HIDEG MATEMATIKA

Boldogságunk Záloga, a Mi Bülbülszavú Vezérünk ma aláereszkedett népéhez.

Elkísérte őt a TEK egy kisebb, ötven fős kommandója, a Fő Étekkóstoló, a Személye Körüli Miniszter, de a TV1 műsorában sajnos, csak őt mutatták, pedig az ő hercig kommandósaitól bizonyára megdobbant volna a fütyülős nagymamák szíve, nem is szólva a villanykörtére hajzó kommunikációs csodafegyverről.

Na jó - vicc volt, - csak a kommandósok kísérték, meg előfutó gépkocsi, utóvéd, gépágyú, harci helikopter és talán még a Párt precíziós bombája, Selmeczi Gabika.

A Vezér jó húsban van, tekintete mérsékelten zavaros, de elszánt, majdnem olyan szép, mint a photoshoppal felturbózott képe a kérdőíven, egész megjelenésén látszik, hogy a kamerákba tekintve azt képzeli, hogy vele szemben milliók ülnek a közszolgálati média zászlóshajóját nézegetve, és senki nem meri megmondani neki, hogy a képernyőt bizony csak az adás vezető rendezője bámulja, meg még talán Szalai Annamária.

Igaz, időnkét ő is átkapcsol a Jóban-rosszban aktuális folytatására, hiszen már neki is könyökén jöhet ki az állandó süketelés.

A Vezér hosszasan magyarázta az ő ostoba népének, hogy miért is jó az nekik, ha konzultálnak vele, ami arra vall, hogy kommunikációs szakembergárdája legény a talpán, hiszen pontosan ismeri a néplélek minden rezdülését.

Pontosan tudja, ha Julcsa néni a kis faluszéli házában reátekint a kérdőívre, akkor mosolyog az ő lelke, szinte táncra is perdül, és elhatározza, hogy jövőre benevez a szomszédasszonyokkal együtt az Eurovíziós Dalfesztiválra, már ha túléli a soron következő telet.

Azért mosolyog, merthogy a megtiszteltetés óriási, végre szóbaáll vele valaki, holott a gyerekei utoljára egy évvel ezelőtt küldtek neki levelezőlapot – Mama külgyön pénzet ha tud, mer kirúgtak – a postás sem áll már le beszélgetni, mert azt mondja, ha a sok sirámot mindenhol végighallgatja, akkor mély depresszióba esik, márpedig a gyógyszer drága és neki etetnie köll a gyerekeit.

Így aztán majd válaszol annak a drága embernek, akinek minden mondatából süt a humanizmus meg a kisemberekért való aggodalom.

Most is azt mondta bele a kamerába – és még csak el sem röhögte magát, mint Kövér azon, hogy jól kicseszve a román állammal, Nyírő ott ült a saját újratemetésén, gulyásleves-pornak álcázva egy aktatáskában – hogy ez a levelezgetés, melynek árából esetleg fel lehetett volna húzni néhány téli melegedőt a hajléktalanoknak, vagy amiből néhány hétig etetni lehetne a nyári szünet alatt a rászoruló gyerekeket, ez maga a demokrácia csúcsa.

Lószart Mama, mondhatnánk a klasszikussal, de hát a Nemzetvezető érvelése szinte támadhatatlan, a kivitelezés briliáns, legfeljebb a tartalom gyengécske, mint a májusi zöld libapotty, de hát abban azért már van gyakorlatunk, hogy hogyan viseljük pirulás nélkül, mikor korunk gusztustalanjai hülyének néznek bennünket.

Az Este extra kiadásában elmondta a Nemzeti Inzultációról, hogy  16 konkrét kérdés szerepel benne, és bár többségük erősen szakmai jellegű, az ügy lényege a részvétel, a legfontosabb pedig az, hogy megtörjék a parlamentáris demokráciák "rideg matematikáját", miszerint négyévente mennek csak szavazni az emberek.

Vezérünk szerint a nemzeti konzultációk az együttkormányzás lehetőségét adják meg az embereknek.

Hát egy túrót.

A nemzeti konzultációk bevételi lehetőséget adnak valamelyik Fidesz-közeli nyomdának, meg címanyagot biztosítanak a választási kampányhoz Kubatov harcosnak, az meg már csak plusz hozadék, hogy ebből világosan kiderül: a Vezér abszolút marhaságokat képzel a parlamentáris demokráciáról.

Egy ilyen rendszerben – no, nem az Orbán féle maffia-demokráciában, hanem egy ortodox demokráciában - ugyanis a pártok szakmai stábjának kell megválaszolni az ilyen kérdéseket, melyek normális esetben kérdések sem lehetnének, hiszen ezekre a választ már a választási kampány során a párt programjában meg illene adni.

Persze, ha nem önkényuralmacskát gründolnának, mert akkor a szakmai és álkérdésekkel nem kell bíbelődni, hanem a haza, nemzet, felvirágzás, haladás, átkos 60/40/20 év, komcsik, emberek, jólét, új munkahelyek kifejezések variálgatásával igen jól el lehet boldogulni.

A nép nem tud olyan polihisztor lenni, mint a Mi Boldogságunk, aki már csak annyiban maradt le Sztálintól, hogy nem a mai írókat bíztatja remekművek alkotására, hanem régi írókban fedezi fel a tálentumot – jóllehet fogadni mernék, hogy a legkiemelkedőbb olvasási teljesítménye a Hahota című szaklap olvasgatása volt, meditációi alkalmával…

Már maga az a tény, hogy ezt a csordát a népi bölcsesség rá tudta szabadítani az országra, bizonyítéka annak, hogy ha sok ember mond valamit, az még nem biztos, hogy ab ovo helyes, de a nép az egy olyan állat, amelyik csak abból ért, ha oldalbavagdalják hólapáttal, akkor néha abbahagyja a kérődzést, meg a szép bociszemekkel történő ábrándozást és kitör, meg dönt-borít.

Ezt nevezik korrekciónak elmebeteg királyok uralkodása után.

Ha a nép egyszer rájön, hogy mekkora bohócot csináltak belőle, cudar világ jön a Vezérlő Tábornokra, nem is szólva hadserege őrmestereiről, tisztjeiről.  

Szóval, aki ezt a kérdéssort megválaszolja, azzal akár szántani is lehet, ha maga mellé vesz egy hozzá hasonló gondolkodásút, míg viszont ha nem, akkor a falusi pottyantós budikban még remek szolgálatot tehet a nyugdíjasnak, aki már éppen a szegény néhai férjétől rámaradt smirglire fanyalodott.

Persze mennyivel szebb lenne, ha az ellenzéki pártok, vagy akár az állampolgárok tehetnének fel 16 kérdést a Vezérnek!

Hogy ne legyen ez az ötlet szélbe szórt pelyva, itt ajánlanám fel a lehetőséget a 16 kérdés megfogalmazására, melyet népe buzgalmáért cserébe a Lánglelkű Vezér mindjárt meg is válaszolhat.

Vállalom, hogy a kérdéseket összesítem és eljuttatom a címzetthez, biztonsági okokból smirglire írva…

Ne fékezze senki magát, klavira fel, jöhetnek a kérdések a hozzászólásokban, akár egyenként is!

Vajon, ő válaszolni fog?

:O)))