MÁR MEGINT EZ A GYURCSÁNY!

Hangsúlyozni szeretném, nem akarok, nem is tudok kategorikus kijelentéseket tenni a Balaton-felvidék szőlészeti és borászati kérdéseinek tudományos igényű feldolgozásával kapcsolatban, de hát ez érthető is – vagyok én egy Fodor Gábor vagy egy Heller Ágnes?

Naugye!

Ellenben ez a Gyurcsány, ez az ember – lássuk be - elképesztő.

Hát már nem megint körülötte van a cirkusz?

Kit érdekel ma már, hogy a Fidesz államfője kisdoktori disszertációját hány embertől lopta, kit érdekel, hogy Orbán rajoskodása hány és hány ezer milliárd forint kárt okoz az országnak, egyetlen dolog érdekes csak: Gyurcsány cirka harminc évvel ezelőtt leadott tanárképző főiskolai szakdolgozata.

Természetesen nem lenne szép dolog, ha kiderülne, hogy azoknak van igazuk, akik Gyurcsányt gyanúsítják, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a kor főiskolai szakdolgozatainak 99%-a nem képviselt tudományos értéket, egy utolsó kötelező penzum volt, mellyel gyakorlatilag azt bizonyították a hallgatók, hogy tudnak olvasni, mert írni már a titkárnők írták mindenféle sajtcetlikből és kivágásokból megalkotva a formás külalakot.

Nem saját kutatásokon alapuló munkákról volt szó, hanem zömében kompilációkról – nevezetesen a szakdolgozat készítője összevadászta a fellelhető szakirodalmat és összeollózta belőle a saját maga választotta cím alá illeszkedő részleteket, így hozva létre új minőséget – vagy mennyiséget.

Mindenesetre ezen senki nem álmélkodott, hanem ha a hallgató szóban is bizonyította, hogy ismeri a témát, akkor elfogadták a munkáját, oszt mehetett tanítani valamelyik általános iskolába a nebulókat.

Ha tehetséges volt, akkor jó tanár vagy biztosítási ügynök lett belőle, ha tehetségtelen, akkor írhatott bármilyen jó szakdolgozatot is lengyel és orosz forrásokra hivatkozva, mégis, akár kártékony féreggé is válhatott az idők során.

Hogy a konkrét esetben mi történt, azt csak tippelgetni lehet, de arra meg ott van a tippmix, szerencsés esetben fizet is – igaz, nem annyit, mint azoknak szoktak, akik az ítéletet írják, merthogy ma már csak a tiszta eszméért nemigen lesz senkiből Virág elvtárs.

Mindenesetre a Vezér Gyurcsány-fóbiája kezd bohózatba fordulni és kontraproduktívvá válni.

Nemigen van ugyanis olyan, a Vezért vagy házanépét negatívan érintő, erkölcsileg vagy büntetőjogilag elítélendő cselekmény, mellyel – vagy valami igen hasonlóval - azonnal meg ne vádolnák Gyurcsányt is.

Talán csak akkor úszta meg a dolgot - valószínűleg az illetékesek figyelmetlensége okán - mikor Selmeczi Gabika leharapta a kifli csücskét, mert menetrendszerűen ki kellett volna azonnal derülni, hogy az semmi, de a Nagyorrú suttyomban három egész zsömlét gyűrt magába a polc takarásában bízva, sőt, a végén egy három kilós parasztkenyeret is lenyelt egyben.

A Hírtévében meg azonnal lenne szemtanú, külön - külön minden zsömlére, a kenyérre meg maga a biztonsági szolgálat vezetője emlékezne, - még arra is, hogy megakadt a torkán.

A képernyőn megjelennének a tanúk, fényképek három nézetből a zsömlékről, majd egy háromkilós vekni, összevágva egy Gyurcsány hasáról készült képpel, nézegesse csak a választó, hogy kik veszik őt körül!

Azt már megszoktuk, hogy mindenért Gyurcsány a hibás, de ez most új minőség, merthogy már okból elkövetővé avanzsált, és hány ilyen ügy van még a tarsolyukban!

Gyurcsány erkölcsi legyilkolászása nemes célkitűzés, a módszer, a szavahihetőség megkérdőjelezése nagyon ügyes, csak úgy van ezzel is a választó, mint jómódú fideszes választó a mindennapi libamájjal: eleinte nagyon tetszik, de később a pokolba kívánja a szépen sárgálló kulináris csemegét és elkezd vöröskáposztában gondolkodni.

Mindenesetre nem irigylem az exkormányfőt, akinek manapság leginkább csak az emléke veszélyes a Vezér hatalmára, mert az emberek azért emlékeznek ám a vizitdíjjal, a tandíjjal és az egyéb változásokkal kapcsolatos Fideszes cirkuszokra, melyek során a porondmester az Erkölcs Magyar Bajnoka volt.

Nem lesz könnyű kimászni a slamasztikából, mert a gyanú öl.

És bár igaz, hogy a bizonyítási teher arra hárul, aki állít valamit, de ez egy olyan ügy, melynek nincs jó megoldása, kivéve, ha előkerül Gyurcsány ládájából a főiskola által hitelesített szakdolgozta.

Hiába erősködött a televízió nyilvánossága előtt Heller Ágnes – aki mellett egyébként kiállt az egész magyar baloldal Gyurcsányostól, mikor a Fidesz leöntötte egy vödör szarral - hogy olyan nincs, hogy valaki ne emlékezzen a szakdolgozatára, tévedett.

Hogy igen közeli példát hozzak, én sem emlékeszem, még a címére sem, sőt, arra sem, hogy egyet vagy kettőt kellett írnom annak idején, a katonai főiskolán, ahol polgári szakképesítést is kaptunk, én például nyelvtanári szakképesítést szereztem.

Mindenesetre, ahogy olvasgatom a napi sajtóban a baloldali vagy liberális személyiségek nyilatkozatait, időnként a zsebembe kell nyúljak, elővenni a Daedalont vegetatív bírálat ellen, és nem tagadom, azon is el tudtam képedni, hogy akár egy nagytudású filozófus is képes alászállni egy piaci halaskofa szintjére.

Hogy azok a súlytalan politikusok vagy expolitikusok, közéleti személyiségek, vagy magukat annak tartók, akik most nagyon okosak, mitől világosodtak meg és miért szeretnék, ha Gyurcsányt el lehetne felejteni, ez érthető – ki a franc szeret saját kisszerűségével annyiszor találkozni, ahányszor csak Gyurcsányt meglátja, hallja vagy eszébe jut.

Gyurcsányról tudnék néhány oldal kritikai megjegyzést írni, nem is nagyon szeretne utána, de azt azért mindenkinek, aki baloldali, tudomásul kell vennie, hogy ma ő „a” baloldali politikus, mégha ez a terminológia sokaknak kissé avultnak is tűnhet.

Emellett ő az egyik potenciális ellenfele a töpszli zsarnokocskának, képzeljen magáról bárki bármit.

Hogy a helyzet idáig fajulhatott, az éppen azoknak köszönhető, akik már megint ostobán viselkednek egy kiélezett politikai helyzetben, merthát ez politika, ne legyen kétséges egy percig sem.

Helyette lehetne egy kicsit kutakodni, mondjuk Deutsch Tompika szakdolgozata környékén, esetleg megnézni, miről írt Lévai Anikó – biztosan a birtokpolitikáról - lehetne kicsit mélyebben foglalkozni a „Hűbéresség és hűbéri birtok a XXI. században” témakörével, lehetne erről akár szakdolgozatot is írni.

Egyet nem lehetne, - ha már segíteni nem tudnak Gyurcsányon, akkor ártani neki nem lenne szabad.

Mert Gyurcsánnyal nincs itt a vége a dolognak, jönnek sorra mindahányan, ugyanis az orbánizmus a Vezér osztódással való szaporodását jelenti, mindenfelé új és új, erőszakos és bunkó kisorbánok ülnek hamarosan, ők intézik majd az „emberi erőforrás” ügyeit.

Mert azok lesztek, nem polgárok, nem a zemberek – erőforrások lesztek, az ő erejük forrása, ti hozzátok létre ugyanis annak anyagi alapjait, ti bátorítjátok őket az elpofátlanodásra, hogy fennkölt legyek, ti kovácsoljátok saját bilincseiteket.

Szóval, köllene néha gondolkodni is kicsit, kedves erőforrásaim…

:O))))