2011. március 23., szerda

CSONTIG...

Nagyon vicces.


Hiába törtem a fejem, nem igazán tudtam rájönni, hogy miért is kell szegény jó Rooseveltet piszkálni a Lánchíd előtti tér átkeresztelésével.
Egyébként sem kedvelem a közterületek neveinek állandó macerálását, a táblacsereberéket.
Kicsit gyermeteg dolognak tartom ezeket a mágikus aktusokat, az átszellemült pofával végrehajtott babrálást lényegtelen dolgokkal, miközben a főváros a turiban beszerzett járművekkel közlekedve, koszban, kátyúban, kutyaszarban él egyik napról a másikra, - akkor a valóságos gondok megoldása helyett jön a Prézli tér…
Még a végén megérem, hogy ki lesz írva a falakra: Demszky gyere vissza, minden meg van bocsájtva!
Na, ma aztán megvilágosodtam, mint liba az úsztatón, - kiderült mire megy ki a játék.
A Tarlós csomag tulajdonképpen Viktor egy forró nyalintása Amerika alfelének, ugyanis a Szabadság teret szeretné átkeresztelni Roosevelt térré, - ne ingereljük tovább az amerikai nagykövetet a tér mai nevével, még a végén azt képzelné, hogy komolyan gondoljuk.
Tarlós itt csak báb, nem kell őt e tekintetben sem komolyan vennünk, különösen, ha a csomag másik elemét is szemügyre vesszük.
Merthogy Viktor a következő nyelvcsapásával a Jobbik híveinek ánuszát bizsergeti - Tarlós ugyanis bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményez a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezéséről a moszkvai polgármesterrel.
Gondolom azért, merthogy a moszkvai polgármester az ő diplomáciai szintje, akinek ugyan az emlékmű ügyében semmiféle kompetenciája nincs, de úgy lehet csinálni, mintha.
Ehhez a Fidesz nagyon ért, diktatúrácska, mintha jogállam lenne, ország, mintha demokratikus lenne…
Hogy Tarlóst úgy fogják elhajtani, mint Julcsa a libát, ha a vetésbe ment, ez kétségtelen, erre nem is kell sok szót fecsérelnünk, a kezdeményezés eleve hamvába hótt.
Az emlékmű helyzetét államközi szerződés rendezi, léte az oroszok számára is presztízskérdés, létjogosultságát pedig a magyarországi harcokban elesett szovjet katonák tíz és tízezrei legitimálják – nem kellene ezt a kérdést megbolygatni.
Hacsak nem akarjuk, hogy a magyar katonasírokat a kölcsönösség elve alapján áthelyezzék, mondjuk egy formás tömegsírba a vlagyivosztoki állatifehérje-feldolgozó mellé, merthogy a jelenlegi magyar katonai temető meg az emlékmű meg nekik van útban.
Ha Galina Boldirjevkában kiballag a rétre balalajkát szedni, akkor mindig eszébe jut, hogy nem messze innen ölték meg az apját és a bátyját azok az idegen katonák, akiknek a sírját most naponta nézegetheti, holott a szíve tele van a gyilkosok iránti gyűlölettel, - hát eltűrhetik ezt az orosz hatóságok?
Szerintem nagyon jó helyen van ez az oszlop, jóllehet percnyi kétségem sincs, hogy eltávolítása remek helyet szabadítana fel egy Trianon emlékmű számára – esetleg lehetne rekonstruálni akár az irredenta emlékművet is.
Talán éppen ezért van jó helyen..
Ez az obeliszk figyelmeztet bennünket arra, hogy hová vezethet a politikai vakság, a külpolitikában kötelező óvatosság hiánya, a nemzetieskedő kivagyiság és az agresszív ostobaság.
Egyébként sem tartom valami nagy ötletnek Oroszország ingerlését, különösen egy Tarlós kaliberű politikus esetében, akinek egyébként sincs semmiféle diplomáciai érzéke, legfeljebb csak rossz modora van.
Kezdte a Moszkva tér átkeresztelésének szép ötletével, most folytatja a Szabadság téri obeliszk áthelyezésének ötletével – nevetséges a koma.
Persze ezt Viktor nélkül nem merné megtenni, ez ne is legyen kétséges.
Viktor számára kétségtelenül nagyon sokat jelentene, ha az amerikaiak szóba állnának vele, de ennek valószínűségét meg elcseszte egyszer már az ikertornyok lerombolásakor tett idiótáskodásaival, és hát, ami azt illeti, most, Líbia ügyében sem volt túl szerencsés a nyilatkozata.
Van az úgy, hogy egy kis ország nem engedheti meg magának, hogy ne álljon legfőbb szövetségese mellé, ezt Kádár is felismerte a Csehszlovákiai bevonuláskor – igaz, ő fényévekkel jobb politikus volt, mint a mi kis pökhendink.
Szóval gyenge ez az ötlet, kíváncsi vagyok, hány dollárcentet jelent majd az olaj és gázszállítások lassan aktuálissá váló ártárgyalásain, de olcsón nem ússzuk meg, az biztos.
Most a tér utcatáblái jelentik Orbán Márai-kötetét, most ezzel házal, ezúttal az amerikaiaknál.
Szánalmas az ostobasága, a felesleges és gusztustalan nyalás Amerikának, az oroszok teljesen felesleges ingerlése, melynek az árát nekünk kell majd megfizetni.
Amerikának nem seggnyaló kell – abból van nekik elég – nekik egy stabil, megbízható szövetséges kell.
Orbán nem tudja ezt a benyomást kelteni.
Kár.


:O))))

2 megjegyzés:

+apa írta...

Ez az egész átkeresztelés, nem más mint cirkusz. Ebből persze kivette részét minden politikai rendszer, Kádáréktól kezdve a mai napig. Pedig más hasznosabb dologgal is foglalkozhatnának. Évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy nem érdemes egyik politikai táborhoz sem tartozni, mert könnyen meglehet, hogy ma még hősként ünnepelnek, de holnap talán már bűnöző és gyilkos lehetek a szélfújástól függően. Mint ahogy ez megtörtént egyik kedves öreg kollégám esetén is, mert ő 56-ban harcolt és az „ellenforradalmárokkal” szemben. Véleményem szerint nem szerencsés dolog politikusokról és a politikával összefüggő dolgokról, eseményekről elnevezni köztereket. Ezeknek az elnevezéseknek pártatlanoknak kellene lenni. Hogy ezt mikor ismerik fel nagytudású politikusaink, azt nem tudom. Pedig nem kell hozzá sok ész. Sokkal szerencsésebb lenne, ha a köztereket, utcákat pártatlan művészekről, tudósokról, orvosokról, stb. neveznének el, s akkor nem lenne szükséges a jól megszokott neveket az embereknek újra megtanulni. A nyalás pedig mindig is volt, nemrég az oroszoknak, most Amerika felé. A magyar ilyen, nem tud seggnyalás nélkül meglenni. Végül pedig nem vagyok orosz ellenes, de a mai viszonyok között már semmi jelentősége sincs, legalábbis számomra, hogy van- e itt orosz, vagy van- e Oroszo-ban magyar emlékmű, stb. Már régen meghaltak, nyugodjanak békében, nekik is teljesen mindegy, hogy mi van. Az élőkkel kellene foglalkozni.

Névtelen írta...

"főváros kutyaszarban él" EZ IS MEGÉRNE EGY POSZTOT.