2011. június 24., péntek

PARLAMENT

Tulajdonképpen szép ez az épület, még a benne üldögélő bánatosképűek sem tudják elrontani a hatást.
Az ország népe büszke rá, azt gondolja, hogy méltóképpen szimbolizálja a magyar államot, nem kell szégyenkeznünk miatta.
Szerintem még kissé túl szép is az ország állapotához képest, értem ez alatt erkölcsi-politikai állapotát elsősorban, mert ha a magyar törvényhozás épülete a jelenlegi közállapotokhoz igazodna, akkor bőven megfelelne egy sufni is, a sarkában egy, a képviselőket jelképező kis dombocskával.
Amikor a parlament felépült, kissé mások voltak a viszonyok, a királyi Magyarország egy birodalom volt, területe lakosságának száma a mai állam területének többszöröse.
A közjogi berendezkedés is a maitól eltérő volt, az Országgyűlés két kamarája, az alsó és a felsőház ülésezett a termekben, melyek a Magyar Királyság ország és lakosságméreteihez és közjogi berendezkedéshez lettek megtervezve.
Aztán változott a világ, a vesztett világháború után jött Trianon és az ország összement, mint mosásban a gatya, és bár a nevét és államformáját egy rövid nép, majd tanácsköztársasági kitérő után megtartotta, de a királyság már király nélkül üzemelt, hol kormányzóval, hol nemzetvezetővel, a Parlament meg, mintha mi sem történt volna.
Aztán jött még egy vesztett háború, megváltozott az állam berendezkedése, lettünk köztársaság, aztán népköztársaság, majd legutóbb ismét köztársaság, és ha a trend folytatódik, akkor most azt hiszem egy rövid nemzetvezetői országlás után ismét a király nélküli királyság következik, következő megálló a Balkán.
A Parlament meg funkciót vált, merthogy ezidáig – úgy hatvanhat éven keresztül - az épületben dolgozott a mindenkori magyar kormányfő, ebből huszonkét évet már abban az új rendszerben, melyet éppen most akarnak visszafordítani vagy hatvanhét évvel…
Döntés született hát a kibírhatatlanul sürgető szükségben (valamiért a Parlament épülete a jobboldaliakból ezt a természetes emberi reakciót váltja ki…) – a kormányfő és apparátusa költözni fog, mint a vadlibák, amivel tulajdonképpen egyet is lehetne érteni, csak valakiknek már meg kellene tanítani végre repülni őket.
Hogy hova, az egyelőre rejtély, de ismerve a vezéri találékonyságot percig sincsenek kétségeim, hogy méltatlan helyre nem költözik majd.
A meccs még nem lefutott, lehet, hogy a megfelelő hely Alcsút lesz, hogy Vezérünknek ne kelljen sokat utazgatnia, ha az országot fel kívánja ajánlani Szűz Máriának, esetleg Ven Csia-paonak.
Ez esetben persze a Parlamentet is szét kell szedni, majd az alcsuti faluszélen összelegózni, a képviselők kétharmada úgyis tudja már oda az utat, a maradék egyharmad nélkül meg vígan elüzemel a Tisztelt Ház.
A dolog logikája kristálytiszta, a Parlament épülete roppant szűk a benne összezsúfolt és a kormánnyal felturbózott képviselőknek,  17 745 négyzetméteren kell osztozkodniuk, mindenki beláthatja, mint a szardíniák a dobozban.
Mikorra a kormányfő kiköltözik, a jelenlegi 386 képviselőnek a felét már elvitte a cica, így aztán majd nagykeservesen elférnek majd valahogy, különös tekintettel arra, hogy felszabadul a miniszterelnöki dolgozószoba, leánykori nevén a Nándorfehérvári terem, melyet nemrégiben vett birtokba tulajdonosa.
A réi dolgozószobája kicsinek bizonyult, mert első kormányrakerülése idején, - amikor még haverok voltak a haverok - mikor a hagyományok tiszteletétől áthatva ott dekázgattak meg egyérintőzgettek, a labda állandóan leverte az asztalról a szalonnát és a hagymát.
Viszont a Sándor-palota az más, azt saját magának építtette, hát nem belefészkelt a Sólyom?
Mindegy, a Gumistempli majd odébbköltözik egy lyukkal, a Nemzeti Galéria meg húzzon odébb, ha jót akar, mert szükség van a helyére, rögvest a kormányzóválasztás után.
Ezt természetesen majd népakarat fogja kikényszeríteni, egy Nemzeti Konzultáció előzi meg az aktust, melynek kérdése így szól majd:
Egyesek szerint nem élhetünk Kormányzó és Kormányzóhelyettes (Gazsi) nélkül.
Egyetért ezzel ön vagy inkább követ tör Gánton?
A Parlamentben pedig a kétszáz képviselő mindegyikébe chipet ültetnek - ha elkeverednének, akkor majd bemérik őket és a terrorlegények sértetlenül kihozzák a szerencsétlent a takarítónő alól.
De addigra készen kell lenni a külső környezetnek is – lesz mélygarázs a kétszáz szerencsésnek, lesz parkosítás és a tér éppen úgy fog kinézni, mint 1944 előtt, - nekem ez a dátum különösen tetszik, mert az ország is lassan úgy néz ki – legalább nem lesz semmiféle stílustörés.
És talán végre összehordják a vármegyék is a Koronázódombot is, ahova majd - fülein Szent István büszkén tartott koronájával – fehér lován felvágtat a Vezér és egy szép szál kolbászt a négy égtáj felé lóbálva megfogadva, hogy ledarálja azt, aki a nemzetre tör.
És addigra az Országgyűlés neve már Nemzetgyűlés lesz, az új választási törvény szerint csak az igazi magyarok, - tehát az ország határain kívül élők, illetve az alcsutiak rendelkeznek választójoggal.
És ha erre jár egy sanghaji kerületi párttitkár, akkor azok, akiket ma simán csak elzavartak, mert szabad Tibetet követeltek, az út két szélén térdelnek majd, kukoricán…
Ha valaki ezt nekem húsz évvel ezelőtt megjövendöli, arcátlan és hazug fráternek nevezem, és valószínűleg leköpöm.
Aztán most tessék…

:O))))

1 megjegyzés:

Erzsébet írta...

Egyeskének már annyira fejébe szállt a dicsőség, hogy a tőle megszokott sunyi taktikázását is mellőzi. A minimális empátia is hiányzik belőle. Most, mikor tömegek szimatolják a nagy kupac @-t, amit feltálalt nekik nagy sebbel-lobbal, nem veszi észre, hogy ez a költözködési téma most különösen NEM AKTUÁLIS!! Amúgy meg fel nem foghatom, hogy melyik szülői ág kék vére hajtja benne ezt az olthatatlan vágyat az úri flanc iránt??