BALSORSJEGY...

A balsorsjegyet a Fidelitas adja ki.

A balsorsjegyen azokat a várható intézkedéseket tüntetik fel, amelyeket a Fidelitas szerint "Gyurcsánnyal és Mesterházyval" nyerhet az ország a választásokon.

A Fidelitas elnöke, Ágh Péter szerint ha a szocialisták győznének, akkor ismét bevezetnék a tandíjat, privatizálnák a kórházakat, adókat emelnének, csökkentenék a nyugdíjakat, illetve tovább nőne a munkanélküliség.

A balsors korszakát a fiatalok csak és kizárólag a Fideszre adott szavazatukkal zárhatják le.

Ritka nagy baromságok ezek, és ha ennyire futja csak a Fidesz ifjúsági tagozatának, akkor ez bizony szomorú előjeleket jelent a jövőre nézvést.

Nézzük hát egyenként.

A felsőoktatás rendszere valóban megérett a reformra, és valóban a finanszírozási oldala az, amelyik erre leginkább rászorul.

Velejéig igazságtalan az a rendszer, amelyik bebetonozza a hallgatók állami finanszírozását és örök áldozatvállalásra kényszeríti azokat, akik egyszer, egy vizsga során bármilyen okból indiszponáltabbak voltak átmenetileg mint szerencsésebb társaik, de a felsőoktatásban első félévüktől fogva példásan helytállnak.
Mennyivel igazságosabb lenne az általános tandíjkötelezettség, melynek alapján az első félév eredményeinek megszületésétől kezdődően a tanulmányi eredményével arányos tandíjat kellene fizetnie a hallgatónak.
Amit az állam ma szerencsés keveseknek ellentételezés nélkül nyújt, abból a pénzből komoly ösztönző eszközt lehetne képezni, megteremtve a valódi esélyegyenlőséget - legalább az oktatási intézményeken belül.
Hátha még becsukdáznánk a ma virágzó, értéktelen diplomát és eladhatatlan diplomásokat - csalódott embereket - gyártó, portás-műköröm szakokkal operáló diplomagyárakat, és az ezekre fordított pénzekből a minőségi oktatást támogatnánk...
Ha egy intézmény "eladható terméket" akar előállítani, akkor annak bizony költségei vannak, és bár az államnak is érdeke a munkaerőpiac ellátása megfelelő mennyiségű és minőségű szakképzett munkaerővel, azért mégiscsak elsősorban a munkavállaló elemi érdeke a megfelelő szakképzettség megszerzése.
Ezért hát az az igazságos, ha az oktatás költségeinek oroszlánrészét a hallgató viseli, - ennek forrása lehet diákhitel, ösztöndíj, alapítványi támogatás, vállalati szerződések vagy családi megtakarítások, diákmunka, stb... és az államnak csak ezek után, mint a képzés támogatójának de nem mint fenntartójának lehetne szerepe.
A jó iskola drága, a minőségi szolgáltatást meg kell fizetni, és ezen a területen nem lenne szabad engedményeket tenni sem szociális helyzetnek (ezt más csatornákon kell kezelni) sem más, nem szorosan a tanulmányi eredményekhez kapcsolódó szempontoknak.
Ez persze nem a Szocialista Párt véleménye, hanem csak az enyém, - a Magyar Szocialista Párt sajnos nem mer ennyire radikálisnak lenni.
A szocialisták ezidáig még egy kórházat sem privatizáltak, csak módot adtak arra, hogy a kórházakat magáncégek működtessék.
Ezek között voltak mindkét oldal "közeli" cégek, - pontosan lehetett tudni, hogy melyik kórházat milyen pártszinezetű vezetéssel rendelkező cég működteti.
Az egészségügy privatizációja elkerülhetetlen lépés és a Fidesz - minden szemforgatása ellenére - ezzel tökéletesen tisztában van, csak úgy látszik kistestvérét nem világosítja fel, meghagyja butának.
Már vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt ott sertepertélt Szegeden Lévai Anikó kedves üzlettársával, Kékessy Dezsővel,  még a tokaji akciózásuk előtt .
Orbánék családi barátja és üzlettársa ( ne mi nyerjük a legtöbbet...) még céget is alapított a privatizációra mindjárt az Antall-kormány megalakulásakor, Diagnosticum Rt.-nek hívták
Bár a rendszerváltással párhuzamosan várt reform elmaradt, privatizációs elképzeléseit a vállalkozó nem adta fel.
1999-ben Szegeden lépett privatizációs akcióba, de ez - éppen a szocialisták ellenállása miatt - botrányba fulladt.
A privatizáció persze ma is jelen van az egészségügyben, különösen a drága és eszközigényes laboratóriumi és képalkotó eljárások házatáján, - nem lehet itt nem megemlékezni Mikola Istvánnak, "a nemzet orvosának" a mammográfiai centrumokban fennálló érdekeltségében, de attól tartok, hogy a gyógyszergyártók sem az állami szektort gyarapítják.
Viszont a kórházak ingatlanai zömében az önkormányzati törzsvagyon részei, ekként forgalomképtelenek, magyarul eladhatatlanok, így aztán a derék ifjú fideszpalánta veretes hülyeségekkel szórakoztatja a nagyérdeműt, - lassan már úgy tünik, szokás szerint.
Nyugdíjak tekintetében meg az a helyzet, hogy a Fidesz jelenleg a nyugdíjak értékének megtartását - egyszerű inflációkövetést - ígéri, míg a szocialisták az ország lehetőségeinek megfelelő reálérték-növelést helyeztek kilátásba, - erről szól a jelenlegi törvényi szabályozás is, - el kellene talán olvasni...
Adó tekintetében pedig egy párt sincs, amelyik ne értene egyet azzal, hogy az adókat csökkenteni kell, - éppen mostanában értük meg azt a csodát, hogy Viktor jártában-keltében szembetalálkozott a lehetőségekkel és ez annyira megviselte, hogy azóta nem beszél azonnali és nagyarányú adó és járulékcsökkentésről, ellenben elkezdett tízéves távlatokról csacsogni, debilnek nézve hazánk bánatosszemű polgárait.
De azért javall ám a balsors ellen gyógyírt is nagyeszű sorsjegyárúsunk, például helyre akarja állítani a már egyszer fenntarthatatlannak bizonyult lakástámogatási rendszert, és a végén kijön a farbával: a gyerekek mindenhol végezhessék az első négy osztályt lakóhelyük iskolájában! "Ez utóbbi a fiatal családok helyzetét javíthatja."
Már látom lelki szemeimmel, amint a világvégi zsákfaluban a fiatal munkanélküli házaspár gyermeke, az összevont négy osztályos iskolába járó kis kreol nebuló a további évek során a tanulmányi vgersenyeken sorra lenyomja azokat a szerencsétleneket, akiket a sors azzal vert, hogy tudásuk megalapozását a Budavári Általános Iskolában kezdhették meg - sanyarú körülmények közepette...
Az öregje is eléggé borzasztó ennek a csapatnak, de hogy az utánpótlás még szomorúbb - ez azért meglepett...
:O)))