2010. november 17., szerda

PROVOKÁCIÓ

A haza árulása forog éppen fenn...

A román nagykövetség bérbe vette a Nemzeti Színház nagytermét, hogy nemzeti ünnepük előestéjén állófogadást és előadást rendezzen benne.

Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója meg volt olyan elővigyázatlan, hogy nem tagadta meg a kérést, - sőt, végtelen együgyűségében még azt is gondolta, hogy talán ezzel a gesztussal akár elő is segítheti, „hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz."
Pedig gyanakodhatott volna, hogy nem ússza meg balhé nélkül, hiszen ebbe a kőbe már Medgyessy Péter miniszterelnök kaszája is beleütközött nem is oly rég, mikor 2002-ben részt vett a Kempinskyben tartott fogadáson, melyen ott volt a román kormányfő is.
Természetesen a magyar jobboldali média ezt kb. úgy tálalta, hogy Medgyessy orgián vett részt, pezsgőben fürdött együtt a román miniszterelnökkel, aki a kád alján a fenekét fogdosta - minimum…
Mit várhatott akkor Alföldi, akinek kirúgása úgyis csak idő kérdése volt?
Akinek nemi identitása művészi kvalitásainál ezerszer fontosabb a derék jobboldali választópolgár számára?
Nos, be is következett, ami várható volt, felhorgadt a nagy magyar löttyös indulat és a KDNP szóvivője, Pálffy István - aki ugyan rengeteget kereste, de csak kissé későn látta meg a borban Krisztus vérét - felebaráti együttérzéstől áthatva azonnal nyilatkozott.
„A KDNP azt kéri, hogy a Nemzeti Színház igazgatójával kötött szerződést a kultúráért felelős államtitkár azonnal vizsgálja át, és ha megállapítható, hogy az igazgató megsértette az intézmény vagy a közönség érdekeit és intézkedésével erkölcsi kárt okozott, haladéktalanul menessze tisztségéből.”
Mit mondjak, nem kell a jóslatért Delphoiba utazni, a kultúráért felelős államtitkár úgy fog vizsgálódni, mint a gép és a végeredmény sem kétséges.
Alföldi repülni fog, mint a kanadai lúd vándorlás idején, és még jól is jár, ha talál magának itthon új fészkelőhelyet, ahol viszonylagos békességben elüldögélhet majd a tojásain…
Mindenesetre annyival beljebb vagyunk, hogy kiderült, létezik KDNP néven egy párt, mert ezidáig igencsak úgy tűnt, hogy Tömjén Zsolt egyszemélyben képviseli a krisztusi könyörületességet a jobboldal leginkább hiénafalkára hajzó táborában.
Persze, ahogy várható volt, azonnal csatlakozott a felháborodáshoz az ellenzék legmagyarabb pártja, a Jobbik, mely szerint "kimeríti a hazaárulás fogalmát, hogy a román nagykövetség kérésének eleget tesz egy olyan szimbolikus magyar közintézmény, mint a Nemzeti Színház, s helyszínt biztosít december elsejére egy provokációnak".
Hát, nem is tudom, - én ezt a giccsparádét annak látom, ami – egy színháznak a sok közül, melyet az különböztet meg a többitől, hogy benne leginkább Orbán Viktor emlékművét tisztelhetjük, melyet kitömtek lóvéval, és amelyben nem túl sok idő múlva ismét olyan szép, régi, öblögetős stílus fog uralkodni, hogy szegény Bessenyei - ha feltámadna - elalélna a gyönyörtől.
Viszont van, aki azt képzeli, hogy amire ráírjuk, hogy nemzeti, az attól különb lesz akárminél is.
Erre példa a Nemzeti Egyetértés Kormánya, amiből a nemzeti azt jelenti, hogy ez aztán a legfaszább, az egyetértés azt, hogy azt az egyet már értjük, hogy mindenkinek kuss, a kormány meg azt jelenti, hogy Viktor vadul tekergeti különféle érzékeny testrészeinket, a hajó meg arra megy, amerre az aktuális szelek hajtják…
Román barátaink december elsején a modern Románia létrejöttét ünneplik, annak a gyulafehérvári gyűlésnek az évfordulóját, amelyen az erdélyi románok kimondták Erdély és Románia egyesülését.
Trianon ezt az aktust tulajdonképpen csak jóváhagyta, és hát, bizony, mint minden ilyen aktus, ez is rengeteg fájdalmat és szenvedést hozott a területen kisebbségben maradt magyaroknak.
Ez nem változtat azon a tényen, hogy Erdélyben többségbe került a román nemzetiségű lakosság és ez a tény a vesztett világháborút követően feljogosította őket saját nemzetállamuk megalakítására.
Ezzel a helyzettel lennénk mi kénytelenek szembenézni, de erre sajnos képtelenek vagyunk, már majdnem egy évszázada.
Közben a világ teljesen megváltozott, államok alakultak és szűntek meg, elveszítettünk még egy háborút, elküldtünk kiirtani félmilliónyi magyar zsidót, megalakult egy zsidó állam, a szerbek elveszítették Koszovót, megszűnt a Szovjetunió, létrejött az európai államok közössége, Kína világhatalom lett – de kit érdekel ez?
Minket egy dolog éltet száz éve – annak állandó felmutatása, hogy mennyire szerencsétlenek is vagyunk, mennyire egyedi a mi bánatunk és mennyire nem vagyunk képesek elfogadni máig sem a népek önrendelkezési jogát.
Rengeteg bajunk volt már ebből.
Rengeteg embert tett földönfutóvá ostoba nacionalizmusunk miatt és rengeteg kárt fognak még okozni ostoba nacionalistáink a szomszéd országokban élő magyaroknak, - csak remélni tudom, hogy az uniós tagság és a határok eljelentéktelenedése oda fog vezetni, hogy unokáink már csak néznek majd, mint a majomra, aki az aktuális európai problémák helyett Trianonon fog siránkozni.
Ha a románoknak ez a nemzeti ünnepük, akkor megengedhetjük magunknak azt a gesztust, hogy kinyilvánítsuk, hogy bár fájt nekünk a Magyar Királyság ősi városainak elvesztése, ha a hajdani területi rendezést a Magyar Köztársaság nem is tartja igazságosnak, de nem vonjuk kétségbe jogukat az önálló államhoz - azt várjuk, hogy a mai Romániában a magyar kisebbség is megtalálja helyét és hazáját.
És ezt tehesse úgy, hogy közben magyar identitását, szokásait, kultúráját megtartja.
Akkor várhatunk gesztusokat, ha magunk is gesztusokat gyakorlunk, és a szomszéd ország vezetőinek is könnyebb úgy gesztusokat gyakorolni, hogy még árnyéka sem merül fel annak, hogy arra akárki is, - főleg nem egy szomszédos ország – rákényszerítette volna.
Hiú ábránd ez persze, a zord realitás pedig az, hogy Alföldi repülni fog, a Jobbik és a jobboldal bánatosszemű barmai majd ott rohangálnak a fogadás estéjén a színház körül és rohadt elégedettek lesznek magukkal, mert már megint sikerült elintézni valamit az erdélyi magyarságnak.
Sikerült érveket adni az ugyanilyenbarom román nacionalisták kezébe a helyi magyarok ellen.
Hazaffyság magyar módra…


O)))


PS: friss hír.
http://nol.hu/belfold/alfoldi_megsem_adja_berbe_a_romanoknak_a_nemzetit
Mégsem adja bérbe...
Akkor is ki fogják rúgni, ennyi erővel maradhatott volna elvi alapon is...



A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/provokacio

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://index.hu/belfold/2010/11/17/alfoldi_lemondta_a_roman_nemzeti_unnepet/

kati írta...

Szia Pupu

Szerintem jo lenne ha ez az irasod felkerulne a FB-ra is , es nem csak a Kapcsolatra. Nagyon szomoruva tett ez a hir... :(

Névtelen írta...

"végtelen együgyűségében még azt is gondolta, hogy talán ezzel a gesztussal "

A végtelen együgyűséget, (-mely kétségkívül igaz Alföldire nézve-) nem kéne összekeverni a cinizmussal, és pofátlansággal --> "hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz"

SoundR írta...

Sajnos, leginkább az indulatok gerjesztésében vagyunk "jók", és az nem is igazi seb, amit nem szaggatunk fel rendszeresen.
Túl kéne lépni a Trianon fóbián. A létező értékek ápolásával egymás megbecsülésével messzebb jutnánk. Nálunk a demokráciából már csak a demo maradt meg.

Névtelen írta...

Kedves PuPu!
Már meg sem lepődöm semmin! Igazán küszöbön állt,
hogy belekössenek Alföldibe.Érdekelt volna, ha nem ez történik, mit találtak volna ki!
Kell ám a hely a nagy kegyencnek eperjes karcsikának!

Üdv.:Ági