2011. május 13., péntek

POFÁTLANSÁG

Amikor kitüntetést kapott Orbán első kormányzati ciklusa alatt a kormányfő cipésze, akkor inkább csak zavartan röhigcséltünk, valahogy úgy, mint azon, aki a vendégségben az asztalnál szellent egyet.
Mikor a szőlőbányák kapcsán világosan kiderült, hogy milyen pofátlanul nyúl a közpénzekhez, akkor azért már háborgott a lelkünk kissé, és még jobban akkor, amikor kiderült: ebben az országban az igazságszolgáltatás máshogy kezeli a parlagi szürke állampolgárt és másként a vezető politikust – ami másnál hivatali hatalommal való visszaélés az nála említésre sem méltó eset.
Most meg itt van a legújabb történet, mely azt támasztja alá, hogy a pofátlanságnak van egy olyan mértéke, amely szinte azonnal felmentést is ad elkövetőjének.
Orbán odalökött egymilliárdot a család fogorvosának, hadd fejlessze belőle a fogászati túrizmust, megmentve ezzel hazánkat a szakadékba zuhanástól…
Ebben az ügyben nem az a félelmetes, hogy akkor urizál a Vezér a mi pénzünkből, amikor állandóan az ország sanyarú helyzetéről szájal, amikor a nyugdíjasok nyugdíjával, a munkanélküliek segélyével, a legszegényebb munkavállalók bérével szórakozik.
Az itt a félelmetes, hogy nincs ebben az országban egy ember sem, aki ne tekintené természetesnek azt, hogy ez a pöttöm akarnok úgy bánik az ország pénztárcájával, mintha abba az ő személyes tevékenysége akár egy centet is hozott volna, valahogy úgy kezelik ezt a kérdést az emberek, mintha a XIV. században élnének, ahol kerál urunk kincstára volt az államkincstár.
Mintha Magyarország felett úgy repültek volna át az évszázadok, mint a libák költözésük idején – az ország népe legfeljebb távoli szárnysuhogást és némi halk gágogást hallott a polgári forradalmakról, a modern kapitalizmus és a parlamentáris demokrácia természetéről.
Természetes a dolog – a Vezér belekotor az államkincstárba és az üres láda fenekéről jó hívének odavet néhány aranytallért, kösöntyűt, boglárt, gyémántos forgót, miegymást…
Az is meghökkentő, hogy hogyan sikerült a saját bandáját olyan helyzetbe hozni, hogy nincs egy ember a jobboldalon, nincs egy valamirevaló igazi polgár, vagy akárcsak egy gerinces ember, aki felállna, és azt merné mondani: „Nagyuram! Ez talán mégsem helyes, hiszen itt zokog az ajtó előtt valami Tiborc nevű jobbágy, aki éppen éhen akar halni a gyerekeivel együtt, tán ők jobban rászorulnának a támogatásra, mint kegyelmességed 19 alkalmazottat foglalkoztató fogorvosa, már megbocsásson!”
Nincs ilyen ember és ez az, ami előrevetíti a jobboldal bukását, mert a szervilizmusból és a meghunyászkodásból még sehol nem nőtt ki virágzó állam.
A miniszterelnöknek sok mindenhez joga van, ezért aztán csak olyan embert szabadna engedni a miniszterelnöki székbe beletelepedni, akinek eléggé szilárd a személyisége és a jelleme ahhoz, hogy önkorlátozással tartsa kordában a hatalom jellemromboló kísértéseit, és aki tudja, hogy bár sok mindent megtehet, de illem is van a világon, meg erkölcs meg tisztesség.
Aki ezeket nem érzi, az álljon autókereskedőnek, ha már a ló kiment a divatból, de ne szerencséltesse az országot az amúgy is gyenge lábakon álló közerkölcsök legmagasabb szinten történő rombolásával.
Tulajdonképpen a miniszterelnöki hatalomnak is kellene ellensúly, mint ahogy a végrehajtó hatalomnak általában, és ez az ellensúly elsősorban a nyilvánosság kellene, hogy legyen.
De ugyan, mit ér az a nyilvánosság, mit ér az a média, amelyik egy ilyen eset mellett laza természetességgel sétál el?
Mit ér az a jobboldali média, amelyik az ilyen eseteket szervilizmusból vagy anyagi érdekei miatt elhallgatja, mit ér az a baloldali média, amelyik fontosabb feladatának látja a baloldal vezető pártját megújítani és korszerűsíteni akaró mozgalom ellehetetlenítését, mint feltenni azokat a kérdéseket, melyeket ez az ügy természetes módon megkövetelne?
Szerencsétlen Zuschlag 50 millióért ül, mint nyárilúd a tojásain, mert az állami pénzt pályázatokon keresztül vitte át rendeltetésellenes célok megvalósítására, most meg egymilliárdot vitt el Orbán egy magánvállalkozáshoz úgy, hogy csak a hülye nem látja, hogy ez a kormányfő magánmutyija, ahol a fogorvosa legfeljebb a Nagy Csendestárs strómanja lehet.
Régebben is történt ilyesmi, a nagyon tehetséges Vitézy család tudna talán erről mesélni, az adriai befektetésekről, miegyebekről, melyek forrását balladai homály fedi, de ezidáig legalább itthon nem mert ilyen mértékben pofátlankodni a Vezér – mára úgy látszik elveszítette minden mértéktartását.
Nem lesz ennek jó vége.
És igen könnyen megeshet, hogy ha a feldühödött tömeg elbeszélget vele, akkor újra kell majd dizájnolni a fogsorát.
Lehet, hogy hallotta a viccet?
-  Mi az - piros és rontja a fogakat?
- Tégla
Lehet, hogy ez az egész csak bölcs előrelátás?

:O)))

5 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, 99,9 %-ban egyetértek. A kivétel az "egy ember sem". Te is ember vagy, én is, azaz már két ember is van, akinek ez böki a csőrét, mint libának a 100-as szög. De szerintem nem vagyunk egyedül.

Névtelen írta...

A doki marketing szakon végezhetett

Névtelen írta...

Nem vagyunk egyedül...? Addig egyedül vagyunk, amíg nem vagyunk elegen ahhoz, hogy ilyen nyilvánvaló disznóság(ok) következményeként ne maradhasson valaki hivatalában. Szerintem ilyen fokú mutyizás még a legbalkánibb országban is kiverné a biztosítékot. Itt meg a "2/3" csak bólogat, helyesel, esetleg társaságban hallgat, de egy körtől felfelé még büszke is vezérére - főleg, ha érintett. Persze lehet visszamutogatni az elődökre, hogy azok se voltak különbek (dehogynem - balf@szságban), de ez ne legyen már ok a felmentésre.

Névtelen írta...

Majd jön új Happyend meg Ezüsthajó. Csak figyeljünk. És legyen, aki megírja...

Névtelen írta...

Nem lesz!