Hát tüntettünk egy jót.
A rendvédelmi dolgozókkal vállalt szolidaritás jegyében – úgy is, mint obsitos határőr – kiballagtam az Alkotmány utcába, nem bántam meg.
Sokan voltunk, de nem elegen.
Úgy látszik, hogy a nép még mindig nem eléggé dühös, és ez a tüntetés is olyanra sikeredett, mint amilyentől Bartus László az Amerikai Népszavában sikítófrászt szokott kapni.
A tüntetők kedélyesen beszélgettek, sétálgattak, az ismerősök örültek egymásnak, a jobboldali megfigyelők elégedetten konstatálták, hogy még nem dőlt el a népben a borjú, még tud jókat mosolyogni is a saját nyomorán.
Persze ehhez a tüntetés jellege is hozzájárult, az egyéni ötletekkel megspékelt bohócjelmezek természetesen mosolyt fakasztottak és volt jónéhány transzparens is, melyekre a nép szemének roppant kedves feliratok kerültek, melyek méltatták a Vezért és a nevéhez fűződő intézkedéseket, aztán voltak, akik a háttérzajt szolgáltatták – a ritmus-szekció különösen hatékony volt, üres olajoskannákat használva nagydobnak bejátszották az egész pályát, remek művészi teljesítményükkel nagymértében emelték a rendezvény fényét.
A népség és katonaság pedig trombitákkal és sípokkal adott hangot lelkesedésének vagy felháborodásának, néhányan erősítés gyanánt gyermeküket, mint bértrombitásokat alkalmazták így legalább a kicsik is ráérezhettek a demokrácia ízére.
Egyúttal a tüntetés biztosítói is megnyugodhattak a látványtól – aki törni-zúzni akar, az otthon hagyja csemetéjét.
A tömeg olyan volt, mint a Gyurcsány –féle 56-os emlékmű, a színpadnál tömött sorok, hátrébb egyre ritkábban álltak a résztvevők, de még így is voltunk valahol harminc-negyvenezer között, habár a rendezők bejelentették, hogy a Hírtévé szerint párszázan tüntetnek az Alkotmány-utcában – hiába, a matematika sosem volt a Fidesz erőssége.
Aztán előkerültek a magyar ember szívének oly kedves rigmusok is, volt Orbán takaroggy, meg monnyon le, monnyon le – Torgyánnak ez az egyetlen használható hagyatéka, amit dicstelen távozásakor a magyar demokráciára hagyott.
A hangulat akkor kezdett felforrósodni, amikor én már éppen feladni készültem a harcot, mondván, ez is amatőrök által szervezett ügyetlen rendezvény – négy órára volt meghirdetve, aztán utána órákig nem történt semmi, a résztvevők egy része elszéledt, mások világfájdalmas képpel, de hivatásukhoz méltó fegyelmezettséggel kitartottak.
Jó meleg is volt, büfé sehol, az utca Bajcsy-Zsilinszky úti betorkollásánál volt két üzemelő presszó – jó forgalmuk lehetett ma.
No, de mikor már éppen menekülőre fogtam volna a dolgot, megelevenedett a színpad és jöttek a beszédek, változó színvonalon, de a Viharsarok egy delegáltja, egy nyugdíjas alezredes olyan beszédet vágott k, hogy Marosán is megnyalhatta volna a tíz ját utána.
Ő volt az, aki Orbánnak és bandájának az azonnali lemondást és itt kezdte el a tömeg skandálni a Monnyon le! Monnyon le! örökbecsűt, és itt lettem majdnem odadobva a tömeg haragjának.
Amikor a mögöttem álló öreg (tán két-három évvel, ha fiatalabb, mint én) harciasan ordította a monnyonlet, akkor nem tudtam megfékezni magam és mosolyogtam egyet.
Gondoltam addig állj te féllábon, oszt ne vegyél levegőt, amíg Viktor lemond, annak a segge ciánakriláttal van a miniszterelnöki bársonyszékhez ragasztva, és ha a nép egyszer majd kihajigálja, akkor kínai sebészeket kell hívni hozzá, hogy szétválasszák őt és a széket, mint ahogy a sziámi ikreket szokták.
Az öreg kiszúrta, hogy nem vagyok eléggé osztályöntudattal felvértezve, oszt hangosan méltatlankodott: itt röhög ez, (kis e-vel mondta...)aztán majd megy holnap az Orbánhoz a seggét nyalni!
Na, mondom, ennek a fele sem tréfa, oszt udvariasan megkértem, hogy haggyá mán a hülyeségeddel bakker, erre a zasszony lesújtó pillantást vetve rám elhurcolta.
Jól is tette, mert volt még érdekesség, szerintem a tüntetés fénypontja lehetett volna, de a szokásos magyar precizitás itt is megtette a magáét.
Bár az egész utcában és a rendezvény egész időtartama alatt rendben volt a hangosítás, de amikor a rendezők közölték, hogy Orbán üzenetet küldött a tüntetőknek, akkor természetesen a hangminőség alászállt a bányászbéka feneke alá, és így az egyébként ütős ötlet nemigen érvényesülhetett a hangzavarban, sajnos.
Kár pedig, mert ritka szellemes és nagyon tanulságos ötlet volt, akárki is találta ki, hiszen szembeállította a Vezér nagy öblögetések közepette előadott kenetes dumáját a demokráciáról a ma folytatott gyakorlattal, - nagyon kellett röhögni – vagy sírni, kinek-kinek ízlése szerint.
A rendezvény biztosítása kifogástalan volt, a rendőrség igyekezett nem hergelni a népet, szinte láthatatlanok voltak, és amikor hat-hét csapatszállító kisbusz megállt az utca Parlament felőli vége közelében, akkor a biztosítást vezető alezredes igen gyorsan odébbhessegette őket, nagyon helyesen.
Merthogy a tüntetésen rend volt, az egyik szónok utat is rá, hogy annak is kell maradni, hiszen Orbán csak arra vár, hogy a rendzavarásra hivatkozhasson, de jól számított, hiszen nem is lesz rendzavarás, mondta, kicsit kitartott és megengedett egy tréfát magának, mondván, hogy vagy mégis?
Szóval jó kis tüntetés volt, a szokásos hibákkal, üresjáratokkal, túl hosszú beszédekkel, de legfőképpen az volt a hiba, hogy kevesebben voltunk százhúszezerrel a kívánatosnál, máshogy hangzik egy nagyobb kórus, ugye…
Kicsit zavaró volt az is, hogy néhány árpádsávos zászló is feltűnt, az ember úgy érezte magát, mint amikor pecsétes öltönyben kell elmennie a barátja esküvőjére, de hát aki nem megy el, az nem kap a sültlibából pároltkáposztával.
Ami pedig nagy kár lenne, ezt mindenki beláthatja, merthogy nincs az a csirke, amelyik a libacombokkal vagy a kellőképpen előkészített, rendesen megspékelt liba mellével versenyre kelhetne.
Na, hát most nem szántottam mélyen, gondolom, elnézi nekem a kedves, egyébként is tevemérgezésben szenvedő mazochista olvasó, akiktől ezúton is kérek elnézést…
:O)))
4 megjegyzés:
ez csak a petting volt...a következő a jól " odabaszós" igazi forradalom lesz és nagyon fog fájni a Nemzeti Szar Bandának!
névtelennek: akiknek nincs agyuk azok nem érzik a fájdalmat, de legyen igazad...
hahaha
PuPu! Nem tudsz olyat írni, hogy én azt tevemérgezésnek érezzem.
Minden cikkedet élvezettel olvasom, sőt mindennap várom az újat.
Jó egészséget!
Megjegyzés küldése