2011. június 4., szombat

SZOLIDARITÁS

Ma a szolidaritásról – pontosabban annak hiányáról írok.
A szolidaritás fogalma azt fejezi ki, hogy valakivel vagy valakikkel közösséget vállalunk, kiállunk érte, ha kell, melléállunk a bajban, segítünk neki, ha szüksége van rá.
A szolidaritás a társadalom egyik alappillére, az élet számtalan területén kerülnénk kilátástalan helyzetbe, ha nem működne.
De – egyelőre – még hálistennek működik, így aztán a munka nélkül maradtak nem fordulnak fel az éhségtől, hiszen szerencsésebb társaik adójából a társadalom juttat nekik valamicskét.
A társadalombiztosítás is a szolidaritás elvén működik, hiszen a befizetett járulékokból fedezik a sok esetben a szegényember számára megfizethetetlen gyógyító vagy vizsgálati eljárásokat.
De legtisztábban katasztrófák idején jelenik meg.
Ilyenkor a lakosság összefog és adományaival támogatja a szerencsétlenség által sújtott polgártársait, ami jobb esetben eljut hozzájuk, rosszabb esetben a kormány egy laza mozdulattal lenyúlja, és ahelyett, hogy eljuttatná azokhoz, akiknek szánták, kifizeti belőle a családi kőbányából a teljesen felesleges gátak felépítéséhez szállított követ, ugye.
Amivel aztán természetesen erősíti a társadalmi szolidaritást, mivel a társadalom épeszű tagjai ezentúl akkor adományoznak a kormány közbeiktatásával, amikor majd a libák költözésre indulás közben megcsinálják az Immelmann-fordulót, közvetlenül a kubai nyolcas után…
A szolidaritás elve a szakszervezeti tevékenység alapja, alfája és omegája, miután évszázadokkal ezelőtt már - rengeteg keserves vereség révén - rájöttek a mai kor munkavállalóinak a mai utódoknál sokkal bölcsebb elődei arra, hogy csak az összefogásban, csak az egységben lehet erő.
Vannak ennek bizonyítására szép demonstrációk is, amikor az oktató eltép egy papírlapot, aztán megkéri valamelyik hallgatóját, hogy tépjen el egy békebeli telefonkönyvet – nem fog sikerülni.
A szakszervezeti mozgalom hőskorában azokért, akiket a hatalom fenyegetett vagy börtönbe vetett kiálltak társaik, függetlenül attól, hogy szerették-e őket egyébként vagy nem, vitáik voltak velük vagy nem – amikor zengett az ég minden nézetkülönbséget félretettek az elérendő cél érdekében.
Ma a helyzet kicsit más, úgy látszik, újra kell kezdeni a tanulási folyamatot – rámegy majd vagy száz év erre is…
Ha valaki azt mondja, hogy nálam jobban tudja utálni a Jobbikot és szatellit-szervezeteit, az hazudik vagy festi magát.
Ha valaki azt mondja, hogy valaha is egyetlen jó szót látott tőlem leírva a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetéről, vagy annak főtitkár-asszonyáról, Szima Juditról, az szintúgy hazudik.
Viszont az tagadhatatlan, hogy ez a szervezet valóban létezik, tagjainak száma meghaladja az ötezret és a jelenlegi helyzetben nem hallottam arról, hogy ne érdekvédelmi munkát folytatott volna.
Tagjai – meglehetősen harcosan – részt vettek a tüntetéseken, harcosan követelték, hogy szerzett jogaikon ne változtasson a kormány, hogy ne lehessen visszamenőleges hatályú törvényekkel csorbítani a munkavállalók jogait, és az is kétségtelen, hogy ők nem szopták be a kormány cumiját, nem akartak partnerek lenni az időhúzásban.
Igazuk van, a kormány a jövő héten beterjeszti és megszavaztatja a törvényt, majd beindul a fideszes média-gépezet, és megtudhatjuk, hogy a rend megtévedt őrei törvényt akarnak szegni.
Az ilyesfajta politikai harc nem ismeretlen nyugaton sem, ellenben olyanra azért kevés példát lehetne találni a mai világban, hogy egy politikai harc kellős közepén egy kormány őrizetbe veteti az ellenlábas szakszervezet vezetőjét, ilyesmi csak diktatúrákban szokás.
Mint ez nálunk várható volt, ezután nem történt semmi, csak a Rendvédelmi Érdekegyeztető Fórum (RÉF) munkavállalói oldalát képviselő szakszervezetek adtak ki közleményt arról, hogy meglepetéssel értesültek Szima Judit TMRSZ főtitkár őrizetbe vételéről.
A Powell Pál, a RÉF munkavállalói oldalának megbízott elnöke által aláírt közleményben úgy fogalmaznak: bíznak a magyar igazságszolgáltatásban, és remélik, hogy a főtitkár asszonyt nem a szakszervezeti tevékenysége, valamint a folyamatban lévő tárgyalások befolyásolása miatt vették őrizetbe.
Nem hát, hanem azért, mert a közismerten pártatlan és korrekt ügyészségre konkrét adatokkal alátámasztott feljelentés érkezett.
Holnap majd Powell Pál ellen érkezik ilyen feljelentés (nem valószínű, ő megfelel a követelményeknek, láthatólag…) és akkor majd az utódja is kiad egy közleményt, míg csak el nem fogynak az érdekképviseleti vezetők, mint a rabbi libái, pedig végre akadt közöttük egy-két ígéretes figura, akiket természetesen demokratikus úton eltávolítottak az élvonalból – jöjjenek a simulékonyabbak.
Már akkor hibáztak a szakszervezeti vezetők, mikor megengedték a kormánynak, hogy kiválogassa, hogy kikkel akar tárgyalni és kikkel nem, mert így igen könnyű szembefordítani egymással azokat a szervezeteket, amelyek egy cél érdekében harcolnak – ebben a játékban Orbán nagyon otthon van.
A rendőrségi állományon belül már sikeresen kijátszotta a terrorelhárítóknak nevezett és kilóra megvett tegnapi rendőröket a mai rendőrök ellen, adná az ég, hogy mindahányan felismernék, micsoda ócska politika játékszerei lettek.
Már várom egyébként, mikor alakul meg a Tűzoltóságon belül a Nemzeti Lánglovag egység, akiknek a sisakján kokárda lesz, és akik csak Orbán Viktor házát olthatják, meg még talán ha a Yellowstone-parkból átterjedne a tűz Sopron környékére,esetleg még azt.
Közben mindenki hallgat, hallgatnak a szocialisták is, pedig ez az ügy láthatólag színtiszta megfélemlítés, az ellenfelek kriminalizálása, ami ellen tűzzel-vassal küzdeni kellene, mert holnap majd a szocialista politikusok ellen érkezik adatokkal alátámasztott feljelentés - le lesz fényképezve az ürgebőr is, amelyben a pénz volt, amit átvettek a csőszkunyhóban Mohácson.
Ehelyett a Vezér magánéletéért aggódunk, pedig a Legférfiasabb Férfi már gondoskodott a biztonságáról, pretoriánus gárdája már ott táborozik a kapu előtt, ahonnan még vagy száz méter a háza – tényleg, van arra már lakhatási engedélye?
A rendszerváltás Lengyelországban úgy indult, hogy volt egy szakszervezeti szövetség, amelyik tudta, hogy mi a módja a harcnak és amikor esetleg elfelejtették volna, akkor elég volt csak felnézniük a zászlajukra, rá volt írva, hogy mi az, amivel elérhetik a célt.
Nem széthúzás és nem megalkuvás volt a zászlóra felfestve…
:O)))

1 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, egy kicsit régebben volt itt oldalt egy kép: nemzetiszínű háttér előtt egy Magyarország körvonal - tömve birkával. Az NAGYON megragadta a lényeget!
Mit akarsz egy olyan néptől - akinek még saját szava sincs a szolidaritásra?! Egy népnek arra van szava, amit fontosnak tart - állítólag a honfoglaló magyaroknak több tucat szava volt a lószínekre. Vagy van a régi görög mese- amikor valaki kirohan az utcára gyilkost kiáltva - aztán végigkérdezik tőle, hogy nem mészárost keres - mert nem állatot öltek, nem hóhért keres - mert nem ítélet alapján ölt embert, nem katonát keres, mert nem hadban ölt ... a többire nem emlékszem, de elég sok kifejezést felhoztak az élőlény ölésre - mert arra vannak szavak BŐVEN. De szolidarításra?
De azt én sem hittem volna még egy héttel ezelőtt sem, hogy szolidárisak leszünk a Tettrekészekkel és az ő vezetőnőjükkel. Tátrai Éva erre már sokkal hamarabb rájött, amikor még a Jobbikkal is összefogott a fideSS ellen!
Gyurcsány viszont kellemetlen meglepetés: 5 Orbán-gyerekkel jobban együtt érez, mint az éhhalál küszöbére taszított ezrekkel?