BEFEKTETŐ-ETETŐ...

Most ugrik a majom a vízbe.

Holnap tizenegy órakor az Aranytízben hivatalosan is bejelentik az Orbán-csomagot, amit szemérmesen strukturális reformprogramnak neveznek, és amelyik arra hivatott, hogy a magyar gazdaságot végre a fejéről a talpára állítsa, ha jelent ez egyáltalán valamit.

A hely neve, ahol a történelmi eseményre sor kerül, azt jelképezi, hogy ezzel a csomaggal tán tíz ember, ha jól jár, de ebben a számban benne vannak Orbán nagyszámú gyermekei is…

Bevezetésképpen hadd szögezzem le, hogy természetesen a strukturális reformok elkötelezett híve vagyok, szilárd meggyőződésem, hogy a Kádár-kor szociális struktúráját nem lehet fenntartani a kapitalizmus viszonyai között.

Az olcsó bölcsőde, az ingyenes, állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás és a SZOT üdülők kora lejárt, eljött az a kor, melyről azt gondoltuk, hogy csak a polgazd tankönyvek íróinak fantáziájában létezik, pedig azok a könyvek nem is voltak képesek érzékeltetni azt a fertelmes gusztustalanságot, amit manapság élvezni módunk van…

Szóval, mikor a kukoricát a libák osztják el, akkor nem biztos, hogy a baromfi-népség minden tagja jól jár…
A csomagot, melynek boldog gazdája maga a mi Vezérünk nem ő, hanem csicskásai fogják elővezetni, Matolcsicska meg Navracsicska.
Tényleg gyáva alak ez a mi Szeretett Nemzetvezetőnk - amikor a rossz hírt kell bejelenteni, akkor tör rá a szerénység hirtelen, akkor nem áll ki a Rákosi hatvanadik születésnapját idéző zászlóerdő elé.
Nem meri a nép pofájába vágni, hogy strukturális reform címen a nyugdíj-megtakarításainkat tapsolja el éppen.
A kiszivárgott anyagból kiderül, hogy Orbán a lopott lóvé uszkve hatvanhárom százalékából az államadósságot kívánja csökkenteni, a többi megy a levesbe.
Tulajdonképpen, ha az egész összeget az államadósság csökkentésére használja fel, még el is lehetne spekulálni a lépés célszerűségén, mert akkor elérnénk az euró bevezetésének előfeltételeként meghatározott 60%-os GDP arányos adósságcélt.

Így túlontúl kilóg a lóláb: a 37% volt itt, ami nagyon kellett a mi boldogságunknak, amiből szabadon felhasználható pénz lett, amiből lehet majd mindenféle, a Vezér szívének kedves célokra, a Várban a trónterem kialakítására, egy ügyibevaló kis repülőgépre meg a labdarúgásra költeni.

Ami így előzetesen ugyancsak látható, hogy ismét szopóágra kerülnek a nyugdíjasok, a rokkantnyugdíjasok és csak az isten tudja, mi lesz a következő években nyugdíjba vonulókkal, de sok jó nem vár rájuk.

A felsőoktatási intézmények is csökkentik a bálatenyésztők képzését, a közösségi közlekedésben is várhatók változásoknak nevezett áremelések és a gyógyszerár támogatások is – eufemisztikusan fogalmazva - felülvizsgálatra kerülnek.

Örülnek a gyógyszergyártók és örülnek a betegek, gondolom.
Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy eddig ez nemhogy strukturális, mégcsak nem is reform, hanem csak megszorítások eklektikus halmaza, ami a hitelezők megnyugtatására szolgál, adja az Úr, hogy elég legyen nekik.
Ami valódi reformnak tűnik, az az önkormányzatiság felszámolásának terve, Orbán itt is mindent maga alá kíván kaparni, jönnek vissza Rákosi járásai.

Az önkormányzatok meg hatáskörök és jogkörök hiányában olyan feleslegesek lesznek, mint punin a szőr, olyanok lesznek, mint amerikai filmben a bűnöző: joguk lesz hallgatni.

Nem véletlenül hánykódik ez ellen Kósalali, az ő személyes súlya is éppen annyi lesz, mint amennyit a mérleg mutat, ha nem lesz mögötte Debrecen súlya.

Lassan oda jutunk, ha egyszer a mi Vezérünk – mencsen meg a Zisten minket attól – feldobná a bakancsot, az állam úgy esne össze, mint Julcsa, mikor először meglátta a Jancsi csúnyáját, idő kellene, mire minden a helyére kerülne.

Na, mára ennyi elég is, majd holnap már lehet esetleg a gittet rágni konkrétabb dolgokról is, de az igazi az lesz, mikor a Közlönyben megjelenik a testté vált Ige.

Addig is a rokkantnyugdíjas kezdjen el tréningezni, vagy karmolja össze magát, ha túl egészségesnek látszik, mert könnyen megérheti, hogy Orbán professzor felülvizsgálja, oszt mehet követ törni a Dolomitokba, a rohadt munkakerülője…


:O)))

ÖRVENDEZÜNK...

Minek örül magyarember?

Nagyon tudunk örülni, merthogy akkora szívünk van, mint az ökörnek.
Most például nagyon örülünk, hogy az arab világ országai ledobták nyakukból a rabigát és elkergették diktátoraikat, melyek közül némelyik csakugyan rászolgált erre, de némelyiktől olyan dolgokat követel hálás népe, melyet teljesítni lehetetlenség.

Mi meg tapsolunk a fejleményekhez, jóllehet a legutóbbi események a történések olyan láncolatát indíthatják el, melybe könnyen belepusztulhat a magyar gazdaság.

Ez a történet csak részben szól a politikáról, ez – csakúgy, mint Irakban történt - inkább az arab olajról szól és az olajhoz való hozzáférésről, és ha valaki valami mást gondol, akkor annak nem csak a szíve akkora, mint az ökörnek, hanem az esze is.

A hatalom mindig is a pénzről szólt, és akik a szent szabadságról szónokolva, mellükön feltépett inggel rohantak a halálba, azok többnyire szerencsétlen agymosott ostobák voltak, akik éppen a más gesztenyéjét kapargatták ki a parázsból.

Az arab világ a diktátorok világa, ezekben az országokban az emberek megszokták, - el is várják szinte - hogy a hatalmon lévő vezető kegyetlen despota, akinek nem lehet ellentmondani, és aki nem engedelmeskedik neki, az szó szerint az életével játszik.
Természetesem diktátor és diktátor között vannak árnyalatbeli differenciák, de a lényeg azonos: kemény, ellentmondást nem tűrő egyszemélyi uralom, keményen kézben tartott gazdaság és pénzügyek, a külföldi tőke korlátozása.
Volt már ilyen földindulás máskor is egy-egy arab országban, de a vége mindig az volt, hogy az aktuális diktátor helyett jött egy másik, sehol nem jött helyettük angolszász parlamentáris demokrácia – a fejlődés lépcsőit nem lehet átugrani, mi vagyunk erre a legszebb példa.
Régebben viszont nem volt ennyire erős az iszlám fundamentalizmus és nem volt ennyire mély a szakadék szegény és gazdag között, vagy, ha volt is, a szegények erről mit sem tudtak, azt hitték, hogy miután a közvetlen környezetük is éppen azon a színvonalon él, mint ők, ezért ez a világ rendje, ezen nem is lehet változtatni.
Közben viszont a világ megváltozott, a tömegkommunikáció hihetetlen sebességgel fejlődött és a média naponta nyomja a fogyasztásra serkentő képeket, egy olyan álomvilágot, amelyik rettenetesen vonzó és csak ki kell nyújtani érte a kezünket. mi is élhetünk így.
A vallás boldogságot ígér a túlvilágon, a média viszont itt a földön ígéri ugyanezt, mindkettő a legprimitívebb rétegeket veszi célba és rájuk van a legnagyobb hatással.
Ugyancsak közrejátszik a folyamatban az emberek közötti közvetlen információáramlást lehetővé tevő eszközök megjelenése, melyek felett a hatalom nem tud korlátlan kontrollt gyakorolni – hogy hazai példát hozzak, a taxisblokád CB rádiói vagy a 2006-os zavargások sms-üzenetei.
Ha egy társadalom kilátástalannak érzi a sorsát, akkor könnyen lángot vet az elégedetlenség és sokszor szinte önsorsrontó módon reagál. Lásd Tunéziát, mely turisztikai nagyhatalom volt, sikeresen tönkretette gazdasága húzóágazatát, jóllehet szinte az egész társadalom erre volt berendezkedve, kezdve az oktatási rendszertől a Medina árusain át a hotelek személyzetéig.
Persze ez az ő bajuk, de az már bennünket is vastagon érint, hogy ezekben az országokban ki kerül majd hatalomra, milyen lesz a viszonya szomszédjaihoz, elsősorban Izraelhez.
Idáig Egyiptom szigorúan tartotta magát az Izraellel kötött szerződéshez, de mi lesz, ha a fundamentalisták komoly szerephez jutnak?
Ha Irán álláspontjára gondolunk, akkor a helyzet nem sok jóval kecsegtet, márpedig afelől ne legyen kétség, hogy ha a végletekig élezik Izrael fenyegetettségét, akkor a zsidó állam élni fog katonai és technológiai fölényével, és nem várja meg, míg valóban a tengerbe szorítják, mint egyes nagyhangú arab vezetők vágyálmaiban szerepel.
Izraelnek egyébként bevethető atom-ütőereje van.
Aztán itt van Líbia helyzete is, - Blair megfenyegette Kadhafit, hogy amennyiben nem mond le, akkor a NATO beavatkozhat Líbiában.
Érdekes gondolat ez, különösen, ha belegondolunk, hogy ez a NATO az a katonai szervezet, amelyiknek Magyarország is tagja.
Bevallom,  nem szívesen látnám az unokámat Tripoli utcáin járőrözni, még kevésbé szívesen zászlóval letakart koporsóban.
Ha valamelyik őrült felrobbant egy-két olajvezetéket, az égő olaj füstje a mi szemünket is csípni fogja.
Ha pedig valaki azt hinné, hogy az arab világ jobban gyűlöli Kadhafit, mint az Egyesült Államokat, akkor nagyon téved.
Ha a NATO beszáll Líbiában és mondjuk, Irán úgy dönt, hogy ez barátságtalan és helytelen dolog, akkor elég érdekes dolgok várhatók, világégéssel egybekötve…
El kellene kezdeni tanulnunk a kínai nyelvet…
Persze most példátlan egységben zárolták Kadhafi érdekeltségeit és betétjeit a nyugati államok, ezzel viszont azt érik majd el, hogy az arab tőke el fogja kerülni az Egyesült Államokat és Európát is, és ha mondjuk, mégsem jön össze Kadhafi eltávolítása, akkor cudar világ jön, mert ez az ember nem ismer félelmet és nem ismer gátlásokat sem.
Viszont az olajárak így is-úgy is emelkedni fognak, ezzel együtt pedig emelkedni fognak az árak is.
Nálunk is.
Magyarember örült annak is, mikor Orbán nagy mellénnyel tárgyalt Putyinnal, és most úgy néz ki, hogy
Európa egyetlen megbízható olajszállítója Oroszország lesz, nekünk pedig lassan lejár az olajszállítási szerződésünk, az új árakról még nincs egyezség.

Magyarember örült annak is, mikor a Nemzet Tornacipője összeveszett Európával.

A nyugatiak úgy pöccintették le Orbán legutóbbi ajánlkozását valamiféle líbiai közvetítő szerepre, mint a zakóra hullott morzsát, - Orbán nyugaton politikai hulla.

Itthon viszont folyik a ködfejlesztés – a negyven Líbiában rekedt magyar kijuttatását az országból a Terrorelhárító Központ szervezi.

Hát, nagy szervezés kellett hozzá, odaküldtünk értük repülőgépet, aztán az nem kapott leszállási engedélyt, de mi derék terror-kommandósaink szigorúan néztek, így aztán végül az utolsók között a magyarok is hazatérhettek.

Ha mindezt a külügy szervezi, akkor lehet, hogy valamelyik uniós ország gépén már egy hete itthon vannak, talán Martonyinak még nem ment el az esze.

Szóval örülgetünk, mint liba a négylevelű lóherének - azt persze a libának sem lehet garantálni, hogy ebből kifolyólag elkerüli a tepsit.

Az arab világban majd jönnek az új diktátorok, az olajkutakhoz pedig vagy hozzáférnek az amerikaiak, vagy nem.

Ha annyi pénzt fordítottak volna alternatív energiaforrások kifejlesztésére, mint amennyit az olajkutak kiaknázási jogának megszerzésére, a világ már nem úszna bűzben és nem fogyna a drága és véges alapanyag.

Szóval, csak csínján az örömködéssel…

:O)))

DIREKTÍVÁK, KÁNAÁN...

A leghatékonyabb romániai magyar demokratikus erő, a RMDSZ kongresszust tartott.

Elküldte a magyar kormány is a képviselőit, nagyon magas szinten képviseltette magát.

Egyenesen a mennyország üzenetét vitte Semjén Zsolt, de a magyar kormányzó párt „használd és dobd el” tipusú alelnöke Pelczné Gál Ildikó is részt vett a rendezvényen.

A kongresszus elvégezte munkáját, elnököt választott a politika első vonalából hátrahúzódó Markó Béla helyett, hadd gratuláljunk innen is az utódnak, Kelemen Hunornak

Ha ő is olyan eredményesen és hatékonyan képviseli az erdélyi magyarság érdekeit, mint elődje tette, akkor szép fokozatosan talán oldódhatnak az évszázados feszültségek román és magyar között.

Akkor emberi léptékkel belátható időn belül eljöhet egy olyan kor, melyben az emberi minőséget egyik fél szemében sem a nemzetiség, hanem az egyéni kvalitások és cselekedetek döntik el.

Nevezetesen ha – feltéve, de meg nem engedve - akár Georghe Georghiu , akár vitéz lófő Máramarosszéki Ábel gané ember, akkor egyikük nemzetisége sem hordoz sem magyar, sem román szemekben felmentést.

A kétharmad emberei nagy mellénnyel érkeztek és valószínűleg lógó orral távoznak, a Fidesz ismét gyarapította gigantikus diplomáciai sikerei számát.

Várni lehetett egyébként, hogy megpróbálnak nyomást gyakorolni az RMDSZ-re, nemigen tetszett nekik soha az a független politika, melyet a remek taktikus és kiváló politikus Markó Béla neve fémjelzett, és ennek látványos jelei is voltak.

Bevetették magát Tőkés Lászlót is, aki egy új pártalakulat gründolásába fogott, kétségkívül a magyarországi kormánypárt hathatós támogatásával, ámde meglehetősen fékezett habzású eredménnyel.

Tőkés, a szentéletű csődör sajnos az évek során igencsak sokat amortizálódott, erkölcsi tőkéje, melyet a romániai puccsban való szerepe alapozott meg, mára a múlté.

Hiába képviselője az Európai Parlamentnek, ez ma már nem tudja ellensúlyozni a romániai magyarok szemében zavaros pénzügyeinek presztízsromboló hatását, a családjával szembeni abnormális viszonyt és a lelkészhez méltatlan szexuális kicsapongásait.

Nemigen van vevő szélsőséges nacionalizmusára sem, a romániai magyarok évszázadok keserves leckéinek során át tanulták meg, hogy a kompromisszumok mindig jobban beválnak, mint a gőgös nacionálsoviniszta handabandázás.
Tőkéshez képest Markó maga volt a konszolidált biztonság, a hatékonyság és az eredményesség, és ez rányomta bélyegét az egész szervezetre.

Nem egy rokon, ismerős, munkatárs és barátunk él Erdélyben, vagy származik onnan, - mindahányan azt mondják, ha a politika békén hagyja az embereket, akkor a magyar békén elvan a románnal, leszámítva persze a nagyjából egyforma arányban fellelhető román és magyar idiótákat.

Orbán úgy érezhette, hogy Romániába is exportálnia kell a forradalmat -  Che Guevarának Semjén Zsoltot nevezte ki, aki hozta is a rettenthetetlen forradalmár szerepét.

Papírról olvasta fel a direktívát, Szent Pál apostolt idézve figyelmeztette az RDMSZ vezetőit az összefogás fontosságára: „hogyha marjátok is, rágjátok is, fel ne faljátok egymást!” Majd hozzátette: „Amikor önök döntenek, mindannyiunkról hoznak döntést; milyen lesz az országnak a stabilitása, és milyen lesz a magyar-magyar kapcsolat.”

Namármost nekem Orbán nemzetegyesítő buzgalma mellett ez a magyar-magyar kapcsolat értelmezhetetlennek tűnik, ennyi erővel ezt a kifejezést elmondhatta volna a magát már szinte papnak képzelő hőbörödött egyházfi a csatkai búcsún is, ott is magyar állampolgárok jönnek össze, ugye…
De a farbával a Fidesz nőpolitikai kirakatbabája jött elő.

Pelczné Gáll Ildikó azt fejtegette, hogy amint tavaly Magyarországon, eljött a változás ideje az RMDSZ életében is.

Korszakhatárhoz érkeztünk, szögezte le.
A mai nap útkeresésről, a jövő együttműködéseiről is szól – mondta.
Aztán finoman, mint a tapintatos őrmester figyelmeztetett: amikor a jövendő elnökről dönt, az RMDSZ-nek gondolnia kell a környezetére is.
Ha ez a gondolkodás elmarad, valami véget ér.

Ha a változás mellett döntenek, segítő kezet nyújtunk Önöknek – mondta a küldöttek hurrogása közben.

A Fidesz alelnöke egyúttal rámutatott: „a figyelmetlenségből adódó tévedések egy életre szólnak”.
Na, igen - már csak azt kell pontosítani, hogy kinek az életére…
Viszont a gőgös arrogancia el is nyerte méltó jutalmát – Orbán kapott is azonnal két jókora maflást, az egyiket Borbély Lászlótól, aki a politikai alelnöki tisztség várományosa kikérte a szövetség nevében a „Budapestről jövő utasítgatást”.
Nem ez jelenti a nemzetstratégiát, mondta.
Partnerek vagyunk és leszünk a magyar kormánnyal, de kioktatásra nincs szükségünk.
Nincs szükség olyanokra, akik nem látják a célt.
A cél pedig az, hogy összetartsuk ezt a közösséget, mondta - utalva a nyílt támogatásra, amelyben a Fidesz-kormány nyújt a pártalapításra készülő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, Tőkés cégének.
A másikat a küldöttektől kapta Viktor, akik a Fidesz által támogatott jelöltnek, Olosz Gergelynek az ötszázharminchat érvényes szavazatból negyvenhét voksot juttattak
Viszont az MSZP alelnökét, Balogh Andrást, aki kifejtette, hogy az MSZP elutasítja, ha bármelyik magyar politikai erő úgy érzi, hogy a tanítómester szerepét kell betöltenie, nagy tapssal jutalmazták..
Orbán semmiből, soha nem tanul, csak megy, mint a vak ló, fejjel a betonfalnak.
Szlovákiában már sikeresen szétverte a magyarságot, most Erdélyben kísérleteik, de voltak már próbálkozásai a Vajdaságban is.
Ennek a szerencsétlen embernek mániája a konfrontáció, ha nincs ellenfele, akkor csinál magának, aztán beáll a várvédő hős szerepébe, Dobó Istvánnak képzelve magát, pedig csak a puskaműves szegény.
Az csak a baj, hogy magyar emberek sorsával lutrizgat, még ha sokan ezt egyelőre nem is ismerik fel.
Erdélyben persze könnyebb, őket már nemegyszer verte az Isten ostoba és tehetségtelen ámde annál nagyképűbb fejedelmekkel, ők már tudják, hogy hogyan kell az ilyeneket világgá zavarni.
Az anyaország is megtanulhatná…
Miközben írom ezt a jegyzetet, a televízióból megtudhattam, hogy az ország anyagi helyzete rendezett, merthogy Orbán költözködni készül, ez pedig magyar hangja szerint csak akkor következhet be, ha az ország anyagi helyzete rendezett.

Babszem Jankó megy a Sándor-palotába, míg az a mobil díszlet, amely a Köztársasági Elnököt jelképezi, megy majd Horthy néhai rezidenciájába - a Nemzeti Galéria meg az Országos Széchényi Könyvtár meg megy a francba.

Örvendjünk barátaim, - én már meg is rendeltem a hatfogásos vacsorát, lesz a menün húsleves, ludaskása, vadas baromállatokból - zsemlegombóccal, resztelt máj meg libasült krumplipürével és párolt káposztával!
De boldog is vagyok, hogy így felvitte a dolgát az Úr a mi Vezérünknek, palota kell neki!

Viszont azért – már csak költségtakarékossági megfontolásokból is - érdemes lenne megfontolni a javaslatom: a Műszaki Egyetem hallgatóinak pályázatot lehetne kiírni egy antropomorf bélyegzőautomata megvalósítására.

A robot érzékelne minden papírt a környezetében és akár üldözés árán is, de mindet aláírná, lepecsételné, majd a Sándor palota felé fordulva diszkrét harsonaszó kíséretében megbiccentené a fejét.
Mondjuk, a robot neve lehetne akár Palkó is…

Tényleg kár volt bezárni a Lipótmezőt…

:O))))

RÁ SE BAGÓZZUNK…

Nyakunkon a dohányzás betiltása a vendéglátóhelyeken.
Szeretném előrebocsátani, hogy nem dohányzom, tíz éve hagytam fel vele, mikor egy infarktus miatt bevittek a Kardiológiai Intézetbe.

Hogy őszinte legyek, az intenzívre is úgy vittek be, hogy előtte még elszívtam egy cigarettát, de aztán ott hamar helyretettek, és mikor úgy néztem ki, mit a trolibusz, mindenféle drótokkal meg csövekkel felszerelkezve, akkor azért elgondolkodtam, érdemes e láncdohányosnak maradnom.

Eltöprengtem a helyzetemen, a perspektíván és miután Főorvos Úr betiltotta a dohányzást és az orrom előtt rúgta ki azt a betegét, akit dohányzáson kapott – aki nem tartja be az utasításait, az keressen magának másik orvost, mondta – egészséges életmódot folytató állampolgár lettem, már ami a bagót illeti.

Tettem ezt abban a reményben, hogy még rengeteget örülhetek majd az unokáimnak, élvezhetem az életet, esetleg még libához is juthatok valamilyen formában, annak állítólag igen áldásos hatása van az egészségre.

Letettem a bagót, és miután egy korábbi kísérletem alkalmával „csak egy szál” cigit szívtam el egy év után, és az azt követő harmadik nap már megint két csomaggal pöfékeltem el, megfogadtam, hogy tanulok a dologból és egy szálat se, soha többet.

Merthogy a nikotinfüggőség is olyan, mint az alkoholizmus, - abba lehet hagyni, de leszokni róla soha.

Viszont az életmódváltással érdekes új világ tárult ki előttem, izgalmas új ízekkel ismerkedhettem meg, például íze támadt a szalonnának, zöldpaprikának, paradicsomnak, a friss kenyérnek.
És szagokat is érzek azóta, - ez persze nem mindig kellemes, merthogy népünk uszkve harmada nem preferálja sem a lábmosást, sem a fogai csutakolását, jóllehet némelyek nem túl vonzó illategyvelegét már akkor lehet érezni, mikor befordulnak a sarkon.
Nem volt könnyű, szenvedtem, mint a kutya, de abbahagytam, és ma már nem is kívánom a cigarettát - az se zavar, ha füstölnek körülöttem, jóllehet büdösnek tartom a bagós népséget, mint a kolerát
De ettől azért soha nem lett belőlem inkvizítor, és soha nem vontam kétségbe senki jogát ahhoz, hogy kockára tegye az egészségét, ha ezzel engem nem veszélyeztet.
Azt mondják pedig, hogy az igazi hittérítők a bűnösökből lesznek, és én aztán bűnöztem vadul.
Ezzel együtt, fintorgok, ha be kell mennem egy dohányzóknak fenntartott bűzbarlangba a repülőtéren, de fintorgok azon is, ha orvosi problémákat adminisztratív úton akartnak megoldani egyesek.
A dohányzáshoz való viszonyjellemző erre a mai kócerájra, az egész álszent Orbanisztánra.
Erőből kell megoldani a problémát, mert a meggyőzéssel túl sokat kell bíbelődni, majd rendeletileg rendet teszünk és megvédjük az embereket önmaguktól.
Merthogy mi tudjuk, hogy mi jó nekik és majd mi megmutatjuk, hogy egészségesen fognak élni, ha beledöglenek is!
Csak sírni lehetett azon a bornírtságon, amellyel betiltották a buszmegállókban a dohányzást, nehogy a bagós veszélyeztesse más egészségét, közben meg ezerrel húznak el a megálló előtt a különféle ezerszer több káros anyagot kibocsátó buszok, teherautók, ezer éves személykocsik, de ezek nem zavarnak senkit, Józsi zavarja az egészségvédőket, a királyrigóval, ami a szája sarkában lóg…
Majd még azt azért elnézegetem, amint a munkanélküliségtől sújtott faluban a rendőr vagy a közterületfütyülő odaáll bírságolni a kocsmában, ahol a sok szerencsétlen ott támasztja a fejét a söntéspultnál és bagózgat.
De tudok én olyan jólszituált emberről is, aki nem fogja betenni a lábát olyan étterembe, ahol nem biztosítják neki a lehetőséget, hogy ebéd után a konyak mellé ne szívhasson el kulturált körülmények között egy pipát vagy egy szál cigarettát.
Jogilag is érdekes ez a helyzet, ugyanis a dohányáru nincs semmiféle kábítószeres jegyzéken, csak büdös, emellett éppen megfelel egyes eszement népboldogítóknak népnevelésre.
Felíratták a dobozára, hogy a dohányzás halált okozhat, de könyörgöm, ugyanennyi erővel fel lehetne ezt írni minden borospalackra, a sokkalta veszélyesebb házilag főzött Orbán - rézeleje flaskájára, de a szalonnára, sőt, még a libacombra is, - a hűsfogyasztás veszélyes az egészségre, köszvényt és koleszterinszint-emelkedést, végső soron infarktust okozhat.
Az édességes csomagokra, melyekkel a gyermekeinket tömik, meg azt lehetne felírni, hogy a cukor maga a lopakodó halál.
Ami azt illeti, vannak nők is, akik dús keblükre írhatnák – ha csak ránézel is, szívszélhűdést okozhat!
Nem szólva a sok vegyszerrel kezelt, vegyszerrel pácolt és folyadékkal füstölt sonkáról, felvágottról - az ember ma már azt sem tudja, mivel etetik, hogy a bora milyen tablettából vagy melyik műtrágyából készült.
Aki megkínál vele, lehet, hogy a gyilkosod!
Szóval, lehet egymást ijesztgetni, meg lehet csesztetni is egyébként épeszű embereknek egyébként épeszű embereket, és lehet ezt a módszert továbbfejleszteni, - a fűre fel kell írni, hogy ne zabáld, mert leszarta a veréb, ne egyél műtrágyával táplált és mérgekkel permetezett zöldséget, mert három füled nő!
Viszont Orbán Viktorra és idiótáira kétségtelenül rá lehetne írni: Vigyázz! Orbanisztán veszélyezteti az egészséged!


:O)))

KULTÚRKAMPF...

Most, hogy végre megfelelő kezekbe került a magyar kultúra ügye, azonnal látványos felvirágzásnak indult.

Két markáns jele is van ennek.
Feloszlatják a József Attila Színház társulatát, épületére pedig hasznosítási pályázatot írnak majd ki, amely nem kívánja megtartani a színházi funkciót, - vélhetőleg persze múzeum lesz belőle, ahol az érdeklődők megszemlélhetik a Gyurcsány-éra bűneinek bizonyítékait, lesz ott kilőtt szem meg gumibot és a látogatók hamisítatlan könnygázt szagolhatnak. Felár ellenében rendőrt is verhetnek baseballütővel...

Bizonyára ideológiailag roppant fejletlen vagyok, Magyar Nemzetet sem olvasok, ez lehet az oka annak, hogy sajnálom a színházat, franc abba a rohadt komcsi lelkületembe.

Nem ez volt Budapest legelegánsabb színháza, nem ennek a repertoárján szerepeltek avantgárd darabok, ez csak egyszerűen jó színház volt, ahová szívesen ültek be a nézők, ahol jól szórakoztak a színvonalas előadásokon, a kiváló társulat remekebbnél remekebb színészei által előadott darabokon.

Persze ezt az alcsuti úgysem érti, hiszen neki a futballpálya volt a színház, ahol a nézőtéren szotyolát köpködhetett a nép, és személyes élmények híján pesti flancnak tartja az egész műfajt.

Ő színházi fesztivál helyett a kolbászfesztivált favorizálja és aki protokoll-rendezvényeken kívül látta már színházban, azok között kisorsolok egy hangszórót.

Hogy hogyan kerülhetett az ország irányítása egy ilyen műveletlen, kultúraellenes társaság kezébe, az rejtély, de az azért jellemző rájuk, hogy ameddig Debrecen botlábú focicsapata tízmilliárdért kap stadiont, addig az igazi népszínháznak, a József-Attilának nem jut ennek századrésze sem, sőt, utolsó csapásként még el is vontak pénzeket, nehogy az igazgató konszolidálni tudja a költségvetést.

Igaz, a József Attila Színháznak már a neve se frankó, mert ugyan egyetlen mondatot megtanultak tőle, ami a fasiszta kommunizmusra vonatkozott, de műveltségét, humanizmusát messziről sem ugatják, és egyébként is gyanús ez a koma, a döntsd a tőkét dumájával…

Ez a színház a külvárosi prolik és a kisegzisztenciák színháza volt, azért is jött létre hajdan, mert nekik akart színházat adni Rákosi, aki talán ebben az egyetlen értékelhető dologban különbözik a Gigásztól – Rákosi művelt ember volt…

Anyáméknak hajdan bérletük volt, és én is sokszor megfordultam ott, megnézni olyan csodálatos művészeket, mint Törőcsik Mari, Sinkovits Imre, Kaló Flórián, Darvas Iván, Bodrogi Gyula, Komlós Juci, Szemes Mari, Káldi Nóra, Kállai Ilona, Voith Ági, , Láng József, de tag volt itt Gobbi Hilda is.

Most majd lesz a helyén bevásárlóközpont, vagy OTP fiók…

Ha én Szőcs Géza helyében lennék, elbujdokolnék, mert aki ezt a színházat bezárja, az nem kultúrember, az egy kultúrsenki, aki még a pártállami időkhöz képest sem állja meg a helyét - bár mindketten diktatúra kiszolgálói, mégis úgy viszonyul Aczél Györgyhöz, mint Lakihegy a Csomolungmához…

A másik ügyön már csak röhögni lehet.

Szőcs Géza az ő végtelen buzgalmában, melyet már csak ostobasága múlik, felül azon spekulálgat, hogy el kellene költöztetni a volt Felvonulási térről az 56-os emlékművet – nem tetszik neki.

Szerintem is, éppen egy költőnek kell megítélni egy szobor művészi értékét, - ennél már csak az volt jobb, amikor Demján megállt az épülő Művészetek Palotája előcsarnokában, és fejből áttervezte az épületet, - arról nem is szólva, hogy a Nemzeti Színház Orbán művészi koncepcióját hordozza.

Ért hozzá, hiszen volt márt disznóól építésénél is culáger.

Ezek rosszabbak, mint a pártállam legsötétebb funkcionáriusai voltak, azoknak legalább körtelező volt szerénynek lenni, de ezek minden mértéktartást elvesztettek és jó bolsevik módra rád akarják kényszeríteni politikai nézeteiket, szemellenzős és beszűkült világlátásukat, de ez nem elég - még a disznótorokon csiszolt tahó ízlésüket is a nyakadba akarják varrni.

Mikor a Nándorfehérvári teremben kialakított felszállópályáról felszáll a repülőgép, fedélzetén a Vezérrel, a vadlibák örömmel gágognak, amikor elhúz mellettük - úgy látszik a takarítónő mégis megtalálta a porszívó zsákjában a mi Reménységünket…

:O)))

HÜLYE VAGY!

Hülye vagy, mondta a feledékeny Navracsics Tibor a választónak, aki erre megrázta a fejét.

Azt hitte, nem jól hall, holott a hallásával nincs semmi baj.
Azt eddig is tudta, hogy a politika idiótának nézi, csak eddig még ahhoz nem szokott hozzá, hogy ezt ilyen nyeglén a pofájába is vágják.

Hát majd most megszokja, hiszen messze még a választás, amikorra kiderül, hogy a választó mecsoda rátermett és okos magyarember, aki bizonyára nem lesz olyan ostoba, hogy másra szavazzon, mint népünk lánglelkű Vezérére és annak pártjára, népünk élcsapatára, mely csak a zemberekért küzdött, forró szívvel, hideg fejjel, tiszta kézzel, miként Dzerzsinszkij elvtárs mondotta volt.

De addig azért kuss, és te, te egérszürke parlagi választó vedd tudomásul, hogy nem csak senki vagy, hanem ennek minősített válfaja: egy ostoba senki.
Azt mondta Navracsics, hogy nem ért egyet az új Alkotmány a népszavazásra bocsátásával.
Ennek oka, hogy referendummal nem lehet bonyolult jogi szövegekről dönteni.
Szerinte az alkotmány – emberi jogok felsorolásával, a hatalmi ágak viszonyának rendezésével, a nemzeti szimbólumok rendszerével és a közpénzügyi fejezettel – túl összetett ehhez, nem úgy, mint annak idején a vizitdíj.
Hát ez azért így, ebben a formában, ugye, nem teljesen igaz.
Ugyanis a vizitdíj is bonyolult kérdés volt, különösen, ha azt nézzük, hogy tulajdonképpen az egészségügyi reform egy eleméről nyilvánított véleményt a választó, ami aztán meg maga a szakmai bonyodalom maga, és ha ennek pénzügyi kihatásait is nézzük, akkor azért meglehetősen összetett is a probléma.
Viszont a Fidesz leegyszerűsítette ezt a bonyolult kérdést és megkérdezte a választót: akarsz fizetni, ha az orvoshoz mész?
Mire is a választó átszámította a vizitdíjat sörre és azt mondta, hogy nem
Persze továbbra is fizetett, mert azt nem kérdezték meg tőle, hogy adót és paraszolvenciát fizetni akarsz e, - nem fért rá a lapra, meg aztán ez a paraszolvencia szó is, ugye - ezt még aláírni se tudná Schmitt Pál, nem, hogy leírni…
Namármost a hatalmi ágak viszonya ezidáig rendezett volt, éppen most rúgták szét a jogállammal együtt, az egyébként jogász Navracsics hathatós részvételével, mint kakas a ganét.
Az ökör választó meg úgysem érti, hogy mi a baj azzal, ha Viktor az Alcsuti Nagy Tölgyfa alatt tart majd törvénynapot, ahol az elítéltet mindjárt helyben fel is négyelik, és az ellen sincs kifogása, hogy a procedúrán részt vegyen Gyurcsány is, egy vasketrecbe zárva, ruhátlanul.
És ezek a nemzeti szimbólumok is, - hát ez aztán igazán bonyolult kérdés, tartsa e két oldalról két angyal a címert, egyik ugye legyen Anikó asszony, de ki legyen a másik?
A buta választó persze a vizitdíjas népszavazás három kérdésére is tudott válaszolni, mert a kérdések közérthetőek voltak.
Lenne nekem is javaslatom az Alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás kérdéseire, amire talán még a sárbuta, murugya választó is tud behúzni egy X-et:

1. Egyetért ön azzal, hogy a képviselők alkotmányozás helyett az ország valóságos gondjaival foglalkozzanak?
2. Egyetért ön azzal, hogy új alkotmány helyett minden héten libacombot adjanak a népnek?
3. Szereted, ha ostobának néznek?


Bízni kell az emberekben, de ha mégis olyanok, mint amilyennek Navracsics lefestette őket és kell nekik az új Alkotmány, akkor sincs baj – a neve már meg is van, - ez lesz a magyar Bamba Charta…


:O)))

KORMÁNYTISZTVISELŐ...

A hála nem politikai kategória, mondá Viktor az őt kísérő Lázárnak, majd egy gyors mozdulattal elkapta a vele szemben mély hajbókolásokkal közeledő kormánytisztviselő függelékét és nagyot csavart rajta.

Az áldozat kissé erőltetett, de őszinte mosollyal nyugtázta a Legfelsőbb Kegy szerény személye felé fordulását, szeme könnybe lábadt - hát ezt is megértük végre!
Persze sírni nem mert, mert ki tudja, hátha a golyóstoll, amit legutóbb vételezett, zokogásérzékelő is egyben, márpedig egy magyar kormánytisztviselőből áradnia kell az optimizmusnak és a lojalitásnak, a kispolgári nyafogásnak itten helye nincsen.
Igaz, otthon sincs, hiszen mióta bekamerázták a lakást, azóta a kenyér áráról csak úgy beszélgetnek a feleségével, hogy közben mosolyognak és egyik kezükkel eltakarva mozdulatlan szájukat suttogják a legfrissebb kenyér-áremelésről szóló híreket, közben persze a csapból is folyik a víz, hogy megbénítsa a tapéta alatt a poloskák mozgását, vagy hallását, vagy mijét is.
Éjjel sincs nagy dínom –dánom, a hangérzékelő a pizsamagombban a földön csak azt tudja felvenni: két szoba, három gyerek, gyere négy kerékkel még- még-még!
Meg, hogy most hajrá, magyarok!
De talán majd a lankadatlan szorgalom segít és néhány év és sok próbatétel leküzdése után el lehet érni a köztisztviselői karrier csúcsát, az új életpályamodell non plus ultráját - bekerülhet a lojális kormánytisztviselő akár az Árgus Kommandóba is, és kollegái körében fejtheti ki a Vezér iránti elkötelezettségtől áthatott áldásos munkáját.
Nem bíz semmit a véletlenre, már gyűjti a szükséges kellékeket, van már egy Nokiás, meg egy Johnnie Walkeres doboza, jól jön az még…
Jobb lesz ő, mint Lucifer maga, ő lesz a Sátán++, nem lesz párja, ahogy megkísérti kollegáit, és bár Lucifer Évát kísértette meg és szívéhez neki is ez a feladat állna közelebb, de ha Gyula, hát legyen Gyula, a Vezér szolgálatában nem válogathatunk!
Persze ehhez kevés az egyéni ambíció, politikai és erkölcsi feddhetetlenség is kell, a Mama már átdolgozta az önéletrajzát és beleírta, hogy azért költözött Bátaszékre, hogy ne kelljen egy levegőt szívni a Horngyulával.
Az asszony is, a szomszéd kapualjban kiosztott néhány pofon után rájött, hogy intenzív hitbuzgalmi életet kell élnie, ő maga pedig, mikor egyszer észrevette, hogy követik, akkor bement a zsinagógába, megállt a közepén, levette a kalapját, majd büszkén felvetett, fedetlen fejjel kisétált.
Imígyen hát a rendezett családi háttér biztosított, már csak az ad aggodalomra okot, hogy tudatmódosult állapotban egyszer, egy hivatali buli során feltette a fénymásoló géptetejére a Juliskát, és hát ugye, hirtelen felindulásból megpocsékolta.
De már eldöntötte, hogy ha a rigorózus vizsgálat kideríti ezt a kis megtévedését, akkor azzal fog védekezni, hogy Juliska már a gép tetején ült, mikor ő, - zsebében a preambulumát szorongatva a-belépett, és gyanútlanságával visszaélve a nő egy hirtelen mozdulattal maga fölé teperte.
De ő lelökte a földre a fehérmájú némbert és betette a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát és csak nyomta, nyomta, nyomta, a Julis meg csak sikoltozott, sikoltozott, míg csak ki nem fogyott a papír…
Még szerencse, hogy itt vannak a szakszervezeti vezetők, akik megmutatják a helyes irányt és kezébe adják a tollat, mutatva azt, hogy hol lehet aláírni a Beleegyező Nyilatkozatot a megfigyeléséhez, természetesen önként és dalolva, mint ahogy hajdana macska ugrott a kemencére, mikor Brezsnyev elvtárs belenyomta a fenekét a mustárba…
Hát imígyen meglett a sok szép betartás és kitartás jutalma, a hála, amiért a maga kis területén oly gyakran és oly lelkesen tartott be Gyurcsánynak, Bajnainak, akik a rohadt antidemokratikus rémuralmukkal veszélyeztették a demokráciát.
Ő soha nem várta, hogy a sültliba a szájába repüljön, most is éppen a tüntetést szervezi, mert mégiscsak tarthatatlan, hogy reggelente nem kell közösen elolvasni és értelmezni a Magyar Nemzetet, pedig fél óra erre tökéletesen elég lenne, és mindjárt tisztábban látná mindenki a világ dolgait.
Kormánytisztviselő - a feneke arra van optimalizálva, hogy elviselje a rúgásokat, a nyelve térdig lóg, a gerincét a Goodyear gyártotta, az önérzete meg letétbe van helyezve, valahová a béka segge alá.
Kár érte…


:O))))

SEMMISSÉG – SEMMISÉG?

Mint ahogy a televízió-székház megtámadása során baseballütővel verte szét a rendőr plexipajzsát a kopasz adrenalinfüggő, éppen azzal a vehemenciával veri szét a jogállam maradékát Orbán.

Most éppen olyan jogszabály elfogadtatására készül, amely a 2006-os őszi zavargások nyomán hozott bírósági ítéleteket nyilvánítaná semmissé, ha azok pusztán rendőrök vallomásai alapján születettek.

Beláthatatlan perspektívák állnak előttünk, - szinte látom lelki szemeimmel, amint a rendőr lélekszakadva rohan a hátán a főpolgármester naranccsal teli zsákját cipelő betörő után, majd nagy lihegések közepette elfogja, megbilincseli és előállítja.

Mikor a bíróság megérdeklődi az ügyésztől, hogy mire alapozza a vádat, akkor az előhúzza a rendőrségi jegyzőkönyvet, mire a bíró megérdeklődi, hogy a bűncselekmény elkövetését tanúsítja-e még más valaki is a rendőrön kívül, - mondjuk rendelkezésre áll e legalább Lázár János vallomása, esetleg Morvai Krisztináé?
Végszükségben persze Babarczy Eszter is arra sétálhat a gyerekével és láthatja, amint a rendőr vészjóslóan, embertelenül eltorzult arccal liheg.
Ha csak a rendőr vallomása áll a bíróság rendelkezésére, hát az bizony kevés, mint erdőtűzhöz a vizipisztoly, a vádlott mehet világgá, ellenben a rendőr már készülhet is a börtönszerelem viszontagságaira…

Persze, egyelőre csak a 2006-os zavargások szereplőivel szemben meghozott ítéletekre vonatkozna ez a törvény, de miután a jelen eseményei is azt tanúsítják, hogy minden folyamat kifut a végpontjáig, miért is lenne ez alól kivétel a Fidesz által már szinte a megalakulásától kezdve folytatott hadjárat a Rendőrség szétverésére?

Merthogy a Rendőrséget szét kell verni, az kétségtelen, ebben a testületben nem lehet megbízni, addig kell ütni-vágni, ellehetetleníteni, ameddig még egyáltalán van valamennyi cselekvőképessége.
Helyette majd a mieink jönnek, a Terrorista Szolgálat, vagy minek híjják őket, de az igazi szép világ majd akkor jön el, mikor ismét felállítjuk a csendőrséget, hadd csinálja össze a lába szárát a sok nagypofájú zsidó meg a sok tolvaj cigány.
A választások is simábban mennek majd, mikor ismét „Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ”…
De addig is a rendőrnek kuss, jó, ha megtanulja a helyét, oszt majd mi megmondjuk, hogy ki a bűnöző!
A Pintér!
Igen!
Ő fogja majd megmondani, és ha a rendőr azt képzeli, hogy az a bűnöző, aki fejbevágja kockakővel, vagy tankkal indul ellene, akkor nagyon téved!
De ha nem téved, akkor sincs semmi, majd csinálunk egy semmisségi törvényt, bevált az már 56-al kapcsolatban is, gyönyörű eredmények születtek!
Így lett nemzeti hős az orvosnő, aki anatómiai ismereteit akként kamatoztatta, hogy tudta, hova kell szúrnia a zsebkéssel, hogy a szívet eltalálja kétszer-háromszor, így lett nemzeti dáma a lotyó, aki ahelyett, hogy kisgyerekét ringatta volna, cipőraktár kirablásával és kommunistavadászattal múlatta az időt, és így lett semmissé a doni katasztrófa után kiadott parancsán kívül a polgári lakosság és a munkaszolgálatosok ellen elkövetett bűnök miatt kivégzett tábornok ítélete is - éppen most folyik nemzeti hőssé faragása.
Az a törvény is rossz precedenst teremtett, ez sem lesz a jogállam büszkesége.
Hogy mára kiderült, hogy 2006-ban az utcán a hősök hajigálták a benzinespalackokat és gyújtogatták a kukákat, az várható volt, mint ahogy ez a pitiáner bosszú is, amit a zavargások ellen fellépő rendőrök ellen folytatnak.
Nem akarom én azt a rendőrt felmenteni, aki a sípcsontját kockakővel dobáló szemétládát pofánverte a tonfával, - a rendőrnek nem szabad érzelmeket vinni a munkájába, de egyáltalán nem biztos, hogy magam egy olyan szituációban, amikor a mellettem álló bajtársamat vascsővel ütik, erőt tudnék-e venni indulataimon.
A jog ismer olyan fogalmat, hogy valaki menthető erős felindultságában lépi túl az önvédelem szükséges mértékét, ez talán akkor is fennállhat, ha az elkövető rendőr.
Ha a libapásztort megbüntetjük, amiért fejbevagdalta a pálcájával az ambiciózus gúnárt, mikor az a vetésbe akart bóklászni, akkor annak az lesz a következménye, hogy legközelebb legfeljebb utánaköp az elkövetőnek, oszt hagyja, menjen, amerre akar.
Csakhát a jogállam az egy olyan állat, amellyel kapcsolatban egészen pontosan rögzítve vannak a társadalom működési szabályai és a megsértésük esetén várható szankciók.
Márpedig a szankció csak akkor ér valamit, ha elkerülhetetlen, gyors és arányos.
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, mondja az Írás, de azt nem mondja, hogy az a kenyér hány kilós és hány napos legyen.
A gyenge rendőrség gyenge államhoz vezet, meg mindenféle magánszolgálatokhoz, testőrségekhez, SA-hoz, egyebekhez.
Anno az ÁVH is azért jött létre, mert a Rendőrségben nem bízott Rákosi, most is valami hasonló folyamat zajlik, és Viktor már elég szépen kopaszodik.
Meg kellene védenünk a Rendőrséget, ezzel is védenünk kellene a jogállamot.
Már a maradékát, ugye…


:O)))

TÖBBLET

Bármit is nyilatkoznak, írnak, gondolnak Gyurcsány pártbeli ellenfelei, a Demokratikus Koalíció minőségi többletet adott a baloldalnak.
Többletet, mert olyan szervezeti formát kínált fel, amely bár nem titkolja baloldali identitását, de közvetlenül nem a Szocialista Párthoz kötődik, hanem annak csak egyik platformjához, melynek neve – lássunk csodát – szintúgy Demokratikus Koalíció Platform.

Nem lényegtelen ez a finom disztinkció, nagyon sok szimpatizáns számára fontos.

Sokan nem tudják ugyanis felvállalni a Szocialista Pártot, sokan nem tudnak felvállalni egyetlen pártot sem, de azért szeretnének egy baloldali közösség tagjai lenni, tenni azért, hogy ez egy normális ország legyen, melyben érvényre jutnak olyan rokonszenves baloldali értékek, mint a gyengékkel és elesettekkel, a szegényekkel vállalt szolidaritás, a gyermekek esélyegyenlősége, a jövedelmek igazságos elosztása, a munkavállalók védelme.

A mai magyar társadalom tagjai csalódtak a pártokban, csalódtak az egész politikai felépítményben, és hogy csalódásukból mennyit lehet homályos illúziók, mennyit a Fidesz nyolc-kilenc éve folyamatos destruktív propagandája és mennyit a politikai osztály kapzsi és tehetségtelen politikájának, politikusainak rovására írni, azt csak az isten tudja.

De ettől a tény még tény marad, ha politikáról esik szó, akkor Józsi legyint egyet – mind egykutya, mondja és elégedetten hátradől a székben, meghúzza a söröspoharat és aléltan bámulja magát, hogy mekkora bölcsességek is tudnak kijönni őbelőle.

A csalódás oka túlzott várakozásokhoz is kapcsolódik.

A rendszerváltás idején az emberek többsége azt hitte, hogy annak lényege abban áll, hogy nem sok idő elteltével – és ezt években gondolták maximum – úgy fogunk élni, mint a németek, hiszen minden bajunk okozói a gaz komcsik, akik havonta egyszer a taggyűléseiken megbeszélik, hogy miként zsigereljék ki a népet.

Aztán teltek-múltak az évek, az emberek egy része lapátra került, a többi meg már nem pofázott, merthogy az új gazda kirakta az első öt nagypofájút, mint Frédi a kardfogú tigrist a barlang elé, és magyarember ért a szóból, hát még a seggberugásból.
Kellett viszont neki valakit keresni, akin kitöltheti bosszúját és erre nagyon megfeleltek a politikusok, akik közé rengeteg mocsok került a felkavart társadalom aljáról, a húsosfazék körüli tolongás pedig igencsak gusztustalan volt.
Persze azért itt is voltak ügyesebbek, akik meg tudták őrizni pozitív imázsukat, pedig hát az államtól a pártjuknakjuttatott és abból lenyúlt pénzből vásárolták meg a családi – nem is akármilyen – egzisztenciát…
Sokat tett a politikai osztály lejáratásáért a Fidesz is, - majd egy évtizede folytatja destruktív propagandakampányát, melyet ugyan az ellenfélre hegyez ki, de az – nem a saját ügyességéből bár, hanem a helyzetből adódóan magával rántja a Fideszt is, amelyet aztán alátámasztanak a Lézer Jani és társai telhetetlen mohóságáról szóló híradások is.
Sokat tettek a pártpolitikusok maguk is, akik közül sokan nem voltak tisztességesek, de még többen képtelenek voltak megfogadni Kósáné Kovács Magda örökbecsű mondatát: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

Magyarember gyárilag rohadtul irigy, és el nem tud képzelni olyan dolgot, amit egy politikusról ne hinne el, - csak belegondol, hogy ő mit tenne a politikus helyében és máris kész az ítélet, ami minimálisan is kötél, de még jobb a felnégyelés…

A tények pedig az egyszerű választót nem nagyon érdeklik, így az az egyszerű igazság sem, hogy a politikusok között azért akadnak tisztességes emberek is, nem csak mutyihuszárok.

Mindenesetre a helyzet ma az, hogy sokan, ha pártról hallanak, akkor azonnal vörös foltok jelennek meg rajtuk, néhányan öklendezni kezdenek és rosszul lesznek.

Pedig - ahogy Minarik Ede klasszikus mondata szól: kell egy csapat.

Amelyikhez tartozni jó, amelyikért dolgozni érdemes, és amelyik a mienk.

Sokan baloldalról ezt a csapatot az LM P-ben vélték egy ideig megtalálni, aztán elég hamar kiderült, hogy ez a csapat sem az a csapat, melyet keresnek, merthogy már a neve is hazudik.

Nem véletlen a Demokratikus Charta és a Demokratikus Koalíció sikere, talán ezek a formációk otthont adhatnak a kiábrándult, de a baloldali értékeket fel nem adó embereknek, és módot adhatnak nekik arra, hogy hirdetett elveiket nem felrúgva együtt menetelhessenek egy megújult MSZP-vel.
Nem kis dolog ez a mai ínséges időkben, amikor a halogatás és a defenzív politizálás egyenlő az MSZP pusztulásával, és egyetlen baloldalit sem vígasztal az a tudat, hogy ebben a ciklusban rendben van Puch és társai egzisztenciális helyzete…

Gyurcsány nagy találmánya, hogy a platformot hozzádrótozta a civil támogatókhoz.

Szanyi és társai pedig tévednek, mikor a pártot zárt vitaklubbá vagy új élcsapattá akarják tenni, - ezt a meccset a magyar baloldal már többször lejátszotta, és ez az élcsapatosdi eddig még soha nem jött be.

Ezért is kell a párt élére Gyurcsány, - ő nem csak az alcsuti kocsma léptékében tudja értelmezni a világot, nélküle nemsokára a szocialisták úgy csodálkoznának, hogy hova jutottak, mint a libacsapat, amelyik Angliába indult és a tepsiben kötött ki.

Viszont a Demokratikus Koalíció Platformjának nem párttag támogatóit meg is kellene becsülni, igénybe kellene venni a segítségüket.

Esetleg azokat, akik nem idegenkednek, az ötlettől fel lehetne kérni arra is, hogy lépjenek be a pártba.

A Szocialista Párt sorsa a párt tagságának körében dől el, a párt irányvonaláért folytatott politikai harc terepe a párt szervezetei lesznek.

De ha ez valamilyen oknál fogva nem lenne kívánatos, akkor sem lenne szabad elengedni a kezüket,  - aki ilyen időkben kiáll a baloldal és a demokrácia mellett, az a mi emberünk, meg kell becsülni azzal, hogy komolyan vesszük őszinte segítségnyújtási szándékait.

Ínséges időkben kevés a barát, - meg kell becsülni őket…


:O))))

HAZUG ORSZÁG...

Először a Gyurcsány-beszéd visszhangjáról szerettem volna írni, de elment tőle a kedvem.

A cikkeket, hozzászólásokat olvasgatva, megnézve a megnéznivalót néhány korrekt értékelés mellett megint szembe kellett találkoznom az amatőr és hivatásos fanyalgókkal, a körúton belüli valóság szakavatott elemzőivel, az egyrészt-másrészt mestereivel, akik hol magát a tényt, hol az egyébként sehol be nem jelentett visszatérés időpontját, hol a módját, hol annak általuk vélt kilátástalanságát bírálták, ecsetelték – próbálva lelohasztani az esetleges lelkesedést és tenniakarást.

Tulajdonképpen egy ember okozott nekem igazi csalódást, de hát az ember egy koron túl már edzetté válik, legfeljebb ha legközelebb meghallom a médiában a véleményét, akkor bekalkulálom ezt a kis korrekciós manővert is…

Ezért aztán úgy döntöttem, a mai téma nem az eredetileg tervezett lesz – különben is, Gyurcsány elindult egy irányba, amit erről az irányról elmondott, az korrekt és vállalható, lehet vele, lehet utána menni, aki nyilvánosan elmondta a véleményét neki, azok véleménye nagyjából egybevágott,
Csapatot kell építeni, ebbe megfelelő embereket kell toborozni a szakértelem és felkészültség alapján válogatva, fel kell hagyni a one man show – val, komoly kommunikációs gárdát kell felállítani és a szervezési munkát gyakorlati szakemberekre kell bízni.
Szervezetet kell építeni és működtetni – ehhez sem biztos, hogy személyesen kell nekilátni, elég a szakemberek javaslatai alapján részt venni benne.
Senki nem polihisztor, és aki autót akar vezetni, annak nem okvetlenül kell értenie az autógumi gyártásához, arra ott van Tatai Ilona, de ha autógumit akarunk gyártani, akkor ahhoz viszont őt kell alkalmazni és nem azt a barátunkat, aki a boroskancsó mellett leginkább egyetért velünk Kötcsén.
De megvan Gyurcsánynak a magához való esze, és ha Klára asszony rá tudja mindenféle szankciók kilátásba helyezésével bírni, hogy próbálja meg ne azonnal kimondani, ami az eszébe jutott, akkor sok szép sikert és sikeres politikust látok még benne…
De – mint említettem, nem sok kedvem van ezt a kérdést csócsálgatni.
Így aztán beszélgessünk kicsit másról, beszélgessünk egy velejéig hazug országról, melyet a mi szerencsétlenségünkre úgy hívnak, hogy Magyarország.
Példaként beszélek csak róla, de példának gyönyörű a téma: az adó.
Ebben az országban sír mindenki korra, nemre vallásra való tekintet nélkül, hogy szegény a haza, a költségvetés bevétele nem fedezi a kiadásait, összeomlik a szociális rendszer, a nyugdíjrendszer - úristen, még talán az Orbán-rendszer is?
Ezért aztán majd jönnek a megszorítások, ami persze rettenetes lesz, kibírhatatlan és a nemzet saját sírjába dől.
Mikor Gyurcsány elmondja, hogy az egészségügy rendbetétele nélkülünk – az anyagi hozzájárulásunk nélkül - nem fog menni, akkor mindjárt felzeng a jobber dalárda és felemlegeti a kibírhatatlan vizitdíjat, ami majdnem szociális kataklizmát okozott, és amelyet csak a Fidesz szociális népszavazása – a zemberek határozott fellépése - tudott meggátolni.
Mondja ezt mindenki vérfagyasztóan komoly pofával, holott a nyolcadikos gyerektől a matuzsálemi korú Józsi bácsiig mindenki tudja, hogy ez az ország az adócsalók paradicsoma, ahol az emberek szinte hivatásszerűen csalják az adót, kivétel nélkül mindenki.
És aki személyesen nem is csal, vagy azt hiszi, hogy az nem adócsalás, amikor nem kér számlát, merthogy úgy olcsóbb, annak csalja az adót a munkáltatója, a szállítója vagy a boltos, akitől a kenyeret veszi.
És ez bocsánatos bűn, a szemfüles magyar egyéni hőstette a hatalommal szemben, amit az „Ezeknek én? Egy fillért se!” című mondóka kísér.
Mindig van ok, hogy az éppen aktuális „ezekre” haragudjunk valamiért, vagy, mert talicskával tolták haza a Nokiás és viszkis dobozokat (per tangentem jegyezném meg, hogy azért időnként dobozok helyett lehetne esetleg az „ürgebőrbe varrva” verziót is alkalmazni, - több fantáziát elvtársak!) vagy, mert komcsik, vagy, mert Fidesz-nácik – szinte mindegy is.
Mária Terézia óta elválaszthatatlan része a magyar mentalitásnak: Vitam et sanguinem, sed avenam non! – Életünket és vérünket, de a zabot nem!
Szép ez az évszázadokon átívelő tradíció, csak az a baj, hogy mára oda jutottunk, hogy aki adót fizet, arra az emberek csodálkozással vegyes szent tisztelettel néznek, mint az indiánok az elmebetegekre, - biztosan beléköltözött a Nagy Manitou!
Azok közül is, akik adót fizetnek, a nagy többség vadul sumákol.
Ma Magyarországon az adóbevallást benyújtók mindössze 6,5%-ától származik az szja-bevétel több mint 80% - a, ez háromszázezer adózót jelent, míg a maradék 20%-ot négymillió kétszázezer ember fizeti be.
És ez még csak a személyi jövedelemadó, miközben mindenki tudja, hogy ebben a kategóriában ott pöffeszkednek a minimálbérre bejelentett és mellé adómentesen, zsebből dotált alkalmazottak – egészen nagy cégeknél is – és ott vihorásznak a vállalkozók is, akik szintúgy nem fizetnek, csak minimálbért maguknak, meg kreatívan elköltségelik a kiadásaikat.
Azaz a cégükkel fizettetik meg a kiadásaik jelentős részét, ezzel megspórolva a személyi jövedelemadó fizetését és csökkentve a vállalkozásuk nyeresége után fizetendő adót egyúttal..
Hogy a jattos szakmák bevételeiről szó se essék, és ne beszéljünk a nőgyógyász főorvos állami állása után fizetett adójáról sem.
És a konferencia címen gyógyszercégek, vagy tudományos intézmények által fizetett nyaralások se kerüljenek itt szóba.
De rengeteg adót eliminálnak a vállalkozások is, nekem például van olyan ismerősöm, egy kocsmáros, aki, amikor felszaporodik az adótartozása, akkor egyszerűen bedönti a céget, merthogy az adóbevallást elmulasztani rettenetes bűn, de a befizetést elmulasztani nem akkora.
Meg aztán itt is érvényes a banda pénzosztásánál alkalmazott metódusa – itt nem a kontrásnak, hanem az államnak jár az adó, de nem jut.
De a cég meg, mire ide jut a dolog, már régen Kaya Ibrahim nevén van…
Ez ma Magyarországon természetes állapot és lehet ugyan a hivatalokat összevonni meg széttrancsírozni, a szakképzett és hozzáértő hivatalnokokat fiatal és tapasztalatlan, ámde politikailag megbízható Viktor-komornyikokra cserélni, nem fog ezen a helyzeten segíteni.
Mint ahogy azon sem, hogy az első havi személyi jövedelemadó bevétel uszkve 40 milliárddal lett kevesebb, mint tavaly, - ez éves szintre vetítve 500 milliárdot jelent, lehet kezdeni aggódni…
Ha mindenki befizetné az államnak azt az adót, mely a jelenlegi rendelkezések szerint járna, akkor Viktorék építhetnének a Dunára hosszában egy akkora bevásárlóközpontot, hogy Szentendrétől –Mohácsig érne, - de hát akkor mindenkinek tisztességesen be kellene fizetni az adót.
De hát ezeknek?
Én?
Hogy ne jusson libacombra?
Egy fillért se!


:O))))

CSINÁLJUNK ÚJ PÁRTOT - A RÉGIBŐL!

Jó beszéd volt.


Mindenki talál majd benne csemegéznivalót, barát és ellenség, magát barátnak mutató ellenség egyaránt.
Tulajdonképpen jószerivel minden kérdésre kitért, konkrét volt és egyértelmű és tisztázott egy sorkérdést, amelyik idáig lebegett a levegőben, mint Mohamed koporsója.

A legfontosabb, hogy becsukta egy új párt alakításának lehetősége felé tárt ajtót, egyértelművé tette, hogy az MSZP keretein belül akar modern baloldali pártot építeni.

Ettől persze pártbeli ellenfelei majd idegrángást kapnak és a ma esti alkoholfogysztási statisztika érzékelhetően meglódul majd, meglehet, tudatmódosult állapotukban előkészítik a százas szöget és a kalapácsot, mellyel hozzászegeztetik holnap reggel asztalt szorító kezüket az életet adó bútordarabhoz.

Pedig milyen szép lett volna, ha Gyurcsány zászlót bont, miként Rákóczi a majtényi síkon és odahagyja a pártot, az infrastruktúrát, a logót a nimbuszt, a múltat, melynek úgy öt százaléka az ő nevéhez kötődik – lehet, már a vacsorát is megrendelték, - aki kitalálja, hogy mi lett volna a fő fogás, annak fizetem a párolt vöröskáposztáját!
A beszéd őszinte volt, de nem önmarcangoló, hanem tárgyilagos hangvételű, nem volt ellenfelével sem kulturálatlan, sem alpári, európai beszéd volt, mint ahogy európai politikus az, aki elmondta.
Tetszett az is, hogy politikus beszéd volt, mert például amikor arról beszélt, hogy pénz kell az egészségügybe, mert tarthatatlanul alacsony az orvosok és a nővérek bére, akkor nem a kormányra mutogatott, hanem arra buzdított mindenkit, hogy vegyünk együtt részt az anyagi áldozatvállalásban.
Tetszett, amit a pedagógusokról mondott és tetszett, ahogy Hoffmann Rózsa tevékenységét bírálta.
Tulajdonképpen a beszéd végére nem maradt hiányérzetem, annak dacára, hogy rengeteg gondja van az országnak, mindegyik külön-külön megérne egy misét.
Arról is biztosította a kormányt, hogy ha takarékos államot eredményező indokolt intézkedéseket hoz, akkor nem fogunk szociális elégedetlenséget gerjeszteni, mert megtanulta kormányon, hogy a felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormány lesz, ha hatalomra kerül.
Aki látta vagy hallgatta a beszédet, az megint meggyőződhetett róla, hogy Gyurcsány - erényeivel és hibáival együtt – az ország egyetlen reménye arra, hogy Európában maradunk, neki kell ismét jönni, mikor a Balkán-expressz végül leszalad a sínről.
Neki kell a pártot is vezetni, méghozzá minél hamarabb és ezt nem Mesterházy ellenében mondom, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy Mesterházyra ma még túl nagy ez a kabát.
Gyurcsány azt mondta, hogy ő szociáldemokrata, én meg azt gondolom, hogy nevezzük akárhogyan is a pártot, a lényeg az, hogy baloldali legyen és szociálisan érzékeny demokrata.
Gyurcsány legjobb tulajdonsága az, hogy képes tanulni a hibáiból, képes felülemelkedni a hiúságán és képes korrigálni is, ha ez szükséges, politikai tekintetben és technikai kérdésekben egyaránt.
Kedvelem ezt az embert, drukkolok neki.
Talán nem is túl sokára eljön majd az az idő is, amikor a választók is felismerik, hogy ki akarja az ország javát és ki csak a javait…


:O)))