2012. április 26., csütörtök

FEGYVER A KÉZBEN AZ AJKON A DAL


Világgá küldik a Köztársasági Őrezredet.
Elhúznak a sünök, mint a vadludak, de vissza már nem jönnek, örülhetnek, ha egy - ma még rendőrkapitányságnak nevezett - szervezeti egység valamelyik vedlett irodájának sarkában meghúzhatják magukat.
Hogy aztán a nyilas gyepűőrségben lesz e helyük, ki tudja, hiszen ebben az országban büntetőbírót is lehet képezni fél év alatt, akkor egy új, nyolcosztályos, de elkötelezett fakabát kiképzésére elég lesz két hét is.
Várható volt, hogy ez lesz a vége, hiszen nagy az ő bűnük: hűek maradtak az alkotmányhoz és esküjükhöz.
Az is lehet persze, hogy csak rosszkor voltak rossz helyen – akkor viselkedtek egy köztársaság fegyveres őreihez méltó módon, amikor a Vezér éppen puccsot akart végrehajtani Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság hivatalban lévő miniszterelnöke ellen.
Nem hátráltak meg a csőcselék elől, melynek elő soraiban olyanok csinálták a balhét, akiknek a legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a miniszterelnök kibontotta-e az igazság minden részletét vagy sem, hiszen többségüknek a saját neve leírása is kihívás volt, ujjlenyomatot vetetni tőlük – a lábujjaikat is beleértve - egyszerűbb volt, mint aláíratni a jegyzőkönyvet.
Mindenesetre az a Köztársasági Őrezred, mely ilyen helyzetre nemigen készült, és melynek 1957 óta még az elődeit sem érte soha ilyen kihívás hamar felvette a kesztyűt és példás gyorsasággal bepótolta a mulasztottakat, aztán a tervezett államcsíny napján bebizonyította, hogy a hatalom az állam kezében van, a bánat mélységes gödrébe lökve Vezérünket és Fénylő Csillagunkat, aki páncélozott kocsijával tovagördült, siratni az elvetélt puccsot.
Tulajdonképpen ezt a napot nevezhetjük a Magyar Sörpuccs napjának, azzal a kis differenciával, hogy a kormányfő az ő végtelen nagy és végtelenül naiv demokratizmusában nem követte Ludendorff példáját és nem csukatta be a puccsista Vezért, még annyi időre sem, mint azt a másikat, aki kisvártatva lángba borította a világot.
A puccs másnapján már megkezdődött a szerecsenmosdatás, kiderült, hogy aki fenn akarta tartatni és tartani a rendet, az hibát követett el, és elkezdték elverni a port a rendőrökön.
Természetesen egy ilyen felfokozott idegállapotban, amikor már a reggeli Kossuth téri zászlófelvonás után is megszúrtak egy rendőrt, és amikor ott kellett állni és tűrni azt, hogy a sorfalat kockakövekkel dobálja a nép, hogy leköpködjék őket, hogy tankot indítsanak be ellenük, akkor a rendőrben is eldőlhet a borjú és előfordulhatnak túlkapások.
Egyetlen ilyenről tudok, mikor az egyik parancsnok szándékosan eltörte valakinek az ujját, mert az, hogy gumilövedékkel lőttek a hangadókra, az nem szokatlan máshol sem, hogy valakit fejbevernek tonfával, az a demokrácia ősi fészkeiben is szokványos, ha valaki nem megy odébb, mikor a rendőr erre felszólítja.
Ellenben az nem szokványos, hogy a Rendőrséget verje szét a hivatalba lépő új kormány, mert nem mer hadrendben tartani egy olyan egységet, mely bizonyította már, hogy alkotmányosan működik.
Nem szabad ugyanis esetleges fegyveres ellensúlyt hagyni a most életre hívott fegyveres testületekkel szemben, mely esetleg képes lenne megakadályozni a törvénytelenségeket.
Nincs rendőrség, van helyette Házőrség meg TEK, feltehetőleg azért, mert boldog gyermekkorukban a Dilis és a Futóbolond szerettek katonásdit játszani, és most megadta nekik a sors, hogy valóra váltsák lexebb álmaikat.
Valaki utánanézhetne már: hóhérosdit remélem nem szerettek játszani, vagy csak a legyek lábait tépkedték ki?
Megeszem a kalapom, ha a Kacorkirály zsebében nincs egy 44-es Magnum, a Vezért meg egy kocsirakomány testőr kísérgeti, nem mintha egyre terjedelmesebb hasat cipelő teste különösebben veszélyben forogna.
Egyelőre, ugye…
Mégis, kedvenc neurotikusunk közelébe nem mehetett egyetlen tüntető sem, mikor hazajött Brüsszelből, nyakában az Unió és az IMF jármával, amit egész úton hazafelé próbált felcsicsázni meg nemzetiszín szalagokkal díszíteni, hogy ne lássa a nép azonnal a valóságot.
Mindenesetre a Demokratikus Koalíció aktivistáit rendőrök addig igazoltatgatták, ameddig a Őfelsége a Vezér el nem lejtett valamerre másfelé…
Hát ő már csak tudja, hogy milyen az, ha valakinek minden megjelenésénél zúg a takaroggy, hiszen ő rendelte el annak idején az alkalmazását…
Pedig ezeknek a koalíciósoknak még jó modora is van, legalábbis nem alkalmaznak napidíjért frusztrált boszorkányokat vekkerrel a nyakukban, ezek nem köpködnek, nem gyalázkodnak, legfeljebb kérdeznek persze – ami igaz, igaz - válasz helyett jobb elpucolni…
Azért eléggé rohadtul lezüllöttünk, az országban a maffiavezéreknek már magánhadseregük is lesz, és ebben az a vérfagyasztó, hogy míg Don Corleone katonái azért mindig be kellett kalkulálják, hogy szembemennek a törvénnyel, nálunk ez nem fordulhat elő.
A törvényeket ugyanis olyanra szabják Nagyuramék, hogy az ő katonáiknak mindent szabad legyen megtenni, mindenkivel szemben felléphetnek, mindenre feljogosítottak, csak egy embernek tartoznak felelősséggel: a Vezérnek - mert azért még Kövér sem kivétel a Vezérhez való feltétlen hűség kötelezettsége alól.
Hogy ezek – kis „e” vel - mindenre képesek, az iránt ne is legyen kétség, hallgassák meg talán a jogerős ítélet után erre vonatkozólag Dávid Ibolya vagy Szilvássy György véleményét.
Most kicsavarják a törvényesség őreinek kezéből a fegyvert, jönnek a párthadseregek, mint az SA vagy az SS hajdan…
Magyar mondás, hogy a kutya is jódolgában veszik meg.
Elnézést kérek Bodritól és társaitól a méltánytalan összehasonlításért…

:O)))

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

megint mellelottel, te mar nem tudsz pontosan celozni, nem is csoda, azzal a szerszammal?

Cereus írta...

Kedves PUPU! Olvasom nap mint nap, nagyszerű, rendkívűli éleslátással megírt bejegyzéseidet.Úgy látom rendíthetetlen vagy, és kitartó abban a meggyőződésedben, hogy még nem veszett el minden.Hiszel abban, hogy valahol az ország eldugott bugyraiban még józan értelmet találsz. Ehhez a kitartásodhoz sok erőt, és egészséget kívánok. Szerény képességemmel, továbbra is támogatni foglak. Névtelennek pedig: qurva jól mehet a sorod,hogy amíg mások a puszta létükért kűzdenek, ilyen ostoba módon "tréfálkozol".

PuPu írta...

Butuska,szerszámmal nem lövünk, azzal dolgozunk.
Amivel lövünk, azt fegyvernek hívják.
:O))))