ÍTÉLET

Közösség tagjai ellen elkövetett erőszak bűntette miatt ítéltek el Miskolcon magyar embereket.

Cigányokat, hogy pontosak legyünk.

A történet nem azért érdekes, mert elítéltek embereket, - ezrek ülnek börtönben ma Magyarországon -hanem az elítéltek által elkövetett bűncselekmény minősítése miatt.

Kuriózum ez az ítélet, egyben rámutat a magyar igazságszolgáltatás minden kritikán aluli állapotára, a balkáni közállapotokra és igencsak messze helyezi azt a napot, amikor majd elmondhatjuk magunkról, hogy európaiak vagyunk.

Nézzük, mi is történt tulajdonképpen?
Tavaly márciusban, a cigánygyilkosságokat követően - március 15 körül - a miskolci cigányok - csakúgy, mint az országban több helyen, önkéntes önvédelmi csoportot alakítottak a miskolci Muszkás városrészben.
Nem azért, mert élvezték az éjszakai tábortüzet - nem baglyok, cigányok - hanem azért, mert féltek, hogy a nemzeti ünnepen szélsőséges csoportok meg fogják támadni őket.
A családjukat akarták védeni.

Nem az ujjukból szopták a fenyegetés hírét, rendőrségi forrásokból és a megyei cigányvajdától is érkeztek olyan információk, melyek szerint bőrfejűek és gárdisták meg akarják támadni őket, - ez ellen készültek védekezni.

Miután arra számítottak, hogy a támadóik fel lesznek fegyverkezve, ők is előszedték a kapanyelet meg ami a kezük ügyébe került, - hülye ember az, akit verni készülnek és nem védekezik.

Feltehetőleg féltek – és aki azt mondja, hogy nem volt okuk rá az vagy nagyon ostoba vagy cinikus hazudozó, - addigra már nem egy halottja és sérültje – köztük gyermek is - volt a cigányok elleni támadásoknak.

Éjfél után egy lassan haladó kocsira lettek figyelmesek, a benne ülő három személyről azt hitték, hogy valamilyen szélsőséges csoport tagjai, ezért a kocsit körbevették és beverték az ablakait, gondolom ordítoztak is ahogy illik, hiszen ez azokban a körökben a leghétköznapibb beszélgetés során sem szokatlan.
Az óbégatás közben valamelyik nagyeszű, amelyik nem jutott a kocsi közelébe biztatgatta nálánál szerencsésebb társait, miszerint „Büdös magyarok, üssétek őket!”
A főbűn pedig az volt, hogy az egyik agyamentnél volt egy bot, amelyikre a „Halált a magyarokra” feliratot vésték.
Ezen, mint az ítéletet megalapozó tényen nagyon kellett röhögnöm, - ennyi erővel Huszka Jenőt, a neves zeneszerzőt (Bob herceg, Lili bárónő, stb…) az első világháborúban falhoz is állíthatták volna, hiszen a kardjára a Leben und leben lassen! – élni és élni hagyni feliratot gravíroztatta az I. Világháború kellős közepén, - igaz, akkor a bíráknál még előírás volt az ép szellemi állapot.
Elspekulálgattam, - ha én a baseballütőmre azt a feliratot írom, hogy „Emberszeretet”, akkor ennél a bírónál ez enyhítő körülmény lehetne-e, ha fejbevágom vele az anyósát?
Marhaság, - a bírónak azt illene mérlegelnie, hogy az említett tárgy alkalmas-e emberi élet kioltására vagy nem, használták e rongálásra vagy nem (merthogy a kocsiban ülőket nem verték meg, a sérüléseket a betört ablak üvege okozta.
Aztán itt van ez a magyarozás is.
No, ez egy bonyolultabb kérdés, merthogy a magyar az államalkotó nemzet, tehát kisebbségnek nem tekinthető.
Magyarnak lenni nem államvallás, habár nem kizárt, hogy nemsokára az lesz, tehát vallási üldöztetésnek nem voltak kitéve a sértettek.
És ez talán meg fog hökkenteni itt sokakat: olyan, hogy magyar nemzetiség nem létezik.
Szerintem magyar egyébként sem létezik, mi itt a hadak útján olyanok vagyunk, mint a Turmix nevű kutya, - mindahányunkban mindenféle náció génjei dolgoznak csendesen.
Nem vagyunk egy angol agár, viszont okosak és ügyesek vagyunk.
Ami azt illeti, már Szent László királyunk se mondhatta volna, hogy tökéletes a pedigréje, és akkor még nem is beszéltünk a német, vallon, olasz zsoldosok, tatárok, törökök, muszkák által megpocsékolt, vagy csak adakozó kedvű hajadonok szerelmének gyümölcseiről, akik mind itt hemzsegünk az országban, büszkén magyarnak vallva magukat.
A cigányok magyarotzásáról meg csak annyit, hogy olyan ez, mintha egy tacskó felvésné a tépőfogára, hogy halál a kutyákra...
Szerintem a bíró nagyon nem ért valamit.
Őt a Magyar Köztársaság bízta meg az igazlátással, és aki magyar állampolgár elé kerül, azt neki magyarként kell kezelni, nincs arra feljogosítva, hogy a társadalmat felossza magyarokra meg cigányokra, mégha a hatelemis cigányember úgy is különbözteti meg saját kisebbségét, hogy ők cigányok, akik meg nem cigányok, azok magyarok.
Régebben nem így szelektált, hanem voltak cigányok meg gádzsók, vagy cigányok meg parasztok és ezzel így el is volt a Kanalas Józsi - a magyart, mint megkülönböztető fogalmat a hülye jobboldali adta a szájába, oszt most megsértődünk, mert átvette a terminológiát?
Abban az országban, amelyikben a falakon félméteres betűkkel van kiírva, hogy cigánymentes övezet, meg halál a cigányokra?
Még mielőtt akármelyik jobber nekilátna ezt kétségbe vonni elmondanám, hogy ezt én láttam a saját két kökénykék (barna, de így nem hangzik olyan jól…) szememmel az Illatos úton.
Mit kellett volna a felizgult cigánynak óbégatni?
Halál a Magyar Nemzeti Gárda tagjára? Vagy tépd le a fejét a köcsög egészséges fejbőrűnek?
Kihangsúlyoznám, hogy nem helyeslem a fizikai erőszakot, és kétségkívül meg kell büntetni azt, aki önbíráskodásba kezd, de ebben az eljárásban magyar a sértett és magyar az elkövető is, - magyar cigány.
Mint ahogy van magyar sváb és van magyar tót, - csak magyar-magyar nincs, merthogy az fából vaskarika.
Tudhatta mindenki, hogy ez a felfokozott hangulat hova fog vezetni, nem ez az első eset, - amikor a zámolyi romákat meglátogatták a kigyúrt kempósok (ez egy harcművészeti ág) leszámolni haragosukkal, akkor az ijedt asszonyok agyon is vertek egyet közülük.
Természetesen akkor is attól zengett a sajtó, hogy mecsoda kegyetlenség, mecsoda embertelenség – arról nem esett szó, hogy akik odamentek emberkedni, azok maguknak keresték a bajt, pedig akkor még nem is lövöldözték halomra a cigányokat, csak rájuk gyújtották a házat, Zámolyon is, Gyöngyösön is.
Mit tettünk ellene?

Érdekes, itt sem lehet semmit hallani a kocsi utasairól, kik voltak, mit kerestek éjjel fél egy felé egy cigánytelepen, és ha át kellett hajtani, akkor miért nem haladtak rendes tempóban, - már egy harminccal haladó kocsi elé sem áll oda épeszű ember.

Kilencen kaptak négy éven túli büntetést, a kocsiban százezer forintnyi kár keletkezett, a bentülők sérülései az üvegszilánkoktól keletkeztek.

Az ítélet elsőfokú.

Remélhetőleg a másodfok korrigál majd, de ez semmit nem von le abból, hogy Magyarországon az első, közösség tagjai ellen elkövetett erőszakkal indokolt ítéletet cigányok ellen hozták, - mintha nem tizenöt éve menne a masszív és agresszív cigányüldözés, az erőszak, a cigányok kollektív megalázása.

Ha én cigány lennék, holnap vennék a bűnjelként lefoglalt helyett egy másik botot, és elkezdeném farigcsálni, - mondjuk, rovásírással írnám rá a véleményem, mint a mai nyilasok árpádsávos karszalagjukra Szálasi H betűjét…

Rettenetes ország lettünk…

:O)))

A NAGY ÁTVERÉS

A bankadó azért jó megoldás, mert nem az emberek, a gazdag bankok állják a számlát.

Mármint a súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás számláját.
Orbán hazudik megint.

Nem kicsit, - nagyon.

A bankok ugyanis vidáman áthárítják ügyfeleikre megnövekedett terheiket és ez ellen az ügyfél semmit sem tehet, - fizet, mint a katonatiszt.

Ahogy azt a Móricka elképzeli – merhogy a Viktorka ezt egészen másképpen képzeli el.

Ő ezt úgy képzeli, hogy a piszkos munkát elvégezteti a bankokkal meg az energiaszektorral, a mobiltársaságokkal, oszt jónapot!

Az emberek szidják a rohadt multit, mint a bokrot, ő pedig – mint a haza atyja – hálás népe üdvrivalgásától kísérve várja, hogy fejére helyezzék a koronát, melynek tetején ő majd koronamódosítással egyenesre állítja a csálé keresztet, jelezve ezzel is, hogy vége van a magyar nép zivataros századainak, - ím, elérkezett a Kánaán…

A bankok szeptemberben már 12 százalékkal emelték az átlagos számlavezetési díjakat, az átutalások költségei pedig 30 százalékkal emelkedtek.
Ez csak az első lépés, hiszen a bankár nem hülye, még csak azt sem mondanám, hogy népnyúzó tróger, viszont ha nem ragaszkodna a nyereséges működéshez és a számára minden kockázati tényezőt bekalkulálásával kialakított nyereségszinthez, akkor uzsorás lenne Szabolcsban, nem bankár egy multinál.
A pénzt, amit Viktor most besöpört, mi fogjuk megfizetni, bármit is hazudik pofánkba a gonosz törpe.
És meg fogjuk fizetni az energiaszektor és a távközlési cégek sarcát is, hogy a bolti kiskereskedelemről már ne is beszéljünk, hiszen ott annyira szét lehet porlasztani az áremelést, hogy majd csak a KSH statisztikában és a mi pénztárcánkban jelenik meg az eredmény.
Hazudik abban is Orbán, hogy az adó áthárítását meg fogja tudni akadályozni, - amit megtehet, az legfeljebb látványos hisztériázás lehet majd, valamelyik elenyésző összeget produkáló tételen, de összességében olyan tehetetlen a gazdaság szereplőivel szemben, mint egy hathónapos csecsemő.
Itt van aztán a magán-nyugdíjpénztárak dolga is.
A szőke démon csinálja a propagandát az állami nyugdíjrendszernek, és az érintettek agyáig úgy tűnik, nemigen jut el az az egyszerű tény, hogy Orbánék a svéd nyugdíjrendszert akarják bevezetni, mely szerint mindig csak annyit lehet szétosztani a nyugdíjasok között, amennyi aktuálisan befolyik a nyugdíjkasszába az aktív dolgozóktól.
Az már közhely, hogy a táradalom elöregszik, egyre kevesebb és kevesebb az aktív dolgozó, és ezzel együtt csökkenni fog a befizetések összege is, - csökkenni fog a nyugdíjra fordítható összeg.
Mire ez kiderül, addigra Orbán már boldogan élvezi lenyúlásainak hozadékát, az átvert szerencsétlenek meg kotorászhatnak a kukában, boldogan.
És ha menet közben elpatkolnak, akkor az örökösök majd nagyon nehezen tudják azt mondani, hogy szegény Papa, pedig milyen okos volt.
Ha összeszámolják szegény Papa befizetéseit, amit a gyászos esemény alkalmából magán-nyugdíjpénztárilag megörökölhettek volna, de helyette azt kapják, mint a hetedik gyerek, akkor lehet, urnafülkéje sem lesz a megboldogultnak, hanem a sufni sarkában fogja végezni, és a macskák fogják öntözni a sírját…
A gusztustalankodásának persze itt még nincs vége, amit a mi Vezérünk az Alkotmánybírósággal művelni akar, az is a hazudozás szép iskolapéldája.
Nagy tévedés az, hogy most, első meglepetésében találta ki az alkotmány-módosítást, - aki ezt hiszi az naiv és szűzies gondolkodású, vagy tudatmódosult állapotban van a vacsorához legurított liter bortól.
Nem egy megnyilatkozásukban tették nyilvánvalóvá a fideszes politikusok, hogy rendkívüli eszközökkel kívánnak élni, és aki odafigyelt rájuk, az nagyjából sejthette, hogy mire megy ki a játék.
Trükkösnek hitték magukat, mikor a sok baromság közé vegyítették az igazságot - mint májra nevelt libának a kukorica közé keverik a rézpénzt, úgy akarták lenyomni a torkunkon az alkotmányos Magyarország felszámolását.
Nem volt az Alkotmánybíróság döntése meglepetés, hiszen Stumpf jelenlétével mintha Orbán ülne a pulpituson, már a határozat előkészítésének szakaszában tudták, hogy mi lesz az eredmény, - én még azt is megkockáztatnám, hogy talán már a megtámadott törvény megalkotásának is ez volt a célja, - az Alkotmánybíróság korlátok közé szorítása.
A lókupec trükközget.
Nem azért kellett neki alkotmánybíróvá választatni Stumpfot, mert az olyannyira értene az alkotmányjoghoz, - azért kellett oda, hogy információhoz jusson még a döntések kihirdetése előtt, - ezt támasztja alá döntés egyhangúsága is, - szavazz velük Pistám, úgyis annyi nekik, legalább téged nem fog cseszegetni a média…
Ha keresztülveri a törvényhozáson az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítését, akkor nagyjából vége is van a jogállamnak, és talán csak akkor lenne esély a folyamat megállítására, ha a testület egyöntetűen felállna és lemondana, de erre számítani dőreség lenne. –
Akik ott ülnek, azok is pénzből élnek, emellett joggal feltételezhetik, hogy nagyon nehéz lenne egyetemi katedrát kapniuk ebben a szép új világban.
Szóval – ahogy Virág elvtárs mondta a Tanúban – a helyzet fokozódik, nő a nyomás a társadalomra és a társadalom is elkezdett mozgolódni.
A kérdés most az, hogy ragadt-e ránk valami az elmúlt húsz évben demokratizmusból, polgári öntudatból, vagy tényleg olyan birka a nép, mint amilyennek az aktuális juhász tudni véli.
Mellesleg jegyezném meg, hogy a hajdani SZDSZ-es véleményformálók ismét rázendítettek és eddigi bevált bölcsességeik után megújult öntudattal újabb tanácsokat osztogatnak, - úgy látszik, van még liba a készleten - hogy ki vegyen részt a jogállam felszámolása elleni megmozdulásokon meg ki ne, ki vigyen vezető szerepet meg ki ne.
Hogy a Fidesz trójai falova, a hontalan SZDSZ-fanok begyűjtésére létrehozott zöldre festett idióták pártja mit mond, az nem érdekel - de Kovács Zoltánnak, az Élet és Irodalom főszerkesztőjének, aki kifogásolta, hogy kik állnak a jogállam felszámolása elleni megmozdulások élén lenne egy javaslatom.
Azt javaslom, hogy szervezzen egy nagygyűlést, ahol ő, az elmúlt nyolc év ideológiai fárosza, a szoclib kormány nagy segítője el tudja mondani véleményét a helyzetről.
Aztán ha a családon kívül még tízen meghallgatják kétségkívül nagyhatású és gyújtó szónoklatát, akkor megírhatja a következő bölcs tanácsát, - ki tudja, hátha elspekulálgatunk rajta…


:O))))

A bejegyzés egy nem az itt közölt képpel illusztrálva (mértéktartás olvtárs!) a http://kapcsolat.hu/blog/a_nagy_atveres_20101030 címen is felleelhető!
Ha van kedvetek nézzetek be a Blogászatra, http://blogaszat.blogspot.com/  - on találjátok...

HOSSZÚ MENETELÉS

1500 nap után befejezték a Gyurcsány elleni tüntetést a debreceni jobboldaliak.

Mecsoda megkönnyebbülés, végre javult az állapotuk, nem kell tovább aggódnunk miattuk.
A tüntetések látványosak voltak, - főleg az első időkben az álszentek ostobák és a megtévesztett emberek többezres tömege járt boldogan vonulni ide-oda, - nem csak Debrecenben, hanem Budapesten és az ország több más városában is.

Többségüknek fogalma sem volt arról, hogy mi ellen protestál, csak szajkózták a számukra Viktor által előrágott mondókákat: Gyurcsány hazudott, bevallotta Őszödön és trükkök százait alkalmazta, kurvaország - Gyurcsány takaroggy!

Változatos volt a műsor, ha időnként nem lett volna félelmetes a randalírozás, igen jókat lehetett volna röhögni rajtuk, gyerekes idétlenségeiken, meg elvakult ügybuzgalmukon.
Volt ott a repertoáron minden, dolgoztak síppal-dobbal nádihegedűvel, amúgy kedves és odáig egészen értelmesnek tűnő családanyák vonulásztak a szájukból kilógó fütyülőkkel, nyakukban vekkerekkel, kezükben kereplőkkel, - igazán csak profi elmegyógyász tudta volna kiválogatni, hogy ki ott a manifeszt elmebeteg, ki meg az, akit csak átmenetileg kerített hatalmába a hazafias düh, mint elefántbikát a párzási düh, a musth…
Aztán az a polgári viselkedés, amit ott előadtak, - igencsak látszott rajtuk, hogy nem Görög Ibolyától tanulták az illemet.
A Kossuth téren például először kijelölték a területüket, amúgy polgári módon körülhugyozták, majd, mint bázisról elindultak televíziót foglalni, aztán miután sikeresen felgyújtották az épületet, lelkesen kifosztogatták a büfét – nekünk ilyen fajsúlyos forradalmárok jutottak.
És ilyen értelmes jobboldal, ahol egy ember nem akadt, aki azt merte volna mondani a többieknek, hogy ugyan, álljatok már meg, mert amit csináltok, azzal kárt okoztok – nem Gyurcsánynak, hanem a hazának.
Kit érdekelt?
Gyurcsány takaroggy, mert a Böszme útjában volt a hatalom megszállottjának, az Embernek, Aki Soha nem Hazudott, és aki képtelen volt kivárni a kormányzati ciklus végét, ezért hát nem is nagyon titkoltan tüzelte ezeket az idiótákat és tüzelte saját táborát is, félrevezetve emberek százezreit, akik hittek benne és vakon követték.
A csúcs az volt, mikor nagy felhorgadásukban szétverték azt az ünnepet is, amelyet zászlajukra tűztek, szétverték a forradalom 50. évfordulóját, nem törődve azzal, hogy félszáz külföldi állam és kormányfőnek mutatták be, milyen lehetett Magyarországon 1956 valódi arca.
És még ma is azon siránkoznak, hogy a brutális Rendőrség feloszlatta a tüntetést és ennek során a számára törvényben biztosított kényszerítő eszközöket alkalmazva fejbevert egy-két magát hős forradalmárnak képzelő adrenalinfüggőt, és szétzavarta a csőcseléket.
Teljesen nevetséges módon a mai rezsim úgy állítja be visszamenőleg a dolgokat, mintha békés családanyák vasárnapi sétája lett volna a dolog.
Elfelejti a kövekkel és Molotov-koktélokkal megdobált, ezerszer megalázott rendőröket, a rendőrsorfal felé indított harckocsit, a késsel megszúrt rendőrt, csak békés tüntetőkről esik ma már szó, meg azoknak a bíróknak a megbüntetéséről, akik nem voltak hajlandók beállni a sorba és nem a jobboldal ízlése, hanem a jogszabályok alapján ítélkeztek.
Igazán kíváncsi lennék, hogy Orbán milyen képet vágna, ha egy anyja-korú nő rikácsolva leköpné, vagy ha a Heti Hetesben Farkasházy leköpné a képét, mint tette ezt tökvakarászatilag lelki rokona, Fábry…
Az is nehezen jut el a panaszkodók agyához, hogy a rendőrnek csapaterőben bevetve nincs semmi mérlegelési lehetősége, csak kötelességei vannak, mint ahogy a parancsnokuk sem mérlegelhet, ha kiadott egy tömegoszlatási parancsot, akkor a megkezdett intézkedést be kell fejezni, és ha ellenállás van, akkor azt minden törvényes eszközzel le kell törni.
És nincs egyéni beszélgetés, nincs vita - aki akadályozza a feladat végrehajtását, azt kényszeríteni kell az utasítások végrehajtására akár kényszerintézkedésekkel is.
Ez az ország jelenleg még fényévekre van egy normális polgári demokráciától, ott ugyanis egy hasonló esetben sem az ügyészeket, sem a bírákat nem a pártszimpátiájuk irányítja, hanem csak és kizárólag a hatályos jogszabályok, és ha valaki azokat áthágja, akkor vádat emelnek és kiszabják a megfelelő mértékű büntetést.
Nálunk meg voltak jó bírák és rossz bírák.
Utóbbiak azokat a vádlottakat, akiknek bíróság elé állítását még az egyértelműen pártfüggő Ügyészség sem tudta elkerülni, a jogszabályok alapján ítélték el, objektíven ítélve meg a vádlottak által elkövetett cselekmények társadalomra való veszélyességét, - ki kell rúgni őket!
És még ma sem tiszta a kép sok ember előtt, holott ma már pontosan látható, hogy kinek volt igaza, ki mondott igazat és ki törekedett tiszta közéletre, és ki volt az, aki hazudott és a mai napig vadul hazudik az országnak, miközben saját hatalmát próbálja bebetonozgatni.
Népszerű álláspont – főként az „egyrészt-másrészt” politológusok körében – hogy Gyurcsány és Orbán egyformán felelős a kialakult helyzetért.
Én meg azt mondom, hogy nem.
Orbán akkor is a demokratikus államrend ellensége volt, most is az, - Gyurcsány pedig akkor is demokrata tudott maradni, mikor a politikai ellenfele által felhergelt csőcselék és az etika és illem legalapvetőbb követelményeit is negligáló ellenzék a leggusztustalanabb eszközökkel támadta.
Én azért nem ringatom magam illúziókba.
Az inga – a politikai inga is – mindig kileng a végpontjáig, még nincs vége ennek a zagyva és ostoba politikai elvekre – nem akarom megsérteni a valódi konzervatívokat – felépített ócska ámokfutásnak, amit ez a kókler most forradalomnak próbál előadni.
Követői között ott van a falusi kocsmák lumpenje, a vitaminhiányos budai úrilány, a szervilis kispolgár, a hülyére vett köztisztviselő, a pedagógusok, akik majd most megtapasztalhatják a hálát, az egészségügyi dolgozók, akik ágáltak a vizitdíj ellen – mindenki, aki bedőlt a gátlástalan, ostoba, átlátszó populizmusnak.
Négy év hosszú idő, - lesz idő kijózanodniuk.
Az ostobábbja meg majd átigazol Vonához, ott vannak még nekik tetsző figurák, habár a Nyilasbarbi mostanában visszafogottabb, lehet, rendbejött az érzelmi élete…
Mi meg majd eltüntetgetünk, szépen, békésen, - és ha a rendőr azt mondja, hogy hagyjuk el a teret, akkor e fogjuk hagyni, merthogy a demokrata jogkövető is egyben, emellett tudja, hogy úgyis nekünk lesz igazunk…

:O)))

ALKOTMÁNYOS PUCCS

Az értelmező szótár szerint a puccs jelentése: államcsíny.

Az államcsínyt meg így definiálja: az államhatalomnak valamely kisebb csoport által való alkotmányellenes, gyors, erőszakos átvétele.

Ami azt illeti, a Fidesz vezetésére pontosan ráillik a kisebb csoport meghatározás.

Bizonyára lesznek, akik azt mondják, hogy a hatalom a Fideszé, vagy a rájuk szavazóké, de ők igencsak tévednek, - a hatalom ma Magyarországon egyetlen emberé, aki visszaélve a jog által nyújtott lehetőségekkel gyors ütemben ragadta magához azt.

Ez pedig alkotmányellenes, hiszen az Alkotmány kimondja: 2.§ 3.) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Természetesen lehet mondani, hogy ilyen helyzet nem áll fenn, hiszen működik a Parlament, az országnak van Köztársasági Elnöke, megvannak a jogállami intézmények, a hatalmi ágak elkülönülten működnek, hol akkor itt a baj?
A baj ott van, hogy annak idején azt tanították nekem, és gondolom – hacsak Orbán még hatályon kívül nem helyeztette mamelukjaival – még érvényben van, hogy a jogszabályok értelmezése során elsősorban a jogalkotó szándékából kell kiindulni, tehát azt kell vizsgálni, hogy a törvényalkotó miért is hozta létre az adott jogszabályt.
A hatalmi ágak elkülönítésének és egymástól független működésének oka van, mégpedig annak biztosítása, hogy senki se gyakorolhassa a hatalmat ellenőrzés nélkül, senki se juthasson túlhatalom birtokába - ez a sokat emlegetett fékek és ellensúlyok intézménye, mely az államszervezet demokratikus működését biztosítja.
És ez az, ami a mai Magyarországon gyakorlatilag nincs.
Hogy többpártrendszer van, és az ellenzék gyakorolhatja jogait az Országgyűlésben?
A szocialista NDK-ban és Lengyelországban is többpártrendszer volt, mégsem lehetett demokratikus államnak hívni egyiket sem, csakúgy, ahogy a mai Magyarországot sem.
Ha a hatalmi ágak közül valamelyik nem a végrehajtó hatalom kedvére való döntést hoz, és ez ellen a végrehajtó hatalom bármilyen formában fellép, akkor alkotmányellenesen cselekszik.
És ez akkor is alkotmányellenes marad, ha a törvényi felhatalmazás birtokában parlamenti szavazógépezetével meg tudja változtatni az Alkotmányt is, hiszen ezzel is csak azt bizonyítja, hogy szándéka a hatalom kizárólagos birtoklására irányul.
Orbán minden nagyszájúskodása ellenére a mai helyzet nem egy történelmi kuriózum, - Horn Gyulának is kétharmada volt a szabaddemokratákkal együtt, csak ők nem alkottak pártszövetséget - de a hatalmi pozíciója a koalíciós kormánynak ugyanaz volt, mint ma Orbánnak.
Horn Gyula első dolga az volt, hogy korlátozta önmagát, törvényt hozott, hogy alkotmányt módosítani csak négyötödös többséggel lehet, - Orbán első dolga volt ezt a törvényt hatályon kívül helyezni.
Horn ezer gesztust tett ellenzékének, a parlamenti bizottságokban plusz helyekhez és tisztségekhez juttatta őket, és minden törekvése arra irányult, hogy az államszervezet működése megfeleljen a jogállam kritériumainak.
Orbán telerakta pártpolitikusokkal az intézményeket, mindenhol lecserélte a vezetőket, - még Simóka Kálmánné is szúrta a szemét, aki a Fővárosi Temetkezési Intézetet vezette, - ezen, ha nem lenne ennyire siralmas, akár még lehetne jókat röhögni is…
Mindegy, - Kossuth ki, Orbán be, - minek annak ekkora mauzóleum?
Az utolsó csepp a pohárban az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozására irányuló szándék bejelentése, ezzel túllépett megint egy határt.
Hajdani kancelláriaminisztere, Stumpf megválasztása alkotmánybírává sem volt semmi, majdnem felért Caligula lovának szenátorrá választásával, de a tervezett alkotmánymódosítással túlmegy minden határon, ellehetetleníti a közvetlen népképviseletet is, hiszen bármilyen népszavazási kezdeményezést is lazán lesöpörhet, - nem lesz fórum, amelyhez fellebbezni lehetne.
És akkor itt a legitimitás kérdése is, ami olyannyira középponti kérdés volt az előző kormányzat idején, és aminek nevében annyit randalíroztak a kormányfő víg talpasai még nem is oly rég.
Azt mondja a frakcióvezető, hogy a zemberek akaratát gátolja az Alkotmánybíróság az akadékoskodásával.
És hogy rájuk kétmillió ember szavazott, akik most be lennének csapva.
És ez az ember jogász állítólag…
Az Alkotmánybíróságnak az elé kerülő kérdéseket nem az emberek akaratával, hanem az érvényes Alkotmánnyal kell egybevetni, és ennek alapján kell meghozni döntését.
Ha mindig az emberek akaratát kellene figyelembe venni, akkor a Kétfarkú Kutya Pártra kellett volna voksolni, - az ingyensör, ugye.
Emellett nem lenne hátrányos felismerni azt is, hogy ugyan kétmillió választópolgár rájuk adta szavazatát, de ötmillió meg nem, ezért talán lehetne Orbán szerényebb és mértéktartóbb is.

De nem lesz, ezt kizárja a mentalitása.

És hiába gágognak a Capitolium libái, az emberek nem érzékelik a veszélyt, pedig ez az ember soha nem fogja önszántából kiadni kezéből a hatalmat.

Hitlert a sörpuccs után bezárta az állam, pedig ő se csinált mást, mint Orbán a hugyosok és adrenalinfüggők randalírozása idején - ő is csak ultimátumokat adott a hatalomnak.

Orbán megúszta, - de ma már látnivaló, hogy kár, hogy megúszta.

Aztán Hitler is legitim módon került hatalomra, és legitim módon módosítgatta a korabeli német jogszabályokat úgy, hogy rövid időn belül teljhatalmú diktátorrá lett.

Orbánnak a teljhatalom már ma is a kezében van, hátra van még az ellenfél fizikai ellehetetlenítése, de ami késik, az nem múlik.

Tulajdonképpen már el is késtünk, hiszen a puccs egyik jellemzője, hogy gyors, és Orbán kétségkívül gyors volt.

Ma már csak az utolsó simítások vannak hátra - Polt kinevezése, új Alkotmány gründolása, magánszámlák zárolása, betétek kölcsönvétele, hadiállapot kihirdetése, rögtönítélő bíráskodás bevezetése a kormány által kinevezett nemzeti bírókkal, de ezek már csak ujjgyakorlatok.

Izgatottan várjuk az új Alkotmányt is, melyből kiderül, hogy mi őt Isten kegyelméből kaptuk a nyakunkba – hogy vert volna bennünket inkább bottal…

:O))))

A BEJEGYZÉS OLVASHATÓ ITT IS:  http://kapcsolat.hu/blog/alkotmanyos_puccs

ÉS HA VAN KEDVETEK MÉG, AKKOR NÉZZETEK BE IDE IS:  http://blogaszat.blogspot.com/ - EZ MÉG CSAK A BÉTA VERZIÓ, A VÉGLEGES JOBB LESZ, FORMAILAG MINDENKÉPPEN...

GYURCSÁNY...

Ő az ősgonosz, az Antikrisztus...

Schiffer Hogyishívják szerint a LMP által szervezett tüntetésnek nem válna díszére Gyurcsány Ferenc, mert – szerinte - „súlyos, személyes politikai felelősség terheli azért, hogy a magyar jogállam idáig jutott."

Nem azért idéztem, mintha különösebben érdekes lenne, hogy mi is a véleménye a most éppen zöld jelmezben bukfenceket vető, a Nagykörúton belül egymás haját tépő értelmiségi zárvány vezetőjének arról, hogy mi vezetett oda, hogy a jogállam idáig jutott.

Véleménye pártja alapításától kezdődően teljességgel irreleváns, a Lehet Más a Politika nevű pártot ugyanis állítólag egy amerikai üzletember finanszírozza, ettől aztán fene független és rettenetesen más.

Már maga a neve is hazugság, hiszen ha valaki meg tudja mondani, hogy miben különbözik ez a gittegylet a többi parlamenti párttól annak küldök egy fruttit, - ha emlékszik még valaki gyermekkorom olcsó és finom édességére.

A jelenség az érdekes, ahogy a magyar politikai élet valamennyi jogosan kisebbségi komplexusokkal küzdő politikusa amint felmerül valahol Gyurcsány neve, azonnal kötelességének érzi, hogy rúgjon egyet bele, habár a többség a cipőfűzőjéig sem ér fel sem erkölcsileg, sem politikailag, sem tehetségben - de még megjelenésben sem.
Bátran lehet állítani, hogy a volt miniszterelnök a mai magyar politikai élet legizgalmasabb és máig legtehetségesebb szereplője, - mégha a legsikeresebbnek pillanatnyilag nem is mondható, ami – ha megnézzük a pillanatnyilag legsikeresebbet – akár még dicsőségnek is elkönyvelhető.
Úgy robbant bele a magyar politikai életbe, mint az üstökös.
Mint hajdan Julius Caesar jött, látott és győzött, egy elegáns mozdulattal átlépve a szocialistáknál megszokott lépcsőmászást és vazallusi létet, - a párt és ezzel a kormány élére azok a talpasok tolták, akik megérezték benne a változtatásokat kezdeményező politikust, az államférfit.
Ez persze nem tett jót a politikusi tevékenységének, két okból sem.Egyrészt nem volt beágyazódva a párt legfelső testületeinek veteránjai közé, egyiknek sem volt kedves öccse, pereputtya, vazallusa, - másrészt pedig eleve visszatetszést keltett a változtatások iránti szándéka, bírálói által reformdühnek nevezett mély elkötelezettsége a szükséges változtatások iránt.
Ha a párt felső vezetésén múlik, akkor soha nem lesz belőle pártelnök, soha nem lesz belőle miniszterelnök.
Viszont a tagsággal nem mertek szembefordulni, mert ha élére állítják a dolgot, akkor könnyen pórul járhattak volna.
Miniszterelnökként pedig elkövette az ősbűnt: őszinte volt.
Igaz, ő azt gondolta, hogy zárt körben beszél, de hamar kiderült, hogy az a kör nem is annyira zárt, és azok a mondatok, melyeket őszödi hallgatóságának szánt, hamar kikerültek a nagy nyilvánosság elé, ezzel kezdetét vette kanossza-járása.
Nem mintha a beszéd tartalma - itt is olvasható - egyébként ne lenne vállalható - dehogynem!
Máig ható és a jövőnkre is kiható gondolatokat mond ki, csakhát a Bibliából is ki lehet szedegetni azokat a mondatokat, melyek alapján Krisztust pedofíliával lehet vádolni, és ellenfelei ezt tették, - a kényszerű megszorítások kezdetén.
A megszorítások, melyeket az előző kormányok tevékenysége tett szükségessé az ő nevéhez kötődnek, akik meg a bajt előidézték – Orbán és Medgyessy – azok elegáns mozdulattal elléptek a problémáktól sőt, Orbán kisvártatva már teli szájjal óbégatta Gyurcsány felelősségét.
Az istenadta nép pedig megtalálta benne a bűnbakot, mert a sajátos magyar fejlődés eredményeképpen Jóska bácsi jobban szeret szemfényvesztők által vetített hazug álomvilágban élni, mint szembetalálkozni a valósággal, ő járvány ellen sem oltatja magát - az oltóanyagot is a Gyurcsány csinálta, majd iszik helyette ricinust vagy teát, vagy amit talál otthon…
Az a nép, amelyik kis híján meglincselte a miniszterelnököt a háromszáz forintos vizitdíj miatt, ma hang nélkül tűri, hogy havonta tízezreket raboljanak tőle, igaz, hogy most legalább félhet, mert a maiaktól minden kitelik.
Tőle meg nem kellett soha félni, ezért aztán barát és ellenség kéz a kézben elpofátlanodott és egyrészt elszabotálta a népszerűtlen feladatok végrehajtását, másrészt meg a demokratikus államrend erőszakos megdöntésének határáig – szerintem azon túl is - elment, szétveretve Budapestet, szembeállítva az ország népét egymással.
Megbukott, még ha szabad akaratából mondott is le, mert nem tudta végrehajtani, amire vállalkozott.
A szocialista párt korifeusai meg megkönnyebbülten felsóhajtottak, - na végre, akkor most visszaállhat a régi rend.
Hát nem állhatott vissza, és ezt – ha figyeltek volna kicsit is Őszödön - tudniuk kellett volna.
Pedig a lemondása sem volt koncepciótlan menekülés, mint azt ma szeretik láttatni ellenfelei, - ha ő maradt volna a pártelnök, akkor a választásoknak sokkal jobb eséllyel mehettünk volna neki, akkor nem következhetett volna be az a szörnyen idétlen állapot, hogy már éppen csak az Operaház portását nem kérik fel miniszterelnöknek, ellenfeleink igaz boldogságára.
Bajnai személye az első perctől kezdve adott volt, de az öregek még megpróbáltak a jól bejáratott módszerrel mutyizni egyet, aztán fenékig kellett üríteniük a méregpoharat ahhoz, hogy aztán azt csinálják, amit Gyurcsány az első percben javasolt volna.
Aztán jöttek feltörekvő fiatalok, akik megpróbálták betölteni az üresen hagyott játékteret, de minden nap kiderül, hogy lötyög rajtuk a Gyurcsány által levetett nagykabát, legyen bármennyire is jószándékú és rokonszenves Mesterházy, vagy agresszív és nagyhangú a megvadult néptribun, Szanyi.
Nem véletlen, hogy ellenfelei a mai napig ütik - vágják, és hogy nincs vége az ellehetetlenítésére irányuló kísérleteknek, ők pontosan tudják azt, amit – úgy látszik – a párt jelenlegi korifeusai nem annyira, - hogy ő az igazi ellenfelük, ő jelent az uralmukra, amíg csak mozog halálos veszélyt, ő az egyedüli, akitől tartaniuk kell.
Gyurcsány ma az egyetlen európai formátumú politikus, elméleti felkészültségben, megjelenésben bármikor odaállhat bármelyik nyugat-európai kollegája mellé, őt nem lehet ránézéssel kiszelektálni közülük, mint kelet-európai bunkót. Kiváló szónok, és ha nem rögtönöz, akkor elméleti munkásságával sincs baj, amit mond, az koherens rendszert képez.
Emellett emberi tulajdonságai alkalmassá teszik a hivatalos kapcsolatokon túli kapcsolatteremtésre is ami hihetetlen előnyökkel járhat az ország számára.
Ő nem elzárkózni, hanem nyitni szereetne a világ felé, az ő víziója az öntudatos, független, magáról gondoskodni tudó ember, de a gondolkodásában, megnyilatkozásaiban mindíg ott lelhető a szolidarítás is.
Persze követett el rengeteg hibát, de olyan típus, aki tud tanulni a hibákból, aki a kudarcokból is tud építkezni.
Nem ő az isten, - jómagam sem értek vele mindenben egyet, de azt tudom, hogy nála a baloldalért végzett munka elkötelezettség kérdése - emellett meggyőzhető - született demokrata.
Van, akit otthon pofonokkal nevelgettek és ma attól érzi magát a nép atyjának, hogy ő is parancsuralmi rendszerben szeretné nevelgetni a gyermeki pozícióba szorított népet.
Gyurcsány az egyén és a közösségek szabadsága és önállósága iránt elkötelezett demokrata és ez sok bajjal jár.
Rengeteg munkát fektetett abba, hogy a Szocialista Pártot modern, európai tömegpárttá alakítsa, nem lenne szabad támasz nélkül hagynunk.
Ha őt védjük – magunkat védjük.
Ha vele leszámolnak, akkor jó időre leszámoltak a mai magyar baloldallal, marginális kispárt leszünk a következő huszonöt évben.
Az ellenfelei tudják ezt, - jó lenne a magyar baloldalnak is megértenie végre…


:O)))

ESET...

Ha bolti eladó akarsz lenni, akkor el kell menned munkaalkalmassági vizsgálatra.

Doktor bácsi megvizsgál, megállapítja, hogy megvannak-e a munkakör betöltéséhez szükséges szellemi és fizikai képességek és adottságok, nincs e valamilyen olyan betegség, amelyik kizárná foglalkoztatásod lehetőségét az adott munkakörben.

Ki kellene terjeszteni ezt a miniszterelnöki munkakörre is, lehetőleg nemzetközi pszichiátriai stábnak kellene megvizsgálni azt, aki ezt a munkakört be kívánja tölteni, merthogy az egészségi alkalmasság nem csak abból áll, hogy valaki alkalmas kétszer negyvenöt percen át rohanni egy labda után.

Végre el kellene jutni a közgondolkodásnak odáig, hogy elfogadja: nem minden betegség vérzik, és nem mindegyik betegség daganatos, - a mentális betegségek testi tünetek nélkül is lehetnek sokszor súlyosabbak, mint amikor dől a vér egy becsúszó szerelés után.

Ha valaki a miniszterelnöki munkakört nem munkának, hanem küldetésnek fogja fel, ha a nép által átmenetileg ráruházott hatalmat nem rendeltetésszerűen használja, ha önmagát csalhatatlannak képzeli, és ha azt gondolja, hogy a hatalma korlátlan, bármit megengedhet magának, az beteg ember.
A mi miniszterelnökünk sajnos – úgy tűnik – beteg.

Nem szégyen ez, hiszen a felnőtt népesség kb. 28%-a szenved valamilyen mentális betegségben, és a mai, korszerű módszerekkel és gyógyszerekkel akár hosszú időre is tünetmentessé lehet tenni valakit, de teljesen kigyógyítani belőle soha nem lehet.

A mi kormányfőnknél ugyan vannak a betegségnek külső jelei is, mint például a kényszeres szájnyalogatás, - lásd legutóbb például a kitüntetések átadásánál - de ez talán elhanyagolható is lenne, hiszen sok ember él közöttünk, akinek pl. rángatózik a szeme – „tic”–je, tikkje van de mégsem kártékony.

Viszont amit ma produkált, az kiesik a hagyományos politikai eszközök kategóriájából, ilyet egészséges, normális ember nem tesz.

Ilyet csak egy szociopata tesz.

„A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulálni és kihasználni kell, úgy, ahogy többségünk egy csavarhúzót vagy egy papírzsebkendőt használ.

A szociopata gyakran agresszív, nem érez empátiát mások iránt (bár megjátszhatja), és nem érez szégyent vagy megbánást a visszaélései miatt.

A szociopaták legnagyobb problémája, hogy nem tudják magukat mások helyébe képzelni.

Ennek ellenére általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel.

Ám hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra.

Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket, impulzívak és felelőtlenek.

Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni.” – írja a szakirodalom.
A mai, az Alkotmánybírósággal kapcsolatos bejelentés azt tanúsítja, hogy a mi miniszterelnökünk teljesen elveszítette az arányérzékét, úgy véli, hogy a választáson megjelentek kétharmadának szavazata mindenre feljogosítja, egyszemélyi kényúr lehet ebben az országban, aki megengedheti magának a demokratikus intézményrendszer teljes szétverését.
Innen már csak egy lépés a császárrá koronázás – vagy a zárt osztály.
Mikor hajdan Ceausescun röhögtünk, el nem tudtuk volna képzelni, hogy ebben az országban valaha is lesz még ember Szálasi és Rákosi után, aki annyira bornírt hatalomgyakorló lenne, mint a román diktátor és lám…
Beigazolódott apám mondása: ami még nem volt, az még mind lehet…
Mindig vannak csicskások, akik a hatalom morzsáinak felszedegetése ellenében gátlástalanul kiszolgálják a hatalom csúcsán üldögélőt, akik képesek minden emberi tartásukat feladni és teljesen kivetkőzni magukból.
Orbánt egyre ocsmányabb alakok veszik körül, erre legjobb példa újonnan üzembe helyezett balkeze, Lázár, aki cinikus gátlástalanságban tán még főnökén is túltesz.
Az csak a csodálatos, hogy senki nincs a jobboldalon, aki ki merne állni és azt mondani, hogy eddig és ne tovább!

Nem igaz, hogy a jobboldalon nincsenek ép erkölcsi érzékű emberek, ne lennének magán- nyugdíjpénztári tagok, ne lennének alacsony jövedelműek, ne lenne olyan jobboldali értelmiségi, aki ne ismerné fel a már nem is titkolt egyszemélyi hatalomra törekvést és azt sem hiszem, hogy mindenkinek tetszik a jogállam és a demokratikus intézményrendszer átalakítása bohóctréfává.

Hol vannak ezek az emberek?

Félnek?

Vagy két-három turulszobor megfelelő ellenérték nekik a független, öntudatos polgár ethoszáért?

Orbán körül már nincs senki – a szintén klinikai eset Kövéren kívül – a régi gárdából, elballagtak, vagy maguktól, vagy némi rábeszélésre és most ott ülnek a brüsszeli Gulagon, - azért ez is beszédes tény.

Maradtak a csicskák, - a Navracsicska, a Szijjártó meg a Lázár, - nagyon nagyot kellhet szakítani azért, hogy ezt a szerepet eljátsszák…

Shakespeare írja:

"De a dölyfös ember

Parányi kis hatalmával feszítve

Nem látja meg, hogy lénye nem egyéb

Egy rossz tükörnél!

Mint veszett majom

Tombolva ágál a nagy Ég előtt

Hogy sírnak fönn az angyalok…”

:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/eset

NETRE FEL!

Kivonultak a szocialisták a nyugdíjtörvény vitájáról.


Jól tették.
Távol maradtak a zárószavazásról is - azt is jól tették.
Tóbiás József azt mondta, hogy a szocialisták nem asszisztálnak a magán-nyugdíjpénztári tagok jövőjének feléléséhez, befizetéseik "einstandolásához".

Nem szavazta meg a törvényjavaslatot a LMP sem, viszont a Jobbik együtt szavazott a Rosszabbikkal…

Tulajdonképpen akár elégedetten hátra is lehetne dőlni, hiszen megmutattuk, hogy nem értünk egyet a kisemberek pénzének elrablásával, de ez lenne most a legnagyobb hiba.

Most kellene elkezdődnie az igazi munkának a párt minden szintjén.
Végtére is ott vagyunk a magyar társadalomban, szinte a legkisebb falvakban is van alapszervezet, vagy ha az esetleg nincs is, akkor is vannak szimpatizánsok, és ne feledjük, hogy ott vannak azok a szavazók is, akik ugyan átmenetileg elpártoltak tőlünk, de ha azt látják, hogy az ő és gyermekeik érdekében lépünk fel, akkor akár ismét segítőinkké válhatnak.Most kellene minden lehetőséget kihasználva támadni a törvényt, az Alkotmánybíróságtól kezdve a magánszemélyek által indított pereken keresztül egészen Brüsszelig, ahol a nemzetközi fórumokon kellene felhívni a figyelmet arra a rablásra, melyet az Orbán-kormány a magántulajdon sérelmére elkövet, amikor a hatályos törvényt megszegve a munkavállaló jövedelméből levont nyugdíjat egyszerűen ellopja.
Mintha a postás zsebrevágná a pénzt, amit a biztosító küldött nekünk, arra hivatkozva, hogy neki éppen lakbért kell fizetni és most éppen nincs rá pénze.
Ahhoz, hogy az alapszervezetekben elindulhasson a munka, érteniük kéne az alapszervezetek tagjainak azt, hogy miért is káros rájuk és gyermekeikre ez a törvény, ezt pedig el kellene magyarázni nekik.
Hogy aztán ők is el tudják magyarázni környezetüknek, akik ma csak kapkodják a fejüket a sok szakszerű magyarázat hallatán.
Nem egy nagy művészet ez az internet korában, meg lehet oldani akár az érvek, akár az esetleg szükséges aláírásgyűjtő ívek eljuttatását két napon belül mindenhova, mellékelni lehet egy rövid módszertani útmutatót is, kinek, mit és hogyan kell csinálni és a dolog működni fog.
Első alkalommal talán nehezebben aztán egyre olajozottabban, csak ehhez kell egy stáb, amelyik kidolgozza, hogy mit akar elérni és milyen eszközökkel.
Ha ez a dolog most ennyiben marad, akkor csak nevetség tárgyává tesszük magunkat.
Ha viszont kényelmetlenné tudjuk tenni a Fidesz diadalmenetét, már elértünk valamit.
Ha nem gurítunk követ az útjába, soha nem fog pofára esni…
Nem biztos, hogy győzni fogunk, de ennél jobb alkalom a győzelemre kevés kínálkozik, - itt ugyanis az emberek zsebéről és a gyermekeik örökségéről van szó
Ez, - ha világosan elmagyarázzuk nekik, - komoly mozgósító erő lehet.
Csak azt kellene elkerülni, hogy a magyarázat túl bonyolult legyen, - ne akarjunk közgazdász professzorokat képezni, - elég, ha elmondjuk az alapigazságokat, miszerint az a pénz, amit úgy vettek kölcsön, hogy a tulajdonosát meg sem kérdezték, az rablott pénz.
Hogy ami az állami nyugdíjrendszerbe befolyik, azt azonnal el is költik, és ha holnap vagy tizenöt év múlva váratlanul meghal, akkor az állami nyugdíjrendszerben a gyermekei még a szemfedődre valót sem kapják meg.
Nincs pénz vad kampányokra, óriásplakátokra - értem én, - de az internet ma már olcsón és hatékonyan áll rendelkezésünkre, a tetejében a fiatalok körében ezerszer közkedveltebb, mint az unalmas fejtágítók, a szervezésre, mobilizálásra pedig az sms-el kombinálva a lehető legalkalmasabb eszköz.
A net a párt mai vezetői számára is természetesen használt eszköz, az alapszervezetekben pedig jó alkalom fiatalok bevonására, aktivizálására.
Az sem utolsó szempont, hogy egy szervezetnek halála a tespedés.
Ha vezetői nem tudják állandóan feladatokkal ellátni, akkor minden unalomba fullad, az aktivisták érdektelenné válnak és lemorzsolódnak.
Ha van feladat, akkor van összetartó erő, van szervezet, van kollektíva, akad sikerélmény is, - és ami azt illeti, az ellenfelet nemigen kell keresgélnünk - az adott…
És öntelt, önelégült és elereszti fülét-farkát a győzelem mámorában, - ilyenkor szokott a győztes hibákat elkövetni.
A Demokratikus Koalíció jó irányba indult el, de azt hiszem máris hibázott – bizonytalanságban tartja a szimpatizánsok tömegeit, akiknek idejében tudtukra adta a párt egyik politikusa, hogy nem lehetnek még pártoló tagjai sem a platformoknak, - így aztán most várják a választ: akkor most hogyan is tovább?
Esetleg meg kellene próbálkozni egyház-alapítással, míg még lehet, - szinte mindegy is, csak valami cégér kellene a szimpatizánsok feje fölé, hogy érezhessük, hogy tartozunk valahova, hogy számítanak ránk.
A politikai harcban ugyan a vezérek hadonásznak kardjaikkal látványos hősiességgel, de a küzdelmet végső soron a talpasok döntik el, - nem árt jóltartani őket…
A Szocialista Párt mai állapotában olyan, mint a torta, amit elejtettünk, de aztán összelapátoltunk valahogy - ehető, esetleg még ízletes is, de talán mégis jobb lenne újat sütni, hogy szép is legyen.
Alapanyag van, receptek vannak, csak mintha a cukrászok önbizalma hiányozna.
Pedig arra is szükség lenne…


:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/netre_fel URL-en is olvasható.

PRODUKÁLNI KELLENE...

No, az ünnepen is túl vagyunk, vége a dumák évadjának.


Orbánéknak produkálniuk kell, méghozzá konkrét lépéseket kell tenniük a gazdaság fejlődésének érdekében, és ha a Vezér azt hiszi, hogy ennek a legmegfelelőbb módja az útonállás és bankrablás, akkor téved.

A nemzetközi pénzvilág figyel, elemez és jövőbeni döntéseinél mai tapasztalatait is figyelembe veszi, - a rövid távú bevétel-növekedés árát hosszú távon komoly kamatfelárakkal fizethetjük meg, és akkor még a befektetői szándékok valószínű elbizonytalanodásáról nem is beszéltünk.

Orbán nemigen lehet tisztában azzal, hogy mennyire fontos a gazdasági életben a jogbiztonság és hogy mennyire rendkívülinek kell lennie a körülményeknek ahhoz, hogy a gazdaság szereplőit a maihoz hasonló helyzetbe hozhassa egy állam anélkül, hogy elveszítené a bizalmukat.

Márpedig – minden ezt bizonygató duma ellenére – nálunk nincs rendkívüli gazdasági helyzet, hacsak az nem irritálja a Vezér lelkivilágát, hogy az általa oly plasztikusan lefestett, nyomorban fetrengő és összeomlott gazdasággal rendelkező országban vannak virágzó cégek, vannak az emberek egyéni számláin összességében ezermilliárdokra rugó megtakarítások, és egyelőre még nem kell az utcán éhezésbe belehalt nyugdíjasok tetemein áthajtani a páncélozott kocsival…

Mindenesetre valaki elmondhatná neki, hogy idáig még semmit nem tett magyarember jövője és biztonsága érdekében, kivéve a családját és a haverjait, akiknek már gondoskodott a jólétéről az új adórendszerrel az új öröklési szabályokkal, a vagyonadó megfúrásával, - szóval Gazsika jövője akkor is biztosított, ha esetleg mégsem belőle lesz a Manchester középpályása…

Mindjárt hétfőn persze folytatódik a rablás, a nyugdíjakból harap egyet Selmeczi szenátor-asszony, és aki szemügyre veszi a fogazatát, abban egy csepp kétség sem marad, hogy az a harapás rendes harapás lesz.

Egyelőre langyos értelmiségi beszélgetéseken túl sehol egy morcosabb hang a tervezett lenyúlás ellen, sehol egy értelmes magyarázat arra vonatkozóan, hogy miért is jobb a magánnyugdíj, mint az állami, pedig hát ez nagyon egyszerűen elmagyarázható lenne Targoncás Józsinak is, aki nem hülye, csak tájékozatlan.

El kellene neki mondani, hogy te Józsi! Ha az állami nyugdíjba pakolod a lóvét, akkor az állam azt csinál vele, amit akar a te hátad mögött, a tudtod nélkül, és ahogy befizeted neki, azonnal el is költi a pénzt, így aztán nem is kamatozik neked egy fillért sem.

Ellenben a magánnyugdíj esetében neked minden nap pontosan meg tudják mondani, hogy mennyi van a számládon, azt törvényben szabályozott módon, alacsony kockázattal biztonságosan befektetik és a tőkéd egyre nő.

És a legnagyobb differencia az pedig az, te Józsi, hogyha holnap keresztülmegy rajtad a kamion, amit éppen pakolsz, akkor az odáig befizetett pénzed a kamataival együtt megkapják a gyerekeid, akik majd hálás szívvel emlékeznek rád, hogy mennyi eszed volt, amikor nem annak a rablóbandának adtad oda, akik már a jövő hónapban is a te pénzed rabolják gátlástalanul.
Merthogy a te munkabéredből levont járulékot nem utalják az általad választott nyugdíjpénztárba a te számládra.
Ehelyett a közgazdászok mindenféle explicitet meg implicitet meg tőkenövekményt és pilléreket emlegetnek, amitől a mi Józsinkra rászakad a mérhetetlen álmosság és átkapcsol a Vidám Csöcsibabák együttes klipjére…

De vége van a dumák évadjának a szocialistáknál is, - egy csomó időt már így is lazán elcsesztek.
A gyors és hatékony átszervezésnek nyoma sincs, - egyelőre a párt egyik fele áll a tükör előtt és azt nézegeti benne, hogy ki is ő tulajdonképpen és mi is lenne jó, - ha balra húzná a lábai között lengedező frakcióját, vagy ha nemzetiszínű masnit kötne rá – hadd örüljön neki, akinek szánja.

Másik fele a pártnak meg ott totyorog, mint a tojógalamb a jelenleg rendelkezésre álló legjobb séf körül és várja, hogy mit is szolgáljon fel a népnek.

De a séf is el van foglalva a többedik szakácskönyv megírásával, jóllehet ő már kitalálta nagyjából, hogy ki is ő tulajdonképpen, és most lehetne talán már elkezdeni főzni is, meg mondjuk tánc és énekkart szervezni, ha már legutóbb a one man show nem aratott osztatlan közönségsikert.

Aztán a pártban abba lehetne hagyni a torzsalkodást is, mert a vezérkar könnyen úgy járhat, mint az a tamburmajor, aki bekanyarodott az utcán, a zenekar meg egyenesen ment tovább – nélküle.

Vitázni lehet, de gusztustalankodni, mint legutóbb Szanyi barátunk tette volt a legutóbbi rendezvény pénzelszámolását emlegetve, talán nem kellene.

A baloldal vagy együttműködésre, vagy halálra van ítélve, ezt kellene már végre megérteni az újsütetű ideológusoknak, mert már nekem is rettenetesen elegem van ebből a vircsaftból, és könnyen meglehet, hogy legközelebb nem megyek el szavazni, jóllehet ez olyan lenne a gyerekeimnek, mintha apjuk kihajigálta volna a számítógépet az ablakon - az irrealitás diadala a való világ felett...

Persze meglehet, hogy Tibor barátunk majd megírja, hogy a baloldalnak nincs is szüksége a szavazatomra, jóllehet én már akkor baloldali voltam, amikor az utcán ott szaladt mellettem a nadrágomba kapaszkodva és kiabált, hogy katonabácsiaggyonjelvényt…

Vannak dolgok, vannak nézeteltérések, amelyeket zárt körben kell megvitatni, és sajnos el kell viselni a másik irányvonal szagát, - ha valakit meghívnak az elnökségi ülésre, akkor oda el kell menni, és ha alakul egy platform, akkor gratulálni kell, és gesztusokat kell tenni a másik fél felé, mint tette ezt Mesterházy most nagyon dicséretesen.

És nem kell kikeményítve lenni, mert Szegeden vagy Angyalföldön szoci létünkre egyszer eltaláltuk a labdát, be lehet fejezni a pozíciókért való nyomulást és el lehet kezdeni az együttműködést.

És nagyon alázatosnak kell lenni - azokkal szemben is, akik átmenetileg itthagytak bennünket és azokkal méginkább, akik maradtak - nem lehet kihajigálni az autóból azt akié a kocsi azért mert a vezetési stílust kritizálja.

De legfőképpen dolgozni kell.

Sokat.

Szervezni, építeni a pártot, ütős PR és médiacsapatot szervezni, rádolgozni az internetre, merthogy ami most folyik az kevesebb, mint vöröshangyában az elvhűség.

Sok sikert hozzá…

:O))))

A bejegyzés olvasható a http://kapcsolat.hu/blog/produkalni_kellene URL-en is.

AZ ÉN 56-OM...

Az én 56-om október 24.-én reggel kezdődött.

Reggel apám és anyám izgatott beszélgetésére ébredtem, a háttérben a rádióból valami zene szólt és nekem azt mondták, hogy kitört a forradalom.

Apu az élményeit mesélte, - akkor hegesztő volt a Tartály és Tárolóberendezések Gyárában és éppen a Műjégpálya felújításán dolgoztak, eleinte annak a tetejéről nézték, ahogy gyülekezik a nép a Felvonulási téren, Sztálin szobra körül.

Mesélt arról, hogyan döntötték le a Sztálin szobrot és mesélt arról is, hogy a tömeg körbekapott egy hazafelé tartó honvédtisztet, hívták, hogy szálljon fel velük egy fellobogózott teherautóra, és amikor vonakodott, akkor kapott három-négy pofont, feldobták a teherautó platójára az emberek közé, utánadobták a sapkáját és a tömeg elkezdte skandálni: velünk van a honvédség, velünk van a honvédség!

9 éves voltam, - a Ferencvárosi pályaudvartól nem messze, a Gyáli úton laktunk egy háztömbben, - Nyolcháznak hívják, - a nyolc négyemeletes épület egy parkot vett körül, kívülről kerítéssel körbekerítve.
Apám nem ment dolgozni, a házban mindenki a rádiók körül ült és próbált információkat szerezni arról, ami a városban történik, de csak a kormány felhívásait lehetett hallani a harcok beszüntetésére és a fegyverletételre.
A fegyverek hangja tisztán hallatszott, iskolába nem mehettem, az udvarra anyámék nem engedtek le, a szomszéd lányokkal a gangon játszhattunk.
Nem messze tőlünk - ott, ahol most a Metro áruháza áll az M0 bevezető szakaszánál - egy homokbánya volt, közepén egy bányató - ott ásta be magát a Budapest megszállására érkező szovjet csapatok egyik egysége, és - ahogy a felnőttek mondták - onnan lőtték a ruszkik a Kiliánt, - mármint a Kilián laktanyát az Üllői út - Ferenc körút kereszteződésében.
Mikor Ivánék megindították a tüzérségi tűzet, akkor a ház lakói leköltöztek a pincébe, mi is lementünk, habár anyámék többnyire azért a lakásban tartózkodtak, de engem hagytak lent, játszani a többi gyerekkel a szomszédok felügyelete alatt.
A pince téglaépítésű volt, nem mindenkinek volt ott tüzelőtároló rekesze, sokaknak az udvar sarkában volt sufnija - viszont volt lent egy nagy mosókonyha és egy vasalóhelyiség,.
Azokból lettek a közösségi terek, oda cipelte le apám családi státus-szimbólumunkat, a nagy Orion „világvevő” rádiót.
Komoly klubélet folyt, a férfiak az esélyeket latolgatták, és én nem emlékszem valami eszement eufóriára, de arra igen, hogy az emberek – főleg az asszonyok – féltek, aggódtak a megélhetésük miatt és azt is mondogatták sokan, hogy ezt a ruszkik úgysem fogják hagyni.
Politikai tisztánlátásukhoz kétségtelenül hozzájárult, hogy a ház felett repültek el a szovjet tüzérség lövedékei és a Gyáli úton egyszer-egyszer végigrohant egy-egy páncélozott szállítójármű is…
Aztán elkezdett fogyni az élelmiszer és a helyi boltban sem lehetett bevásárolni, mégha vette volna is valaki a bátorságot, hogy az utcára menjen, mert egy éjszaka valakik csontra kirámolták.
A szomszédos húsboltban meg egyébként sem szokott hús lenni, csak hetente egyszer, igen randa fagyasztott hús.
A házban lakó nagyfiúk – a 18-20 év körüliek, akikre mi kicsik úgy néztünk, mint liba az Istenre – elkötöttek az egyik szomszédos járműtelepről egy nagy teherautót.
Nagyon tetszett, Csepel D700-as volt – az elejére felfeszítettek egy lepedőt, amelyikre vöröskeresztet festettek és azzal mentek be a Százados úti kenyérgyárba, onnan hoztak forró vekniket, az udvaron a platóról árulták, az utolsó darabig elfogyott.
Aztán elkezdődött a Ferencvárosi pályaudvaron a fosztogatás, - isten a tudója, ki és hogyan kezdte el,
Hozzánk csak akkor jutott el a híre, mikor már javában folyt az áruk átcsoportosítása köztulajdonból magántulajdonba, de akkor aztán a ház férfinépe is felkerekedett feltölteni a leapadt készleteket. Hoztak is zsírt ládástól, lisztet, cukrot, sót zsákkal, bort vödörrel, - volt, akinek kilőtték a vödrét mikor futott hazafelé, és a drága nedű elfolyt, de nagy izgalmában és félelmében már csak hazaérkezése után vette észre, hogy egy üres, lyukas vödör lett a zsákmány.
A horganyzott vödrökről harmadnapra lemarta a bor a horganyt, a bor megfeketedett és ihatatlanná vált.
Volt lamentálás, szitkozódás, méltatlankodás reggeltől estig, de a baj már megtörtént, - mehetett a készlet a csatornába a vödrök meg a szemétbe.
Ahogy csitultak a harcok, apámék bementek a városba és elszörnyedve jöttek vissza, - orosz harckocsizók gyermeknyire zsugorodott, összeégett holttestéről meséltek, meg lerombolt házakról, - oda se nagyon megyünk mostanában fogorvoshoz, merthogy a Corvin-köz sarkán álló házban rendelt a fogorvos, akihez családilag jártunk…
Aztán a házunk kapott egy belövést, - véletlen, eltévedt szovjet lövedék volt, de éppen a házban lakó körzeti MDP titkár spájzát takarította ki…
November elején apám bement a munkahelyre, de munka nemigen folyt, - leginkább csak politizálgattak, meg az esélyeket latolgatták, meg munkástanácsot alakítottak, - apámat is beválasztották.
A gyárat a későbbi miniszterelnök, Fock Jenő testvére igazgatta, - egyenes, jellemes ember volt, szerették a munkások, így aztán minden nap egy fegyveres munkás kísérte a gyárba, meg haza is, dobtárassal a nyakában…
Aztán egyszercsak megjelent a ráckevei nagyapám.
Hozott egy kis szalonnát, kolbászt, tyúkot, ezt-azt, - de kenyér még mindig nem volt, így aztán anyám tepsiben sütött kenyeret, - nagy sikere volt, ahogy kivette a sütőből, mindjárt fel is faltuk.
Vele együtt hallgattuk a Mindszenty-beszédet a rádióban, nemigen tetszett, neki, - mondta, hogy tán vissza akarják venni a fődet…
Aztán nálunk ragadt, mert megindult a szovjet támadás, - az oroszok ugyanonnan és ugyanúgy lőtték a belvárost, mint a kezdetekkor, csak most harckocsikkal is táboroztak a Kakas-tónál.
Egyszer körbevették velük a háztömböt és egy-két órán keresztül bőgették a motorokat meg forgatták a lövegtornyokat, - mindenki ott reszketett a lakásában, a lámpát sem merte senki felkapcsolni, - gyerekként is roppant félelmetes volt a dolog.
Pedig hát nekünk, gyerekeknek ez vidám élmény volt, - eleve a pincében élni roppant romantikus ügy, aztán mindig történt is valami, - például, hogy a barátom, German Robi testvére, a Vili egy este átjött hozzánk elbúcsúzni, mert elindult disszidálni.
Kanadában kötött ki - akár még élhet is - remélem megtalálta a számítását, és ha él, jó egészséget kívánok neki - ő emberszámba vette a kisgyerekeket is…
Ránk is várt a teherautó, mehettünk volna, de anyám nem akarta otthagyni a szüleit, - ki tudja, ha másként alakul, akkor ma én is csak töröm a magyart…
A pince sötétjében remek doktorosdikat lehetett játszani a helybéli lányokkal, így 56 nekem nem csak a hazafias érzelmeim fejlődéséhez járult hozzá, hanem szexuális fejlődésemben is nagy szerepet töltött be…
Aztán elcsendesedett a világ, megjelentek egy délután a rendőrök és mindenkit felkértek, hogy az udvaron álló teherautókra hordja le a pályaudvarról származó holmit.
Erre aztán a nép bánatos tekintettel megindult a vödrökkel, a remek zabrált lábosokkal, a vasutas-egyenruhákkal, bakancsokkal lefelé a teherautókhoz, aki meg ravaszkodott, az megbukott a nagyüzemi házkutatások során.
Elkezdődött az iskola, rajzoltuk meg a padba véstük a Kossuth-címereket szakmányban, meg ettük a svédreggelit, a konzerv-darálthúst bálnahúsnak neveztük, de befaltuk, mert addigra ugyan lett már bolt, meg volt kaja is, de ez különleges volt, - svéd bálna, ugye…
Rohadtul sós amerikai vajjal ettük a kenyeret és elkezdtünk ennek kapcsán gyanakodni, hogy tán Amerika sem hibátlan ország.
Felénk nem voltak hős forradalmárok, csak kisemberek, akik féltek, és akik nem félni, hanem élni akartak, így aztán belőlem sem lett pesti srác, aki az anekdota szerint bekopogott a harmadik emeleti lakásba és illedelmesen köszönt: „Csókolom, néni, letöröltem a cipőm, - bejöhetek leadni egy-két sorozatot az ablakon át?”
De azért nagy élmény volt…


:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/az_en_56-om címen is megtalálható.