2011. június 12., vasárnap

NYARALÁS

Itt a nyár, a szép napsütés, a meleg és a barátságosan nekivetkőzött nők szezonja, a férfiszemek Kánaánja.

Lassan vége az iskolának, a gyerekek boldogok, jön a vakáció.
A szülők is örülnek, mert a nyár szinte mindenkinek kellemesebb a sötét és depresszióra hajlamosító télnél, de ez az öröm azért nem mindenkinél felhőtlen, hoz magával gondokat is.
Egyrészt a nyaralás gondját, másrészt meg a gyerekek nyári felügyeletének problémáit.
Alapvetően azért már azok is a boldog emberek kategóriájába tartoznak, akiknél a nyaralás, mint probléma egyáltalán felmerülhet, hiszen anyagi helyzetük lehetetlenné teszi, hogy ezzel a témával akár csak az ábrándok szintjén is foglalkozzanak, nem szólva azokról, akiknek az életében már évek óta, sokaknál az iskola befejezése óta folyamatos a nemkívánt szabadság, és akik nem szabadságra, hanem munkába szeretnének menni végre.
Nem, nem munkahelynek hazudott viktoriánus kényszermunkába, hanem rendes, civil munkahelyre, ahol az értelmes, XXI század technikájának megfelelő eszközökkel végzett munkát nem reaktivált és emiatt kissé frusztrált rendőrök, hanem békebeli művezetők irányítják…
Ennél a rétegnél a nyaralás olyan álom, mint libánál a vadászok szőnyegbombázása libapotty helyett napalmmal, vagy mint a háziasszonysült hínárral…
Az ő gyerekeik nyara az árokparton vagy a lakótelepi parkolókban fog eltelni, és ha szerencséjük van, akkor megússzák a nyarat kábítószer, közlekedési baleset, gyermekkereskedők és pedofilok nélkül, - hogy esetleg nincs szerencséjük, abba jobb nem is belegondolni.
Ma olyan, hogy nyári napközis foglalkoztatás, napközis tábor, államilag szervezett gyermeküdültetés gyakorlatilag nincs, amit a piac kínál, abból egy hét megfizetése felemésztené a család egyhavi megélhetési költségét, ilyenről gondolkodni is elmeszakorvosi vizsgálat szükségességének kérdését veti fel.
Nem túl szerencsés dolog visszamutogatni, mert az átkos békésnek hazudott kimúlása óta felnövekedett egy olyan generáció, aki a papa nagyotmondásának kategóriájába utalja az olyan történeteket, hogy akkortájt nem volt munkanélküli, ellenben a takarítónő is mehetett nyaralni, de ha ő nem is évente, de a gyereke biztosan, hiszen a gyermekjóléti intézményeknek olyan rendszere működött, melynek létrehozásáról a mai politikusok álmodni sem mernek.
A nagy központi gyermekintézményeken túl valamennyi magára csak kicsit is adó üzem tartott fenn gyermektáborokat, valamennyi megye és a nagyobb városok, kerületek úttörőtáborokat, napközis-táborokat, így a gyerekek nyári felügyelete többé-kevésbé megoldódott, a szülő nyugodtan mehetett munkába, hiszen a gyerekét biztos helyen tudhatta.
Az a réteg sem sokkal boldogabb, amelyik anyagi helyzeténél fogva megengedhet magának valamiféle családi nyaralás tervezését, hiszen ma már annyira drága a hajdan filléres strandbelépő és a járulékos költségek – az utazás, egy lángos vagy egy palacsinta, egy üdítő, hogy mindent belekalkulálva nemigen biztos, hogy futja rá a nettó nyolcvanezres asszisztensnői bérből.
De még a nagy csinnadrattával beharangozott és univerzális jócselekedetnek feltüntetett adójóváírásból sem, már ha valaki tudta érvényesíteni a lehetőséget, merthogy rendelkezett akkora adóalappal egyáltalán.
Pedig ezeknek az állampolgároknak a gyerekek vannak többen, mivelhogy az állítólag agyba-főbe támogatott nagycsaládosok közül (tán harmincezer ilyen család van összesen…) az egyharmada, ha igénybe tudja venni az adójóváírást, a többi meg nyeli az éhkoppot.
Százezer számra vannak gyerekek, akik szerencsétlen kis életének fénypontja lehetne egy kéthetes nyaralás reggeli-ebéd-vacsorával, fürdéssel, játékkal, kirándulásokkal a napi, megszokott feneketlen nyomor után, de nem adatik meg nekik ez soha és ahogy ma látható, az ő gyermekeiknek sem fog része lenni benne.
Pedig a pihenés roppant fontos felnőttnek – gyereknek egyaránt, a sokat emlegetett ám a gyakorlatban lesza… khmmm – szóval leszakadt családoknak is az lenne, hiszem a szülő-gyermek kapcsolatot a közös élmények is meghatározzák, amin nem okvetlenül azt kell érteni, hogy a szülők magukkal viszik a kicsit kukázni, mint ezt saját szememmel láttam fatornyos kis falunkban.
Ha én szocialista pártelnök lennék, a szakértőim és az önkéntes segítőim már régen azon dolgoznának, hogy a választásokra megoldást tudjunk adni erre a problémára is, és nem csak az ötletek meg a duma szintjén, hanem hatástanulmányokkal, költségbecsléssel és forrásmegjelöléssel alátámasztva.
Azt mondják az okosok, hogy a munkaerőt újra kell termelni, ennek pedig része kell legyen a pihenés és a felnövekvő generációk egészséges fejlődésének biztosítása is.
Még a libák is megállnak vándorlás közben kis időre, mikor már kivannak, mint a liba - pihenés nélkül nincs teljes értékű munkavégzés.
Ezidáig erre a kérdésre egyetlen kormány sem tudott megoldást kínálni az elmúlt húsz év alatt, egy szocialista párttól ez a törekvés nem lenne profilidegen.
Egy széles, demokratikus tömegtámogtást élvező szociáldemokrata-demokrata párrtól meg végképp nem…
Kellene esetleg rákészülni - most lenne rá idő…
:O)))

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

olvasásra -http://www.ujhely.hu/demokratak/index.php/nyilt-level-orban-viktorhoz-dr-daniel-peter-irasa/