A SAKÁL NAPJA

Adjunk esélyt a Köztárasági Elnöknek, hogy bebizonyíthassa, valóban az emberek elnöke akar lenni, mondják egyes széplelkek, akik valamilyen saját maguk által kreált álomvilágban élnek, melyben a zab eszi meg a lovat, ahol Vuk karonfogva sétálgat egy vidám libával, arról beszélgetve, hogy milyen szép is lesz a világ nemsokára, hiszen maholnap már csak Vahurt kell meggyőzni, hogy acsarkodás helyett csatlakozzon az Erdei Egységhez.

Kedves illúzió ettől a fideszes potentáttól pálfordulást várni, szívmelengető az elképzelés, de azért lássuk be, végtelenül ostoba az, aki ezt valóságnak képzeli.

A mai nap Áder napja volt, aki természetesen profi politikusként viselkedett, esküt tett és szépeket mondott arról, hogy végső soron mindahányan magyarok vagyunk és hogy elsőrendű feladat a demokrácia védelme, mely vitákban születik meg.

És hogy ő aztán, de tényleg és demokratikusan, a magyar érdekeket képviselve, de nem egyoldalúan, és szeressük egymást gyerekek.

Közben folyik a hajsza Gyurcsány ellen, mert az ellenfelet, ha alkalom adódik rá, akkor meg kell ölni, és mikor adódna rá jobb alkalom, ha nem most, mikor már nem csak az ügyészség az övék, de a bíróságok is, és mecsoda szerencse, hogy nem Ádernek kellett megmondani a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy amit mond, az irreleváns, mint anno Györgyi Kálmánnak.

Mikor lehet szebb mondatokat mondani a tömegtájékoztatásról, ha nem most, amikor a világ eléggé szomorú tükröt tartott elénk…

Így aztán most nyugodtan papolhat demokráciáról, bízva a magyarok közismerten jó emlékezetében, melyhez képest egy Alzheimeres beteg memóriabajnok.

És az is nagy szerencse, hogy nem neki kellett a mostani szavazás során személyesen ellenőrizni a szavazólapokat, de legalább felkérhette volna viszonossági alapon a feladatra Sólyom Lászlót, akinek ugyan polgári értékrendje van, de gerince úgyszintén meglehetősen elasztikus.

Nincs ma az a helyzet a Fideszben, melyben egy Áder szembe merhetne fordulni a kormányfővel, és bár arra elég volt a helyzete, hogy sértett pofával elvonulhasson sebeit nyalogatni Brüsszelbe, azért a havi pár milliócskáért, meg ami még a korábbi üzletek folyományaként leesik…

Van egy szűk kör, melynek tagjai tudják, hogy nem engedhetik meg maguknak a pártütés luxusát, hiszen szimbiózisban élnek a közülük magát föléjük felküzdő, erőszakos és gátlástalan szociopatával, akiről pontosan tudják, hogy mire képes, ha hatalmát veszni látja.

Azt is tudják, hogy az egzisztenciájuk, a pozíciójuk végtelenül ingatag, hiszen nincs politikájuk, csak egyetlen politikusuk van, a Vezér, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig azt mondja el szónoklataiban, amit a nép együgyű gyermeke hallani akar tőle,.

Ennyi hatalmuk alapja, meg az a néhány nagytőkés, akik szintén tudják, hogy ezek után számukra már nincs visszaút, és akik azt is sejtik, hogy mégegyszer ilyen egyszerűen politikust megvásárolni nem fognak, mint ezt a felcsúti bohócot, akinek produkciója abban áll, hogy bohócot tud csinálni nézőiből.

Tulajdonképpen ez is tudás, csak veszedelmes tudás, hiszen ha a nézőközönség egyszer rádöbben, hogy mekkora majmot is csináltak belőle, akkor annak csúf vége lehet.

Azért is kellett visszajönnie Brüsszelből Ádernak, mert mint minden egyszemélyi hatalomra törő ember, a Mi Vezérünk is súlyosan paranoiás, és mivel csak neki lehetnek követői, nem pedig az általa képviselt eszményeknek, nem engedheti meg magának azt az elővigyázatlanságot, hogy függetlenül gondolkodó, vagy esetleg nem csak pénzben gondolkodó emberre bízza magát.

Áder tudja, mint ahogy tudja Szájer, Deutsch, Kövér meg legfőképp, hogy olyan baleset nem következhet be, hogy a vezérrel falnak megy az autó, ők megsiratják és minden megy tovább – a Vezér nem lesz magányos halott.

És azt is tudja, hogy már annyiféle érdeket sértettek meg, hogy ha egyszer mód nyílik a bosszúra, akkor nem egyedül Rákosi viszi el a balhét, húzza magával Farkas Mihályt meg Gerő Ernőt is.

Ők már nem tudnak arcot cserélni, mint egy Lázár féle janicsár, képletesen szólva, ha a Vezért fellógatják, akkor ők ott fognak himbálódzni a szomszéd fákon.

Majdnem Krisztussal és a latrokkal példálóztam, de szerencsére eszembe jutott, hogy a középső kereszten ott nem lator lett felszegezve, megaztán a státusszal is baj van, a Vezér atyaúristen szeretne lenni.

Így aztán szállt rendelkezésünkre, igaz, nem Malév géppel, merthogy azt valamelyik balfék cimbi elbazilikázta, sajnos.

Legjobban az jár, aki nem vár ettől az embertől semmit, az legalább nem csalódik.

Persze lesz ezen a helyzeten még egy-két vitézkötés, lesz majd visszaküldött törvény meg aláírás megtagadása, hajcihő meg hűhó, bizonyítandó a rettenetes függetlenséget, de a lényeg változatlan marad: Magyarország Köztársasági Elnöke egy ezerszeresen el és lekötelezett, százszorosan kézben tartott pártpolitikus/maffiózó.

Aki eltalálja, hogy melyik testrészénél fogva tartják kézben, azok között kisorsoljuk a munkanélküli húsvéti nyuszit, hogy kifesthesse a szerencsés nyertes tojásait.

Hát így vagyunk, nem mondhatnám, hogy röhögőgörcsöt lehet kapni tőle, de nézzük a dolog jó oldalát: akár Kövér is állhatott volna ma Áder helyén.

Akkor már inkább…

:O)))