2012. március 28., szerda

AZ ELSŐ LÉPÉS

Ha valaki meg akarja mászni a Csomolungmát, nem lehet kihagyni az első lépést a csúcs felé.
Persze ezt nem a tengerszintről számítják, hanem attól a tábortól, mely elég közel van már a csúcshoz, és ahová feljutni önmagában is hatalmas teljesítmény.
Egy pártnál ilyen szint a választmány elnökének lenni, akár önmagában is célként kitűzhető cél, olyanok is törekedhetnek betöltésére, akiknek nincsenek markánsabb ambícióik.
Nem hiszem, hogy a szocialistáknál erről lenne szó, mivel Botka László indul a pozícióért, akiről nehéz lenne elhinni, hogy ez álmai pártkarrierjének vége, szerintem gond nélkül el tudja képzelni magát egy pártelnöki, sőt miniszterelnöki pozícióban is.
Nem is baj ez, végre lehet látni egy politikust, aki – legalábbis kívülről nézve – tudatosan építi fel magát, nem kapkod, türelmes.
Márpedig a türelem a politikában ritka erény, a politikusok zöme nemigen szereti a napi aprómunkát, olyanok, mint az a háziasszony, aki csak a zongoráról szereti törölgetni a port, a vitrin porcelán csecsebecséiről, a Ludas Matyi hóna alatt cipelt libáról, a haját fésülgető cicismacáról rendszeresen megfeledkezik, mivel azokkal bíbelődni nem túl látványos dolog.
Márpedig a munkához ez is hozzátartozik, és ha éles szemű vendég jön a házhoz, legyen bármennyire is csillogó annak a Bösendorfernek a teteje, ha a nippek porosak, koszosak, a csipketerítők elszürkültek – meglesz a véleménye a háziasszony rendszeretetéről.
Botka nagy előnye a többi politikussal szemben az önkormányzati gyakorlat, a gyakorlati életben felszedett sokéves tapasztalat, az emberekkel való bánásmód ismerete.
Erre talán nem is ezen a poszton lesz szüksége, hanem majd a későbbiekben, mint ahogy arra a tervezés – szervezés – ellenőrzés szentháromságra is, melynek elsajátítása nélkül már régen nem lenne polgármester a szőke Tisza partján.
Nagy párttapasztalatokkal rendelkező, elegáns, XXI. századi európai politikus, politikai ellenfelei Superman pólóval szokták megajándékozni, márpedig minden viccnek a fele komoly...
Bizonyára jó polgármester lehet, ha a szegediek a Fidesz ígéret-cunamija ellenére is megválasztották, emellett talán az sem baj, hogy ellenzéki többséggel kell együttdolgoznia, legalább szokja a klímát, mely a nagypolitikában várja.
Alkatilag is alkalmas vezető politikusnak, éppen olyan, mint amilyet a magyar ember szeret, szép nagy marha ember, jóarcú, mosolygós, nem hebrencs, nem konfrontatív, de nem is bujkál a problémák elől, tekintélyt parancsoló küllemű – éppen az az alkat, aki mellé a Vezér nem szeret odaállni.
Nem az a típus, aki lazán lekezelhető, veszélyes ellenfél válhat belőle, ha hagyják.
Nem csodálkoznék, ha a megválasztását követő héten vádat emelnének ellene kiskorú fiúk megrontásáért, esetleg a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének ellopásáért, de sok sikert nem jósolok nekik – aki saját Boszorkány-szigettel rendelkezik, annak kis boszorkányüldözés meg se kottyan.
Nekem ugyan nem túl rokonszenves a magatartásában, hogy olyan, mint Pistike, aki hatéves koráig nem szólalt meg, akkor is csak azért, mert forró volt a kakaó, de hát voltak ott elegen, akik beszéltek, oszt mégis, ugye.
Most majd végzi a dolgát – remélhetőleg eredményesen és megint csendben lesz és vár – már amennyire az új funkció megengedi.
Magával a létével is jót tesz majd pártjának, mert versenyt generál, igazi versenyt, mert bárki lesz is a pártelnök, ott kell majd tudnia Botka politikai súlyát, mely a mai helyzetben nem kevés.
A Szocialista Párt tagjainak titkos reménysége ő, aki - majd ha kell - hozza azt a karizmatikus figurát, aki újjá tudja építeni a pártot.
Hogy mennyire lesz karizmatikus, azt ma még nem lehet tudni, de hogy a párt szervezésében sokat tud majd tenni, arra mérget lehet venni.
Ő a gyakorlat embere, a titkos favorit, a sötét ló, aki bármikor kihívást jelenthet bármelyik pártvezetőnek, és aki most is csak taktikai megfontolásból választotta a pozíciót, melyet majd iparkodni fog megtölteni a számára kedvező tartalommal.
Elődje okos, rokonszenves ember, nagyon kedvelem, de ez nem elég neki a boldogsághoz, jobban járna, ha én nem kedvelném, viszont a tagság jobban.
Ő is jó politikus, jól mérte fel a helyzetet, a tagság igényét az új arcokra, új szemléletre, új politikára - tudta, hogy ebben a helyzetben sok esélye nincs és nem akart fiatalon Kovács László sorsára jutni. Inkább visszalépett és választott magának egy alelnöki pozíciót, azért indul a tisztújításon, szerintem jó eséllyel.
Botka így egyedül maradt a stallumért folytatott küzdelemben, és mostmár el sem tudja kerülni, hogy az MSZP meghatározó politikusa legyen.
Megjelenése a pályán teljesen felforgatja z erőviszonyokat, hogy ki mellé áll vagy kik állnak mellé, egyáltalán nem közömbös.
Ha akar valamit, most megcsinálhatja.
Csendesen, lassan, apránként, amúgy Botkásan.
Forradalmárunk már van, nem lenne baj, ha lenne egy higgadt, megfontolt államférfi is a szocialistáknak.
Reménykedjünk ebben…
:O)))

5 megjegyzés:

Varga Éva írta...

Akkor most eljött az a pillanat, mikor nem értünk egyet.
Ez az ember sunyi, kétszínű és pontosan az a típus, mint Viktor Putyinovics Chavez.
Jó lenne nem szembesülni majd ezzel, később, kisvártatva széles néprétegekben is, de nem fogjuk megúszni.
Bár igazából tökmindegy nekem már, hogy ki fogja végleg kivégezni a szocialista pártot, Botka, Szanyi, vagy Attila vitéz, attól óva intenék, hogy a halkan szemlélődőben ne lássuk meg a karrierista, hatalomravágyó - és majd akkor (is) törlesztő - Orbán-epigont.Jó, nem műveletlen sültparaszt, nem eszi bugylival a vattacukrot, mint Orbán, de ez azért kevés a markáns különbözőséghez azt hiszem.
Ha ennek az embernek bármilyen beleszólása lesz 2014-ig a párt vezetésébe, akkor már most keresztet lehet vetni az ellenzéki együttműködésre.
Ne legyen igazam, de egyelőre ez látszik. A személyiségéből, az eddigi viselkedéséből, sajnos.

Babi néni írta...

Nekem is szimpatikusabb, aki most lemondott. Kár, hogy nem lehet beszavazni meg kiszavazni őket sms-sel, erre még én se sajnálnám az emelt díjat, hogy a régi maradjon. ;o)

irkomirko írta...

Szóról-szóra egyetértek Vicával.
Botka nem fog együttműködni a Demokratikus Koalícióval, mert legalább akkora a Gyurcsány fóbiája, mint O. Viktornak.
Nem is értem Pupu nagyfokú lelkesedését.

Névtelen írta...

Az útkeresés tetszik, a kiválasztott nem. Ennek az embernek kisebbségi fóbiája van.Ő egy szürke, tisztességes güzü pártmunkás.Azt hogy miért nem szereti Gyurcsányt, pont ezért.Amig az egyik a politika művésze, addig a másik csak szorgalmas robotosa.Baloldali szavazóként, igazából nem szurkolok nekik. Győzzön akit az MSZPtagság jobbnak tart.

Névtelen írta...

Felfigyeltem Botkára, amikor kinyírta a (szocdem) pénzügyi tanácsosát és utánna nyilvánvaló hazugsággal rágalmazta meg. Ez teljesen egybevág Vica meglátásával. Ha meg is választják, remélem ez lesz országos karrierjének csúcsa.
solan