2010. december 24., péntek

KELLEMES ÜNNEPEKET!

http://www.youtube.com/watch?v=gky1uTVL6io&feature=related


A mai este a szeretetről szól.

Gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a hazánkban élő nem keresztény vallásúak, ateisták is elfogadják ennek az ünnepnek az üzenetét, mely egymás tiszteletéről és megbecsüléséről szól, meg a hozzánk közelállók iránti szeretetünk kinyilvánításáról.
Egyházi ünnep volt valaha, mára össznépi szertartás lett a fenyőfaállítás, amely alá odatesszük egymásnak szánt kisebb-nagyobb ajándékainkat, aztán körbeálljuk, bekapcsoljuk a gyertyákat helyettesítő égősort és meggyújtjuk a csillagszórókat.
Aztán a családi hagyományok szerint folytatódik az ünnep, ami a terített asztalnál fejeződik be.
Nálunk, mikor kisgyerek voltam, a karácsonyi ajándékot a Jézuska hozta és az angyalkák segítettek cipekedni neki, merthogy a karácsonyfa ugye nehéz.
Estefelé szépen felöltözködtünk, Anyu látványosan résnyire kinyitotta az ablakot, hogy ne legyen akadálya a fa beszállításának, aztán apánkkal elmentünk a városba, a Híradó moziba, és ott vártuk, hogy a szent népség elvégezze a feladatát.
Mikor hazaértünk, nem lehetett bemenni a szobába, csak apu tűnt el, majd kisvártatva csengetett a Jézuska, lehetett bemenni, és mi ámultan néztük a csillogó-villogó gyönyörű fát és izgatottan lestünk a fa alá, - ugyan, mit is hozott nekünk – elnézve viselkedésünk kisebb-nagyobb hibáit - a mennybéli.
Aki az én fantáziámban tejességgel úgy nézett ki, mint az angyalkái, nagy szárnyai voltak, mint a libának, és csendesen mosolygott…
Aztán elénekeltük a mennybőlazangyal első strófáját, bár néha Anyu megpróbált rávenni bennünket a második strófa eléneklésére is, de az ajándékok addigra már nagyon türelmetlenné tettek bennünket.
Aztán jött a csomagok bogarászása, és úgy kellett elráncigatni a fa alól bennünket, az öcsémmel egymás ajándékait is szemrevételeztük…
Nem volt sok játék, és voltak hasznos ajándékok is, - pulóver, nadrág, cipő.
De máig nem felejtem a felhúzós kis tankot, amelyik a benne levő tűzkőnek köszönhetően menet közben tüzelt (tudják még a mai fiatalok, hogy mi is az a tűzkő, meg hogy a tűzkő az inflációs időkben komoly csereértékkel bírt?) vagy a lendkerekes versenyautót – Indianapolis Special – császár voltam vele a gangon…
Aztán az én gyerekeimnek már több ajándék jutott, nekünk meg az ajándékozás öröme, az unokáimnak meg már nehéz ajándékot vásárolni, mert az ő ízlésüket eltalálni meglehetősen körülményes…
És a karácsonyi népvándorlások is szépek voltak, - ma is létezik a szokás, hogy ilyenkor mindenki felkeresi a rokonait, szüleit, tömi magába a bejglit és ma már az egyéb süteményeket is, sokszor a bőség zavarával küzdve.
Gazdagabbak a karácsonyok és szegényebbek is, mert a fogyasztói társadalom gyermekeinek ingerküszöbét magasra tette a fejlődés, ma már egy tréningruhával keveseknek lehet örömöt szerezni, de talán jobb ez így.
Persze rengetegen élnek nyomorban, a meleg szobában könnyen megfeledkezünk róluk…
Aztán vannak jónéhányan, akik a karácsonyt egyedül ünneplik, akiket különféle okokból nem keres fel senki, akiket senki nem hív meg magához, és akikkel jó lenne tudatni, hogy ott vagyunk velük és hogy szeretjük őket, még ha a hétköznapokban ez nem is derül ki sokszor...
Hát ünnepeljünk kicsit virtuálisan együtt is, kívánjunk egymásnak mindenféle szépeket és jókat és azért ne feledjük, - nem csak ezen az egy napon kell jóindulattal közelítenünk egymáshoz, hanem a többi 364-en is.
Kellemes Ünnepeket és sok boldogságot kívánok kedves mindannyiótoknak!


http://www.youtube.com/watch?v=9J3Z8EyFO9I&feature=related


:O)))

2 megjegyzés:

najo2010 írta...

Kedves Pupu!
Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok Neked és családodnak.

kovi írta...

Kedves Pupu,
szeretettel kívánok jó egészséget, örömöt, békességet családoddal együtt. Nálunk égigérő fenyőfa áll, számtalan angyalkával (évek óta gyűjtjük és sokan tudják, így segítenek számukat gyarapítani:)) Igazi gyertyák égtek, szólt a mennyből az angyal. Kutyástól négyen álltunk már csak előtte. Sokáig fájt, hogy öregeink elmentek és magunkra maradtunk, aztán 1x rádöbbentem, hogy nem szabad szomorkodni, ez az élet törvénye, örülni kell, hogy még ennyien vagyunk..Örülök, hogy ma is írtál nekünk és köszönöm is egyben...:)) Jó éjt, csendeset