2012. március 2., péntek

ÁROK, ÁROK, DE MÉLY ÁROK

Nem gondoltam, hogy így járok – mondja a nóta, és lám: beleestünk, benne vagyunk - nyakig.
Nem vagyunk egy szerencsés nemzet, valahogy minden jól induló kezdeményezés előbb – utóbb – de inkább előbb, mint utóbb – kútba esik, és általában a személyi ambíciók és a felkészületlenség okán.
Itt van ez a Magyar Szolidaritás Mozgalom is, amely az egyik legreményteljesebb civil kezdeményezés volt, és amelyik most saját létéért kénytelen küzdeni, mert egyik emblematikus vezetője, Árok Kornél úgy gondolta, hogy személyes ambíciói előbbre valók, mint a közösség ügye.
Bár érthető, de sem ésszerűnek, sem okosnak, de mégcsak sportszerűnek sem értékelhető eltávolodása a mozgalom eredeti célkitűzéseitől.
Koraszülött pártpolitikusi ambícióinak életbentartásához inkubátor kell, és azt hiszem, hogy a Szolidaritás Mozgalom szimpatizánsainak túlnyomó többsége nem mogyorófa pálcára rója e-mail-jeit, rovásírással.
Márpedig így kívülről úgy tetszik, hogy a Mozgalom egyik vezetője a Jobbikkal szeretne lepaktálni, abban a közegben képzeli el politikai jövőjét, és ez azért meglehetősen kiábrándító.
Árok Kornél téved abban, ha azt képzeli, hogy a széles tömegek pártok iránt érzett utálata a Jobbikot nem érintik, hogy az emberek a szélsőjobb handabandázására lennének vevők.
Nem.
A nép csalódott a pártokban, a pártvezetőkben, és bár meglehetősen igazságtalan, de sommás ítéletet mondott a pártpolitikusokról, akik lopnak, csalnak, hazudnak és csak a saját pitykés dolmányuk degeszre tömésével vannak elfoglalva.
Árok Kornél abban is téved, ha azt képzeli, hogy egy új felállásban komolyabb szerepe vagy nagyobb súlya lehet, mint a Szolidaritásban.
Minden létező pártban régen kiosztották már a szerepeket, és egyetlen mai, sikeres pártpolitikus sem örül a semmiből előtűnt versenytársnak, nem engedi udvariasan maga elé, inkább a sor vége felé mutogat, ahol még vannak üres helyek.
Hogy Árok Kornél miért ezt az utat választotta, az rejtély, hiszen a „saját” mozgalmában egyike volt a vezetőknek, népszerű és jelentős személyiség volt egy komoly tömeg élén.
Talán ez az „egyike” kitétel irritálta?
Meglehet, hiszen nem ő lenne az első, akit megszédít a hirtelen jött népszerűség, mely hibás helyzet és önértékeléshez vezet.
A siker hozza magával a barátokat, a hízelgőket, a helyezkedőket és a csókosokat, meg azokat, akikkel együtt rántottunk csizmát, a rokonokat és az ismeősöket, akikkel életében egyszer tán, ha találkozhatott a szerencse fia, aki hirtelen bizonyítva látja, hogy lámcsak, még ennél is többre lenne hivatott, ha nem kötnék meg a kezét mások.
Lelkében pedig már látja önmagában az új Orbán Viktort, tehetségesebb és szeretetreméltóbb kiadásban.
Kár, mert ennek az országnak ez a mai Orbán Viktor is szinte emészthetetlenül sok, egy másodikba – meglehet- bele is pusztulna.
Igen rossz helyzetbe került, ott totyog, mint liba, eső után a patak agyagtöltésének szélén - elég egy rossz mozdulat és seggen szánkázik lefelé a patakig, melyben aztán pofára is esik, annak rendje-módja szerint.
Bár ezen úgysem gondolkodik, de a visszaút se lenne túl kényelmes, ennek az útvonalnak immanens tulajdonsága a lecsúszás.
Van abban valami kisszerű, hogy a mozgalomnak, melynek születésekor ott bábáskodott, most az elpusztításánál is ott kell lennie.
Ha azt gondolja, hogy aki rokonszenvezett vele, az most követni fogja őt a Jobbik felé vezető úton, akkor rengeteg csalódás fog várni rá.
Hogy mi lesz mozgalmával, az ma még nyitott kérdés, hiszen nem ez lenne az első mozgalom vagy párt, melynek alapítói az idők során visszaszorultak a második – harmadik vonalba, hogy messzebb ne is menjünk példáért, ott van mindjárt Wachsler Tamás, aki ma parlamenti favágóként keresi a kenyerét a Károlyi szobor környékén, helyet csinálva a daruskocsinak.
Sajnálom Árok Kornélt, értelmesebben is végezhette volna.
Sajnálom mozgalma tagságát és megmaradt vezetőit, akiknek az összefogásba vetett hitét rombolta össze.
És sajnálom az országot, mert végre született egy – két ígéretes politikai csecsemő.
Az egyiket most félárván kell majd felnevelni – nem lesz könnyű feladat a mai világban…

:O)))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én teljesen ledöbbentem ezen a Jobbikkal történt összeboruláson! Bármire számítottam, de erre nem! Nagyon nagyot csalódtam Kornélban. Érthetetlen, és elfogadhatatlan számomra!

Névtelen írta...

Egészségtelen és veszélyes ambiciózus! Találkoztunk már ilyen típussal, mindig kinőnek, mint a dudva... eltűnik, mert saját magát pusztítja ki..

Névtelen írta...

Á.K. egy pillanatra normális embernek és potens politikusnak tűnhetett, ezért szomorú a dolog. De nem különleges, sőt, ez is mutatja, hol tartunk: nincsen semmiféle markáns társadalmi vagy érdekcsoport (osztály, réteg, akármi). Van a hatalom és az ahhoz szövődő gazdagsági oligarchia és klientúra valamint van egy nagy massza, a "nép", amely egyre radikalizálódik amiatt, mert helyzete tűrhetetlen. És van az egyetlen megoldás: "VALAKI" legyen vezér, aki megmondja. Egy Személy most nem jöhet szóba, O.V. nemzetvezetői pozíciójában való csalódás miatt a radikálisok elvetik az egy konkrét személy megnevezését. Marad a "rendes magyar emeber gyakorlati útmutatója" címmel hirdetett őrület. Ez elég primitív ahhoz, hogy hatni tudjon és elég karakteres ahhoz, hogy közösségformáló erőként fogadják el egyre többen. Erős örvény. Á.K.-t is beszívta. Érte nem kár. helyzet viszont életveszélyes.

Névtelen írta...

Kedves PuPu !!!!!!!!!!!
Nem a témához tartozik de fontos.
Mi a véleményed, miért volt olyan
fontos kivágni a Kossuth téri
fákat és eppen most.
Nagyon egyszerü............

Névtelen írta...

Én a cikk irojával nem értek egyet!!!!!
Elöször is azért mert teljesen mindegy hogy A.K milyen belépöje volt!! A szolidaritas vezetöi között nagyon sok fideszev és JOBBIKOS VANJ jelenleg is!!! pl van olyan szolidaritás munkatárs akit én személyesen és ha utána néznének akkor a hires Budaházy barátnojenek a testvere:)) SÖÖT a Volt TOMCAT BARATNÖJE!!!

éva írta...

Pupu !
Attól, hogy Árok - szakszervezeti vezetőként - a Jobbiktól kapott parlamenti belépőt - még nem nevezném "jobbikkal összeborulónak"
Adhatott volna neki a többi ellenzéki párt is - azok viszont konkurenciát láttak a Szolidaritásban.
Továbbá már régen mondjuk, hogy kellene egy konzervatív, jobbközép párt, mivel ott van iszonyatos hiány a politikai palettán. Ha Árok ezt felismerve jobbra indul, akkor nem "gaz áruló" hanem reálpolitikus. Bevallom, én kissé elfogult vagyok vele, mert a D-day negyedik napján a szánalmasan kis csoporttal is képes volt felmászni a Sándor-palotához és válaszolgatni a kérdésekre.
És ráadásul: tudsz jobb módszert, amivel olcsóbban lehetett volna tudatosítani a közönségben, hogy van ez a SZEM nevű párt és az Árokhoz köthető? Egy mosópor márka bevezetéséhez is sokmilliós reklám kell - ezt most megspórolták.

Névtelen írta...

Nem tudom,hogy az a bizonyos belépő a Jobbikkal való összeborulást jelent-e,és alapos ismeretek hiányában nem is zárhatom ezt ki. De az egészen nyilvánvaló,hogy Á.K. kizárása a Szolidaritásból legkevésbé sem demokratikus eszközökkel történt, s hogy ezért súlyos katasztrófa a mozgalom számára. Tudja-e valaki pontosan és biztosan, hogy most ki irányítja valójában a Szolidaritást, és hogy merre viszi?