FONTOSKODUNK

Ül a kommandó teljes menetfelszerelésben a Lisztferihegyi repülőtéren, mellettük külön ládákban a kézi páncélelhárító és légi célok elleni kézi légvédelmi rakéták, a Gepárd puska, hónuk alatt pisztolyok, géppisztolyok, valamint ejtőernyők, könnyűbúvár felszerelés, GPS, URH, KGB, LFS és még sok, mérhetetlen értéket képviselő eszköz.

Amikor magukra szedik a cuccot, nincs az a terrorista, aki képes lenne kimozdítani őket a helyükből, egy kommandós - egy tonna.

A kommandó parancsnoka, Bimbó ezredes nem szószátyár ember, fiatal, határozott, kemény fellépésű tekes legény, aki az első elé tartott mikrofonról (véletlenül éppen az ATV mikrofonja volt…) leharapta a gombócot, jól megrágta, majd egy megvető fejmozdulattal a sarokba köpte a maradékot.

Aztán, hogy így levezette az adrenalintúltengését, lakonikus válaszokat adott a média kérdéseire.

MTV1:

- Ezredes úr, önöket a nemzetközti liberális összeesküvés tartja vissza a repüléstől, mit tudnak ez ellen tenni?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, ütünk, vágunk, törünk!

MTV2:

- Ezredes úr, önök annak dacára is repülnének Szíriába, hogy a Gyurcsány szakdolgozata körüli tisztázatlan viszonyok gyengítik az ország védelmi képességeit?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, lövünk, csípünk, harapunk!

RTL KLUB:

- Ezredes úr, ismereteink szerint önök közül még senki sem volt turistaként sem Szíriában, fognak tudni tájékozódni az idegen terepen?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, lesünk, kukkolunk, sasolunk!

TV2:

- Ezredes úr, van önöknek térképük a hadműveleti területről?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, mérünk, tájolunk, rajzolunk!

BLIKK:

- Ezredes úr, úgy hallottuk, hogy nem beszél senki önök közül arabul – igaz ez?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, nyelvtanfolyam, nyelvvizsga, nyelvespuszi Alinak!

- MNO:

- Ezredes úr, igaz, hogy a Vezér személyesen rázott kezet önökkel?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, az akció végéig nem mosunk kezet!

NOL:

- Ezredes úr, mi lesz az első teendőjük, ha megkapják a vízumot és gépük földet ér Szíriában?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, leszállunk, kiszállunk, piszálunk!

HÍR TV:

- Ezredes úr, hogyan tudják majd felderíteni az elrabolt magyar állampolgárok tartózkodási helyét?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, keresünk, kutatunk, újságot olvasunk!

Klubrádió:

- Ezredes úr, mit tesznek, ha megtalálják az elrabolt szocialista párttagokat?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, lövünk, robbantunk, gyilkolunk! Előtte utasítást kérünk a Vezértől a cél tekintetében!

Bors:

- Ezredes úr, váltságdíj nem jöhet szóba?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, nem hát, miből?

Kiskegyed:

- Ezredes úr, ez a cukicucc a kis prémes gallérral nem lesz meleg az akció során?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, izzadunk, csurgunk, csöpögünk!

Magyar Hírlap:

- Ezredes úr, mennyi az esély arra, hogy a túszokat önök szabadítsák ki?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, nulla, zéró, semmi!

ATV az új mikrofonnal:

- Ezredes úr, akkor mi értelme van ennek az egésznek?

- Eskünkhöz híven mindent megteszünk a magyar állampolgárok védelme érdekében, úgy csinálunk, mintha csinálnánk valamit!

 A Vezér látta Támadás Entebbe-nél című filmet, ennek alapján dolgoztuk ki a taktikát: felszáll, leszáll, szabadít, - minden rendben, már csak a túszokat kell megtalálnunk, de már adtunk fel hirdetést az al-Watan című napilapban, és jutalmat ajánlottunk a nyomravezetőnek: a Fővárosi Állatkertből választhat egy luxustevét, duplapúppal, ezen kívül befizetjük egy liba-piláfra a damaszkuszi Haretna étteremben…

És most, elnézést, ha megengedik, ismertetem a kommandóval az akció tervét!

Józsi, hozd a taktikai tervet!

- Dehát ez egy zacskó krumpli!

- Ugyan, - ez a tíz krumpli vagyunk mi, az a három krumpli a túszejtők, és a maradék a túszok!

De a terv titkos, köszönöm, hogy meghallgattakl!

:O)))

NAGYOLLÓ

Magyarázkodás helyett doktori címének visszavonását kérte Florian Graf, a berlini tartományi gyűlés kereszténydemokrata frakcióvezetője, miután a potsdami egyetem egy rutinvizsgálat után jelezte, hogy „plágiumgyanú merült fel” a dolgozatával kapcsolatban.

A német politikus elismerte, hogy egyes részeket „nem hibátlan tudományos munkával” készített el, és bizalmi szavazást kért a CDU frakciójától.

Plagi bácsi divatot csinált, jóllehet nem ő volt a sorban az első, és ahogy elnézegetem, nem is ő lesz az utolsó.

A szakdolgozatokról és a disszertációkról szól ez a történet, mely elsősorban politikusokat érint, jóllehet a vétkesek köre sokkal szélesebb, csak hát ez például a politikusi pálya egyik rákfenéje: aki erre a pályára lép, az nyugodtan számolhat vele, hogy ellenfelei sűrűfésűvel vizsgálják át múltja szőrszálait és igen komoly reményeket fűznek az eredményhez.

Általában lehet is találni abban a múltban ezt-azt, amikor a politikus még nem gondolta, hogy ígéretekkel fog házalni és fejét a feddhetetlenség magasztos dicsfénye fogja keretezni, aztán már csak a kommunikációs szakemberek ügyességén múlik, hogy lesz e a bolhából elefánt, vagy az ellenfél hatékony kiiktatására irányuló  kezdeményezés csendesen elhal.

A felsőoktatásban a diploma megszerzésének feltétele a tanulmányok lezárása után egy szakdolgozat elkészítése volt, imitálva a tudományos munkát, vagy lehetőséget adva azoknak, akik a tudományos vagy kutatói munkához vonzódtak, hogy megmutassák oroszlánkörmeiket, de a végzős diákság túlnyomó többsége számára ez már leginkább csak egy letudandó nyűg volt, amit ugyanúgy prezentálni kellett, mint ma a nyelvvizsgát.

Ma is van, aki ezt lováriból kívánja abszolválni, van meg, aki három felsőfokú nyelvvizsgával a tarsolyában tudja átvenni a diplomáját - így volt ez a szakdolgozatokkal is anno.

A főiskolai, egyetemi szakdolgozatok készítői a számítógépek előtti hőskorban bizton építhettek arra, hogy a munka leadása és megvédése után emberfia nem lesz, aki emlékezne arra, hogy mit is írt a delikvens, különösen arra nem, hogy mit is írt egy másik szerző.

Vagy ki tudta volna felfedezni a dolgozat viszonylag ismeretlen szerzőktől átemelt részeit a kissé laza tudományossággal készített elaborátumban, még ha nem is tüntette volna fel a forrást a szerző.

Merthogy azért az önálló gondolatokat is számon kérték a diáktól, aki örökös időhiányban szenvedett és bizony, sok esetben a könnyebb utat választotta, mint a róka, amelyik ahelyett, hogy libát tenyésztene, lopja azt.

Tulajdonképpen semmiféle értéket ezeknek a szakdolgozatoknak nem tulajdonított senki, annak kezelte mindenki, minek a diákok is, - egy utolsó kellemetlen feladatnak a diploma átvétele előtt, amit aztán azonnal el is felejtett mindenki,

Nagy bajban lennék én is, ha az első diplomámhoz kapcsolódó szakdolgozatom címét fel kellene idéznem, míg a másodikra azért emlékszem, mert azt arról írtam, ami akkor a munkaterületem volt, és hát ez jelentősen megkönnyítette a dolgom – már leadtam a dolgozatot, mikor észrevettem, hogy van még 25 kézírásos oldal az asztalomon, amit elfelejtettem belecsinálni az anyagba, már akkor is grafomán lehettem.

Az általános gyakorlat azért nem ez volt, hanem a mai gyakorlattal ellentétben, mikor a Ctrl-C / Ctrl-V oldja meg a problémákat az ügy költségigényesebb volt, merthogy kellett hozzá nagyolló mg ragasztó is.

Az imígyen összeállított műveket szorgos és csinos titkárnők öntötték aztán végleges formába, szerelemből vagy illő díjazásért, ami elég strapás feladat volt, mert az anyagnak illett tisztának és hibátlannak lenni, mert arra adtak a kor bírálói.

Az anyagban lehetett Pestalozzit a család ellenségének aposztrofálni, de a radírozás meg a kifestés az főbenjáró volt…

Egyébként is, az anyag kizárólag idegen forrásokból történő összeállítását akkortájt még nem lopásnak, hanem kompilációnak nevezték – az még egy lágyabb, megengedőbb kor volt.

A kisdoktori-nagydoktori már más tészta volt, - itt vérzett el Plagi bátyó – mert itt már számolni kellett a tudományos életen belüli konkurenciaharccal, hiszen komoly beosztások, nyugati utak dőlhettek el azon, hogy valakinek mekkora a tudományos súlya.

De itt is inkább csak a tudomány aklán belül, mert az a kutyát se izgatta, ha valamelyik megyei pártbizottság egyik titkára tudományos cafrangokra vágyott – ők nem voltak ellenfelek, adjuk meg a királynak, ami a királyé alapon lehettek papírral is igazoltan okosok.

Most éppen Gyurcsány van terítéken, az ő hajdani főiskolai dolgozatát próbálják kávézaccból rekonstruálni, mert felmerült a gyanú, hogy az ő Balaton-felvidéki borászat iránti érdeklődése csak átmeneti volt, míg sógora rajongott a csopaki rizlingért és a somlói juhfarkért.

Pedig láthatnák, menet közben ízlése változott és ma már a Balaton déli partjának lankáin szüretelt borok vonzzák, mert azzal már csak nem gyanúsíthatjuk meg, hogy azért költözött Kötcsére, hogy évente egyszer láthassa Orbánt…

Az ízlés változhat, ha belegondolunk, annak idején Orbán is rajongott a demokráciáért…

Azért van bennem némi aggodalom, mert ha ezek kinyírják Gyurcsányt – márpedig nem fogják elengedni a témát, erre nyugodtan mérget lehet venni – akkor nagy bajban lesz a magyar baloldal, mert elveszíti legfajsúlyosabb vezetőjét.

Amikor diák voltam hajdan, szinte mindegy volt, hogy az a bor hol termett, csak ártson.

Reménykedjünk abban, hogy Gyurcsány se köpte ki anno a Balaton-felvidéki borokat…

:O)))

ROMASTRATÉGIA

Németországban igen pozitívan értékeli a roma integrációval foglalkozó szakma a romák felzárkóztatását célzó magyar stratégiát - összegezte szombaton, egy nürnbergi konferencián szerzett tapasztalatait Balog Zoltán, a Közigazgatási Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.

Meg kell mondjam, én is nagyon pozitívan értékelem a muszlim közösségek nyugat-európai beilleszkedésének kezelésére kidolgozott francia és német stratégiát, de a kívánatos szerintem mégiscsak az lenne, ha Magyarország népe értékelné pozitívan a magyarországi romák felzárkóztatására irányuló törekvéseket, még talán az sem lenne túl nagy baj, ha nem ilyen hangzatos terminológiával írnának le valami érdemit, mit most a semmit

Merthogy azt azért szögezzük le, hogy ez a kormány a pofázáshoz kétségkívül ért, de azon kívül túl sok mindennel nem dicsekedhet, ellenben ha valaki a problémákat szóbahozza, akkor azonnal vad hadonászásba kezd és minden létező fórumon cáfolni igyekszik azokat.

Olyan ez a kormány, mint a Magyar Népmesék rajzfilmjének kismadara, gyönyörű szóvirágok nyílnak és burjánzanak csőröcskéjükön, de ezeknek a mese mondanivalójához sok közük nincs, leginkább csak dekorációs kellékek.

Olyanok, mint amikor otthon az agyoncsapott csótányok után a falon maradt vérpacákra falvédőt akasztanak, ne lássa senki, hogy a kosz megeszi őket.

A mostani nagy felbuzdulás annak köszönhető, hogy díjnyertes játékfilm készült a cigánygyilkosságokról, melyben azért fel-felbukkantak a valóság meglehetősen zord elemei, a film készítői ugyanis elfelejttették cukormázzal leönteni a történetet és ez kormányzati körökből vad reakciókat váltott ki.

Merthogy az nem létezhet, hogy a Vezér államában az ábrázoltakhoz hasonló állapotok legyenek.

Zsigeri volt a reakció, mint minden ilyen ügyben: először tagadni, aztán támadni és a végén bűvészkedni egy sort a szavakkal - hátha azok, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk erről a hazug és velejéig immorális bandáról, amit ma magyar állami vezetésnek hívnak, beszopják a cumit, melyet mézbe mártanak, merthogy úgy a fincsi.

Arról is nyilatkozott a cigányok nagy patrónusa az MTI-nek, hogy fontos, hogy minél szélesebb körben, a politikán túl is megismerjék a magyarországi helyzetet és az annak kezelésére kidolgozott programokat, mert sok az előítélet és a tévképzet Magyarországgal szemben.

Ezeket tájékoztatással, a magyar állapotok és a javításukat célzó programok bemutatásával lehet eloszlatni, ami Nürnbergben sikerült is - mondta.  

Azt gondolom, ezért kár volt Nürnbergig utazni, itthon is elő lehetett volna adni ezeket a bölcsességeket egy zömében cigányokból álló hallgatóság előtt, például megismertetni a legújabb kutatási eredményeket, melyek szerint huszonnyolcezer forintból is meg lehet élni, hadd röhögjenek már egy jót, amúgy éhgyomorra…

A nagyívű stratégia igen jó dolog, merthogy szép is látni a fényt a kút szájánál, Bodri is reménykedve tekint a csillagos égre, miközben átmenetileg még a kútban kapálódzik, de a szomorú valóság az, hogy amúgy az égadta úrvilágon semmi sem történik.

A tettek netovábbja, mikor a miniszterelnök fellegekben élő főtanácsadó-asszonya naposlibákat oszt az éhezőknek, hogy azokat majd felnevelve valóságos liba-csányik legyenek.

Hogy miért jut eszembe gyermekkorom szomszédsága, ahol a szegény szomszéd verébpörköltet evett… - dicsérete is, csak arra panaszkodott, hogy a pucolásuk kissé macerás.

Cigánykodtunk már annyit itt a különféle fórumokon, hogy lassan már hegedülni is tudunk (ki is próbálom, hátha…), volt ezer értelmes ötlet, de megoldás nem született, nemhogy stratégiai, még taktikai szinten sem.

Ellenben a cigányság helyzete egyre rosszabb lett.

Egy darabig csak a társadalmi változások következtében, mondhatnám automatikusan, de az Orbán-család hatalomra jutásával ez a folyamat felgyorsult, gazdaságilag és társadalmilag is a katasztrófa szélére jutottunk.

Azért lett a rendszerváltás legnagyobb vesztese a cigányság, mert a cigány munkavállalók túlnyomó többsége szakképzetlen volt, az elbocsátások első hullámával ki is hajigálták őket, évekkel azelőtt, hogy a többi munkavállaló is lapátra kertült volna.

Megszűntek szép lassan a fekete foglalkoztatás lehetőségei is, megjelentek a külföldi feketemunkások, megszűntek a képzések, aki képzetlen volt, az is maradt, mára százezrek ülnek otthon és próbálnak elvegetálni a zsenge articsóka szintjén, zömében a fotoszintézisre utalva.

Orbán meg ideológiát keresett a helyzethez és úgy döntött: dögöljenek éhen, ha már cigány létükre nem tudtak miniszterelnökök, lenni – úgy kell nekik, élhetetlen banda!

Aztán a mindenkori politika teret adott a szélsőségeseknek, azok meg tették a dolgukat.

Először tájékozódtak, hogy mennyi idő alatt ér el légi utántöltéssel egy F-16-os Hatzerim Légibázisról Budapestre, utána úgy döntöttek, hogy a kívánatos célcsoport akkor mégis inkább a cigányság.

Való igaz, majd félmilliónyi képzetlen emberrel, akiket cigányfalvakba vagy nemcigány falvak gettóiba zárunk élelem és fűtés, feladat és munka, példa és irányítás nélkül, nehéz bánni, különösen, ha még nem is nagyon akarunk.

Egyszerűbb sopánkodni, mint kenyeret adni nekik, különösen, ha a kenyérrevaló a rendszer kedvezményezettjeinek, meg a haveri körnek jut, - persze a visszacsorgatás kötelezettségével.

Ezek az emberek lopni fognak, kivágnak erdőket, betörnek és gyilkolnak is, sokszor csak azért, mert primitivizmusukban nem ismerik fel helyesen a célt, kiket kellene agyonverni Mari néni helyett.

Kádár huszonöt év alatt tudott erre a társadalmi csoportra némi kulturális és életviteli mázt kenni, ezt aztán az elmúlt húsz évben sikerült lekoptatni, a maradékot meg két éve nagykalapáccsal verik le róluk a velük egy színvonalon álló félcigány és nem cigány idióták, meg a tróger és cinikus hatalom.

Aki meg államilag azért felelne, hogy ne így legyen, az most arról értekezik, hogy Németországban a szegregáció-integráció kérdését differenciáltan látják, nem gondolják azt, hogy feltétlenül jó, ha "össze vannak kényszerítve cigány és nem cigány gyerekek", és rossz, ha külön vannak.

Ha az ilyen ostobákkal úgy bánna a társadalom, mint a cigányokkal, akkor az igensovány államtitkár nem merné elengedni gebe gyerekeit az iskolába, és szomorúan húzná haza a lopva kivágott nyárfát, hogy legyen mivel fűteni.

És liba helyett ürgét enne, nem tisztelve, hogy az ürge védett állat.

A cigány ma még az ürge szintjén sincs, szabad préda.

Ha az ilyen állami tisztségviselőket elnézegetem, nem is csodálkozom…

:O))))  

TELEFON

- Kopogtak, Bözsi néni?

- Lehet, nézz ki az ablakon!

- Itt csak egy galambot látok!

- Akkor a Juci telefonál, vedd fel!

- Mit vegyek fel?

- Hát mit?  Hát a galambot, de iparkodjál, mert mindjárt bontja a vonalat, oszt elrepül!

- Itt van, - ez neked egy telefon? Fuj, belecsinált a tenyerembe!

- Na és? A telefon meg recsegni szokott, néha alig lehetett hallani!

- Ezt használod most telefon helyett?

- Hát mit használjak? Azok a régi jó schmollpasztás dobozok már kimentek a divatból és már tisztességes cukorspárgát se lehet kapni sehol, marad a galambposta!

- Mit babrálsz a dög lábán?

- Mit, mit – hát a levelet – na, itten s van: „Halló Mama! Szia, Süssél a hét végére diótortát, de ne spórold ki belőle a rumot!”

Majd visszatelefonálom neki, hogy sose szoktam kispórolni a rumot, mert nem is teszek bele, hanem rumaromával meg langyos tejjel locsolom, a rumot meg megiszom!  Vagyok én egy pazarló háziasszony?

Naugye!

- És mostan megírod a választ és felkötözöd a galamb lábára?

- Kötözi a fene, majd a szomszédasszonynak elmondom, mert annak a lánya arrafelé dolgozik, ahol a Juci lakik, és ebédszünetben felcsörgeti kapucsengőn, mígcsak azt is meg nem adóztatja Kuszaszem – hogy nőne köröm a csúnyájára -  vagy a Viktor!

- És a galambot elengeded?

- Engedi a fene, mondtam már, hogy engem még takarékos háziasszonynak neveltek, a galambból lesz délre a leves!

- Mondom is mindig a Jucinak, hogy korán hívjon, mert némelyik telefon piszkosul rágós, ha nem főzöm elég ideig!

- És zökkenőmentes így a telefonálás?

- Belföldön igen, a külföldi hívásokkal van kis baj, mert a múltkor is felhívott telefonon a Lakatos Jennifer Kanadából, de a liba, amikor csörgött, betörte a csőrével az ablakot!

De hát a távolsági hívás mindig drágább volt, ebbe bele kell törődni!

- És a rendes telefonoddal mi lett?

- Hát eltettem, majd tizenöt-húsz év múlva a Juci eladja valamilyen gyűjtőnek, hacsak ki nem lomtalanítja, amilyen szeles!
Megírtam a hirdetést is: „Békebeli telefon eladó a fülkeforradalom korából, alig használt, működőképes (fel lehet emelni, bele lehet kiabálni, hogy kabbe Viktor és le lehet csapni, ekkor halkan és elégedetten megcsördül)

Valódi bakelit! Spirál zsinórral! Ritkaság!”

Ha erre se jön be a vevő, akkor semmire!

- És sokat spórolsz így a telefonáláson?

- Rengeteget, meg a szomszédasszony is, ő a mobiljából vette ki az akkut. Hozzá egy tacskó hozza a beszélgetést a nyakába kötve, de a galamb jobb, mert azt meg lehet enni – a Jennifer is hívhatna gyakrabban, a liba azért kiadósabb!

- Sokan használják ezt a módszert?

- Ne is kérdezd, rengetegen, állítólag maga a Vezér is rászokott.

Igaz, neki könnyebb volt, mert egyrészt nem kötődött semmiféle készülékhez - sok volt neki az a rengeteg billentyű.  

Külön van neki vonalas titkára, külön mobilos titkára, külön internetes titkárai.

Merthogy kell egy a Skype-ra, egy a Messengerre, egy a Facebookra meg egy a G-mail-re - de nagyon megkímélt állapotban vannak, mert belföldre nemigen használja őket, helyettük modern fullajtárokat alkalmaz, egy férfit, egy nőt.

Amolyan Teknőc Ernőt meg Teknőc Ünőt!

Azok hibátlanul továbbítják a telefon-üzeneteket, „Rettegve halljátok szavam s remegve engedelmeskedjetek!” - a válaszokkal meg nem is kell küszködniük – abból csak kettő lehet: Igen felség, vagy Üstöllést Felség!

- Arról nem hallottál, hogy Barrosoval hogy telefonál?

- Dehogynem, arra egy kígyót tanítottak be, az viszi az üzenetet.

Olasz kígyó, kicsit nyálkás és csak azt tudja mondani, hogy Si! – de ez elég is!

Na, de ne pletykáljunk tovább, add ide a készüléket, - sutty, már ki is tekertem a nyakát, most már őt is megmentettem attól, hogy élve főzze meg valaki a forróvízben!

Ezt is a Viktortól tanultam, lássuk be, az egész nép rengeteget tanulhatna mostanában, ha lenne rá késztetése!

Viszont a leves remek lesz, már csak kis nyárfalevél meg kutyatej kell bele, - hozhatod is a tányérokat!

Jó étvágyat kívánok!

:O)))

FEGYVER A KÉZBEN AZ AJKON A DAL

Világgá küldik a Köztársasági Őrezredet.

Elhúznak a sünök, mint a vadludak, de vissza már nem jönnek, örülhetnek, ha egy - ma még rendőrkapitányságnak nevezett - szervezeti egység valamelyik vedlett irodájának sarkában meghúzhatják magukat.

Hogy aztán a nyilas gyepűőrségben lesz e helyük, ki tudja, hiszen ebben az országban büntetőbírót is lehet képezni fél év alatt, akkor egy új, nyolcosztályos, de elkötelezett fakabát kiképzésére elég lesz két hét is.

Várható volt, hogy ez lesz a vége, hiszen nagy az ő bűnük: hűek maradtak az alkotmányhoz és esküjükhöz.

Az is lehet persze, hogy csak rosszkor voltak rossz helyen – akkor viselkedtek egy köztársaság fegyveres őreihez méltó módon, amikor a Vezér éppen puccsot akart végrehajtani Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság hivatalban lévő miniszterelnöke ellen.

Nem hátráltak meg a csőcselék elől, melynek elő soraiban olyanok csinálták a balhét, akiknek a legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a miniszterelnök kibontotta-e az igazság minden részletét vagy sem, hiszen többségüknek a saját neve leírása is kihívás volt, ujjlenyomatot vetetni tőlük – a lábujjaikat is beleértve - egyszerűbb volt, mint aláíratni a jegyzőkönyvet.

Mindenesetre az a Köztársasági Őrezred, mely ilyen helyzetre nemigen készült, és melynek 1957 óta még az elődeit sem érte soha ilyen kihívás hamar felvette a kesztyűt és példás gyorsasággal bepótolta a mulasztottakat, aztán a tervezett államcsíny napján bebizonyította, hogy a hatalom az állam kezében van, a bánat mélységes gödrébe lökve Vezérünket és Fénylő Csillagunkat, aki páncélozott kocsijával tovagördült, siratni az elvetélt puccsot.

Tulajdonképpen ezt a napot nevezhetjük a Magyar Sörpuccs napjának, azzal a kis differenciával, hogy a kormányfő az ő végtelen nagy és végtelenül naiv demokratizmusában nem követte Ludendorff példáját és nem csukatta be a puccsista Vezért, még annyi időre sem, mint azt a másikat, aki kisvártatva lángba borította a világot.

A puccs másnapján már megkezdődött a szerecsenmosdatás, kiderült, hogy aki fenn akarta tartatni és tartani a rendet, az hibát követett el, és elkezdték elverni a port a rendőrökön.

Természetesen egy ilyen felfokozott idegállapotban, amikor már a reggeli Kossuth téri zászlófelvonás után is megszúrtak egy rendőrt, és amikor ott kellett állni és tűrni azt, hogy a sorfalat kockakövekkel dobálja a nép, hogy leköpködjék őket, hogy tankot indítsanak be ellenük, akkor a rendőrben is eldőlhet a borjú és előfordulhatnak túlkapások.

Egyetlen ilyenről tudok, mikor az egyik parancsnok szándékosan eltörte valakinek az ujját, mert az, hogy gumilövedékkel lőttek a hangadókra, az nem szokatlan máshol sem, hogy valakit fejbevernek tonfával, az a demokrácia ősi fészkeiben is szokványos, ha valaki nem megy odébb, mikor a rendőr erre felszólítja.

Ellenben az nem szokványos, hogy a Rendőrséget verje szét a hivatalba lépő új kormány, mert nem mer hadrendben tartani egy olyan egységet, mely bizonyította már, hogy alkotmányosan működik.

Nem szabad ugyanis esetleges fegyveres ellensúlyt hagyni a most életre hívott fegyveres testületekkel szemben, mely esetleg képes lenne megakadályozni a törvénytelenségeket.

Nincs rendőrség, van helyette Házőrség meg TEK, feltehetőleg azért, mert boldog gyermekkorukban a Dilis és a Futóbolond szerettek katonásdit játszani, és most megadta nekik a sors, hogy valóra váltsák lexebb álmaikat.

Valaki utánanézhetne már: hóhérosdit remélem nem szerettek játszani, vagy csak a legyek lábait tépkedték ki?

Megeszem a kalapom, ha a Kacorkirály zsebében nincs egy 44-es Magnum, a Vezért meg egy kocsirakomány testőr kísérgeti, nem mintha egyre terjedelmesebb hasat cipelő teste különösebben veszélyben forogna.

Egyelőre, ugye…

Mégis, kedvenc neurotikusunk közelébe nem mehetett egyetlen tüntető sem, mikor hazajött Brüsszelből, nyakában az Unió és az IMF jármával, amit egész úton hazafelé próbált felcsicsázni meg nemzetiszín szalagokkal díszíteni, hogy ne lássa a nép azonnal a valóságot.

Mindenesetre a Demokratikus Koalíció aktivistáit rendőrök addig igazoltatgatták, ameddig a Őfelsége a Vezér el nem lejtett valamerre másfelé…

Hát ő már csak tudja, hogy milyen az, ha valakinek minden megjelenésénél zúg a takaroggy, hiszen ő rendelte el annak idején az alkalmazását…

Pedig ezeknek a koalíciósoknak még jó modora is van, legalábbis nem alkalmaznak napidíjért frusztrált boszorkányokat vekkerrel a nyakukban, ezek nem köpködnek, nem gyalázkodnak, legfeljebb kérdeznek persze – ami igaz, igaz - válasz helyett jobb elpucolni…

Azért eléggé rohadtul lezüllöttünk, az országban a maffiavezéreknek már magánhadseregük is lesz, és ebben az a vérfagyasztó, hogy míg Don Corleone katonái azért mindig be kellett kalkulálják, hogy szembemennek a törvénnyel, nálunk ez nem fordulhat elő.

A törvényeket ugyanis olyanra szabják Nagyuramék, hogy az ő katonáiknak mindent szabad legyen megtenni, mindenkivel szemben felléphetnek, mindenre feljogosítottak, csak egy embernek tartoznak felelősséggel: a Vezérnek - mert azért még Kövér sem kivétel a Vezérhez való feltétlen hűség kötelezettsége alól.

Hogy ezek – kis „e” vel - mindenre képesek, az iránt ne is legyen kétség, hallgassák meg talán a jogerős ítélet után erre vonatkozólag Dávid Ibolya vagy Szilvássy György véleményét.

Most kicsavarják a törvényesség őreinek kezéből a fegyvert, jönnek a párthadseregek, mint az SA vagy az SS hajdan…

Magyar mondás, hogy a kutya is jódolgában veszik meg.

Elnézést kérek Bodritól és társaitól a méltánytalan összehasonlításért…

:O)))

SZOCIÁLIS DEFICIT

A "Verejtékes jelen - reményteljes jövő" című eszmecsere előtt Lázár János megállapította: az országban jelenleg szociális deficit van, mert minden törekvésük ellenére - részben nemzetközi, részben hazai okok miatt - nem tudták elérni, hogy az átlag magyar választópolgár számára érdemben javuljanak az életkörülmények.

Hát ez igaz.

Ízlelgetem a kifejezést: szociális deficit…

Hát igen, mennyivel szebb ez így, mintha azt mondanánk, hogy a szegények szó szerint beledöglenek ebbe a mai világba, hogy nem tudnak enni adni a gyerekeiknek, nem tudnak télen meleg szobát és biztonságot nyújtani, csak szociális deficitet.

Merthogy az az egy, amiből van bőven, hiszen a hatalmi arroganciával, az új elit gátlástalanságával, Lázár nyelvújító pimaszságával nem lehet jóllakni, legfeljebb hányingert lehet kapni tőle.

Egyre több az olyan hír, melytől kinyílik a bicska az ember zsebében, egyre pofátlanabbak magasztos elöljáróink és – sajnos – egyre butább a nép.

Nem is veszik észre, mit művelnek velük, hányszor és milyen pofátlanul csapják be őket, hitegetve őket béremelésekkel, szómágiával szociális reformoknak nevezve a legszegényebbek elpusztítását.

Nem, nem kell őket megsemmisítő táborokba hurcolni, el lehet intézni a dolgot csendben is, úgy, hogy az országból csinálunk egy szép nagy megsemmisítő tábort, melyben a nyomorultakat nem tereljük össze barakkokba, megfagyhatnak a saját lakásaikban is.

Nem bolondok kihívni a világ haragját, még a szétszórtság is a szent célt szolgálja - legalább eszükbe sem jut szervezkedni, nyugodjanak békében.

Az ostoba kisember, aki még úgy-ahogy eléldegél, az meg persze nem szervezkedik, hiszen retteg, fél, hogy elveszíti megélhetését, munkáját, nyugdíját, nem hívja ki maga ellen a sorsot.

Az Orbán-banda még rá is játszik erre, minden intézkedése arra irányul, hogy aki még nem fél, az is rettegjen.

Ma ítélet született az UD Zrt. ügyben, melyben Dávid Ibolyát és Szilvásy Györgyöt állították bíróság elé, ahelyett, hogy a magán-titkosszolgálat vezetőit és megbízóikat ítélték volna el.

Némi reményt ad az egyre rettenetesebb közéletben, hogy úgy látszik, maradt még tisztességes bíró – ki tudja, meddig maradhat ez a két dolog együtt és mikor kell választania: vagy bíró lesz, vagy tisztességes…

Mindenesetre az már kiderült, hogy ártatlan embereket is el lehet lehetetleníteni, csak némi találékonyság kell hozzá, meg egy vödör fekália, aztán rájuk kell borítani, és cinikusan vigyorogva nézni, hogy hogyan vakarják magukat véresre, hogy kipucolkodjanak a mocsokból.

Nagy élvezettel hallgattam Gyurcsány beszédét az Alkotmánybíróság épülete előtt – tud ez a mi Ferink beszélni, nagyon – melyben azt fejtegette, hogy a magasztos testületnek neki illene látni, megvitatni a beadványt, mely Orbánt a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvéssel vádolja.

Aztán dühös lettem, mert nem ma kellene szónokolni, hanem az UD Zrt. ügy kipattanásakor kellett volna azonnal rács mögé tenni az ominózus cég egész vezérkarát, kikérni a Parlamenttől megbízóikat, és hogy kilegyen az ultiparti, melléjük csukni Csányit is.

Aztán lehetett volna vizsgálódni, majd egyesíteni az ügyet az Orbán-puccs kivizsgálásának ügyével, hiszen akkor már se nem osztott, se nem szorzott a kormányfő reputációját tekintve a dolog, talán még hozott is volna a konyhára, ha nem kerülgeti a forró kását, hanem belecsap a közepibe, hadd lássa a nép, hogy a demokrácia nem a gyengeséggel egyenértékű.

Mindegy, ez a hajó már elment, most már csak Orbánban bízhatunk, aki veszett tempóban utáltatja meg magát az értelmesebbjével…

Lázár azt is kifejtette, hogy a 2002 és 2010 között a választás nyertesei az országot irányítóktól csak adósságot kaptak örökségül, amit nekik kell visszafizetni. "Ez egy óriás teher (...), (amely) kifizetése és az ország működőképessége érdekében kell bizonyos lépéseket megtenni az Európa Unió elvárásának megfelelően" - mondta.

Hát bizony, az adósság teher, de a tehervállalásnak volt értelme: utak és hidak épültek, melyek idehozták azokat a multikat, melyeknek gyárát avatni oly szívesen jár a Vezér.
Azt is elfelejtette mondani, hogy a maffia tőlük eltekintve egy normálisan működő országot kaparintott meg, rendezett, példásan alacsony államháztartási hiánnyal, meg azt is elfeledte hozzátenni, hogy az első perctől kezdve loptak, csaltak hazudtak – a semmiért.

Merthogy semmit nem tudnak felmutatni, éppen olyanok, mint az öcsém volt hatéves korában, mikor szétszerelte a vekkerórát és roppant büszke volt magára: megcsináltam, hogy ne ketyegjen!

Most verik a mellüket két féltéglával, hogy lám, el tudták intézni, hogy a gyarmatosítók visszajöjjenek, hogy a nyakunkba rakják a mostmár oly kívánatos rabigát, de addig, míg ebből pénz lesz, rengeteg víz lefolyik a Potyli patakon…

Ha véletlen pénzhez jutnának, annak sorsa sem lenne kétséges - ugyanúgy eltapsolnák, mint a többit ezidáig.

Merthogy a rengeteg pénz szétszórásával szembe semmit nem tudnak állítani, még egy nemzeti díszvacsorát sem, melyen utoljára még jóllakhat a halálraítélt, - libacomb, ugye, párolt káposztával, - komcsiknak vöröskáposzta, nyilasoknak zöld, a belgák meg egyék ludaskásának…

Az a fájdalmas, hogy még most sem csinálnak semmit.

Nincsenek reformok, merthogy az a reform nem reform, ahol csak a vezetőket cserélgetjük, meg rátenyerelünk a pénztárakra, ahol csak elvesszük a nyugdíjat, de helyette csak egy papundekli-koporsót kínálunk alternatívának.

Magyarország ma olyan, mint az a család, mely úgy akarja túlélni a válságot, hogy leolt minden villanyt, kikapcsol minden fogyasztót, ahelyett, hogy megvizsgálná, mit tehetne bevételei növelése érdekében.

Tévedések elkerülése végett leírom: nem a magyarországi vállalkozások és a magánemberek további nyomorgatására gondolok.

Egyszercsak elfogynak a sanyargatási lehetőségek, oszt ott fordulhatunk fel mindahányan a sötétben.

Hogy mit csináltak ezek a trógerek ebből a szép, élhető kis országból…

:o)))

HELYBENJÁRÁS

"Nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy lényegében áttörést érhessünk el. Ez napok, legfeljebb hetek kérdése" - fogalmazott Orbán Viktor magyar újságíróknak a találkozó után nyilatkozva. Az év eleje óta megoldott kérdések ügye messze felülmúlja a még meg nem oldott ügyekét - szögezte le.

Ez valóban korrekt bejelentés, csak az a nem mindegy, hogy a napok száma harminc vagy hétszázhúsz, a hetek száma pedig négy vagy száznégy?

Szánalmas kissé ez a duma, hiszen akárhányszor kilopakodik valamelyik unortodox reformközgazdászunk a határokon kívülre, beköszönve reménybeli tárgyalópartneréhez, az ajtón kilépve mindjárt ezt a sztereotip szöveget nyomja.

Ezek a tárgyalások az alábbi sablon szerint folynak:

Hi!

Fellegi/Matolcsy vagyok Budapestről! Nem, nem Bukarest, Budapest!

Hogy teccik lenni?

Család, gyerekek, kutya?

Köszönöm, leszámítva a gerincem problémáit…

Hát akkor nem is tartom fel tovább!

Ezzel ajtón ki, majd nyilatkozat: "Nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy lényegében áttörést érhessünk el. Ez napok, legfeljebb hetek kérdése" – utána taxi, repülőtér, gondterhelt ám bizakodó pofák vágása…

Ez Orbán esetében annyiban változik, hogy ő a méltatlanul megbántott szépasszony szerepét próbálja játszani, miközben partnerei egyértelműen jelzik, hogy felismerték benne az utcasarki agresszív lotyót, akit tulajdonképpen egy tányér bablevessel is ki lehet fizetni, ha valakinek van türelme és gusztusa hozzá.

Míg haverja Brüsszelben parádézott, az idegrendszeri labilitásával küzdő jobboldali Szűrösmátyás meglátogatta a reménybeli Újcorvinust, aholis a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos diákköreként működő Ostrakon Hallgatói Szervezet Közéleti körkép című sorozatának vendége volt.

Elmondta itt, - ha nem ismernénk, akár még a gyógyulás felé vezető igen hosszú út első lépésének is értékelhetnénk – hogy véleménye szerint a mögöttük hagyott időszak eredményei egyelőre szimbolikusak, a gazdasági teljesítőképesség nem sokkal áll jobban, mint 2010-ben.

Szerintem: sőt...

A szimbolikus politizálás területén viszont "óriási dolgokat alkottunk" - mondta, példaként említve, hogy az első jogszabály-alkotási mozzanatok egyikeként elfogadták a nemzeti összetartozásról szóló törvényi deklarációt, "a nemzetpolitika krédóját", amely azt próbálja megfogalmazni, hogy a trianoni döntés után 90 évvel ideje lenne egy olyan hozzáállás felé fordulni, miszerint "a 90 évből, ami ezt a tragédiát követte, ebből erőt is lehet meríteni". "Talán ebből az erőből táplálkozva kellene megpróbálni újra összeilleszteni a nemzet szétdarabolt részeit" – fogalmazott a nol.hu szerint.

Azt nem említette, hogy a nemzet széttrancsírozásában éppen nekik vannak múlhatatlan érdemeik és a nagy erőlködéseikből ezidáig csak bészarások realizálódtak.

Örülök nagyon, hogy a konkrét kenyér helyett szimbolát (fúvós hangszer, három részből kell összetekerni, Forrás: Rejtő Jenő) adtak az emberek kezébe, habár ezt a szimbolikus politizálást olcsóbban is megúszhattuk volna.

Mondjuk, lopnak valahonnan egy fehér lovat és minden hónap első hétfőjén azon lovagol be Vityka a Gellért szálló elé, ahol a bűnös város főpolgármestere földig hajolva és bűntudatos pofával, díszmagyarban fogadja őt  miközben Schmitt Plagi bá’ tárogatón játssza nekik a Székely Himnuszt…

Mindenesetre az tény, hogy az elmúlt két év legfeljebb – és ehhez az enyémnél sokkal nagyobb rokonszenv kell – helybenjárásnak minősíthető, habár szerintem a produkció inkább boldog gyermekkorom „háttalfutás” nevű játékára emlékeztet, melynek során a versenyzők többsége nemes egyszerűséggel fenékrepottyant a nagy iparkodásban.

Vityesz meg egyenesen arra a libára emlékeztet, amelyik megpróbált rükvercben repülni és most éppen a föld felé tart dugóhúzó-spirálban, most éppen a talaj fölött van öt méterrel, de még – legalábbis azt gágogja - jól van.

Sajnos ez a kudarc nekik legfeljebb lelkileg fáj, míg az ország lakossága számára valódi fizikai fájdalmakkal is, sok ember részére pedig egyenesen élet-halál kérdése.

Gondoljunk csak a szociális segélyek abnormális csökkentésére, miközben a rendszer vezetői és vazallusai ezermilliárdokat lopnak blazírt pofával.

Ami meg a szimbolikus politizálást illeti, annak szép példája a szoborcsere.

Károlyi szobrát restaurálni küldik, mint rendszerváltáskor a Lenin szobrot a Műcsarnoktól, ezzel szinte egyidőben szobrot állítanak Tisza Istvánnak, Ady szerint a vad, geszti bolondnak, a gyújtogató csóvás embernek, úrnak, magyarnak egyként rongynak…

Húsz év alatt se mentünk valami sokra, a zemberek többsége vesztese lett a változásoknak, aki meg még idáig nem, azok majd most lesznek vesztesek.

Az utolsó két év feltette a koronát a rendszerváltás nagy művére.

Az ország vagyonát és a magánemberek nyugdíj-megtakarításait gyakorlatilag szélbe szórtuk, miközben egyetlen területen sem tud ez a kormány felmutatni semmit, ami jobb, rendezettebb vagy hatékonyabb lenne.

Adókat kivetni bármelyik eszement uralkodó tud, csak kevesen értik meg közülük Mária Terézia bölcsességét: etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk.

Mai napig visszafelé mutogat, csak azt felejti el, hogy a nép nem teljesen hülye, és vissza tud emlékezni arra, hogy a közgazdasági zsenik dúlása előtt azért gyarapodott az ország.

Autópályák, utak, hidak épültek, meg ipari parkok, becsalogatandó a külföldi tőkét, mely ma még a környékünket is elkerüli.

Mi a nagy fülkeforradalom eredménye?

Nyomor, megalázott emberek, egyre agresszívabb ország, melyet idomítani akarnak idióta urai.

Nemzetközi elszigeteltség, a kormány és az agresszív, de ostoba kormányfő megaláztatásainak sora. Prosztóbronzon, Kacorkirály – úgy látszik, ők kellenek a népnek, mert pont olyanok, mint Lajkó a Négycsöcsűből.

Boldogságunk szerint mindjárt jön az IMF megállapodás és ezzel az aranykor.

Megoldják a gondot!

Hogy miért is jut eszembe a bölcsesség, hogy a házasság megoldás az összes olyan gondra, melyek házasság nélkül létre se jöttek volna – nem is értem.

Mindenesetre már csak napok, legfeljebb hetek, esetleg hónapok vagy évek választanak el bennünket a megállapodástól…

:O)))

SALLER FELÉ, FÉLÚTON

Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli Európai Politikaközpont (EPC) kutatóintézetben tartott előadást.

Az érdeklődésre nem lehetett panaszkodni, sokan kíváncsiak voltak rá, de hát sokan voltak kíváncsiak a szakállas nőre és a kígyóra is, mely fejétől a farkáig öt méter, a farkától a fejéig szintúgy, tehát mindösszesen tíz méter.

A hallgatóság megtekinthette élőben és teljes életnagyságban Európa Eszét, a Mi Megmentőnket, az ügyvéd-főmérnököt.

Miniszterelnökünk ismét mélyenszántott, ki is fáradhatott a végére, hiszen nem szokta ő ezt – márhogy magyaráznia kell az álláspontját.

Inkább ahhoz szoktatták vazallusai, hogy egy-egy kinyilatkoztatását a gazdaság hajtóerejének tekintik, és ájult tisztelettel néznek fel rá, Új Idők Új Emberére, ki helyretolja az idő tengelyét és ismét naggyá teszi a magyar nevet.

Az ugyan kissé gyanút ébresztő, hogy Európa valamennyi országa rajtunk röhög, és titkon már azt számolgatja, hogy mennyi juthat nekik azokból a forrásokból, melyekhez mi nem leszünk képesek hozzájutni nagy sarkantyúpengetésünk közben, melynek folyományaképpen mellesleg rendre pofára is esünk.

Rapid és átgondolt döntéseiről ismert kormányfőnk előadásában rosszallotta, hogy Európában túl lassúnak bizonyul a döntéshozás, mert azon tökölődnek a döntéshozók, hogy mit szól döntésükhöz a piac. Így az EU sosem tud az események elébe menni, mindig csak követni fogja azokat.

Erős Európára van szükségünk a sikerhez – mondta.

Példát vehetnének rólunk, nálunk aztán nincs teszetoszaság, igaz, lassanként már piac sincsen, de hogy a döntésektől a megvalósításig rövid az út, az már biztos.

Elébe kellene menni az eseményeknek, mint nálunk, ahol a döntések olyan gyorsan születnek, hogy – ahogy saccolom – leginkább kiváltói lesznek bizonyos eseményeknek, melyek során a Vezér örülhet, hogy ha a talpa és a terep között nem szakad meg huzamosabb időre a kapcsolat, mert mi van, ha mégsem tud levitálni?

Így az EU sosem tud az események elébe menni, mindig csak követni fogja azokat, mondta.

Erős Európára van szükségünk a sikerhez – nyilatkoztatta ki, és ebben igaza is van.

Hogy éppen ő gyengíti, éppúgy, mint saját hazáját, az itt most másodlagos…

Mit kell itt a piaccal kínlódni, a piacon kereskedjenek, a kormány kormányozzon a nép meg kussoljon –ez a helyes munkamegosztás!

Orbán kifejtette: az ország érdeke azt kívánja, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, még akkor is, ha az IMF-hitel olcsóbb lenne. A tárgyalásoknak nem az a célja, hogy elhagyjuk a kötvénypiacot – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy oda 5-8 évbe telik visszatérni.

Hát ez az, Mein Vezér, de ez így nem fog menni!

Ma a nemzetközi piacról finanszírozni az országot fenntarthatatlan terhekkel jár, huzamosabb időn keresztül 9 százalék körüli kamatot fizetni egyenes út a pusztulásba, arról nem szólva, hogy nem mi hagyjuk el a kötvénypiacot, hanem a kötvényeinket elkezdhetjük puha papírra nyomva tekercsben árulni. 
Hogy miért gondolja ez az ember, hogy a világ úgy működik, ahogy ő kitalálja, az rejtély, talán a pszichiátere tudna erre szakmailag adekvát választ adni, én ezt meg sem kísérelném.

Ismét elővezette kedvenc hülyeségét, hogy az IMF pénzt tukmálna ránk, holott nekünk a pénz nem is kell.
Nem hát, csak az kellene, hogyha valamelyik orbitális baromságunkba belebukunk,akkor álljanak értünk helyt, ne a mi pénzünk bánja, merthogy az fincsi, ha a kockázatot nullára redukálva tudunk bátran kísérletezni.

Merthogy – ha nem tudnád, kedves olvasó - Magyarország az Unió laboratóriuma, ezért találjuk magunkat össztűz alatt.

Te meg vagy a kísérleti egér, és hogy ezt olvashatod, annak az lehet az oka, hogy még nem került rád a sor, hogy a farkadnál fogva felemelve kivéreztessenek.

És az is kevés helyen fordul elő, hogy egy patkány kap laborvezetői megbízást, de azért ebben is van előrelépés, országos szinten is…

Aztán mondott még a Hős Anya vagy mi is még más baromságokat is, többek között azt, hogy a mi áfa-rendszerünk szofisztikált.

Ez egy érdekes új kifejezés a népnyúzásra, most éppen harminc százalékra akarta az áfát szofisztikálni unortodox módon a Vezér, persze csak az olyan luxuscikkekre, mint a kenyér meg a csécsiszalonna.

Aztán megtudhattuk, hogy a magyarok elfogadták, hogy a munkanélküli-segély már csak három hónapig jár, és nem tiltakoztak a közmunka ellen sem.

Hát nem is tudom, erről meg kellene azért kérdezni egy ötvenötödik életévét betöltött, az állásából éppen kirúgott magyart is, miközben tömi magába a libamájas rizottót, persze csak előételként.

Persze meg lehetne nézni azt is, hogy milyen hatása van ennek a bölcs és takarékos intézkedésnek a feketegazdaságra.

Nagy a gyanúm, hogy megszaporodik a helyiérdekű vadászmesterek, meg a „Lakásodban Lomizok Mozgalom” híveinek száma, rendőr meg úgy sincs, liba sem lesz, a tyúk meg olyan mesebeli figura lesz a falusi gyereknek, mint az egyébként Matolcsyra hajzó Süsü, a sárkány…

Azt is tudomásunkra hozta a Fülkeforradalom Vezérlő Tábornoka, hogy Magyarország 2013-ra a térség legdinamikusabban növekvő gazdaságai közé szeretne tartozni.

Én egy egyéni vállalást tennék, segítendő az ország felvirágoztatását: 2013-ra a Paris Hiltont legdinamikusabban megpocséklók közé szeretnék tartozni.

A realitása mindkét vállalásnak egyforma…

Magam részéről lassan már megelégednék azzal is, ha Magyarországot tíz év múlva nem úgy emlegetnék, mint hajdan Gyürüfűt.

A tenger bölcsesség kinyilatkoztatása után a Vezér elvonult, holnap megy majd az esedékes kokikért és sallerekért, és nagy a gyanúm, hogy a fotósok távozása után kikéredzkedik majd pisilni, hadd tartson a nagy esemény legalább tíz percig, majd Barrosonak mesél nagypapájáról, Prosz tatáról, az is öt perc.

Ha csak ki nem teszik az ajtó elé, mint a kardfogú tigris Frédit…

Mi meg majd meghallgatjuk a győzelmi jelentést, meg azt, hogy egy szőrszál választ már csak el a megegyezéstől, de már dolgozunk a kiegyenesítésén, mint viccben az ördög, aki a könnyebb megoldást akarta választani, ahelyett, hogy nekilátott volna a Himalája elterítésének…

Azért legyünk optimisták, én például kíváncsian várom, mikor sokall be a nép – a mobiltelefon-tarifák emelésekor biztosan sokan fognak mérgelődni.

Persze nincs ez sem ok nélkül, majd az új, színmagyar állami mobiltelefon-társaság, a Hunor átvállalja, - így kell támogatni a hazai ipart!

A mi Vezérünk egy echte Kossuth Lajos, ő is támogatta a hazai ipart,  ellopta az árvák pénzét és tehetségtelen politikus volt, továbbá ma szemmel mintha kissé populistának is tűnne…

Hiába, nincs új a Nap alatt…

:O))))

DA CAPO AL FINE

Nos, igen, hát valóban egy kicsit távol áll a stílusomtól ez a hangoskodás, mondta a középkorú, decens hölgy, kezében a bevásárlótáskájával, de mit tegyünk, a világgal együtt változik a stílus is, azt kell figyelni, amit mond, nem a hangerőt!

A jólöltözött úr, miközben hazafelé tartott a templomból csak a fejét csóválta – hát nem volt még elég a háborúkból, az egyenruhákból?

Weiss bácsi a zsinagógából hazatértében beszámolt az asszonynak arról, hogy már megint belebotlott egy csoportba, akik hangoskodtak és közben vadul zsidóztak, még szerencse, hogy nem kötöttek belé - igaz, igencsak sietősen lépkedett hazafelé.

Nü, mondta – már megint megtaláltak bennünket, pedighát tisztességesen élek, fizetem az adómat, nem vagyok tagja semmiféle pártnak és mégis!

Vagyok én egy pechvogel? - kérdezte bánatosan és legyintett hozzá a kezével, majd kiszedte magának a sóletből a libamellet.

A munkahelyéről hazatérő esztergályos érdeklődéssel figyelte a menetelőket – na, igen, ezek nem tehetetlenkednek végre, ezek kezükben tartják a sorsukat, ezek odacsapnak, ha kell!

És talán tudnak munkahelyeket is teremteni – na, nem máról holnapra, de úgy egymillió új munkahely enyhíthetne a feszültségeken, - lassan a gyereknek is munkába kell állnia, hiszen maholnap tizenöt éves.

A történelemtanár is elgondolkodott, mikor a lobogó zászlók alatt menetelő, kipirult arcú férfiakat nézte – végre nem lehet velünk büntetlenül kukoricázni, talán még az igazságtalan béke is megkérdőjelezhető, ha a nemzet egységes lesz és erőt mutat!

A zenész elgondolkodott: jó az nekünk, ha minden hatalom egyetlen kézben összpontosul?

Igaz, a zenekarban is egy karmester dirigál…

De mi van, ha csapnivaló a karmester?

A villamoson vele szemben ülő középkorú tanárnő is ezen spekulált, de neki tetszett a dolog, tetszett a Vezér is.

Mindig szerette azokat a férfiakat, akik határozottan és ellentmondást nem tűrően tették a dolgukat, mégha néha egy-egy ütés az ő fenekén is csattant - de hát ez vele jár a hatalommal!

Majd próbál alkalmazkodni, helyesen cselekedni és kételkedés nélkül aláveti magát a döntéseknek, hiszen már csak attól is, ahogy a Vezér beszél, feláll a karján a szőr és hát, szégyen ide, szégyen oda – de meleg nedvességet érez a combjai között.

Bárki mondta, de igaza volt: a hatalom a legerősebb afrodiziákum!

A paraszt is a változásokon gondolkodott, miközben a lova után ballagott, kérges kezével az eke szarvát fogva – most legalább kell majd, amit megtermeltem, lesz rá vevő, nem a semmiért, meg nem csak önmagam fenntartásáért kell dolgoznom!

Igaz, a föld kicsi, de majd lesz megint, ha visszatérnek az elcsatolt területek!

A kisgyerek az iskolában füzetébe újra és újra belerajzolta a nemzeti jelképet, a tanítónéni, mikor meglátta, nem merte felháborodottan megtorolni a fegyelemsértést.

Hosszasan magyarázott arról, hogy mindennek megvan a helye, és nem szabad az órán mással foglalkozni - de nem merte kitépni a füzetből az ominózus lapokat.

A katonatiszt reménykedett, hogy a hadseregnek a feszültségek növekedésével kétségkívül felértékelődik a szerepe, lesz majd pénz, fegyverzet, előmenetel, a bokája csattogtatásához meg már hozzászokott, legyen bárki is az elöljáró.

A rendőr nem örült annyira a menetelők látványának, mert a minap is intézkedni kezdett egyikükkel szemben, aki nyilvánvalóan megsértette az érvényes jogszabályt, de felettesei leintették, még érvelni sem engedték, nézzen félre, tanácsolták.

A harmadik sorban vonuló férfi elégedetten szemlélte a begyulladt népséget, az általános iskola óta, ahol elismert verekedőként tartották számon, életében először végre valakinek érezhette magát.

A múltkor is, mikor sutyiban odanyomott egyet annak a kis nyizige cigánynak, boldog elégedettség öntötte el a lelkét: hasznos dolgot cselekszik, megszabadítja a társadalmat az élősködőktől.

Már csak a módszereken kell finomítani, egykupacba terelni őket, oszt ha nem tapasztalható javulás, hát istenem – nem lehet egy népnek az ingyenélők eltartására berendezkedni!

Már csak járulékos öröm, hogy lett végre elfoglaltsága, munkája, még ha alakizni is kell néha, és nincs visszapofázás sem.

A nyizige kis cigány feltápászkodott a földről és hazavánszorgott a hideg lakásba, gyötörte a bűntudat, hogy ma sem tudott ennivalót szerezni a kicsiknek, elhatározta, hogy még az este elmegy és kerít valahonnan egy bánatos tyúkot vagy csirkét, vagy bármit, ami ehető.

Addig is elballagott a közkútra, és hazacipelt egy vödör vizet - majd kér az anyósától egy kis lisztet meg egy csepp zsírt, ha van neki, időlegesen egy meleg rántottlevessel is el lehet verni az éhséget.

A politikus nem törődött egyikükkel sem, csak a saját előmenetelével, politikai súlyával és a Vezértől számított távolság csökkentésével.

Ez ugyanis ma a hatalomhoz jutás egyetlen módja, márpedig a hatalom a pénzt, a nőket, a társadalmi elismertséget jelenti.

A Führer közben gondterhelten ült pincének telekkönyvezett bunkerében a Meise strasszén - egy szebb világról álmodott.

Egy olyan Egyesült Európáról, mely az ősi faj dominanciája és az ő vezetése alatt egyesül.

Már bele is kezdett tervei ideológiai alapvetésének írásba foglalásába: „Harcom” lesz a címe…

Néhányaknak ismerősnek tűnt a szituáció, olyan deja vu élményként élték meg, mintha ez valahol valamikor megtörtént volna velük, vagy szüleikkel, nagyszüleikkel.

De ők is legyintettek, - sok a teher rajtunk mostanában, mondták, és befordultak a fal felé…

:O)))

SALÁTABLOG

Hadd legyek ma kicsit lusta, hadd írjak ma arról, ami éppen eszembe jut!

A saláta különben is nálam maga a tavasz, tojásos nokedli mellé legelészve nincs az a teve, aki ellen tudna állni neki!

   Elsőként egy apró megjegyzést szeretnék tenni Gyurcsány Ferenc Facebook bejegyzésének befejezéséhez:
„Utánam fut egy fiatal nő. Megállít. Kérdezi, hogy nem ismerek-e egy jó ügyvédet. Visszakérdezek: miért van szüksége ügyvédre? Elváltam hat éve – mondja. Annak idején vettünk egy lakást hitelre, de csak nekem volt pénzem, a bank viszont csak úgy adott pénzt, ha mindkettőnket bevon a hitelezésbe. Így közös lett a lakás, de én fizettem a saját részt is, és hat éve csak én fizetem a részleteket – meséli. A volt férjem mégis magának követeli a lakás felét, mit csináljak? – kérdi. Nem vagyok jogvégzett – szabadkozom. Őt nem érdekli, segítsek – válaszolja. Elkérem a telefonszámát és mondom, hogy egy héten belül felhívom. Tanácsot kellene neki adnom, de hogy tehetném, mekkora felelősség.
Mit mondjak neki?" – zárul a tanácstalan exkormányfő jegyzete a Népszabadság beszámolója szerint.

Nem kellene tanácstalankodni, - minap értesültünk arról, hogy a Nagy Polihisztor ügyvéd is lett. Ezt személyesen ő jelentette ki, hát éppen itt lenne az ideje, hogy ismerkedjen a tárgyalóteremmel, később úgyis még sok időt kell majd ott töltenie.

De tanácsolhatta volna azt is, hogy keressen egy erre specializálódott jó szakembert, mert ő is állandóan arra fázik rá, hogy amatőrökkel dolgoztat, holott az öltönyét meg szakemberekkel varratja, ugye.

És a "mit mondjak neki kérdésre" a válasz szerintem az, hogy semmit, mert nem kell mindenben segíteni, egy nőnek különben is általában elég, ha meghallgatják és elmondhatja a barátnőjének, hogy Gyurcsány is egyetértett azzal, hogy ez a szemét Lajos egy tróger, egyébként meg keressen magának ügyvédet pénztárcája teherviselő lépessége és egyéni rokonszenve szerint. 

   A Corvinus Egyetem ügye is belém tette az ideget, ez ugyanis az egyik – ha nem az egyetlen – magyar egyetem, melynek diplomája nyugaton is csereszabatos, értékes, elfogadott, az oktatás színvonala magas és az itt végzett fiatalok előtt remek lehetőségek nyílnak meg.

Akkor miért ez a nagy erőlködés, mellyel Orbán meg szeretnél szüntetni ezt az egyetemet?

Komoly érvek híján ötleteim vannak:

Mert ez az egyetem adott lehetőséget Gyurcsánynak, hogy a legkritikusabb környezetben tartson diákjai és oktatói számára előadást, mely komoly sikert aratott?

Vagy, mert ezen az egyetemen oktat Gyurcsány felesége?

Esetleg – erre egyébként gondolni sem merek – mert nem kell, hogy a fiatalság olyan környezetben jusson a tudáshoz, mely gondolkodásra – a tetejében egyéni gondolkodásmódra nevel?

Netán-tán nem kellenek a kiművelt emberfők? 

Jogászból is elég annyi, amennyi van, (túrót kapnak jövőre, nem állami támogatást…) ezekkel a közgazdászokkal is csak a baj van – minek belőlük annyi, míg Matolcsy él?

Kíváncsi vagyok, mikor szakad el a diákoknál a cérna…

   Aztán itt van a távközlésre és az internetre kivetni tervezett adó, meg – internet tekintetében - a gyors hátramenetbe kapcsolás.

A cél természetesen nem az adóbevétel növelése, mert van egy pont, amelynél azért még a legsötétebbek, akár még az Orbán – Matolcsy duó is kénytelen belátni, hogy vannak intézkedések, melyek az adott problémán nem segítenek.

Ilyen például a Titanic süllyedése esetén a hajó éttermének kávéskanalaival meregetni a bezúduló vizet.

Csak félnek az internetes társadalomtól, amelyik igen könnyen, gyorsan és hatékonyan mobilizálható.

Ne tévesszen meg ez senkit, a telefóniával kapcsolatban nem visszakoztak, mert úgy látszik, nem tudják, hogy a mobiltelefonos népség úgyszintén igen könnyen, gyorsan és hatékonyan mobilizálható.

A cél itt is a társadalom atomizálása lehet, a közösségeknek, de még az egyéneknek is rengeteg butaság juthat eszébe, ha nem a Vezértől hallják csak a frankót meg a tutit.

   Aztán az lepett meg, hogy hadbíróság elé állítottak egy Afganisztánban szolgált katonát, aki nem vállalta a bevetést olyan géppuskával, mely többszörösen bizonyítottan alkalmatlan volt hadihasználhatra.

Azon álmélkodtam, hogy miért is ő és miért nem az a parancsnoka áll bírái előtt, aki katonai esküjével és tiszti fogadalmával, az érvényben levő szabályzatokkal ellentétben használható fegyver hiányában esetlegesen a halálba küldte volna beosztottját.

Nincs szó többről, mint ötven géppuskáról, de ebben már benne van az is, amelyikkel a Honvédelmi Miniszter Urat kellene seggbelőni, mert engedélyezte ezt a szánalmas bohóckodást.

A géppuskák ára bőven kijönne a nyugatra kalandozni küldött autentikus huszárok napidíjából, hogy a menázsiról szó se essék...

Merthogy azért azt jobb tudni, hogy Afganisztánban nem pattogatott kukoricával lőnek katonáinkra – dugóspuskából.

Ez nem kardlengetés a tisztavatáson, ez véresen komoly harchelyzet, és aki az első jelzések után nem cseréltette le a fegyverzet használhatatlan részét, az katonai bűncselekményt követett el, - ha tetszik, tekintse ezt az írást az Ügyészség feljelentésnek.

Az illetékesek a saját gyerekeik életével játsszanak, ne olyanokéval, akik már bizonyították, hogy nem a bátorság hiányzik belőlük, de nem szeretnék azt sem, hogy az ellenség olyan kedélyesen szórakozva lövöldözzön rájuk, mint Semjén a libákra a körvadászaton.

   Aztán még Kövérről egy szót.

Pártpolitikusként sem a simulékony modoráért szerettük, de úgy képzelem, hogy amit abban a minőségében megengedhetett magának, azt ideiglenes államfői, de még házelnöki minőségében sem engedheti meg.

Azt találta nyilatkozni, hogy az lenne jó, ha a szocialisták egyáltalán nem lennének a parlamentben, mivel "morális értelemben egy botrány, hogy ők ott vannak". 

Lehet, hogy a Fidesz megmondóembere ezt képzeli, de Magyarország Köztársasági Elnöke – még ha csak átmeneti is a megbízása – nem engedheti meg magának, hogy kritizálja vagy kétségbe vonja a választók döntésének helyességét, még ha a választók valóban sokszor hibáznak is, mint a jelenlegi parlamenti helyzet bizonyítja.

Aztán majd korrigálnak, remélhetőleg, - reménykedjen ő is ebben, mi is ebben reménykedünk!

:O)))