2011. június 1., szerda

KAMU

Magyarember néha kissé érdesen fogalmaz.
Ha például valaki nagy hűhóval csinál valamit, amivel semmit nem ér el, és aminek nem sok értelme van, akkor azt mondja: adtunk a szarnak egy pofont.
Ez kétségkívül kevésbé humoros, mint a Vezér Kincses Kalendáriumból összeollózott dakota közmondásai, de ez legalább autentikus népi bölcsesség, amit magyarember általában bánatos képpel, lemondó legyintés kíséretében szokott alkalmazni.
A hegyek egy éven át vajúdtak, és amit szültek, az mégcsak egérnek sem mondható, inkább csak a népi szólásmondáshoz szolgáltattak alapanyagot – a kormány megszülte a pofoznivalót.
Pedig nagy volt a duma, szokás szerint, - voltak ígéretek dögivel, melyekkel a bánatos devizahiteleseket hitegették, akik voltak olyan szerencsétlenek, hogy az Orbán-kormány által a szocikra hagyott lakástámogatási rendszert kihasználva svájci frankban adósodtak el, most meg éppen a gatyájukat is le akarja róluk húzni a bank.
Erről persze nem volt szó, amikor Orbán két féltéglával verte a mellét a lakásépítések fellendítése ügyében, pedig aki arra járt, az ma mind szív, mint a torkosborz – az építtető és az építők is, miután a lakáspiac úgy omlott össze, mint a kártyavár, a romjai tetején meg szomorúszemű ingatlankereskedők nézegetik a beragadt telkeket, lakásokat és keresik a gerendát, amelyre fellógathatnák magukat.
Az ingatlanfejlesztő, aki hitelt vett fel az eladni szándékozott terület közművesítésére, és aki saját személyes vagyonát, de még felesége, élettársa vagyonát is kénytelen volt felajánlani fedezetül, most nehezebb helyzetben van, mint a devizahitel-adós, hiszen vele aztán végképp nem törődik senki, mint ahogy azokkal az építőkkel sem, akiknek a beruházók – vevők híján - nem tudtak fizetni.
Nem is fognak tudni, - egzisztenciák mennek tönkre, virágzó vállalkozások döglenek meg azért, mert Orbán ki akart tolni a szocialistákkal és szép emlékeket akart maga után hagyni.
Hát itt vannak a szép emlékek.
Az sem vigasztaló, hogy az áldozatok zöme a középosztályból kerül ki, hiszen a hitelfeltételek nekik kedveztek, sokan spekulációs vagy befektetési célból vágtak bele a tranzakcióba, és még ma is azt hiszik, hogy a sors különös szerencsétlensége folytán kerültek ebbe a helyzetbe, pedighát ott ágál előttük a felelős, aki mindent elad a hatalomért – őket is eladta.
Ne menjünk bele a hitelezési gyakorlatba, aminek eredményét most itt látjuk magunk előtt és ne hibáztassuk a hitelfelvevőket, ők a kockázatot csak korlátozottan voltak képesek felmérni, tekintsük a kialakult helyzetet adottságnak, olyan problémának, melyet valahogy kezelni kell, hiszen nem kevés embert érint.
A választások idején, de még utána is jó ideig arról zengett a jobboldali sajtó, hogy jön majd a Megváltó és rendbeteszi ezt a bagatell kérdést is.
Hiszen mindent meg lehet csinálni, libából is lehet mákosguba, csak nagyon kell akarni, és ha a nagy akarást megússzuk apróbb balesetek nélkül, akkor a siker nem marad el!
Természetesen a szürke parlagi devizahiteles azt gondolta, hogy majd Viktor a zsebébe nyúl – úgyis ott mogyorózgatja magát állandóan – és egy elegáns mozdulattal kivágja az asztalra a szükséges aprópénzt, de csalódniuk kellett – ahogy mondani szokás, és ahogy egyébként ez már tőle megszokott, más khm… - mondjuk hólapátjával akarta verni a csalánt, a bankokkal akarta lenyeletni a békát.
Csakhát ez a béka meglehetősen rusnya, és a bankokat már egyszer rendesebben megsarcolta a Vezér, úgyhogy a bankok igen diplomatikusan és roppant segítőkészen úgy beintettek neki, hogy még alcsuti kocsmai körökben is hosszasan röhögött volna az úri közönség a kárvallotton.
De azért azt megengedték, hogy ideig-óráig valahogy megőrizze az arcát, hiszen tudták, hogy bizonyos elmeállapotok eluralkodása esetén a beteg nem képes fékezni agresszivitását, és szemük előtt ott lebegett Hugo Chavez árnya, nem akartak ők is az államosítás sorsára jutni.
Így aztán a devizahitelesek számára három évre befagyasztották a svájci frank árfolyamát, ami ma némi könnyebbséget hoz azok számára, akiknek egy törlesztőrészlet-csökkentés még egyáltalán jelenthet valamit – a differenciát majd három év múlva kell kamatostól megfizetni.
Így lett a devizahiteles egy hiteléből kettő, számunkra meg itt csillan fel a remény, hiszen az alcsuti nyilvánvalóan arra játszik, hogy a következő választást elveszíti, a csalódott és végképp kilátástalan helyzetbe került devizahitelesek tömegeivel meg birkózzon majd az utókor.
Ami most történt, az maga a Nagy Kamu, a bankok megint jól járnak - ez egyébként helyes, nem kellene annak örülni, ha a magyar bankrendszer is elvérezne a mi kis Nérónk gazdaságpolitikai botorkálásának oltárán, aki a hályogkovács magabiztosságával csinálja a konyhaasztalon a gazdasági nyitott szívműtéteket, merthogy már volt disznótorban, tudja ő azt pontosan, milyen is a szív, különösen májjal összefőzve, majoránnával…
A devizahitelesek meg a moratórium lejárta után dupla problémával nézhetnek szembe, ez a banda meg gennyesre lopva magát elégedetten dől majd hátra a székében és röhögve nézi, hogy a szerencsétlen baloldal a rendszerváltás óta immáron harmadszor vág neki az ország rendbetételének.
Ami itt történt, az a pofátlanság minősített esete.
Orbán a megállapodást úgy adja elő, mint világraszóló győzelmet, ehhez képest a magyar államnak ez a megállapodás egy fillérjébe sem került, senkin nem segít, csak a problémát taszigálja tovább.
Ezt csinálja más területeken is, csak az a baj, hogy a problémakupac már most is elég nagy, és még csak az elején tartunk, hiszen már hírek járnak az özvegyi nyugdíjak elvételéről és hasonló nyalánkságokról.
Az OTP-nél árverezésre váró lakások száma elrémisztő, amit ezzel kapcsolatban a bank kommunikál, - márhogy majd humánusak lesznek – az meg nevetséges.
Orbán nem oldott meg ezen a területen sem semmit, és aki a szemfényvesztést még most sem látja, annak lehet, hogy egy klinikára kellene járni vele…
Ahogy Virág elvtárs mondotta volt - elvtársak, a helyzet fokozódik.
Ami pozitívum, hogy Schmitt elnök úr elment ma Szekszárdra és Bátaszékre – Szekszárd még csak érthető, hiszen ott terem a jó vörösbor, nade Bátaszék?
Persze lehet, hogy ott készül a legjobb libapörkölt, galuskával, és libacombbal a kézben lehet legjobban megismerni az emberek gondjait, nemdebár?
Csak ne lenne a libának tolla is…

:O))))

2 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, én nem tudom, hogy egyáltalán MIT akarnak elérni? Hiszen megsértették már szinte az összes társadalmi réteget (még az állítólag preferált középosztályt is a táppénz és az álláskeresési támogatás csökkentésével, és a gazdákat a haveroknak átjátszott földekkel) és most tovább akarja sanyargatni a népet a minimálnyugdíj töredékre csökkentésével?
Pintérnek legalább több esze volt, a terveik ismeretében már tavaly megmondta, hogy erősíteni kell a várható tiltakozások miatt a rendvédelmet. Ehelyett ott is megy a szívatás.
Azt hiszik, hogy el tudják fogadtatni ezeket a szó szerint életveszélyes megszorításokat, amikor 500 milliárdot (azaz 500szor ezermilliót)
kidobtak egy semmire sem jó kisebbségi részvényért?
Sajnos vészesen gyorsan közeledünk a rendkívüli állapot kihirdetése felé! Amikor is tényleg működhet a parlament ellenzék nélkül is, ráadásul lesz élet az Unión kívül is (hiszen Észak-Koreában is élnek emberek - amíg éhen nem halnak)
Egyébként olyan nagyon az állítólag baloldali Mszp sem lehet büszke magára: ők kezdték az inaktívak megsarcolását az egy család-egy segély elvvel (mentségükre csak a világgazdasági válság szolgált), Orbánék ezt a neoliberális elvet csak tovább fejlesztették. Az Mszp-n belüli marakodás során talán ideje lenne előállni egy hihető, reális és kommunikálható PROGRAMMAL is, amelyben a sovány kecskék mellett némi káposztatorzsa is marad. Mert még Gyurcsánynak sem adunk biankó csekket. Ideje lenne teríteni a betlit!
Egyébként elnéztem a vendégoldalra is: TÉNYLEG világbajnokságot nyerhetne Orbán pofabőr vastagságban! Miszerint "meg kell őrizni a "szerénységet"?! Ennek teljesen elgurult a gyógyszere, vagy minket néz totál hülyéknek?

Névtelen írta...

Bátaszék? II. Géza itt alapította 1142-ben a cikádori apátságot....