2011. október 30., vasárnap

PIHENŐ

Pihenhetek ma egy kicsit?
Bevallom nektek, hogy tele van már a hócipőm a magyar belpolitikával, ezzel a fertelmes mocsárral, ahol a hülyeség és tehetségtelenség mindent elborít.
Ahol egyébként értelmes emberek máról-holnapra elvesztik a józan eszüket, ahol a politikusok és híveik képtelenek felülemelkedni kicsinyes érdekeiken és felemelkedni az ország érdekeinek képviseletéhez – úgy viselkednek, mint a hibbant fociszurkolók.
Hogy ezenközben elfeledkeznek a politikai ellenfélről, az már csak hab a tortán.
Úgyhogy - ha nem túl nagy baj - ma privatizálnék kicsit, úgy pihenésképpen…
Kirándultunk ma családilag, az unokánkkal meg a testvéremékkel, elmentünk Békéscsabára, a Kolbászfesztiválra.
A kockázat nem volt túl nagy, hiszen sütött már reggel a nap, a levelibékák jó időt jósoltak, emellett a programban szó esett a töltöttkáposztáról is, mint rokonműfajról, úgyhogy volt mire készíteni a bendőt.
Jó hosszú út volt, kétszáz kilométeren felül, időben is majd három óra -  egyszer álltunk meg egy kávéra útközben.
Voltam már kolbászfesztiválon, tán az elsőn vagy a másodikon, akkor, mikor még maga a Fénylő (nem öt, nem hat…) Négyágú Csillagunk is ott gyúrta maszatos kézzel a tölteléket és gördítette lefelé a sorbakapcsolt pálinkákat.
Akkor még nem tudtam, hogy azért szeretheti ezt, mert a karjai ilyenkor könyékig vérvörösek lesznek, meg aztán ez a húsdaráló is remek, praktikus szerszám, megmondta már maga Wittner nagyasszony is – de gyakorolni kell a forgatását.
Mindenesetre idén nem volt jelen, legalábbis ma híre-hamva nem volt, és ez nagyban emelte az ünnepség fényét.
Mit mondjak, nekem nem hiányzott, és az is megnyugtató volt, hogy a míves gagyimagyar jelképeket, pólókat árusító hazafinál sem álltak sorba az emberek, holott a különféle bőrtarsolyok igen szépek voltak, szinte feledtették a környezetüket.
Sokat fejlődött a fesztivál mióta itt jártam, elsősorban a méretkülönbség volt meghökkentően nagy.
Árus árus hátán, tömeg mindenfelé, kellemes látvány volt a sok mosolygó, evő-ivó ember.
Remekül előkészített rendezvény volt, a termelők nem szedett-vedett sátrakban meg fólia alól kínálták termékeiket, hanem gusztusos standok készültek, láthatólag kimondottan erre a rendezvényre.
Végigjárni is elég volt a kiállítókat és kereskedőket, akik mindenféle jóval kedveskedtek az érdeklődő úri közönségnek.
Elsősorban is ételekkel, ezek közül is kiemelkedtek a kolbászhegyek és kolbászkerítések – ez utóbbival azért nem lehetett volna körbekeríteni az országot, de választási ígéretként igen szépen mutattak.
Igen sok standon lehetett kóstolni is, és be kell valljam, így egymás után ízlelgetve a kolbászkarikákat derül csak ki, hogy milyen változatos tud lenni a fűszerezés, mennyire eltérnek egymástól a különböző nagyságúra darált húsfalatkák, milyen eltérő tud lenni szín és állag szerint ugyanaz az eledel.
Azt azért be kell vallanom, hogy csak jó és még jobb kolbászhoz volt szerencsém.
Voltak aztán mindenfajta füstöltáruk, gyönyörű aranybarnára füstölt szalonnák, oldalasok, érett kulen – van e, aki nem szereti?
Voltak aztán, akik bort árultak, volt ott a szekszárditól kezdve a tokaji borokig mindenféle fajta, ízléses üvegekben és szép címkékkel – valahogy olyan boros stand nem került utamba, amely előtt ne kortyolgatott volna nagy tudományos ábrázattal egy-két atyafi - nem hiába, magyarember alapvetően borissza.
Ami viszont meglepő, az a magyar pálinka-kultúra egyre növekvő térnyerése.
Isten bizony nem tudom, hogy melyik kormány alatt nyilvánították a pálinkát hungarikummá, de nagyon jól tették, hiszen a pálinkaárusok kínálatából is nyilvánvaló, hogy komoly minőségi verseny folyik ezen a piacon, a pálinkafőzők komolyan veszik a szakmát és magukat, gyönyörű kiállítású termékek remek illatokkal és a pálinkafogyasztás szakemberek által javallt módját mellékelve bizonyítják, hogy népünk szerencsésebb része meghaladta a kuktafazék-felfordított lavór szisztémát.
Persze azért ne legyenek kétségeink, a szegényember továbbra is élesztős cukorcefréből fogja pancsolni a maga bátorságitalát…
Voltak nem túlzott számban népművészek, kürtőskalácsosok, kosarasok, késesek.
Voltak standok, ahol szakmai szervezetek képviselői osztották az észt, habár erre azért túlzott igény nem mutatkozott, megvan a magyarnak a magához való esze általában, kivéve 2010-et talán…
Ellentétben a töltöttkáposztával, melyről a kóstolójegyek korlátozott száma miatt lemaradtunk.
De nem lettünk boldogtalanok, hiszen a rengeteg lacikonyha remek választékot kínált, ettünk is a sültkolbásztól a káposztás csülökig, a fokhagymás tarjától a májashurkáig mindenféle finomságot.
Ami azt illeti, nem volt echte kóser konyha, az adagok viszont óriásiak voltak.
Liba nem volt, amit megnyugodva nyugtáztam, el nem tudtam volna nézni, amint mártírhalált hal a forró serpenyőben…
Hazafelé csendes volt a nép, talán ha kétszer említettem meg Minden Magyar Kolbászok Atyját, tulajdonképpen szinte mindegy is, milyen kontextusban – ha jól emlékszem, nem dicsértem.
És ígérem, holnap jó leszek és valódi politikai kérdésekről fogok írni, habár ha minden magyar olyan elégedetten nézegethetné a világot az év 365 napján, mint én ma Békéscsabán, témahiányban szenvednék, attól tarok.
A fesztivál még hétfőn is nyitva tart…

:O))))

4 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, az eddig végzett aktív munka után igazán megérdemeltél egy kis pihenőt, de remélem hamar újra felveszed a fordulatszámot.
Mert közben az Mszp megindult a puchschmuckosodás útján, és Meseházi templomjárónak, sőt -kisajátítónak minősítette a pártját.
Hát nem aranyosak így együtt?
http://nol.hu/belfold/_nincs_kozos_templomhasznalat_gyurcsanyekkal_

Novi írta...

... ha és amennyiben megálltál Te is egy kicsit pihenni /essék jól :)/, akkor -gondolom- belefér itt is az, hogy egy pillanatra lassítsunk. s /nem csak a naptár okán/ a szeretteinkre gondoljunk.
http://www.youtube.com/watch?v=pKqqovookN0&feature=related
>;-))

Névtelen írta...

Semmi kóstoló a hűséges olvasóknak?! Hmm..

Névtelen írta...

Névtelen írta...
Semmi kóstoló a hűséges olvasóknak?! Hmm..

A hűséges blogolvasó választott bloggere révén fogyasztja a libasültet, kolbászt, pálinkát (ide értve a mézédes ágyast is), de még tán a kisfröccsöt is. :-))

szomjas teve