2011. február 22., kedd

KORMÁNYTISZTVISELŐ...


A hála nem politikai kategória, mondá Viktor az őt kísérő Lázárnak, majd egy gyors mozdulattal elkapta a vele szemben mély hajbókolásokkal közeledő kormánytisztviselő függelékét és nagyot csavart rajta.
Az áldozat kissé erőltetett, de őszinte mosollyal nyugtázta a Legfelsőbb Kegy szerény személye felé fordulását, szeme könnybe lábadt - hát ezt is megértük végre!
Persze sírni nem mert, mert ki tudja, hátha a golyóstoll, amit legutóbb vételezett, zokogásérzékelő is egyben, márpedig egy magyar kormánytisztviselőből áradnia kell az optimizmusnak és a lojalitásnak, a kispolgári nyafogásnak itten helye nincsen.
Igaz, otthon sincs, hiszen mióta bekamerázták a lakást, azóta a kenyér áráról csak úgy beszélgetnek a feleségével, hogy közben mosolyognak és egyik kezükkel eltakarva mozdulatlan szájukat suttogják a legfrissebb kenyér-áremelésről szóló híreket, közben persze a csapból is folyik a víz, hogy megbénítsa a tapéta alatt a poloskák mozgását, vagy hallását, vagy mijét is.
Éjjel sincs nagy dínom –dánom, a hangérzékelő a pizsamagombban a földön csak azt tudja felvenni: két szoba, három gyerek, gyere négy kerékkel még- még-még!
Meg, hogy most hajrá, magyarok!
De talán majd a lankadatlan szorgalom segít és néhány év és sok próbatétel leküzdése után el lehet érni a köztisztviselői karrier csúcsát, az új életpályamodell non plus ultráját - bekerülhet a lojális kormánytisztviselő akár az Árgus Kommandóba is, és kollegái körében fejtheti ki a Vezér iránti elkötelezettségtől áthatott áldásos munkáját.
Nem bíz semmit a véletlenre, már gyűjti a szükséges kellékeket, van már egy Nokiás, meg egy Johnnie Walkeres doboza, jól jön az még…
Jobb lesz ő, mint Lucifer maga, ő lesz a Sátán++, nem lesz párja, ahogy megkísérti kollegáit, és bár Lucifer Évát kísértette meg és szívéhez neki is ez a feladat állna közelebb, de ha Gyula, hát legyen Gyula, a Vezér szolgálatában nem válogathatunk!
Persze ehhez kevés az egyéni ambíció, politikai és erkölcsi feddhetetlenség is kell, a Mama már átdolgozta az önéletrajzát és beleírta, hogy azért költözött Bátaszékre, hogy ne kelljen egy levegőt szívni a Horngyulával.
Az asszony is, a szomszéd kapualjban kiosztott néhány pofon után rájött, hogy intenzív hitbuzgalmi életet kell élnie, ő maga pedig, mikor egyszer észrevette, hogy követik, akkor bement a zsinagógába, megállt a közepén, levette a kalapját, majd büszkén felvetett, fedetlen fejjel kisétált.
Imígyen hát a rendezett családi háttér biztosított, már csak az ad aggodalomra okot, hogy tudatmódosult állapotban egyszer, egy hivatali buli során feltette a fénymásoló géptetejére a Juliskát, és hát ugye, hirtelen felindulásból megpocsékolta.
De már eldöntötte, hogy ha a rigorózus vizsgálat kideríti ezt a kis megtévedését, akkor azzal fog védekezni, hogy Juliska már a gép tetején ült, mikor ő, - zsebében a preambulumát szorongatva a-belépett, és gyanútlanságával visszaélve a nő egy hirtelen mozdulattal maga fölé teperte.
De ő lelökte a földre a fehérmájú némbert és betette a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát és csak nyomta, nyomta, nyomta, a Julis meg csak sikoltozott, sikoltozott, míg csak ki nem fogyott a papír…
Még szerencse, hogy itt vannak a szakszervezeti vezetők, akik megmutatják a helyes irányt és kezébe adják a tollat, mutatva azt, hogy hol lehet aláírni a Beleegyező Nyilatkozatot a megfigyeléséhez, természetesen önként és dalolva, mint ahogy hajdana macska ugrott a kemencére, mikor Brezsnyev elvtárs belenyomta a fenekét a mustárba…
Hát imígyen meglett a sok szép betartás és kitartás jutalma, a hála, amiért a maga kis területén oly gyakran és oly lelkesen tartott be Gyurcsánynak, Bajnainak, akik a rohadt antidemokratikus rémuralmukkal veszélyeztették a demokráciát.
Ő soha nem várta, hogy a sültliba a szájába repüljön, most is éppen a tüntetést szervezi, mert mégiscsak tarthatatlan, hogy reggelente nem kell közösen elolvasni és értelmezni a Magyar Nemzetet, pedig fél óra erre tökéletesen elég lenne, és mindjárt tisztábban látná mindenki a világ dolgait.
Kormánytisztviselő - a feneke arra van optimalizálva, hogy elviselje a rúgásokat, a nyelve térdig lóg, a gerincét a Goodyear gyártotta, az önérzete meg letétbe van helyezve, valahová a béka segge alá.
Kár érte…


:O))))

3 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

Pupu, ez egy kissé keményre sikeredett! Nem mind tartott be - tehát nem mind érdemli meg, amit "kapnak" Ez pont olyan, mint az egész ország szívása 2.700ezer sima agyú miatt. Mi sem EZT érdemeltük! Megérdemelnek/ünk egy kis együttérzést.
Ráadásul ez a Goodyear hasonlat is sántít: az ACÉLBETÉTES gumi!

SoundR írta...

A fidesznek csupán az a baj, hogy amikor kitalálták az ország elfoglalását, akkor még úgy tervezték, hogy az eltakaráshoz szükséges ködöt is ők szolgáltatják. A médiatörvénnyel magukra nyitották a reflektorrok kapcsolóit, tehát minden tettük "nyilvános" :)

Anya írta...

Iskolázatlan, de igen bölcs nagymamám azt szokta mondani, aki kalácsot nem tud adni, az ne adjon tanácsot se.
Egy valamit rögtön szeretnék leszögezni. Mélységesen felháborítónak tartom, amit a köz alkalmazottaival tesz a jelenlegi hatalom. És nem csak azt. Az egész országot igyekszik kiszolgáltatott helyzetbe hozni, és félelemben tartani. Aki fél, az irányítható. Mégis úgy gondolom, hogy nincs valódi választásuk. Lássuk be, nincsenek a családoknak tartalékai. Nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék ma a munkájukat, néhány hónap múlva pedig a tetőt a fejük felől. Nagyon tisztelem mindenki értékfelfogását, de lássuk be végre, hogy sokkal fontosabb az emberek többségének a megélhetés, mint az emberi szabadságjogok. Nem az egyes munkavállalón kellene számon kérni azt, hogy a politikai intézményrendszerünket nem sikerült elég stabilra felépíteni, és nem tud ellenállni ennek az otromba támadásnak. Nem az egyes munkavállalókon kellene számon kérni, hogy az érdekvédelmet kiüresítették még a Kádár érában, és a maradékot pedig szétzilálták az elmúlt 20 év hatalmi és személyes acsarkodásai.
Sem azt, hogy minden kormány az elmúlt 20 évben mindent elkövetett azért, hogy a civil szervezetek súlytalanok maradjanak, sem tekintélyük, sem anyagi bázisuk lehetőleg föl ne halmozódhasson. Most eszegetjük, amit az elmúlt években közösen főztünk.
Tessék tudomásul venni, hogy az élet legnagyobb parancsa a túlélés. Ebben meglehetős gyakorlatra tettünk szert, hogy bármilyen körülmények között lehetőleg túl kell élni. Minden más csak azután következik. A köz szolgálatában álló emberek túlnyomó többsége, mint ahogy az ország lakosságának túlnyomó többsége is, tisztességes, végzi a dolgát. Ennek köszönhető többek között, hogy még nem dőlt össze az egész, még működik az ország.