2011. július 26., kedd

KILÓRA, MINT A LIBÁT...

Úgy próbálja megvenni a mi Kedves Vezetőnk a kormánytisztviselőket.
Hatszázmillió forintot szán az üdültetésükre, ami persze nem lenne baj, ha ez egy gazdag ország lenne.
De ez nem egy gazdag ország, ez a hárommillió koldus országa, ahol gyerekek tízezrei gyakorlatilag éheznek, ahol a nyugdíjasok egy része aggódva számolgatja kis aprópénzét a boltok pénztárainál, ahol a nyaralás sok-sok család részére az utópiák birodalmába tartozik.
Tulajdonképpen rossz lelkiismerettel írom le ezeket a sorokat, hiszen bizonyára akadnak a kormánytisztviselők között is olyanok, akiknek jól jön ez a támogatás, vannak kistisztviselők, akiknek ugyanolyan nehéz összerakosgatni a nyaralásra való pénzt, mint a versenyszféra kisfizetésű alkalmazottainak, akik viszont nem számíthatnak semmiféle támogatásra sem most, sem a jövőben.
Vannak sokan, akik visszasírják a kádárizmus jóléti rendszerét, a szakszervezeti üdülők ezreit, a vállalati üdülőket, melyekben rengeteg család tudott kicsit kikapcsolódni, pihenni, most meg újra ott tartunk, hogy magyarember a Balatonhoz sem tud eljutni.
Ez ugyan hozott áldásos eredményt is, megszűnt a zsúfoltság, javult valamelyest a színvonal, az ország szegényebbik fele nem büdösködik a gazdagabbik felének orra alá, nem zavarja látványával a honi középosztály esztétikai érzékét – hasonló a hasonlónak örül, ugye.
Persze az ember, ha ilyet hall, akkor majdnem olyan populista lesz, mint Orbán, és rögtön lefordítja a hatszázmilliót lélegeztetőgépre, de legalábbis gyermeknyaraltatásra, esetleg nyári gyermekélelmezésre.
Merthogy ha az ember szegény, akkor a kiadásait rangsorolnia kell, és normális családban a gyerek az első.
Nem lenne szabad ennek másként lenni társadalmi tekintetben sem, - már ha az a társadalom épeszű, ép érzésű és egészséges.
De hát, ugye, itt napjaink Magyarországáról van szó, ez pedig normális államnak semmiképpen nem mondható – ha valaki kételkedne ebben, akkor tanulmányozza a MOL részvények megvásárlásának történetét, mely társaság eme remek tranzakció következtében annyit veszített az értékéből, mint amennyit a magyar állam adott az ominózus részvényekért – és itt súlyos milliárdokról beszélünk.
De vissza a gyerekekhez!
Ha mondjuk egy gyerek napi élelmezési költségét ötszáz forintnak számoljuk, akkor a hetvenöt szünidei napra számítva ez 37500 Ft, a hatszázmillióból tizenhatezer gyereket lehetne egész nyáron térítésmentesen étkeztetni, és az étkeztetések mellé értelmes programot tenni talán még az önkormányzatok is képesek lennének.
Hogy megyénként biztosan létezik hat-nyolcszáz gyerek, aki rászorul erre, az több, mit valószínű.
Persze nem libasült lenne a menü, de nem is hiszem, hogy erre tartanának igényt a gyerekek, viszont nem kellene éhezve lézengeni az utcákon, nem kellene éhségükben a szomszéd gyümölcsfáját dézsmálni.
Igaz, én nem éheztem gyerekkoromban, mégis minden nyáron egyszer elmentünk a többi süvölvénnyel kukoricát lopni, és nagy vidáman főztük a két téglára állított fazékban, közben rettegtünk a csősztől meg az ő sós puskájától, de mecsoda íze is volt annak a kukoricának!
Szóval talán inkább a nyomorban élő gyerekekre kellene ezt a pénzt költeni, mert ennek lenne az éhég elverésén túl olyan hatása is, hogy a kisgyerek észlelné, hogy a társadalom odafigyel rá, nem hagyja magára az ő nagy ínségében, hogy számíthat ránk.
Viktor viszont a kormánytisztviselőkre akar számítani.
Legalább ebben a körben legyen már népszerű, hiszen ő is ember valahol… talán… esetleg… és ő is vágyik a szeretetre, a feelingre, hogy a nép szerető atyjaként tekint le és néz fel rá egyúttal, ehhez pedig kellenek a hangulatjavító intézkedések, nemde?
 Érdekes, akárhogy igyekszem felismerni intézkedéseiben, megnyilatkozásaiban a normális gondolkodás elemeit, nemigen sikerül.
Nekem inkább olybá tűnik ez az ember, mint aki beleesett a gabonasilóba és rányitották a töltőnyílásokat, még egyelőre csak derékig ér neki a gabona, még hősiesen hadonászik, de a helyzete egyre reménytelenebb. (Melyik filmben is láttam ezt a jelenetet?)
Mindenesetre egyre többet hibázik, hibázott ezzel is.
Mert, hogy ez nem fog tetszeni a népnek, arra ciánkálit vehet, de a többi intézkedése is egyre zavarosabb, a retorikája egyre agresszívabb és – ha legutóbbi romániai nyilatkozatára gondolunk, akkor egyre ostobább is.
Értelmes ember az, aki helybe megy a khm... - a pofonért?
Merthogy most kapott egy olyan sallert a román miniszterelnöktől hogy a fal adta a másikat, az már biztos.
Egyre inkább egyedül marad, és lássuk be - Lázárból, Semjénből, Szijjártóból nem lehet várat építeni.
A helyzete pedig nem lesz könnyebb.
Még ha időnként generálozzák is – meddig fogja bírni?

:O)))

5 megjegyzés:

Kun Bela írta...

Félreértés ne essék, szeretném ha orbán végigvinné ezt a ciklust, sőt akár a következőt is, mert igaz velem együtt :) , de hadd szo.jon az a 3.5 millió buta magyar, aki megszavazta ezeket, de egyre inkább az az érzésem, hogy nem fogja kitölteni ezt a ciklust. Könnyen lehet, hogy Vona veszi át a helyét. :(

Névtelen írta...

Kedves Pupu!
A leírtakkal teljesen egyetértek, és tennék hozzá egy kiegészítést, mint volt kormánytisztviselő:
Sz@rt sem ér ez az üdülési támogatás! Ugyanis a közszféra ezen rétege - hasonlóan a többihez - nemhogy fizetésemeléshez nem jutott, hanem kifejezetten csökkenő az elvont kedvezmények és elmaradt bérfejlesztések miatt (hacsak nem az arányaiban kisebb rétegbe, a 300 ezer feletti kategóriába tartozik) a jövedelme! Ezt és az állása elvesztése miatti szorongást, félelmet nem kompenzálja egy szűk kör által igénybevehető üdülési kedvezmény!
Van szerencsém ismerni sok kormánytisztviselő véleményét és helyzetét. Náluk sem az üdülés jelenti a családi költségvetés központi problémáját!

Névtelen írta...

Pupu Omar Sharif fulladt búzába mint korrupt főrendőr(van ám ilyen)Belmondó közreműködésével.Cím nekem se ugrik be.A csuticsöpi problémát szerintem a sors fogja megoldani.A koma egy anyaghibás tengelyre emlékeztet amin egy kolosszális trágyadomb forog.Ezt hanyagságból jobboldalnak nevezzük.O.

éva írta...

Pupu, több filmben is szerepel ez a kép, én például a Kis szemtanúra emlékszem Harrison Forddal a főszerepben (amish környezetben)
De gondolkozz már!
Amikor a devizahitelesek megmentésére írd és mond 2 milliárdot szán (a MOL részvényre 250-szer többet, és abból már elvesztette az eszközkezelő 50 szeresét) akkor párezer garantáltan nem a preferált középosztályhoz tartozó gyermek éhezése nem tétel!
Tessék már komolyan venni Lázár "úr" szövegét! Akinek semmije nincs, az senki! És Szeretett Vezírünk csak nem foglalkozhat mindenféle senkikkel?
Nagyon helyesen állapítottad meg, hogy fel kell állítani egy fontossági sorrendet. NEKIK fontosabb a saját tábor nyaraltatása, mint a szegények gyermekeinek étkeztetése.

Novi írta...

A betörés
1971.