Folyik a líbiai sárdagasztás.
A kormányerők a légicsapások miatt nem tudnak előrenyomulni, a felkelők pedig gyengék az előrenyomuláshoz.
Amerika meg viharos gyorsasággal hátrál kifelé a konfliktusból, a vezetést és a felelősséget áttolva a NATO-ra, amelynek európai vezetői lelkesen játssza a nagy hadvezért.
Franciaország Napóleonra gondol, Nagy-Britannia Churchill-re, Németország meg Hitlerre és mindegyikük ehhez képest hozza meg döntéseit.
Talán jobb lenne, ha Franciaország Waterloora, Nagy-Britannia meg Balaklavára gondolna, - mindig is azon a véleményen voltam, hogy a nők megfontoltabb döntések meghozatalára képesek, mint a férfiak.
Kadhafinak nyugalom kellene, a felkelőknek nehézfegyverzet, Amerikának biztos hátterű olajszállító, Angliának befolyási övezet, Franciaországnak meg gloire…
Közben persze mindahányan sunyiskodnak, hazudoznak, ahogy szoktak, de időnként azért ki-kiesik egy-egy őszinte szó is a szájukon.
Obama például azt találta mondani, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy összhangba hozzák érdekeiket az értékeikkel – nevezetesen olajért cserébe angolszász típusú parlamentáris demokráciát adjanak.
Nemigen hiszek a sikerben, hiszen mi is ezt kaptuk cserébe hangyapöcsnyi kis piacunkért, oszt mire mentünk vele - holott azért a mi társadalmunk fényévekkel van előrébb, mint a sivatag sátorlakó fiainak törzsi világa.
Líbiában jelenleg is vannak az angoloknak és szerintem a franciáknak is katonáik, és a nagy fogadkozás, - szárazföldön aztán végképp nem – túl sokáig nem fog tartani, én kb. két hónapot adok rá, hogy megvédjük a szárazföldön is a fegyvereiket lóbáló békés polgári lakosokat.
Megájj, megájj, kutya Líbia…
Az amerikai elnök egyébként engedélyezte a felkelők felfegyverzését és ezzel előfordulhat, hogy Obama megismétli elődei hibáját, akik felfegyverezték a tálibokat és kiképezték az Al-Kaidát.
Merthogy azt, hogy kinek a kezébe adnak ma fegyvert, senki sem tudja, az majd egyszercsak kiderül, de akkor már lehet, hogy késő lesz.
Mindenesetre az oroszok bejelentették, hogy fegyverkeznek, - a katonai költségvetés kiadásait megemelik, mert Oroszországot aggasztja, hogy manapság milyen könnyedén születnek döntések katonai beavatkozásokról és az Egyesült Államok politikájában ez a könnyedség kezd tendenciózussá válni.
Erre való hivatkozással jelentette be Putyin, hogy Oroszország 2013-tól megduplázza a hadászati és harcászati rakétakomplexumok gyártását.
Örvendezzünk…
Nálunk meg a média agyonhallgatja az ügyet, jóllehet ma ez a világ legveszélyesebb konfliktusa, és nem lehet megjósolni, hogy a térségben megindult folyamatoknak mi lesz a végkifejlete.
Merthogy Szíriában is felbátorodtak azok, akik Asszad elnököt nem kedvelik és bizony ott sem az azonosítószámokat keresgélték a tömegbe lövő katonák ruháján, hanem aki nem halt vagy sebesült meg, az rohant lélekszakadva.
Ha győznek a felkelők, az lutri lesz - tán még ők sem tudják, miért is harcolnak, - ha veszítenek, az sem kedvező nekünk, hiszen arrafelé sokkal kisebb az emberélet értéke, mint felénk, pedig itt is egyre olcsóbb.
A világ egyre veszélyesebb, lassan úgy kell kezelnünk a kérdést, mint a bűnözést – meg kell tanulnunk együttélni vele.
Persze most, hogy majd megkönnyítik az önvédelmi fegyverekhez jutás lehetőségét, javulhat a helyzet, merthogy most aztán meg fogjuk tudni védeni magunkat, ha Kadhafinak kedve kerekedik megtámadni bennünket!
Bekapunk egy sajátkezűleg főzött bundapálinkát, előkapjuk a Magnumot, oszt kilyuggatjuk a zarab lepedőjét, amiben leugrott a masszázságyról!
És egyébként is hasznos lesz ez az intézkedés, mert első kanyarban majd libára vadászunk vele, aztán meg nem kell Barna bácsinak sem barkácsolni – még megrázza az áram – csak kiáll a verandára és célbalő, majd iszik előtte célzóvizet.
A hutu-tuszi konfliktusban is, a kormány először bozótvágó késeket osztogatott híveinek, így aztán nem volt probléma, amikor kiadták a mészárlásra vonatkozó utasítást.
Úgy látszik nincs elég bajunk, csinálunk magunknak.
Közben meg alkotmányozunk, most már nem kell lovasbandérium, nem kell körmenet és Orbán megszentelése az élet vizével, nem kell kacagány, nem kell díszmagyar a zászlósuraknak (Csányi, Demján, Erdő Péter ), majd megszavazzuk csendben, rendben, oszt utána le lehet selejtezni Kati nénit is…
Utána meg már úgyis csak napok vannak hátra az Uniós elnökségből – utána szabad a vásár, azt csinálunk, amit akarunk, - Európán kívül is van élet, ugyebár…
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése