni az elképzeléseinek.
Még a Jobbik is jobban áll náluk, ezt kell mondani, merthogy annak legalább van helyi sajtója és megjelenési lehetősége a jobboldali média egy részében, nem szólva arról az agresszív nyomulásról, amit az interneten produkálnak..
A szocialista politikusnak már ma is csak annyi a hírértéke, mint a partra úszó delfinnek, - megmutatják a vergődését, - de nagyon hamar el fog jönni az az idő, amikor nemhogy nem lesz hír a médiában a szocialista politikus, hanem a helyzet rosszabb lesz: szocialista politikus a médiában nem lesz.
Egyszerűen nem fog létezni, nem tudja majd eljuttatni üzeneteit a társadalomnak, nem tud sem bírálni, sem ellenvéleményt, sem megoldási lehetőségeket  felmutatni, úgy kell majd keresgélni annak, akinek egy élő  szocialistára támad gusztusa.
Az írott sajtónak többé-kevésbé vége van, a nyomtatott Népszava pártízezres példányszáma már csak a nosztalgiázók számára érték, - a fiatalja majdnem kizárólag a neten tájékozódik és friss híreket akar naponta tízszer is, ha arra támad kedve.
Úgy hírlik, Viktor az MTI-t is meg akarja szüntetni, habár azt nemigen tudom, hogy a hírügynökség hiányában ki fogja kielégíteni a különféle szájtok, csatornák híréhségét, - hacsak egy tervezett kormányzati tájékoztató központ nem, ami igazán szép jövő ígéretét hordozza magában, - Lakatos elvtárs az MSZMP APO hajdani főnöke hempereghet a röhögéstől...
Pillanatnyilag még ötletem sincs, legfeljebb csak reménykedni merek valamifélee csodában, hogy az ezidáig a szocialisták körül lebzselő nagyvállalkozók egyike-másika majd besegít, de attól tartok, az MSZP jelenlegi vezetése kérni sem tud, - tulajdonképpen nem is tudja, mire lenne szüksége.
A médiamunkásnak meg el kell tartania a családját, ezért hát ott fog írni, ahol felületet kap és arról fog írni, amit a gazda előír számára.
És ha nem tetszik, amit írt, akkor majd kihúzzák a kifogásolt sorokat remekművéből, majd ha ezért megsértődik, nem lesz másik médium, ahol elhelyezkedhetne, mert olyanok leszünk, mint a brezsnyevi orosz televízió hetvenkét csatornája, - hetvenegyen ugyanaz a műsor ment, a hetvenkettediken meg egy rendőr ütögette a tenyerét gumibottal: Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?!
:O)))

2010. április 27., kedd

LÁZADÁS...

Ezzel a címmel jelent meg Népszabadság Online mai gyorshíre.
A lap a blickfangos címet némileg meghazudtoló mértéktartással megírta, hogy több MSZP-szervezet is  megkereste Gyurcsány Ferenc ex-kormányfőt és azt közölte vele: ha rövid időn belül nem tér vissza a párt valamely vezető tisztségébe, kilépnek az MSZP-ből és fel is oszlatják szervezetüket.
Hát, nem irigylem az MSZP éppen a lábos alján maradt maradék után kapkodó vezetőit, meg a fiatal pozícióéheseket sem, akik mindahányan el tudják magukat képzelni az MSZP elnöki székében, - végtére is a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének lenni még ebben a sanyarú helyzetben is eléggé szép feladat, még ha nincsenek is tisztában vele, hogy mivel fog járni ez a stallum az elkövetkező években.
Merthogy méznyalogatással nem, arra mérget lehet venni.
Nagy jellemek a hibáikhoz is konzekvensen ragaszkodnak, ezt a hibát most éppen Mesterházynak hívják, és kétségtelenül alkalmas a neki szánt feladatra.
Mármint arra, hogy az idősebb, tekintélyes elvtársak hátulról úgy mozgassák, ahogy nekik is megfelel, merthogy nála aztán kicsi a valószínűsége annak, hogy önjáróvá válna.
Sajnálom én ezt a fiút, mert okos is, felkészült is és sok-sok nagy feladatra alkalmas lenne. Önértékelési zavarai egyedül tán arra a pozícióra teszik alkalmatlanná, amire hajt és amivel rosszakarói kecsegtetik.
A világ viszont nem így működik, a történelmi helyzetek - egy történelmi vereség is - kitermelik azokat a vezetőket, akik az adott helyzet megoldására képesek.
És ezeket a vezetőket nem kamarilla-politikával lövik a pozícióba, hanem azok a tömegek tolják őket az élre, akik felismerik a változtatások szükségességét és felismerik - megérzik - az ezt levezényelni képes vezetőt is.
Mindenki tudta, hogy Gyurcsányt nem lehet leírni, vezetőtársai viszont igen gyorsan elfelejtik, hogy mekkora nyomás alatt és milyen hátországgal érte el azokat az eredményeket, melyeket aztán a kétségkívül roppant rátermett és szintúgy igen tehetséges Bajnai takarított be, akit egyébként roppant méltánytalanul tekintettek a jobboldaliak Gyurcsány-klónnak.
Inkább olyanok voltak ők, mint egy agy jobb és bal féltekéje, - remekül kiegészítették egymást.
Azok, akik ma a párton belül nekiláttak az ellentéteket élezni nem túl okos emberek, legyen szó férfiról, nőröl, öregről, fiatalról, - és már megint kiderült, hogy egyedül Gyurcsány beszél egy olyan egységről, amelyik nem a többiek teteme fölött jön létre.
Azt is elfelejtik sokan, hogy annak idején Gyurcsány nem az MSZP elnökségének javaslatára lett pártelnök, - de könnyen eszükbe is juttathatja ezt a tagság; könnyen megérhetik, hogy belőlük nem lesz elnökségi tag, Gyurcsány meg valami fontos pozíciót fog betölteni abban a pártban, amelynek tagsága várja őt vissza.
Ha ez egy normális párt volna, vezetői kezüket-lábukat törnék, hogy megvédjék őt az elkövetkező időszak támadásaitól.
Merthogy lesznek támadások ellene, az percig ne legyen kétséges, - I. Viktor Mihály bosszúálló tipus és szó szerint minden kitelik tőle.
De egyes vezetőtársai ahelyett, hogy olyan pozícióba juttatnák Gyurcsányt, amelyben nem tud hozzápiszkálni az ellenfél, legszívesebben elküldenék világgá, - ne kelljen nap nap után ránézve meglátni benne saját kicsinységüket.
Persze Gyurcsány azért nem hibátlan, emberi hibái mellett követett el sajnos politikai hibákat is, - leginkább nem azokat, melyeket ellenfelei és elvtársai a szemére hánynak.
És kissé túlmozgásos és lotyaszájú is, de nekem ez még emberibbé teszi, és ha összevetem legfőbb politikai ellenlábasának jellemtulajdonságaival, akkor azért elégedett vagyok a választásommal...
Remélem, nem fogja ezt a helyzetet túltaktikázni, - első lépésként talán frakcióvezető lehetne, - milyen szép látvány lenne, ahogy a kétharmad ki-be szaladgál...
Más:
Pokorni ma nekiment Simor Andrásnak, a Nemzeti Bank elnökének.
Szerintem hiba volt, és  nem csak nekem, a HUF árfolyamának is ez a véleménye.
Kezdenek a fiúk kapkodni, - elfelejtik, hogy bármennyire is övék ma a cukrászda, ha belepisilnek a cukorba és beledurrantanak a nulláslisztbe, ezeknek a bohókás vicceknek a későbbi üzletmenetre nem lesz túl jó hatásuk...

:O)))

* A kép címe: Ilyen hideg idők jönnek, össze kőne bújni...

2010. április 26., hétfő

SEBNYALOGATÓ...

Alakulnak a dolgok, mint pupos gyerek a prés alatt...
Viktor boldogan lubickol a győzelemben, akkordban ontja a hülyeségeket, csicskásai meg úgy csinálnak, mintha lehetne bármelyiküknek is önálló mondanivalója. 
A többi párt meg igyekszik magát hozzászoktatni a gondolathoz, hogy olyanok lesznek a nemsokára összeülő parlamentben, mint p*nán a szőr, - szép szép, de nem túl lényeges a szerepe.
Ezzel együtt minden párt a maga fazonja szerint reagál, - a Jobbik fenyegetőzik, a LMP csendesen örül, hogy mostantól nem kell a munkahelyre bejárni és egy darabig még továbbra sem kell mondania semmi lényegit. Semjén kenetesen mosolyog, mint pedofil pap az óvodában, a szocik meg egymásra merednek combjuk mellé lógatott kezekkel, - összeszűkült szemekkel lesik, melyikük rántja elő előbb a coltot - Bronson sem csinálta jobban...
Csak szegény Lendvai Ildikót sajnálom, - ez a szorgalmas, kedves és okos nő annyit dolgozott az elmúlt nyolc évben mint egy állat, mindenki baromságait ő próbálta kompenzálni, ő próbálta fenntartani a párt belső békéjét.
Ellenfelei rettegték a száját.
Egyikük sem bírt brilliáns logikájával, humorérzéke maradandó sérüléseket ejtett, - verhetetlen debatterként kulturáltan, udvariasan dolgozta be őket az altalajba.
A sok nehézkes és korlátolt gondolkodású jobboldali politikus bár nem szerette, de egyik sem tudta őt udvariatlansággal vagy közünségességgel, bunkósággal vádolni.
Nem érdemelte meg a sorstól, hogy pályafutása csúcsát a baloldal totális veresége koronázza meg, - méltánytalan volt ez a marxista Atyaúristentől...
Pártjában most nagy a megújulási vágy.
Akár egy végtelenített szalagra is fel lehetne venni azt a tizenöt sztereotip mondatot, amellyel a vert hadak lepukkant vezérei most operálnak, - ha a felét megvalósították volna hatalomban mai terveiknek, akkor ma nem tartana ott a baloldal, ahol tart.
Merthogy ugyanazok a figurák mondják meg nekünk a frankót ma is, - a mandátumok megszerzésének módjából és számából egyenesen következik, hogy ebben a kuplerájban legfeljebb a díványok cseréjére kerülhet sor, a lányok további négy évre ugyanazok maradnak.
Nincs egy ismeretlen név a kis híján hatvan fős frakcióban, mindenütt ugyanazok az arcok követelik a megújulást, akik már Őszödön is ott tapsoltak Gyurcsánynak mikor elmondta nekik, hogy ha úgy viselkednek, ahogy aztán viselkedtek, akkor oda jutunk, ahova jutottunk...
Nem egy jó ómen, habár ami azt illeti, nemigen látom a fiatal trónkövetelők seregét sem, már ha eltekintünk Szanyitól és Mesterházytól, akik ugyan értékes emberek, de nyilvánvalóan nem vezérnek valók.
Apropo Gyurcsány.
Ő is elmondta a véleményét, történelmi vereségnek nevezve az elvesztett választást, de azt is elmondta, hogy csak ellenzékben lehet egy pártot átszervezni, aminek most jött el az ideje.
Azt is mondta, hogy vigyázni kell egymásra, mert együtt kell maradni egy liberálisok felé nyitott szociáldemokrata alapokon nyugvó demokratikus tömegpártban.
Mi sem természetesebb, minthogy Szanyi erre sürgősen pártszakadást vizionált és Szili - roppant időszerűen - megindította a kérlelhetetlen harcot a lioberálisok ellen.
Mesterházy meg van.
Én, a választó meg roppant dühös vagyok rájuk, mert már megint nem azzal foglalkoznak, amivel kellene.
Jó, elpüföltek bennünket - ez kétségtelen, de fél év múlva nyakunkon a helyhatósági választás egy olyan játéktéren, melyet a Fidesz fog kijelölni és elaknásítani, - szerintem két héten belül meg kellene találni azokat, akiket indítani akarunk és ezekenek olyan személyeknek kellene lenni, akik legalább helyi szinten a változásra való törekvést és a gáncs nélküli tisztességet manifesztálják.
Utána meg neki kellene látni az aprómunkának, a jelöltek megismertetésének, elfogadtatásának, a helyi prtopaganda megtervezésének és előkészítésének, ha már olyan gazdagok voltunk, hogy május elseje lehetőségeit hagytuk ellopni a kezünkből...
No, mindegy, - mindenesetre túl optimista nem vagyok, hiszen a pofon csak akkor nevel, ha fáj is.
Azoknak pedig, akik ott ülnek majd ebben a parlamentben is, azoknak nem fáj, még ha sziszegnek is látványosan.
Annak fáj, akinek vissza kell most menni autófényezőnek, de azzal már nemigen törődik senki.
Pedig őket is kellene lelkesíteni, hiszen ma mindenkinek a munkájára szükség lenne.
Csak felismeri ezt valaki végre...
Egyébként a Fidesszel egyelőre nem kellene foglalkozni, hagyni kell, hogy hadd játsszanak a kisvonattal, amire nyolc éve annyira vágytak, - hamar el fogják rontani.
Nekünk meg lesz időnk kivárni.
:O))))

* A kép címe: Nem, ugyan dehogy, - hiába nézel így Viktor,  én nem vagyok oligarcha...

2010. április 25., vasárnap

MINDEN VÉG VALAMINEK A KEZDETE...

Rajtunk múlik, hogy minek a kezdete.
Lehet egy építkezés kezdete, de lehet köldöknézegetés, önsajnálat, bűnbakképzés vagy akár a baloldal széthullásának kezdete is, - rajtunk múlik.
Sajnos ez a választási forduló már teljesen tét nélküli volt, legfeljebb optikailag javíthatott volna valamit az egyébként teljesen lehangoló képen.
Ha valaki is azt hitte, hogy ha most nyerünk tíz egyéni képviselői helyet és ezzel matematikailag nem lesz meg a Fidesz kétharmada, hogy ez jelent valamit, az igen nagyot tévedett.
Még ha mondjuk a Jobbik nem is lett volna hajlandó kívülről támogatni Orbánt, - ez persze szintén illúzió - akkor is ott lenne a LMP, mint politikai segédcsapat, amely némi maszlaggal nyakonöntve tenné, mire létrehozták, - biztosítaná a minősített többséget.
De ez ma már mindegy is, - a magyar közjogi berendezkedésből adódóan nemigen van időnk siránkozni, azonnal meg kell kezdeni a felkészülést az önkormányzati választásokra.
Az ellenfél most éppen elégedetten hátradőlve elengedi magát, a Fidesznek csinálnia kell valamit és nem biztos, hogy minden ötlete jól fog elsülni, fel kell készülnünk minden lehetőségre.
És talán meg kellene őrizni az egységet, egyelőre félretenni a belső problémákat és körülnézni, hogy kit lehet bevonni a munkába azok közül, akik értenek is a tömegkommunikációhoz.
Rengeteget kellene dolgozni a párttagoknak, munkát kellene adni mindenkinek, - a párttagságnak és a szimpatizánsoknak érezniük kell, hogy a baloldal nem adta fel.
Gratuláljunk a jobboldalnak, de azért jegyezzük meg a gratuláció mellett, hogy tisztább szívvel tudnánk ezt tenni, ha a győzelmük sportszerűbb eszközök igénybevételével történik.
De ne vondjuk kétségbe se az eredményeket, se a legitimitást, - hirdessük inkább mindenfelé, hogy mi tiszteljük a választói akaratot és abban reménykedünk, hogy a ciklus végére mindenki el fogja tudni dönteni, hogy ki mond igazat és ki hazudik.
Ehhez persze kell egy nagyon céltudatos parlamenti frakció, élén  egy rátermett frakcióvezetővel, - szinte mindegy, hogy Lendvainak vagy Gyurcsánynak hívják.
Emlékszem, volt választás, amelyiken vörösbe borult az ország térképe.
Ma narancssárga.
Annyi eredménynek, mint amennyit az elmúlt nyolc évben elértünk, csak az ígéretével is választást lehetne nyerni.
Mi vesztettünk, tehát hibáztunk, - kár lenne erre mentségeket keresni.
Ehhez kell alkalmazkodnunk és le kell vonnunk a tanulságokat, de el kell kerülni az önmarcangoló vádaskodásokat, - viseljük méltósággal a vereséget, még ha fáj is.
:O)))

Ps: Hallgatom a Fidesz elnökének beszédét, - megtudhattuk, hogy az elmúlt évek sikertelenségei után máris óriási, felülmúlhatatlan nemzeti és  nemzetközi sikert értünk el, - a Fidesz kétharmaddal nyerte a választásokat - és ez még csak a kezdet!
Emellett nem demokratikus választást nyertek, hanem megdöntötték a rendszert.
Megdöntötték az oligarchák uralmát, mondá a háttérben finanszírozói, Csányi és Demján árnyékával.
Új rendszer lesz, ígéri, melyben egymást fogjuk bíztatni és a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje...
No, én akkor már most bíztatom a szónokot, hogy másszon le a hordóról és kezdjen dolgozni. Sok sikert hozzá.
:O)))

2010. április 24., szombat

NYAKIG KAMPÁNYCSENDBEN...

Ülünk és hálatelt szívvel gondolunk arra, aki kitalálta ezt az intézményt.
Csend van, - legalábbis viszonylagos csend, - csak a legtrükkösebb médiabajnokok és kampányvitézek vágnak még egy-egy megkésett tőrt az ellenfél hátába kulturális vagy bűnügyi hírnek álcázva, de velük sem törődik nagyon már senki.
Holnap elmegy szavazni a pártkatona, a pártja iránt elkötelezett szavazó, elmennek a még talpon maradt jelöltek rokonai és ismerősei, elmennek azok, akik ebből elvi kérdést csinálnak maguknak és elmegy néhány olyan ember is, aki tisztában van vele, hogy mi a tétje a holnapi napnak.
Meglátjuk, - holnap estére ha okosabbak nem is, de mindenképpen tájékozottabbak leszünk, - tudni fogjuk, hogy milyen összetételű parlamentet nézegethetünk a következő években...
Hát akkor most valami közömbös téma kellene, - legyen talán ez a média.
Elszörnyedek, mikor megnézem, elolvasom, hogy mit művel a mai magyar médiamunkások túltengő többsége szegény jó Daróczi Dávid halála körül.
Hogy belegyalogolnak a halott és szerelme  legtisztább érzelmeibe, tekintet nélkül arra, hogy kettejük közül az egyik még közöttünk van, rá se hederítve a magánszféra szentségére, fikarcnyi mértéktartást sem tanusítva, - ez már fel se tűnik.
Nem ez az első eset, nincs az ügynek precedensjellege, százszor és ezerszer megtörtént már ez a "szabad sajtó" nagyobb dicsőségére, - szinte már el is felejtette az ember az empátia vagy az etika kifejezéseket a sajtó szóval konnotációban, - húsz év elég volt ahhoz, hogy megértsük: első az eladott példányszám, a nézettség, a kattintás, - a többi még másodlagos szempont sem lehet.
A tömeg izléséhez kell igazodni, azt pedig a tömeg legostobább és leggusztustalanabb tagjainak ízlése determinálja.
Olyasmit, hogy az írott szó vagy a bemutatott kép nevelni, vagy szépre, jóra tudna orientálni, már régen elfelejtették vagy meg sem tanulták azok, akik ma a média irányítói.
A sajtó robotosai pedig skrupulusok nélkül kiszolgálják őket.
Ha ez csak a bulvár-médiára lenne igaz, szemem se rebbenne, hiszen aki szexshopba megy vásárolni, az ne csodálkozzon, ha méretes műpéniszt nyomnak a kezébe, de sajnos ma már a politikai sajtótól kezdve a közszolgálati csatornákig minden elbulvárosodik, ha úgy tetszik, a teljes magyar média lemegy kutyába.
Bizonyára nagy a verseny, bizonyára fontos benne a helytállás, de lassacskán ott tartunk, hogy alig van olvasható újság, nézhető műsor meg tán nincs is.
Aztán itt van a netes portálok egykaptafára készült sora, melyek újságírói - ha ugyan megérdemli egyikük-másikuk ez a megnevezést - szintúgy ugyanarra a kaptafára készítik ugyanazokat a manírokat alkalmazó, jópifiskodó írásaikat, felületességükkel ráverve egy kört még a bulvármédia virtuózaira is.
Félreértés ne legyen, pontosan tudom, hogy olyan lapot kell csinálni, amelyiket olvasnak és olyan televízióműsort, amit néznek a nézők, de azt hiszem, most éppen a ló túloldalán tartózkodik a magyar média. Lassan olyan étteremhez kezd hasonlítani, ahol az étlapon bár százféle étel van, de  bármelyiket rendeli, csak ugyanazt az előregyártott moslékot  kapja a vendég, legyen bármi is az adott étel megnevezése.
Persze a média ma átmeneti állapotban van, - ballagunk az interaktivitás felé, - a néző, olvasó bele fog pofázni a tartalomba, sőt talán ő fogja szolgáltatni is a tartalmat és az újságíró mint foglalkozás elfoglalja méltó helyét a múzeumban, közvetlenül a gépírónő mellett.
Elgondolkodtam ezen a blog-dolgon is, - lehet, hogy valamilyen formában ez vezet a jövő médiája felé?
Lehetséges lesz, hogy felnő egy generáció, amelynek tagjait majd jobban érdekli az, amit saját maga választ  ki a tengernyi kínálatból, mint amit központilag elézúdítanak?
Vagy elkényelmesedik és megelégszik azokkal az információkkal, melyeket különféle manipulatív technikákk alkalmazásával a fejükbe tömnek?
Hová vezet a mai helyzet és mi ma például az én felelősségem?
Vagy a felelősséget áthárítottam az olvasóra, mondván - te választottad, akkor most viseld is a következményeit, ha ostobaságok magvait hintettem el a lelkedben?
Érdekes kérdések ezek és jó lenne a jövőbe látni, mert egy alapelv azért soha nem fog megváltozni, - nevezetesen az, hogy az információ hatalom.
Ki lesz a birtokában, ki fogja befolyásolni a hozzáférést, hogy lehet biztosítani ebben mindenki számára a demokratikusan egyenlő esélyeket?
Nehéz kérdések ezek már ma is, mikor pl. egy hírportál főszerkesztője lazán kihúzza újságírója cikkéből néhány helyiérdekű oligarcha nevét, isten tudja milyen megfontolásból.
Vagy utasításra?
Sok múlik persze rajtunk is, - mit tűrünk el?
Ma még az internet ad némi lehetőséget ennek behatárolására.
De vajon meddig?
Tudhat erre ma valaki választ adni?
Nemigen hiszem...
:O)))

2010. április 23., péntek

ADÓCSÖKKENTÉS...

Hát akkor most talán reménykedjünk, hogy lesz kilenc megnyert egyéni körzetünk.
Végtére is az Úr tehet csodát is ha akar, mégha helyi díjbeszedői erősen ellenzik is ezt az elképzelést.
Uram, ha másért nem, hát az emberi elbizakodottság elleni harc jegyében tedd meg ezt a kis szívességet!...
No, de beszéljünk komoly dolgokról.
Békesi ma reggel a Klubrádióban azt latolgatta, mit tehet Orbán, hogy hasonlítson a mesebeli lányra.
Arra, amelyik hozott is meg nem is, adott is meg nem is.
Merthogy Orbánnak valamit mondania kellett Kövér barátja eredményhirdetése után, és ha mondott valamit, akkor az sajnos következményekkel jár: tennie is illik valamit.
Habár a Fidesz elnöke nem elvi következetességéről híresült el, azért nem csinálni semmit roppant kínos lenne azok után, hogy nyolc éve azonnali és nagyarányú adó és járulékcsökkentésről szónokol lelkes papagájkórusa kísérete mellett.
Békesi szerint egy olyan adócsökkentés, melyet Viktor meghirdetett alsó hangon úgy nyolcszáz milliárdba kerülne, erre pedig nincs fedezet.
Ha ezt végrehajtanák, Békesi szerint az IMF és at EU azonnal felmondaná a hiteleket és ez beláthatatlan következményekkel (siralom völgye, Sodoma és Gonorrhea...) járna.
Így aztán marad a népbutítás, - hozzávetőleg ötvenmilliárd az, amit adócsökkentésre megreszkírozhatnak majd a feddhetetlenek, ez pedig nemigen nevezhető nagyarányú adó és járulékcsökkentésnek, legfeljebb az un. kisadókból lehet ezt-azt elengedni.
Azt is említette Békesi, hogy teljesen hamvábahótt elképzelés. hogy az IMF vagy az EU bármilyen adócsökkentést hajlandó lenne finanszírozni, - ez Békesi szerint kizárt.
Azt esetleg elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk a közigazgatás reformját megfinanszíroznák, - nevezetesen az egyszeri és nagyarányú végkielégítések fedezetét biztosítanák.
No, erre roppant kíváncsi lennék, és - lexebb öröm a káröröm - igen nagy érdeklődéssel nézegetném a Fidesz győzelme érdekében annyit dolgozó köztisztviselők ábrázatát, amint hosszú tömött sorokban állva éppen veszik fel végkielégítésüket
Megérdemelnék, megdolgoztak érte.
De akkor meg itt lenne a Nemzeti Ügyek Kormányának (v.ö: Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány...) egy rakás munkanélküli, akik ronda nyomokat hagynának a csoda arculatán, ez pedig esztétikai merénylet lnne az Egymillió Új Munkahely országa ellen.
De mivel itt munkanélküli márpedig nem lesz, már látom lelki szemeimmel, amint munkanélküli volt főelőadók munka gyanánt parlagfüvet irtanak a Fidesz munkanélküliség elleni csodafegyvere, a közmunka keretében.
Én pedig már tervezgetem a hajdanvolt ÁDOB felélesztését, - szükség lehet még rá.
Az a baj, hogy minden reform gondokkal jár, és ezeknek csak egyik fele pénzekkel összefüggő gond.
Az ellenzéknek nyolc éve ment rá, hogy azt hirdesse, hogy nem kell itt semmin változtatni, a mi világunk a létező világok legjobbika lesz ebben az állapotában is, ha majd Viktor lesz a vezér.
Márpedig ha nincs változtatás akkor lóvé se nagyon lesz, enélkül pedig az úgyszintén nyolc év fáradságos munkájával az áldozatok nélküli jövedelemnövekedésre trenírozott "zemberek" csalódottak lesznek, és ha nagyon csalódottak lesznek még az is meglehet, hogy a magyar Thyssen, a magyar Tengelmann és a magyar Schacht esetleg megvonják támogatásukat és ennek beláthatatlan következményei lehetnek...
Szóval nehéz helyzetben van a mi Viktorunk, de majd elsétál a vízen Esztergomtól Mohácsig és menet közben megoldja a problémát.
Vagy mint szokta - kihirdeti, hogy megoldotta...
:O))))

2010. április 22., csütörtök

RECEPTDÍJ...

Beteg a magyar egészségügy, de végre felvillant a fény az alagút végén.
Rátermett gyógyászok állnak készenlétben, hogy életet leheljenek a lassan már oszladozó betegbe, ha ők sem tudják feltámasztani, akkor ugyan ki?
Tanácskozik a Magyar Kórházszövetség kongresszusa...
Ha valaki felteszi a kérdést a rendezvény előtt, hogy szerintem miről fog szólni a kongresszus a pozíciókért folytatott tülekedésen túl, nem csalódott volna a prognózisomban: a markok nyújtogatása és koncepció felállításának terve a tennivalókról, - ez volt a várható menetrend és nem is csalódtunk.
Talán csak - az állítólag a leendő kormány által is megalkotni kívánt - koncepció végrehajtására szánt tíz évet tudtam volna nehezen elképzelni, ez tán még az én fantáziám is meghaladta volna.
Persze miért ne éppen ezen a területen készülnének tervek az örökkévalóság távlatában?
Emígyen hát a leendő kormány megkapta a receptet a magyarság egészségének felvirágoztatására.
A gyógyszernek két összetevője van.
Az első a pénz.
Erre az évre bagatell 235 milliárd plusz forrásra tartanak igényt csak a kórházak, mivel számításaik szerint már most 65 milliárd hiányzik a finanszírozásukból.
Tekintsük ezt az összeget receptdíjnak.
A gyógyszer másik fele a ráolvasás.
A 213. hosszútávú koncepció elmúlt években végrehajtott győzedelmes kivéreztetése után - emígyen koncepció híján - adjuk hozzá az első összetevőhöz Petri-csészében a 214. hosszú távú koncepciót, majd tablettába préselve nyomjuk le az adófizető polgár torkán:
Ha fulladozna tőle, akkor hivatkozzunk arra: első az egészség, mely tudvalevőleg nem árúcikk, még ha a gatyánk is rámegy!
Igen sajnálatos állapotok ezek.
Összeül másfélszáz komoly egészségügyi szakember és kiizzadja a nagy semmit - már megint.
Merthogy évtizedek óta ezt teszik, még a szakmberek személye sem nagyon változik, legfeljebb az idő végzi el a piszkos munkát, de az újonnan bekerülők is igen hamar asszimilálódnak.
Olyanok ők, mint a Kádár-kori vicc verebei, - ha közéjük dobnak egy követ felreppennek, majd kis idő múltán visszatelepednek ugyanannak a fának egy másik ágára és - már bocsánat - de szarnak az alattuk járók fejére.
Miniszterviselt embertől, aki gyakorló kórházigazgató is egyúttal azért többet várna az ember, de aztán belegondol a dolgokba és belátja: ez nem az a környezet, ahol a klán érdekeit figyelmen kívül lehetne hagyni.
Aki szembemegy velük, az betonfalnak megy - elég ennek belátásához szegény Molnár Lajos megviselt ábrázatát megtekintenünk...
Márpedig itt az érdeket változatlanságnak hívják, és ez az elv remekül egybevág a most politikai hatalomra kerülő klikk érdekeivel, akik tudják, hogy akkor lehet olcsón hozzájutni az aranytojást tojó tyúkhoz, mikor az éppen döglődik.
Remek, bejáratott módszerek állnak rendelkezésre az állami források magánvagyonná konvertálására, lásd csak a képalkotó eljárások piacát vagy a laboratóriumokat.
Ki az a hülye, akinek a lelkiismeretét bántja az állami infrastrukturán és állami költségen folytatott magánrendelés, melyik az az ostoba kórházigazgató, amelyik bevallja saját kórházáról, hogy alkalmatlan a feladatára vagy szükségtelen kapacitást képez az egészségügyben, horribile dictu egy halálgyár?
Talán nem is lehet ezt elvárni.
De azt azért el lehetne várni, hogy az egészségügy krémje - hadd ne poénkodjak most a krém színén - a rendszerváltás után húsz évvel belássa, hogy a Kádár-rendszer egészségügyi megoldása a kapitalizmus körülményei között nem túl életképes, - egymásközt a vége felé már a Kádár-rendszerben sem volt az, - változtatni kellene.
Nem tíz éves távlatban, hanem most, azonnal.
Nem egy sebész is van a kórházigazgatók között, ők pontosan tudják, hogy a beteg életbentartása érdekében sokszor vágni kell, esetenként szerveket, testrészeket is el kell távolítani - ezek bizony fájdalmas, de szükséges és sok esetben életmentő beavatkozások.
Vajon miért nem veszik észre azokat a nyilvánvaló tüneteket az általuk üzemeltetett szervezeteken, melyek egy a téma iránt érdeklődő laikus szemét is kiverik?
Nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát, nem akarják elhinni, hogy még a mai szabályozási környezetben is lehetne gazdaságosan és az orvosok számára jövedelmezően üzemeltetni az intézményeket - már persze ha belátnák, hogy ennek ára a felesleges kapacitások leépítése, a biztosítók által finanszírozott szolgáltatások körének pontos meghatározása, a beteg érdekeltté tétele saját gyógyulásában, az extra szolgáltatások megfizettetése, - de ezt ők sokkal jobban ki tudnák találni mint én.
Az egyik környékbeli faluban az öregasszonyok elmentek a doktorhoz, aki ötezer forintért beutalta őket egy rehabilitációs szanatóriumba, ott áztatták magukat szakmányban, ha tetszett nekik, ott is adtak ötezret és meghosszabbították nekik a kúrát.
Nem egy közülük meg is tudta volna fizetni ezt, de a magyar imádja a potyát.
A többi magyar meg fizeti a költségét adók formájában, de ez ellen nincs kifogása, csak a vizitdíj nem tetszett...
Elnézést kérek így a vége felé a kórházigazgatóktól, - nem csak ők a haladás kerékkötői, - bátran hozzájuk számíthatjuk a főorvosi kartól a rezidensekig bezárólag mindazokat az orvosokat, akik nem más és jobb egészségügyet akarnak, hanem csak ezen a mutyirendszeren belül akarnak magasabb pozícióba kerülni, hogy nekik is legyen főorvosi szobájuk és ők operálhassanak ha kell, ha nem.
És hozzájuk tartoznak a politikusok is, akik a nagymama karácsonyi kórházbafektetése érdekében ádáz harcot folytatnak a helyi ispotály fenntartása érdekében.
És - sajnos - ide számíthatjuk a betegeket is, akiket az egészségügy úgy szocializált, hogy szolgáltatást igénybevevő biztosítottak helyett a sámánnak kiszolgáltatott páriaként dugdossák borítékocskáikat életük ura zsebébe.
Nem ők tehetnek róla...
:O)))

2010. április 21., szerda

ORBÁN ÍGÉRETEI...

Kövér László már megint elszólta magát.
Egy lakossági fórumon elmagyarázta hallgatóinak, hogy idén azért nem kellene adócsökkentésre számítaniuk, bármit is gondoltak erről a kérdésről korábban.
A vállalkozók adó és járulékterveit négy év alatt, a ciklus végére tervezik levinni a környező országok adóterhelésének szintjére - jelentsen ez bármit is.
A magánszemélyek meg legyenek még ennél is türelmesebbek, merthogy velük hat év alatt kívánják elérni ezt a csodát.
Hogy ez a terv kilóg abból az idő- intervallumból, melyre egy választás felhatalmazást ad, az egy percre sem zavarta a bajszos vitézt, hiszen ők nem egy ciklusra, hanem az örökkévalóság időtartamára terveznek, nekünk pedig kötelességünk ezt a már szinte isteni léptéket elfogadni.
Természetesen a Szocialista Párt rácsapott a témára és Lendvai Ildikó elmagyarázta a választóknak, hogy a Fidesz, - bár  még be sem fejeződött a választás, -  máris megszegte egyetlen konkrét választási ígéretét.
Ami azt illeti, nagy megkönnyebbülés ez az ország számára, - csak remélni lehet, hogy lesz még ilyen jónéhány olyan ígéretek, sejtetések, lebegtetések ügyében, melyek az ősi fideszes vívmányok maradéktalan visszaállításával toboroztak híveket a Csodák Országa számára.
No, de nemaddig a'!
"Bízzanak bennem, lesz adócsökkentés" - mondta ezzel kapcsolatban Orbán Viktor, aki egyetlen újságírói kérdésre válaszolt, amikor szerdán Rakamazon felkereste a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros rendőrőrsét, személyesen is erősítve a közbiztonságot.
Szakmai választ adott a buta kérdésre, ez nyilvánvaló.
Hisz mire menne a választó, ha nem bízna az ő lángoló csillagában?
Ha viszont bíznak benne, akkor az többlet hajtóerőt ad szorgos népünknek a kapitalizmus építésének rögös útján, - hát várhat ember ennél többet?
Hogy mikor jön el az adócsökkentés boldog perce, arról nem esett szó, sem az emígyen kieső adó pótlásának rejtélyes forrásáról, de ne legyünk kicsinyesek, - lényeg a bizalom.
Persze jobb lett volna, ha Kövér egy kicsit előbb osztja meg velünk jövőképét, merthogy ma már nemigen hiszem, hogy elég lenne az idő arra, hogy a fideszes választópolgár elmorfondírozzon rajta, - az a gyanúm, hogy nem is akar, - fárasztó agytevékenység ez a morfondír...
Természetesen tudom, hogy a magyar nép mai állapotában az se sokat számítana, ha fotókkal és egyéb bizonyítékokkal alátámasztott hír jelenne meg a lapokban arról, hogy Orbán Viktor edzésről hazafelé tartó kisfiúkat molesztál mielőtt éjjel betörni indul a templomba, - ma ő a Szeretett Vezér és punktum!
Csak szegény Kövért sajnálom, merthogy Viktor be fogja csukni a következő választás előtt a Nemzeti Bank trezorjába, arra mérget lehet venni...
:O))))

Ps: a TISzTÚJÍTÁS című bejegyzéshez 13 hozzászólás érkezett, de az én felületemen csak négy jelenik meg.
Fogalmam nincs, miért, és egy részükre még nem is reagálhattam, - elnézést kérek érte.
Utána fogok járni, mi a hiba oka, addig is szóljatok hozzá bátran...

2010. április 20., kedd

KIRÁLYI VÁRMEGYERENDSZER, KIRÁLYI TESTŐRSÉG...

A Királyi Vármegye - ez a jövő útja kétségtelenül.
Valószínűleg ezért készül a Fidesz a közigazgatás átalakítása során a helyi önkormányzatokkal szemben a megyék megerősítésére.
Teljesen logikus.
Amikor az EU a régiók Európáját építi, akkor a Fidesz keres egy olyan közigazgatási egységet, amely már Ferenc József korában sem volt korszerű és amelyet bátran nevezhetünk a magyar provincializmus egyik okának és jelképének és fészkének.
A szocialisták megpróbálták elfogadtatni a régiók és kistérségek európai rendszerére épített közigazgatási modellt, - mi sem természetesebb, mint hogy az ellenzék ellenállásán elbukott a dolog.
De most majd ez a korszerű megoldás a többi hasonlóan modern szemléletű intézkedéssel együtt fel fogja virágoztatni a magyar közigazgatást. 
Például államosítunk egy rakás feladatot, centralizálunk, összevonunk és elvonunk, - végtére is miért szülessenek a döntések ott, ahol a zemberek (akikről egyre kevesebb szó esik mostanában...) élnek, miért is ne rendezzék dolgainkat szép, nagyra hízlalt állami hivatalok?
Majd létrehozunk az egészségügyben is húsz-huszonöt gazdasági társaságot, amelyik a megyékben működő, egészségügyi tevékenységet folytató intézmények működését koordinálja, mely intézményekben szintúgy gazdasági társaságok szervezik majd a munkát, ámde alkalmazottaikkal a megyei társaság köt szerződést, - micsoda remek modell!
És persze nem nevezhető privatizációnak sem, nincs benne magánbiztosító, - ez tisztán a haverok cége lesz, -  valamint határtalan előnye, hogy az egészségügyi rendszer lényegi kérdését  - az igények és lehetőségek összehangolását ragadja meg.
A sok felesleges egészségügyi intézmény fölé kerül emígyen majd egy felesleges gazdasági intézmény, ettől majd javul a hatékonyság.
Vagy kisnyúl.
És elvonjuk a jegyzőktől is az államigazgatási feladatokat, de nem mindet ám, hanem majd kimazsolázzuk azokat, amelyekhez pénz is kapcsolódik, mert osztogatni azt szeretünk, de nagyon.
Meg aztán azt is szeretjük, ha a kezünkben van minden pénzeszsák nyaka...
De a parlagfű irtását azért valószínűleg meghagyjuk majd helyi hatáskörben, - hívják meg a Magyar Gárdát, az önként elvégzi...
Persze igazságtalan vagyok, mert ezek még csak a politikai elképzelések, - ha ezekhez kidolgozza a tehetséges magyar bürokrácia az intézkedési terveket is, na, akkor lesz a mű kerek, - érdemes lesz a csodájára járni.
Természetesen kell még egy-két hangulatjavító intézkedés is, például a alispáni cím visszaállítása, de ha türelmesek leszünk nem kell majd csalódnunk.
Persze az is kétségtelen, hogy kell valamit kezdeni a közigazgatással, mert jelenlegi formájában nem túlzottan alkalmas a modern állam üzemeltetésére.
Most már csak attól rettegek, hogy esetleg haderőreformba kezdenek a fiúk, - az újonnan létrehozott Nyílpuska és Ostromlétra Zrt. valamint az újonnan felállítandó 2. Páncélos Kerékpáros Hadosztály nem biztos, hogy kivívja majd a NATO elismerését, habár kétségtelen, hogy a magyar baka hősiessége határtalan.
Miénk lesz még Krasznahorka büszke vára, csak várjuk ki türelemmel!

Orbán Viktor testőrségének tagjait teljes létszámban át kell vennie a Rendőrségnek, írják a lapok.
Tetszik a dolog.
Ezidáig úgy tudtam, hogy az állam vezetőit és ha a szükség úgy hozza, akkor a politikai pártok vezetőit és a képviselőket is a Rendőrség erre a feladatra kiképzett tagjai védik, pártállástól függetlenül, - mondhatnám rászorultsági elv alapján.
De hát annyiszor kiderül már, - mint ebben az esetben is, -  hogy a mezei állampolgár (citoyen vulgaris) igen butuska.
Kissé meghökkentett a hír, mivelhogy nem gondolnám, hogy Magyarországon exkommandósokkal kellene védetni akárkit is, aztán az a kérdés is felmerül, hogy milyen szervezeti keretek között, milyen felszereltséggel és fegyverzettel látják el életveszélyes feladatukat, mert azt azért nehezen hiszem, hogy valamennyi testőr szeme villámaival sujtja agyon a gaz merénylőt és fogaival kapja el a puskagolyót.
Ilyen ismeretek birtokában persze elfogja az embert az üldözési mánia, - vajon tényleg csak hatástalanított fegyverek beszerzéséről beszélgettek anno a Fidesz-közelinek aposztrofálható  UD Zrt. prominensei?
Vannak aztán az embernek csúnyább gondolatai is - mikor például felrémlenek benne bizonyos történelmi példák, például Németország abban a korban, mikor a korabeli jobboldal fegyveres rohamosztagokat szervezett, - volt például Magyar Gár Sturmabteilung - köznyelven SA, meg volt Schutzstaffel, ismertebb nevén SS, melynek egyik alakulata lett később a Vezér testőrsége. a Leibstandarte Adolf Hitler.
Valahogy nem tudok rokonszenvezni az állami kereteken kívül mozgó katonai-félkatonai/rendőri szervezetekkel, azzal aztán meg végképp nem, ha ezek beépülve az állami intézményekbe birtokukba veszik az államot.
Ez utóbbi magatartás mellesleg a maffia jellemzője.
Azért nagyon remélem, hogy belátható időn belül még nem fog megalakulni a Leibstandarte Orbán Viktor, - bár ami azt illeti, láttunk mi már éjjeliőrt nappal meghalni...
:O)))

Ps: Haladjunk a korral!
Ipad...
Nekem tetszik, mindent tud, ami a hétköznapokban kellhet, ügyes ketyere!

2010. április 19., hétfő

LÁSSUK URAMISTEN, MIRE MEGYÜNK KETTEN!

A Népszabadság szerint alakul a forgatókönyv a pártvezetés megújítására az MSZP-ben.
A választások második fordulója után lemond pártelnöki funkciójáról Lendvai Ildikó.
Ezt egyébként akár már az első fordulót követően is megtehette volna a jelenlegi tervnél cseppet elegánsabban, aztán békésen elügyvezetgethette volna a pártot egy tisztújító kongresszusig, - akár az önkormányzati választások befejezéséig is, de spongyát rá.
Valószínűleg nem rajta múlt ez a dolog, ha valaki, - hát ő biztosan nem görcsöl a funkciója elvesztése miatt.
A pártelnöki posztra állítólag Mesterházy Attilát fogja ajánlani megválasztani, a teljes tisztújításra pedig csak később fog sor kerülni.
A szocialista szavazó meg csak ámultan csodálkozik pártjának vezérkarán, - meghibbantak ezek valószínűleg, úgy véli.
Elsősorban is nem érti, hogy mire ez a nagy sietség?
Ami azt illeti, úgy elvertek minket, hogy erre nagyon profán hasonlatok jutnak csak eszembe, a baj már megesett, nemigen lehet semmiféle azonnali intézkedéssel változtatni a dolgon.
Ami azt illeti, így aztán van rengeteg időnk - rosszabb esetben akár évtizedek is - arra, hogy nekiálljunk rendbetenni saját házunktáját, semmi nem indokolja azt hogy a folytatásról és annak személyi feltételeiről ne egy normálisan előkészített kongresszus döntsön az előzetesen korrektül lefolytatott viták, a nézetek ütköztetése után.
Talán az sem lenne baj, ha a tisztújítást megelőzné a történtek elemzése, és valamiféle stratégia kidolgozása a következő időszakra, esetleg prioritások meghatározásával egybekötve, merthogy a jelenlegi helyzetben és jelenlegi állapotában a pártot a székház takarítónője is el tudja vezetni, - ahhoz, hogya szervezet egyik napról a másikra vegetáljon, nincs szükség kapkodásra. 
Aztán itt van ez a Mesterházy-kérdés is.
Hogy ez a téma most, a két választási forduló között egyátalán előkerülhetett, kiválóan jellemzi a dicső jelöltet, aki nem tudom mivel vehette rá az egyébként általam nagyon kedvelt és tisztelt Lendvai Ildikót, hogy támogassa ezt a bizarr ötletet.
Habár ugye nem kizárt, hogy a mi Ildikónk is eljutott karrierje csúcsán arra a pozícióra, amelyet már nem képes jól betölteni...
És hát mi is indokolja Mesterházy sztárolását?
Azt még megérti az ember, hogy a választások előtt végtelen tanácstalanságában valakinek eszébe jutott a neve,  de milyen erényeket mutatott fel a választási kampányban?
Pártszervezői erényeket?
Nem hinném.
Szónoki erényeket?
Nem hallhattuk.
Karizmatikus vezetői tulajdonságokat?
Ugyan már, - ez a fiú Trabantot is csak akkor tudna vezetni, ha negyvenen tolnák.
Egyszer már leírtam: szintelen, szagtalan, súlytalan, - éppen csak nem légnemű.
Ezt persze nem rovom fel neki, de tudomásul kellene venni, hogy vannak emberek, akik ha bemennek egy szobába, melyben negyvenen tartózkodnak, akkor azonnal kiderül, hogy közülük ő a vezető, és ehhez még a hangjukat sem kell felemelni.
Mit mondjak, Mesterházy nem ilyen ember, - ő egy esetleg a negyvenből, de semmiképp nem az első.
Ahogy elnéztem a kampányát, még a második sem.
És ha szereplésein egy egész óvodát állít maga mögé biodíszletként, az sem hoz rajta egy fikrcnyit sem.
Azt aztán már csak félve kérdezem meg: ki kérdezte meg a szép tervek nyilvánosságra hozatala előtt a tagságot, merthogy én nem hallottam ilyesmiről.
Az már csak hab a tortán, hogy állítólag a párt nevének és logojának megváltoztatását is tervezik egyesek.
Ez a terv a bornírt idiótaság olyan foka, amin már szomorkodni sem lehet, - ajánlom helyette a keserű kacagást, mint emocionális reakciót.
Mit üzenne ezzel a párt a választóknak / társadalomnak?
Azt üzenné, hogy ellenfeleink minden szava igaz volt és ez egy olyan alávaló banda, akiknek még a nevét is meg kell változtatni, nehogy rájuk ismerjen valaki; éppen hogy csak plasztikai sebészt nem hívnak magukhoz.
A párt vereségének egyik oka szerintem éppen ez a beszari magatartás volt: engedték elmenni/elüldözték Gyurcsányt a pártelnöki székből, nem mertek kampányolni a nyolc év eredményeivel, hallgattak, amikor tolvajlással vádolták őket, hagyták, hogy az ellenfél diktálja a kormánypolitikát, - egyszóval nem harcoltak, mikor harcolni kellett volna, hanem kamarillapolitikát folytatva, töketlenséget ügyetlenségre halmozva  engedelmesen ballagtak a vágóhídra.
Az egész önkormányzati szféra jelenleg a Fideszé.
Az önkormányzatok példátlanul el vannak adósodva, nagyrészt ennek köszönhető az ország eladósodottságának mértéke is.
A választási kampány első napjától ettől kellett volna zengjen az ország, meg a Fidesz önkormányzati tolvajlásaitól, a kétes pártfinanszírozásról, meg a többi disznóságtól, kezdve a gumikalapácson és befejezve az esztergomi polgármester cirkuszain.
Nem, -  mi ehelyett nézegettük a köldökünket és bánatos önmarcangolással töltöttük napjainkat.
És helyből feladtuk a második fordulót, persze előtte még odatartottuk egy rugásra rózsás alfelünket egy parlamentbe még be sem került orbánista gittegyletnek - hadd szerezzük meg nekik az első örömteli perceket.
Aztán most megszereztük nekik a továbbiakat is, - a plakátjainkon az ő jelszavaikkal, a hozzájuk való hasonlatossággal kampányoltunk, mintegy elismerve azt, hogy nekünk már önálló ötletünk sincs.
A pártelnöki poszt betöltésénél sokkal előbbrevaló lenne elzavarni még a környékről is Orbánnak azokat az embereit, akik a szocialisták propaganda-ügyeit intézik...
Az egyszeri paraszt, mikor kaszálás közben elverte a jég a termést cséphadaróra kapott és elkezdte verni a lábon álló búzáját, akkor kiáltotta az égre vetve tekintetét: LÁSSUK URAMISTEN, MIRE MEGYÜNK KETTEN!
Mintha csak a Szocialista Párt mai vezetőit látnám...

:O)))