2011. november 5., szombat

PANDÚROK

PANDÚR A BETYÁROK KEZÉN

Nehéz gyermekkora lehetett a Vezérnek, nagy valószínűséggel elkaphatták őt szilvalopás közben a rendőrök.
Akkortájt még nem volt annyira fejlett a magántulajdon technikai védelme, mint napjainkban, habár a villanyáram ára a mainál lényegesen kedvezőbb volt.
De az is lehet, hogy kerékpárral száguldozott az utcán és elkapta a fülét a körzeti meghízott, annál fogva állította elő az őrsre (akkortájt még voltak a falvakban ilyenek…) felvenni az adatait, és az esemény oly mély és maradandó nyomokat hagyott benne, hogy máig sem tudta kiheverni.
De az is lehet, hogy amikor a Batthyányi-örökmécsesnél hepciáskodott a rendőrökkel, felháborította, hogy nem tudták azonnal, hogy alá a pártállami belügyminiszter védőhálója van kifeszítve, és nem voltak hozzá túl barátságosan, mikor nem vitte odébb a seggét, mikor erre felkérték.
Vannak, akik normális fejlődésen mennek keresztül, vannak meg, akik megrekednek a fejlődés egy alacsonyabb szintjén és helyzetekkel, emberekkel szemben infantilis módon nyilvánulnak meg.
Az ilyenek a húszéves osztálytalálkozón megjelenő valamikori történelem-tanárnőjükkel bunkóskodnak, mert hajdan egyest adott nekik, pedig csak összetévesztették a tatárjárás időpontját a mohácsi vész évszámával, és igazán nem volt ez szép tőle.
Így van ez a kamaszgyerek rendőrellenességével is – normális esetben kinövi, felnőtt korában megbecsüli a rendőrt, mert tudja magáról, hogy ő rendes ember, márpedig a rendőr a rendet és a rendes embereket védi.
Akik képtelenek idáig eljutni, azok zöme orvosi eset, pszichésen vagy mentálisan sérült, boldogtalan ember.
A Fidesz megalakulása első pillanatától kezdve ellenséges volt a rendőrséggel szemben, ott törekedett a testület lejáratására, ahol csak alkalma volt rá, aztán az ellenzéki létben az ellenségesség gyűlöletté torzult, mikor 2006-ban kiderült, hogy a rendőrök és parancsnokaik nem fordítanak hátat a puccskísérletnek, hanem esküjükhöz híven a törvényesség és a rend pártjára állnak.
Azóta ez a testület halálra van ítélve, magam már azt is csodának tartom, hogy ezidáig nem keresztelték át őket mondjuk Pandúrságnak,  jóllehet az araszolás arrafelé elkezdődött.
Jön a felügyelő, jön a rendőrtanácsos és horthysta társaik, eltűnik a rendfokozat, lehet új igazolványokat és egyéb biszbaszokat gyártatni a közeli cégekkel.
A Csendőrséggel pechjük volt, a Jobbik azt elszipkázta az orruk elől, pedig az lett volna az igazi - a fess Pintér csendőrtábornok, amint húzza maga után a kardját a földön, miként Kuka törpe a kabátját…
Szóval a rendőrséget ki kell nyírni, az erre való törekvés legújabb példája a Honvédelmi Bizottság módosító javaslata, amely azt kezdeményezi, hogy ne legyen jogosult szolgálati járandóságra a hivatásos állomány tagjai közül az, aki meghatározott bűncselekményt - például bántalmazást hivatalos eljárásban - követett el, és nem mentesült az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A szocialisták tiltakoztak ez ellen, teljesen jogosan, hiszen ez egy újabb lépés az egyébként már így is teljesen elbizonytalanított állomány teljes tönkretétele felé.
Rendőr legyen a talpán, aki képes megfelelni az idióta politikusok parancsnokaik által közvetített életidegen elvárásainak, hiszen egyszerre várnak el tőlük vídiakeménységet és emberbaráti agitációt tömegoszlatás közben, emlegetik nekik a csendőr pofonját, de ha valaki rájuk támad kapanyéllel, a rendőr már a támadóval közös zárkában látja magát lelki szemeivel, ha a tonfával fejbeveri.
Egy rendőr ma csak abban bízhat, hogy ezeket elmossa az idő, és eljön egyszer az a nap, mikortól majd megint a törvényesség lesz az elsőrendű szempont a munkájában, és nem kell arra számítania, hogy egy esetlegesen hibás fellépéséért esetleg elveszti a nyugdíjjogosultságát, vagy a gigászi sztárgázsit, amiből így sem nagyon tudja eltartani a családját.
Sokszor pedig a döntésre egy pillanat áll csak rendelkezésére, ennyi idő alatt döntenie és cselekednie is kell, mert a hezitálás az életébe kerülhet.
Ilyen szituációkban nem nehéz tévedni.
Csak abban bízhat, hogy a parancsnokait nem az ország leghatalmasabb maffiózói fogják irányítani, és nem kell az újságokban arról olvasni, hogy mecsoda méltánytalanság volt az olyan rendőrtábornokok nyugdíjazása, akik kilométerekről bűzlenek a gázolajtól, a korrupciótól és a kétes ügyletektől.
Rendőrnek lenni nem egyszerű életpálya, nem könnyű összeegyeztetni a munkát, a családi életet, megbirkózni a munka során előadódó napi kihívásokkal.
És nem egyszerű dolog minden nap szó szerint az életét kockáztatni, hiszen a mai világban sokszor gyorsabban kerül elő a kés vagy pisztoly, mint a személyi igazolvány.
Szinte vadnyugati állapotok uralkodnak.
Nem kitaláció, hanem valóban megesett, hogy a helyi maffiózó utcájában haladó kocsit, melyben nyomozók ültek megtámadták, aztán végigüldözték a településen és közben golyózáport zúdítottak rá.
A rendőr egyébként is nehéz helyzetben van, hiszen általában ugyanott lakik, mint a bűnöző, sok esetben együtt jártak iskolába, lehet, a gyerekeik ma is egy osztályban tanulnak, ez eleve hihetetlen kemény konfliktushelyzeteket eredményezhet.
Régen a betörő vagy a rabló a saját lakóhelyén nem dolgozott, a mai bűnöző lustább, reggel felkel, fogat mos egy korty szilvával, aztán elmegy és baseballütővel megdorgálja a kocsmárost, aki nem fizeti rendesen a védelmi pénzt.
Ezzel kell szembeszállni a rendőrnek, havi százezer forintért, meg hivatástudatból.
Ha egy rendőr libasültet akar enni, akkor neki is el kell menni libát lopni, mert a boltban a fizetéséből nemigen futja rá – az életpályamodellre meg nem adnak libát.
Voltak itt nagy ígéretek, rendőr minden faluba, két hét alatt rend lesz meg ilyesmi, ehelyett megerősítették a tüntetések és zavargások kezelésére alkalmas rendőralakulatokat, Juci néni meg, ha óvni akarja a libáját, akkor kiköltözhet a fészerbe egy Magnum társaságában.
Ma nem a bűnözőket fenyegeti az állam, hanem a rendőröket.
Most éppen azon megy a balhé, hogy a jobboldal elkezdte közzé tenni azoknak a rendőröknek a nevét és lakcímét, akik részt vettek a tömegoszlatásban.
El lehet képzelni annak a rendőrnek és családjának a lelkiállapotát, akinek személyes tapasztalatai vannak a gátlástalan csőcselékről, az ország aljanépéről akcióban.
Normális jogállam védi a rendőrségét, de ez sem nem normális, sem nem jogállam.
Hát legalább védjük mi őket, akik minket védenek - ne hagyjuk, hogy ezek az idióták pofozóbábúnak használják őket.
Mi rendet akarunk és ők a mi rendőrségünk.
Becsüljük meg őket.

:O)))

2 megjegyzés:

zombi írta...

"Ne adjuk fel túl korán az álmainkat. Gyerekkoromban sem a kertajtót sem a lakást nem kellett bezárni, nem kellett áramot vezetni a kiskertünket körülvevő kerítésbe, mégsem lopták el a terményt, és nem kellett fegyveres őröket küldeni az erdőbe, hogy ne lopják el a fát" - válaszolta a panaszosoknak Orbán Viktor, aki záróbeszédében megígérte, hogy "minden faluban lesz rendőr, mindenhol lesz több rendőrőrs, lesz körzeti megbízott, ki fogjuk nyitni a fogdákat. Két héten belül más lesz itt az élet". (origo)
Mondá ezt Orbán Viktor 2010. o5.11-én Ozdon, mikor a 2/3-os győzelem után országjáró körútra indult, hogy begyüjtse a gratulációkat országszerte.
Érdekes módon, mikor sokkal több mindent kellene megmagyarázni a népeknek, esetleg elismerni, hogy "elkurtuk" hát a fogdmegjeit küldi. Mondván, csak dobálják meg azokat tojással, meg minden egyébb széppel, jóval. Vigyék el azok a balhét helyette. Azért ennek olyan menekülés szaga van a felelőség alól, meg szeretet népe elől.

Altair írta...

Bár - sajnos - nekem csak két kellemes élményem (beszívott apám letartóztatása a konyhánkban; járőr intézkedése kirabolt gyerekem esetében - meglett a szajré)fűződik intézkedő rendőrhöz, a többiben nem kaptam segítséget (ellopott biciklit visszakínáló tolvaj elfogása; másik kirabolt, megvert gyerekem bántalmazóinak elfogása - pedig videókazettát is vittünk, ami „eltűnt” a kapitányságról; exfeleségünk hülye feljelentése, amikor megszökött tőle a gyerek; közúti ellenőrzések), de azért eszembe se jutna megkérdőjelezni, hogy szükség van-e rendőrökre vagy pejoratív jelzőkkel illetni őket és tömegek előtt hitelteleníteni az intézkedésüket...

Rendőr kell. Sokkal több is kéne, de nem álmodozom. Most tűnt fel, hogy Horvátországban alig van kutya. Itthon szinte minden portán több is van, a szomszéd is riasztó helyett tart egy riasztó méretű ebet, ott meg ha minden tizedik házban van egy, akkor szerintem még felül is becsültem. Simán végig lehet sétálni a kerítés mentén a járdán, anélkül, hogy tömegével acsarkodnának a kutyák. Itthon meg bicajozni is utálat az úttesten a falu utcáiban, olyan hangzavart csapnak az ostoba jószágok. Bezzeg, amikor lopják a szilvánkat, kussolnak.