2010. december 14., kedd

REGULA

Folyik a média megregulázása.

Kedves barátnőm küldte el a linket a Jobbiknak a  médiatörvény tervezetéhez kapcsolódó módosító javaslatáról, melyet azóta már el is fogadott a kapkodó kétharmad.

Az új rendelkezés szerint az országos kereskedelmi rádióadók és tévécsatornák önálló hírműsoraiban korlátozzák a bűnügyi tárgyú tudósítások idejét – „a más magyarországi médiaszolgáltatótól átvett, illetve a bűnügyi tematikájú híranyag vagy tudósítás a hírműsorszám időtarta[l]mának húsz százalékánál nem lehet hosszabb terjedelmű. " írják, két legyet ütve egy csapásra.
Egyrészt a kereskedelmi rádióknak és televízióknak elő kívánják írni a hírszerkesztőségek fenntartását, másrészt meg a jobboldaltól oly megszokott farizeus módon szemforgatnak egy jóízűt.
Az indoklás szerint a rendelkezés célja, hogy az érintettek a szerkesztőségek fenntartására vonatkozó előterjesztői javaslat alól ne tudjanak a bulvárhírek szintjére züllesztett bűnügyi tematikájú híranyagokkal kibújni.
Továbbá az ilyen tematikájú hírek túlsúlya a társadalomra kifejezetten depresszív, félelemkeltő és negatív hatással bír” – szól az indoklás.
Holnap majd azt is előírják, hogy mi legyen az a pozitív tartalom, melyet a koncessziós díjak fejében sugározniuk kell, természetesen előzetesen bemutatva az anyagot a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökének, Szalai Annamáriának – Lakatos Ernő, az MSZMP agitációs és propaganda osztályának vezetője a hasát fogja a röhögéstől…
Az ember sokszor nem hisz a szemének, úgy látszik az ország fordulóponthoz érkezett, - megfordultunk és elindultunk vissza Levédia felé, legyen az bárhol is – ideje azt is ismét magunkhoz csatolnunk megint.
Egyelőre még csak Rákosinál tartunk, de ez is szép eredmény ilyen rövid idő alatt - nemmde?
Nagy nap lesz az, mikor megszületik az első XXI. századi termelési riport a híradóban:
Újabb munkasikerek a Reszelőben!
A Szigetborzasztói Műköröm Művek dolgozója, a méltán népszerű D. Gigyu ma egy nap alatt kétszáz nő kétezer ujját körmölte meg, megszerezve ezzel a Nemzet Karma címet!
Hogy érte el ezt a kiemelkedő munkasikert? – kérdezzük az érezhetően szófukar és szerény munkavállalótól.
Tulajdonképpen Isten segítségének és a preambulumnak köszönhetem.
Mikor egy meditálásom során kezembe került a magasztos szöveg, akkor megfogadtam, nem fogok a Vezérnek csalódást okozni, és azon helyben elkezdtem akarni, de nagyon erősen!
És mit szólt a dicsőséghez a család?
Örültek, a dicsőséget meghagyták nekem, ők beérték a bevétellel…
Stb…
Tetszik ez a százalékos meghatározása is a dolgoknak és roppant helytelenítem, hogy a maradék nyolcvan százalékot ott hagyták a törvény kezdeményezői az ebek harmincadjára, mint az anarchia fülledt és penetráns melegágyát, ahová egy megtévedt szerkesztő akár azt is beírhatja, hogy „Hüje aki elolvassa!”
És mi van akkor - belegondolni is vérfagyasztó -  ha a Vezér olvassa el véletlenül?
Akkor talán ő lenne a hüje?
Nem kellene az igazsággal ilyen brutális módon szembesíteni, hiszen megmérgelődhet, oszt annyi nekünk - nem, igaz?
Igaz, a zenei adóknál azért ezen a téren is van előrelépés, „a zenei művek közzétételére szánt műsoridő huszonöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani, és a közzétett magyar zenei műsorszámok huszonöt százaléka három évnél nem régebben nyilvánosságra került zenei műből,vagy három évnél nem régebben készült hangfelvételből kell, hogy álljon.”
Epedve várom azt a percet, mikor csak az mehet el megnézni egy „Macskák” előadást, aki előtte megnéz egy Kárpátia koncertet.
Barátnőm azt írja, ezek nem normálisak.
Téved.
Itt egyetlen egy ember van, aki láthatólag elmekórtani eset, a többieknek nincs komolyabb baja, hacsak a szervilizmus, a pénzéhség vagy az elvakult ostobaság nem számít újabban betegségnek.
Néhány hónapja azon tipródtam valamelyik bejegyzésemben, hogy nem lehet tudni, milyen világot is kínál tulajdonképpen Orbán az országnak?
Hát ilyet – nem csoda, ha nem akarta közkinccsé tenni, végtére is eléggé undorító a kép, mellyel a fülkeforradalmár tevékenységének eredményeképpen szembetalálkozunk.
Persze ne vonjuk kétségbe, hogy jót akar, ő valószínűleg szerényen a maga képére és hasonlatosságára akarja formálni a világot, - na, ez sikerül is, úgy tűnik.
Nemigen van kedvem gratulálni hozzá…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/regula














3 megjegyzés:

sírásó egyenruha mosó írta...

pupu a kép belement a szövegbe így nem lehet elolvasni az írásodat!!!!!!!!!

Már megint röhögtem sírás helyett de ami késik nem múlik írta...

ennyi...

matlasszé pongyola az 5o-es évekből írta...

Ez egy jó írás!
Megggyesssivel kapcsolatban jutott eszembe: gyakran épp azok beszélnek egyformán akik egyébként ellentétesen gondolkodnak...Nézd meg pl.Orbánt milyen lazán használja az MSZP-s szófordulatokat...