2010. július 24., szombat

TISZTOGATUNK, SÖPRÖGETÜNK...

Repülnek, mint a turul...

Viszik vörös karmaik között a kétmilliót semmiképpen meg nem haladó végkielégítést a közszféra kirugott tisztviselői, alkalmazottai.
Navracsics nekilendült,  megmutatja, hogy hogyan kell ezt csinálni majd a többieknek is.
Sűrű rendet vágott a Fidesz kaszája, első kanyarban ötven embert tettek utcára, mint a macskát - khm... - mondjuk egerészni, és ők nem a minisztérium politikai döntéseket hozó vezetői voltak.  
Leginkább olyan ügyintézők kerültek lapátra, akik a döntéshozatalokban legfeljebb annyiban vettek részt, hogy a vzetőknek behozták a a döntésekhez szükséges aktákat...
Mindegy is, menniük kell, - a neorákosista államapparátus modellje nem tűri a megbízhatatlanokat, de még a langyosokat sem, - ide elkötelezett és hűséges harcosai kellenek az új rendnek, melynek alappillére a Vezérhez való hűség, a lózungokba vetett megingathatatlan hit, és a gondolkodás nélküli azonnali parancsvégrehajtás.
Hisz új társadalmat építünk- vége lesz itt hamarosan a a spekulánsok eddigi húsz évének, miként a vezér ígérte a tusványosi igehirdetésén.
Ami igaz, igaz - talán még tegnap is ott állhattak ezek a spekulánsok a forint kétszeri mesterséges gyengítése mögött, éppen ideje lenne véget vetni áldatlan tevékenységüknek...
Hogy maga a Vezér ezalatt a húsz év alatt hol és hogyan spekulált, azt azért  józan ész ellen beoltott hívein kívül mindahányan tudjuk.
De önmagam és közvetlen könyezetem nevében azért innen is üzenném Ömagasztosságának, hogy nekünk az elmúlt húsz évben nem esett módunk sem legtöbbet, de még a legkevesebbet sem nyerni, ellenben volt úgy, hogy éveken keresztül napi tizennégy órában húztuk az igát, hogy megteremtsük azokat az életfeltételeket, melyek a XXI. században minden tisztességes embernek kijárnának, nem csak azoknak a forradalmároknak, akik kipréselt adóforintjainkból viszik haza politikusi bölcsességük ellenértékét.
Ettől működött az ország, és hogy úgy működött - ahogy, abban neki személyesen oroszlánrésze van.
Ha társaival együtt a hazának hajtott haszon után kapnák a fizetésüket, akkor holtukig végezhetnének ingyen kényszermunkát a kedves papa állami pénzből az előző húsz évben összespekulált kőbányájában, a Samu nevű kalapáccsal aprítva a dolomitot.
Nem, nem a család zsebére spekulálva, az állami céggel mutyizva, hanem az állam javára - kártérítésképpen.
Az nyilvánvaló, hogy én is takarékos államot képzelek el, mikor gondolkodásomban túlsúlyba kerülnek az utópisztikus elemek, és ehhez meglehet, szükség lehet az államigazgatásban dolgozók létszámának csökkentésére is, de ez a folyamat épeszű helyeken azért nem úgy kezdődik, hogy kirugdalom a dolgozókat, feledve az előzetes egyeztetést a szakszervezetekkel és kapkodva, hogy a törvénymódosítás napján - tán meg sem várva a törvény közzétételét - odaállok felmondóleveleket osztogatni.
Normális helyeken a szervzet vezetői először felvázolják a kívánatos szervezeti modellt és az így kialakított beosztásokra keresnek megfelelő embert, akit pedig el kell küldeni mondjuk 55 éves korában, annak lehetne esetleg központilag is valamiféle segítséget nyujtani, merthogy egy ilyen korú kirugott köztisztviselő nem igazán keresett a  versenyszférában.
Navracsics kiskirálysága nem ám az utolsó hely, ahol ez egy dolgozóval megeshetik, ez fog történni az államigazgatás minden területén, a háttérintézményekben, és ha nyerik a helyhatósági választásokat, akkor utána az önkormányzati szférában is, úgyhogy a közszolgák víg karácsonyra és boldog új évre számíthatnak.
Persze megértem én a Fidesz logikáját, hiszen nyolc éven keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen fincsi volt, mikor  a közszolgák egy része beintésre elkezdte szabotálni a koalíciós kormány intézkedéseit, amikor zsákszámra hordták nekik a tervezett intézkedések anyagait, módot adva arra, hogy egyetlen változtatást se lehessen zavartalanul végrehajtani, - ők nem kérnek ebből, - az ő regnálásuk közszolgái legyenek talpig megbízható elvtá  magyaremberek, akik döngő léptekkel követik a Vezért, miként Rákosi elvtársat követték a dolgozó nép öntudatos fiai hajdanán.
Hej szellők, fényes szellők fújjátok, fújjátok!
Holnapra megforgatjuk ez egész világot!
De azért azokra az aranyhalakra igen kíváncsi lennék, akik anno teeljesítették Orbán három kívánságát és most ott forognak a nyárson, hiszen a hála nem politikai kategória, mint tudjuk.
Vajon, ők most mit gondolhatnak?

:O)))

2 megjegyzés:

Katalin írta...

"Persze megértem én a Fidesz logikáját, hiszen nyolc éven keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen fincsi volt, mikor a közszolgák egy része beintésre elkezdte szabotálni a koalíciós kormány intézkedéseit, amikor zsákszámra hordták nekik a tervezett intézkedések anyagait, módot adva arra, hogy egyetlen változtatást se lehessen zavartalanul végrehajtani,..." hát, igen, ez így volt. De nem csak ezzel, hanem minden szavaddal egyet értek! Kati

Anya írta...

Sia Pupu,

Nem kell formálisan ki se rúgni őket. A fiatalabb és a versenyszférába is konvertálható tudással rendelkezők maguktól is menekülnek. Az én 28 éves diplomás, nyelveket beszélő gyerekem netto fizetése nagyjából 30%-al csökkent. Netto kb. 150 ezerről 100-ra. Röpke néhány hét alatt. Szerinted mivel tölti most a napjait? Állást keres a versenyszférában. És nem csak ő. A kollégái közül nagyon sokan még. És ebben az a szép, hogy semennyi végkielégítést nem kell nekik fizetni. Maguktól mennek el. És életük hátralévő részében valószínűleg messzire elkerülik a közigazgatást.