2010. október 7., csütörtök

ISZAP

Megy a duma, de - hál istennek - folyik a kármentesítés is.


Ezerféle információ lát napvilágot, ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a sok önjelölt szakértő véleménye között, akik között nagy számban találhatjuk a hazai bulvár, elbulvárosodott és éppen most elbulvárosodó lapok, televíziós szerkesztőségek, rádiócsatornák egymást rendre túllicitálni akaró médiamunkásait.
Ez az ő világuk, lubickolnak hát, mint hal a lúgos vízben az emberi tragédiák iszaptengerében. Szörnyülködnek, sápítoznak, követeléseket fogalmaznak meg, - egy részük olyan benyomást kelt, mint a halotti toron kétpofára zabáló és vedelő távoli ismerős…
A józan hangnak nem sok szerep jut, azok hangját - legyen szó a Magyar Tudományos Akadémiáról, a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberéről, vagy akár azokról a szakemberekről, akiknek napi munkájuk a katasztrófát okozó anyag kezelése - elnyomja a bulvár.
De végre ma alászállt a Legfőbb Szakértő is, álruhában, miniszterelnöknek öltözve.
Gumicsizmájában döngő léptekkel átmasírozva a honvédségi hídon megtekintette a pusztítást, majd nyilatkozott és kinyilatkoztatott, ismét az egyes szám első személyt találva megfelelő nyelvtani formának az ígérethez, mely szerint az itt élők meg lesznek segítve.
A szakértő megállapította, hogy a gát szakadása emberi tényezőkre vezethető vissza, továbbá felszólította a vállalat vezetőit: ne a pénzüket féltsék, hanem az embereket sajnálják.
A rohadt kapitalisták ugyanis a valaki által hasraütéses módszerrel megsaccolt tízmilliárdos helyreállítási költséget sokallani merték, - az ő számításaik szerint ez ennél kevesebből is megoldható.
A Nagy Szakértő azt is kifejtette, hogy az nem lehetséges, hogy a tározó fala ilyen hirtelen "meginduljon", valószínűbb, hogy hosszabb folyamat következményéről van szó, amit észlelni kellett volna.
Meg kell jegyeznem, hogy az elbutulás is hosszabb folyamat eredménye, de előfordul, hogy egy ideig senki nem észleli, aztán egyszercsak, egy szép reggelen Napóleonként ébred a delikvens…
Továbbá a Vezér kifejtette azt is, hogy az ország legnagyobb ökológiai katasztrófájáról van szó, amelyhez állandó, bár ebben a pillanatban nem igazolható veszélyhelyzet párosul, mert "ami egyszer megtörtént, az megtörténhet még egyszer".
Mecsoda bölcs megállapítás!
Amit állít, az nagyon igaz, ebben reménykedünk mi is, - őt is elzavarta már egyszer a sóhajba az ország feledékeny népe, megtörténhet ez máskor is – reméljük…
Azért az kétségtelen, hogy a gátlástalan magabiztosság, a magas pozíció és a hozzáértés hiányának mixe remek kommunikációs bombák készítésére alkalmas.
Magyarember pedig magas erkölcsi érzékkel párosult igazságszeretetével úgy szopja be az ilyen dumákat, mint a parkoló szépe a török kamionos tulumbáját…
Persze meg kell egy ilyen helyzetben jelennie a kormányfőnek a színhelyen, leginkább a katasztrófa utáni tizenkét órán belül, - ilyenkor a franc se bánná a helikoptert, mert az országnak tudnia kell, hogy az áldozatok és károsultak számíthatnak a kormány segítségére, melynek nevében kényelmi szempontokból sem illik egyes szám első személyben nyilatkozni.
De van itt valami, ami egyre inkább érdeklődésre tarthat számot.
Hogy szeretett kormányfőnk a dolog technikai részéről ostobaságokat beszél, az még hagyján, - buta hozzá és buta ahhoz is, hogy ezt tudva szakemberekre hagyja az okok felderítésének nem könnyű munkáját.
Viszont jogvégzett létére vadul prejudikál, a vállalat vezetésére mutogatva bosszúért kiáltva handabandázik és vért követel, ez pedig arra mutat, hogy a végzettségét valószínűleg a piacon szerezte be, vagy - mint Fülig Jimmy a fizikai Nobel-díjat, - kártyán nyerte.
Belügyminisztere, a közismerten tisztakezű Pintér, akit csak egy ország népe tart egyenruhába öltöztetett maffiózónak, meg kontrázik: ha a vállalat vezetése azt mondja, hogy a zagy nem veszélyes anyag, akkor fürödjön meg benne, - javasolja, bizonyítva azt, hogy nehezen megy neki a magyar nyelv értelmezése, de kielégítve ezzel a hozzá hasonló bunkók elemi ösztöneit…
Viszont semmi sincs ok nélkül, attól tartok, mint ahogy valószínűleg Magyarország ma legnagyobb nehézipari cégének támadása és vezetőinek kriminalizálása sem.
A bauxit bányászata nem rossz üzlet, és aki dolomitit tud bányászni, miért ne tudna bauxitot is, - nem igaz?
A vállalat majd tönkremegy, a vezetőire rárohad a műanyaglakat és a felszámolásból - mint Afrodité a habokból - kiemelkedik valamelyik unokatestvér, vagy egy megbízható stróman.
A Magyar Ezüst ismét virágzásnak indul, a tározók gátjait ökumenikus szertartás keretében megáldják az erre illetékes istenügyi előadók, majd a közeli templomdomb harangjának szavára megkezdődik a szorgoskodás a megfelelő nyögések és sóhajtások közepette, - hadd lássa, akit érdekel, hogy itt aztán alapos nemzeti munkálatok folynak…
A Legfőbb Szakértő pedig beült – vélhetőleg páncélozott – terepjárójába, a kölcsön-gumicsizmát vitte magával, - jól jön az még a következő disznóölésen, - végtére is nem oligarcha ő, hanem a Nagy Szakértő, az Utolsó Magyar Poliészter, vagy mifene is…

:O)))

1 megjegyzés:

ALMÁCSKA írta...

Egy értelmes embernek teljesen világos, hogy neked nem vicc a tragédia! Azok csinálnak viccet belőle, akik hülyeségeket beszélnek a tragédia kapcsán, és te ezeket vesézed ki, nagyon jó humorral.
A felelősöket +kell találni az ügyben, bár az is elképzelhető, hogy a földrengés és a fellazult talaj tehet róla, vagy esetleg emberi mulasztás, vagy telekspekuláció, vagy a jóisten. Ami biztos, hogy A KORMÁNYNAK HÁZAKAT ÉS ÚJ MUNKAHELYEKET KELL TEREMTENIE EZEKNEK AZ EMBEREKNEK, és nem szónokolniuk kell baromságokat. Ez is egy nagyon jó írás annak, aki követni képes téged szellemileg és érti, amit olvas...