2012. március 26., hétfő

SUTTYÓARISZTOKRÁCIA

Ülnek a suttyók a lelátón, vagy állnak a pálya korlátjának támaszkodva és gondterhelten köpködik a szotyolát.
Ott ül a Főnök is, homlokát ráncolja - nem megy úgy a csapatnak, ahogy az elvárható lenne, ha már nem csak a passzátszelet, de a hátszelet is ő fújja nekik.
A látvány magáért beszél, a kép címe lehetne akár a „szervilizmus” is, egy páholyban a bohócok, és akik bohócot csinálnak belőlük, a Vezér ás Schmittplagi mellett ott ül Csányi és Hernádi Zsolt, de biztosan ott sündörögnek még számosan a tribün alatt, hátha köp nekik is egy szotyolahéjat a Legmagasztosabb.
Mint a legszebb Rákosi-időkben, most is van csapata a Vezérnek, a helyettesének, csak Pelikán elvtárs került már megint szopóágra.
A múlt ismétlődik és valami fertelmes jövőt fest fel ez a tömény szolgalelkűség,
olyan országét, ahol a nagytőkések kénytelenek a fenséges tompor kijáratánál várakozni, hogy aztán majd elnyerjék méltó jutalmukat.
Boldogabb országokban természetes, hogy az állam prominensei képviselik saját gazdasági hatalmasságaik érdekeit, emlékezzünk csak Irakra, ahol az olajkitermelés felosztása már egy évvel a háború megindítása előtt eldöntött tény volt.
Ennek dacára nem alázzák meg azzal egymást és önmagukat a közélet szereplői, hogy nyílt színen nyalják gusztustalanul az országot vezető politikus seggét, van ízlésük és vannak társadalmi normák is arrafelé.
Szavam nem lenne, ha a lelátón Orbán mellett Áder vagy Tompika ülne, esetleg Handóné Szájer József, ők annak idején sokat játszottak együtt, barátok voltak, nem lenne a látvány ilyen szánalmas, mint ez.
De ők inkább száműzetésben szeretnek ülni, minél távolabba Vezértől, annál jobb,
Ez a focimánia sem teljesen normális dolog, a megalomániás falusi suttyó ül diadalünnepet a boldogtalan zavarodott fejében – lám, én ezt is megcsinálhatom!
Mert ugyan nem lettem egy Ronaldhino, és mostanában nem úgy tűnik, hogy teljesen biztos lehetnék benne, hogy bekerülök a nemzet történelmének arannyal írt lapjaira, de a magyar futball történetébe biztosan beírom a nevem, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Mint a hajdani téeszelnök, éppen úgy viselkedik, de hát ki is lehetne a követendő minta, Széchenyi gróf biztosan nem, aki a jövedelmét az ország céljaira ajánlotta fel – még mit nem!
Tán Rákosi és kora áll legközelebb a családi hagyományokhoz, akkor még voltak kemény férfiak, akik majdnem diadalra vitték a magyar focit, azóta – sajnos - mindig felénk lejt a pálya.
Helyi szinten a hetvenes évek vége felé - a komcsik elleni tiltakozásul - viszont jó mérkőzéseket vívtak őseink, ott lehetett életet tanulni, jó nagyokat belebikázni az ellenfél sípcsontjába és a meccs végén megkergetni a bírót – kemény férfiak kemény játékai, akkor még élt a magyar és nemannyiramagyar virtus, nem volt ott senki rút, szibarita váz!
Dicséretes hagyomány!
Puszpáng elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke pedig prémiumot írt ki a csapat tagjainak győzelem esetére, nem csoda hát, hogy az ellenfél játékosai busszal érkeztek és hordágyon távoztak, így aztán a győzelem tiszteletére rendezett vacsorán sem vehettek részt, melyhez a vadlibákat Puszpáng elvtárs és baráti köre ajánlotta fel a legutóbbi körvadászat terméséből.
Ezen maga a Vezér is részt vett, rosszindulatú feltételezések szerint, mint hajtó, de ma már sokan látták, hogy elég volt a mutatóujját a libára szegezve egy DURRR! kiáltás kíséretében szűzboldogító ujjával meghúzni a képzeletbeli ravaszt – a libák csak úgy potyogtak az égből, mint a jégeső!
Szóval talán ettől van, hogy ahol izmos lábával toppant egyet, ott stadionok nőnek ki a földből, oligarchák szeretik meg máról – holnapra ezt a nagyon egészséges játékot, melynek párja – akárcsak a középcsatárnak - a világon nincs.
A legújabb ötlete a Mi Jótevőnknek, hogy besuvaszt egy stadiont a Papp László Aréna és a Puskás Stadion (leánykori nevén Népstadion) közé, hatvanötezer nézőre kalkulálva.
Mit mondjak, ha a hétvégi forduló összes nézőjét kiterelnék focit nézni, akkor talán egy hónap alatt összejönne ennyi néző a tervezett stadionba, ahonnan persze előbb el kellene távolítani a sokat megélt szoborparkot, mely történelmünk egyik érdekes korának érdekes emléke - rajtunk kívül minden más ország megbecsülné, de mindhiába.
Nálunk kell egy hely, ahol majd a Vezér el tudja végezni a kezdőrúgást.
Az új stadionokat pedig könnyű lesz elnevezni.
A pesti majd Orbán Stadion lesz, a debreceni meg Kósa Laliról lesz elnevezve, aztán majd később átkereszteljük a stadionokat, és ha lesz az utódokban cseppnyi humor, akkor a pestit Gyurcsány Ferencről fogják elnevezni.
Közben még megfagy néhány nyugger meg fedél nélküli, de hadd hulljon a férgese, az erős turáni faj ellenáll a populizmusnak, nem engedi, hogy néhány sajnálatosan gyenge teremtmény szembeforduljon a magyarsággal!
Orbán meg otthon gyakorolgatja a kezdőrúgást, vazallusai között naponta sorsolják ki a megtiszteltetést, melyben valamelyik szerencsés részesülhet majd, odatartva fenekét a fenséges jobbnak!
Szóval a helyzet fokozódik, elvtársak, ébernek kell lennünk, és sportosnak a végtelenségig!
És el a szobrokkal.
Kell a hely más szobroknak, például az új stadion bejáratával szemben fel lehet állítani a Vezér háromszoros életnagyságú szobrát, amint kezével az ég felé tartva felajánlja Gyurcsány villáját Szűz Máriának.
Gyönyörű idők tanúi lehetünk, csak legyen erőnk elviselni!     

:O)))                                                     

3 megjegyzés:

Altair írta...

Hát, majd megtöltik azt is lengyelekkel, mit nekik. :o)

Viszont nagyon remélem, hogy ha legközelebb buknak, a kormánypárt(ok) nem fogják majd vissza az adóellenőröket, mint a múltkor... Mert akkor se tartja vissza senki őket politikai megfontolásból, amikor az én cégemet inkasszálják.

katamarán írta...

Kicsinyhitűek vagytok! Egy ekkora stadion gyufásskatulya a Birkamenet létszámának, ide be se férnek! Hol fog a Kedves Vezér népszónokolni nekik? Újabb stadiont követelünk, ahol térdre, imára borulhatnak a hívők!

BKRS írta...

A francokat gondterheltek, vigyorognak mint a jollakott napkozisek.