NEMZETGAZDASÁGILAG FONTOS

Mint tudjuk, a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a budapesti Kossuth Lajos tér rekonstrukciójával, az ottani mélygarázsépítéssel, a parlamenti látogatóközpont és múzeum kialakításával kapcsolatos munkálatokat, teljesítve ezzel tizenötmillió magyar évezredes hő vágyát.

Igaza is van Bölcs Vezérünknek és az ő agytrösztjének, ha manapság az ország politikai állapota, meg nemzetközi helyzete hasonlít az 1944 – ben fennálló állapotokra, miért éppen a Kossuth tér maradjon ki a jóból, hasonlítson az is!

Ha már a Szabadság téren ott foglalja a helyet valami emlékmű az Irredenta Emlékmű újjáépítése elől, legalább itt építsünk.

Pedig milyen szép is lenne: a két amerikai elnök szobrát kerekekre szerelve ott gurulhatnának körbe-körbe a téren, szemlélve a Nagy Magyar Bánatot, így meg kénytelenek beérni a Vezér látványával, ha arra jár.

Nem kellene elégedetlenkedniük, tulajdonképpen az ő látványa az igazi magyar bánat, ha ránézünk, sírva fakadunk, mert ennél alább aztán már tényleg csak az lenne, ha a jobboldal szabadcsapatai kiszabadítanának állatkerti fogságából egy csimpánzot vagy Budaházyt onnan, ahol most éppen tárolják.

Mai hír, hogy a Vezér múlhatatlanul szükségesnek tartja a Steindl Imre program bővítését, ezért aztán megveszi egymilliárdért a MTESZ székházat, majd a következő két évben rákölt húszmilliárd forintot a kétségkívül nem túl szép épületre, melyet jelenlegi állapotában komoly megpróbáltatás lehet nézegetni a Mi Urunknak és Parancsolónknak irodája ablakából.

Ezt be is kell látnunk, de én mégis elsietettnek vélem kissé a dolgot, mivel ha a Vezér átteszi székhelyét a Kupolacsarnokba, akkor ott állunk majd egy gyönyörű homlokzattal, autentikus tetőszerkezettel, oszt nem lesz, ki nézegesse.

De vissza a nemzetgazdaságilag fontos beruházásokhoz!

Mai hír az is, hogy az ügyészség vádemelése halaszást szenved Sukoró – ügyben, mivel Polt Pétertől a portásig mindenki azzal van elfoglalva, hogy az ügyben a semmiről keletkezett negyvenezer oldalnyi iratanyagot fénymásolgassa Gyurcsány Ferenc számára, aki majd aztán nekiáll ügyvédjével áttanulmányozni azt, miközben mindenki tudja, hogy a negyvenezer oldal csak arra való, hogy a kis bosszúszomjas kielégíthesse régi vágyát, oszt végleg letakarítsa a politikai palettáról gyűlölt ellenfelét.

Merthogy a Sukoró ügy miről is szólna másról, mint egy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásról, egy látványparkról, melyen belül többek között egy kaszinó is működött volna, melyhez nem kérték meg a Keresztapa, mint az ellenzék vezérének engedélyét, emellett a hivatalban levő kormányfő szóban támogatta is a kezdeményezést.

Hát, - vessenek unortodox gondolkodásomért a mókusok elé – én azt gondolom, hogy a túrizmusra áldásosan hatott volna ez a beruházás, hozta volna a vendéget, aki nálunk költötte volna el a pénzét, a kaszinó meg maga a vállalkozás nálunk adózott volna, közvetlenül kétezerötszáz embernek adott volna kenyeret, nem is szólva az országimázsról – Disneylandnek sincs rossz híre ugye.

A beruházás nagyobb lett volna, mint a Mercedes beruházása, és ha valami nemzetgazdasági szempontból megérdemelte volna a kiemelt figyelmet, hát ez éppen az lett volna.

Aztán a vezér kiadta az ukázt és a fideszes vazallusok – az ügyészséggel az élen – keresztbefeküdtek az ügynek és miközben egymillió álombeli munkahelyről pofáztak, közben ellehetetlenítettek itt valóságos kétezerötszázat.

Ellehetetlenítették a beruházást, csakúgy, mint Gyöngyösön az indiai beruházásban felépíteni tervezett, 1500 főt foglalkoztató gumigyárat, vagy a sávolyi motorkerékpár-versenypályát, mely szintén hozott volna az amúgy éppen agonizáló balatoni vendéglátásnak vendéget, adót az országnak és vitte volna jó hírünket a világba.

Ezek nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűek voltak, most meg Parlament előtti tér, meg az Erkel-színház rekonstrukciója a fontos, mert mégis mecsoda dolog, hogy nekünk ne legyen két operaházunk, habár egyet sem tudunk tisztességesen működtetni.

Én valahogy azt sem érzem, hogy ebben a gigantomán idiótaságban hol lelhető a nemzetgazdaságilag oly fontos cél, hacsak nem a pénzszórást tartjuk annak, merthogy abból jut a haveri cégeknek is, onnan meg visszacsurog ide-oda.

Közben meg pénz hiányában képtelenek vagyunk uniós forrásokat igénybevenni, kockáztatva azok végleges elveszítését, négyszázezer ember képtelen munkát találni, gyermekek éheznek, az egészségügyi intézményekben a várólistákon októberre folyik az előjegyzés egy nem túl bonyolult vizsgálatra, dühöng a rasszizmus, a bűnözés, a rendőrség morálisan a padlón, viszont minden ott áll lerombolva, és nem épül semmi épkézláb.

De a Terrorelhárító Központ és a MÁV együttműködik - nehogy megmerényeljék a Kis Beszarit, ha vonatra száll…

Eszement évek ezek…

:O)))