2011. január 22., szombat

KÉNYSZERMUNKA

Az oktatási ágazat az Orbán-kormány sikerágazata - tán csak Illés államtiatkár működéséhez mérhető a sikere.
Most éppen vele szemben is nyerésre áll a tárca, vezetőjének remek új terve úgy lenyomja Illést, mint kisgyerek a kádban a gumikacsát...
2014-től lehet az érettségi vizsgára bocsátás előfeltétele az önkéntes munka - mondta Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár.
Húdefincsi!
Már megint egy dolog, melyre annyi nehéz éven át vártunk, várta a diák és várta a pedagógus – ezzel talán akkor rendben is vagyunk az oktatás területén.
Már csak ez lehetett hátra, hiszen azt fel sem merem tételezni az államtitkár asszonyról, hogy valóságos problémák megoldása helyett vezetné be ezt a remek intézkedést, amelynek oktatási célja nemigen lehet, nevelési célja erősen megkérdőjelezhető, viszont arra nagyon alkalmas, hogy a lázas tevékenység látszatát lehessen kelteni vele.
Az oktatás főnénije elmondta: "nem volna szerencsés, ha módszertanilag lenne szabályozva" az önkéntes munka, mert minden gimnázium a saját környezetében tapasztalható kihívásokra kell, hogy reagáljon.
Van, ahol időseket látogathatnak otthonaikban, felolvashatnak nekik, beszélgethetnek velük, van, ahol idősek szociális otthonaiba látogathatnak, de végezhetnek környezetvédelmi munkát is.”
Javasolnám még a programba felvenni az öreg nénik kísérgetését a zebrán oda-vissza, némi honorárium fejében bármelyik nyugdíjas kibír heti két órát a kamionok között, de szóba jöhetne még a kukázó nyugdíjasok segítése is – kukafedél-nyitogatás, patkánykergetés, stb.
Azt mondta a mi Rózsánk, hogy azért is feltétlenül kell ez az intézkedés, merthogy a nemzetközi érettséginek is feltétele az önkéntes munka, az EU-ban pedig minden ötödik ember végez ilyen munkát.
Hát igen, nincs is szebb dolog az önkéntességnél, most már csak az önkéntesség értelmezésével vannak bajaim, ugyanis ha az emlékeim nem csalnak, akkor ez a fogalom azt jelenti, hogy valaki valamit minden külső kényszer nélkül, belső indíttatásból és saját elhatározásából tesz.
Nálam ezzel nemigen jön össze az, hogy az önkéntes munka előfeltétele legyen akárminek is, és a diákok parancsszóra önkénteskedjenek.
Amilyen hülye egyébként ennek a kényszermunkának az elnevezése, olyan átgondolatlan és előkészítetlen ez az egész intézkedés, méltó a mai oktatási kormányzathoz, mely úgy viszonyul a sokat szidott Magyar Bálinthoz, mint libacomb a strucc hasonló alkatrészéhez, - Magyar Bálint gyere vissza, minden meg van bocsájtva!
Tulajdonképpen ezer sebből vérzik ez az egész elképzelés.
Mondjuk, vegyük csak a legbornírtabb példát, az idősek látogatását.
Ha valaki Julis néninek menetrendszerűen felolvasni akarna, ahhoz Julis néni hozzávágná a hokedlit, - neki ne csináljanak programot kedvenc sorozata idejére, ne küldjenek a nyakára idióta kamaszokat, hagyják őt békén, de a legjobb lenne, ha a negyvennégy millióból, amit erre a marhaságra fordítanak, adnának neki helyette inkább kétezer forintot csirke-farhátra!
Az idősek szociális otthonaiban is értelmes feladat lenne a beszélgetés, már látom is lelki szemeimmel, amint a tolókocsijából kifelé pislogó Alzheimeres Pista bácsi vidáman elcseveg a mai menő drogok kedélyjavító hatásáról a kérdés ifjú szakértőivel, vagy, ahogy Panni néni tátott szájjal hallgatja a szép szőke Fruzsina felvilágosító előadását a G pont mibenlétéről és használatának célszerű módozatairól.
Baromság.
Mint ahogy baromság a nyugati modellre hivatkozni is, ott ugyanis ennek a tevékenységnek léteznek tradíciói, kialakult a feltételrendszere, az ilyen tevékenységet vállalók értelmes munkát végeznek.
Nem valaki más munkáját végzik el, hanem valamilyen többletet adnak a társadalomnak, - mondjuk, ha már beszélgetnek, akkor a haláluk előtt álló emberekkel beszélgetnek – erre felkészült egy középiskolás fiatal?
Nem hát.
Vagy tud a rászorulóknak felelősséggel és szakszerűen ingyenes jogi tanácsokat adni?
Lehetne ugyan esetleg egészségügyi intézményekben segédápolói feladatokat végeztetni velük, de megvannak ennek a munkajogi, egészségügyi feltételei?
Vagy az lesz a dolog vége, hogy értelmetlen feladatokra használják fel a diákokat, esetleg velük végeztetve el ingyen azt, amit mások a fizetésükért nem végeztek el?
Esetleg kihajtják őket az árokpartra, önkéntesen támaszkodni a gereblyenyélre, mint ahogy a közmunkásokat szokták?
Marhára nagy lesz a nevelő hatása, heti két órában, ugye…
És ez a heti két óra benne lesz az órarendben?
Vagy ezt a tanrenden kívül kell teljesíteni az amúgy alig leterhelt diákoknak?
Nyugaton sem megy az önkéntesség hasraütéses alapon - ahhoz, hogy valakit egy rászoruló beengedjen az otthonába, olyan szervezeti keretek kellenek, amelyek garantálják, hogy ezt kockázat nélkül megteheti, az intézmények működési szabályzatában pontosan körülírt munkajogi és egyéb feltételei vannak annak, hogy valaki oda önkéntesként betegye a lábát – értük ugyanis az intézménynek kell felelősséget vállalni.
Nemigen megy ez az államtitkárosdi a mi Rózsánknak, és ha abban reménykedett, hogy ez a habverés majd eltereli a figyelmet a közoktatási törvény előkészítése körüli cirkuszokról, hát mondja meg neki valaki, hogy téved.
Talán elkezdhetné törni a fejét, hogy ő mit tudna tenni – önkéntesen.
Esetleg önként felkereshetné a kormányfőt és elbeszélgethetne vele…

:O))))

A bejegyzés itt is olvasható:

7 megjegyzés:

árvalányhaj írta...

Pupu! Majd téged felvállallak én. Gyámolítani foglak, beszélgetek majd veled, megküzdünk a G ponttal és viszek neked csirke-farhátat. Teljes lesz az életed - így naplementében is. Na ne mond, hogy rosszak hozzád a fiatalok. Eljött a te időd.

hópihe írta...

Pupu! Én nem az ilyen munkát tartanám fontosnak a fiatalok nevelésében. Akkor amikor én fiatal voltam, már amikor kijártam az általános iskola 4. osztályát, attól kezdve engedélyezték, hogy a gyerekek, a fiatalok is munkát végezhessenek – persze önkéntes alapon. Én és sok osztálytársam dolgoztunk is minden nyáron 1 hónapot. Nem kellett minket odalökdösni. Jártam ez idő alatt kutatóintézetbe, erdőgazdaságba és nagy ipari gyárba is dolgozni. A pénz, amit kerestünk, az a mi pénzünk volt, gazdálkodhattunk vele.
A mai fiataloknak is jó lenne, ha már 17 éves koruk előtt dolgozhatnának szünidőben. Sok szeretne is, mint az én lányom annak idején. De tilos. Viszont mire elérik a 17 évet, addigra meg már nem is szeretnének dolgozni. Hozzászoknak ahhoz, hogy majd ad a szülő. Vagy épp azért nem, mert úgy érzik nem fizetik meg őket – ami persze igaz. De itt Mo-n még a felnőttek nagy részét sem fizetik meg. Így aztán szarnak jó magasan a munkára.
Inkább ezt a fajta munkát kellene szorgalmazni.
S még valami – ami ugyan nem tartozik szorosan ide. De ha már a fiatalokról van szó, akkor érdemes lenne ezzel is foglalkozni: Megszüntették – sajnos az ipari tanuló képzést. Pedig az egy roppant jó dolog volt. Vannak olyan gyereket, akik nem értelmiséginek készülnek – holott nem hülyék, csak épp nem tudnak megülni a picsájukon, amolyan örökmozgók. Ezeket a gyerekeket is bepréselik a középfokú intézménybe, ahol 4 évig semmit nem tanul, csak csibészkedni, ……. Eltelik az idő értelmetlenül. Le se tud érettségizni. Aztán az utcára kerül képzetlenül. S aztán jöhet a munkakerülés, bűnözés, stb. De ha betehetné a szülő rögtön ipari suliba 14 évesen, szakmát tanulhatna, ösztöndíjat kaphatna, persze azért egy kicsit kapna az általános műveltségből is, akkor az ország kaphatna egy jól képzett szakmunkást, mint régebben. Sírnak, hogy nincs elég jól képzett szakmunkás. Hát el lehet gondolkodni azon, hogy talán vissza lehetne állítani ezt a jól bevált módszert. Mert a gyereket 14 éves korában még lehet hajlítani, jó irányba terelni, de 17 éves korában már nem nagyon.

Kekec írta...

Pupu, bár amit leírtál, azzal egyetértek - viszont hiányérzetem van! Pont a legkézenfekvőbb önkéntes munkát hagytad ki, ami a KDNP-s asszonyság szemében elsősorban számításba jöhet:
a ministrálást. Fogadjunk, hogy a végrehajtási szabályban olyan igazolási módszereket írnak körül a teljesítés tekintetében, amit csak a parókiák tudnak teljesíteni?

kamillavirág írta...

PuPu!
Te mázlista! Te mindenből csak győztesen kerülsz ki. G pont és csirke-farhát! Nem sok ez egy kicsit neked a jóból?
De ne hozz elhamarkodott döntést, azért gondold át! Van egy jobb ajánlatom: nem jobb lenne neked libamell és far – ha jól emlékszem a liba a kedvenced? Mert, ha igen küldöm a címemet. (Már Csillebérc óta áhítozom utánad, bár nem vagyok már mai csirke.)

Anya írta...

Pupu,

most nem értek veled teljes mértékben egyet. Az én gyerekem olyan iskolába járt, ahol nemzetközi érettségit kapott. Annak valóban feltétele volt az előre meghatározott számú óra "szolgálat". Mert hogy így hívták szabad fordításban, véletlenül sem közmunkának, vagy önkéntes munkának. Értelmes munkát végeztek a gyerekek a kerületben. Festették pl. az óvoda kerítését, leltározták az idősek otthonának könyvtárát, sőt felolvasni is jártak az idősekhez. Meg műsort adni anyák napján azoknak a bent élő idős hölgyeknek, akiknek messze volt, vagy egyáltalán nem volt már családja. egymás korrepetálása is számított, sőt az is, ha a szülő adott igazolást az otthon elvégzett bevásárlásról vagy takarításról. Az otthoni munka a teljes óraszám max. 25%-át tehette ki. Másik 25%-ot az egyesületi vagy iskolai versenyszerű sport. Ez az iskola jól meg tudta szervezni az értelmes elfoglaltságot, és a felügyeletet is. Igaz, kötelező volt, de a fiatalok szerették. És úgy gondolom, sokat tanultak közben. Persze abban igazad van, hogy az ördög a részletekben rejlik. Ha bevezetik, akkor lesz iskola, ahol ezt normálisan megszervezik, és lesz, ahol nem. Abban is igazad van, nem ez a legnagyobb probléma ma a közoktatás háza táján.

kamillavirág írta...

Bocs! elqrtam a végét. Nem vagyok már mai liba. (u.i.: de azért jó a mellem és a farom is, mert szép kihízott vagyok. ÓÓÓÓÓÓÓ micsoda püspökfalat....

Névtelen írta...

libás szexoldal lett? toll a valagadba kamilla!