2012. július 14., szombat

ALATTVALÓK


Ha van valami, ami igazán bosszant ebben a fertelmes vircsaftban, melynek részeseinek lenni van szerencsénk, akkor nem ez a kis méregzsák, még csak nem is szervilis vazallusai.
Bosszant ugyan a mérhetetlen hatalomvágy, a nagyüzemi tolvajlás, fáj az ország értékeinek elherdálása, a vazallusok hordáinak etetése és a Vezér gazdáinak mérhetetlen pofátlansága, de ezeket ki lehet bírni, hiszen ez egy előre borítékolható folyamat eredménye – számíthattunk rá.
Ami valóban idegesít és bosszant, az nem ez, hanem a magyarok nyálcsorgató bambasága, gyerekes félelme, undorító gyávasága és önző közömbössége.
Mert pofázni azt nagyon tudunk, meg visszafelé mutogatni a történelemben, mikor is a magyar nép állítólag büszke és bátor nemzet volt, mely számára a legfontosabb érték a szabadság.
Ahol az ország népe vendégszerető, a gyengéket és szegényeket védelmező, a leigázást nem tűrő nemzet volt, hősi példa az utánuk következő nemzedékek előtt.
Hogy ilyen volt-e valóban?
Nem akarom felidézni az igazságot, nem szeretek állandóan szembesülni saját népem szégyenével, mondjuk azt inkább, hogy a történelem során elkövetett hibáinkat és bűneinket idegen hatalmak kényszerítették ránk, jellemünk gyengeségei a sokszáz éves elnyomatás alatt keletkeztek, nem teljesen csak mi felelünk értük.
Egyébként ez többé-kevésbé meg is felel a történelmi tényeknek, adóelkerülésre való hajlamunkat a szakemberek például a százötven éves török megszállásra vezetik vissza.
Igaz, hogy ez aztán túlterjeszkedett a Hódoltság területein, és nagyon szépen elsajátította a három részre szakadt ország töröknemlátta másik két része is, de azért ez elfogadható ideológia.
Aztán jött Habsburg, német, orosz – ők is rajta hagyták hatalmuk nyomát a magyarság lelkén - ezt is fogadjuk el.
De 1989 óta nincs mentségünk semmire.
Az azóta eltelt évek alatt a saját jövőnket építjük saját döntéseink alapján.
Így aztán a felelősséget is kell vállalnunk értük - viselnünk kell hibáink és tévedéseink következményeit.
Ezt viszont nem nagyon szeretjük, viszont abban nagy a rutinunk, hogy amikor ostobaságot csinálunk, akkor festünk magunknak egy álomvilágot és belemenekülünk, majd illúzióink ködéből ki-kikiabálunk - általában ostobaságokat, - miközben Európa úgy néz ránk, mint egyetemi tanár a közveszélyes szellemi fogyatékosra – kicsit sajnálkozva bár, de nem feledkezve meg saját és környezete védelméről.
De hát hogy is nézhetne más szemmel ránk bárki is, hiszen - bár jól ismerem dicső népem - magam sem gondoltam volna, hogy a magyarság otromba idétlenségek sorozatát követi el a nemzeti zászlót lengetve.
Hogy nagy hazaffyaskodások közepette elkótyavetyéli a nemzeti vagyont, hogy szétveri az éppencsak kialakulóban lévő középosztályt, hogy nyomorba rugdossa saját magát, merthogy azt azért ne feledjük, hogy ebben az országban roppant demokratikusan megy az akasztófakötél fonása, a szakszerűen és demokratikusan megkötött csúszócsomó nyakunkra illesztése, de még a sámli kirúgását saját talpa alól is demokratikusan megszavazza a nemzet.
Húsz éven keresztül handabandáztunk a szabadságról meg a demokráciáról, majd, mint a kisgyerek a megunt játékot odahajítottuk mindkettőt a sarokba, majd kezébe nyomtuk az országot egy morálisan kihívásokkal küzdő jöttmentnek, egy kóklernek, aki olyan, mint Rodolfó volt hajdan, csak nem olyan tisztességes. 
Rodolfó ugyanis miután alsógatyára vetkőztette áldozatát, elszedve annak minden értékét, akkor egyenként visszaadott mindent a bamba nézőnek.
Na, erre jelen esetben számítanunk nemigen kell, amit itten elloptak, az rendesen el lett lopva, a libától az atomreaktorig.
Az azért meghökkentő, hogy 1918-tól itt csak diktatúrák voltak, de a nép nem tanult semmiből.
Pedig már volt itt ilyen diktatúra az elmúlt száz évben, többpárti parlamenttel a háttérben, de ettől még diktatúra volt, botozás törvénybe iktatásával, Legfőbb Hadúrral.
Sőt, még a nyilasok is parlamenti háttérrel gyilkolták saját népüket, de a kommunista diktatúrák mögött is parlamenti képviselők álltak.
Erre majd negyedszázaddal a szabadság lehetőségének megnyílása után ismét diktatúrában élhetünk, egy olyan sunyi, gusztustalan, nyúlós valamiben, melyben a nép ismét meg akar tanulni félni, és a célját lassan-lassan már el is érte.
Mintha csak a Rákosi-korban élnénk, ismét zeng a vastaps, ha megszólal a gigász, aki olyan gátlástalansággal hazudja és köpi szemközt ezt a népet, hogy szemtelensége párját ritkítja.
Ha ezeket egyszer eltakarítják, az nem a mi érdemünk lesz, mint hogy a törököket, a Habsburgokat, a németeket és az oroszokat se mi vertük ki az országból, mindig valaki más tette meg nekünk ezt a szívességet.
Úgy néz ki, most is ez a sorsunk, várhatjuk, hogy ki küldi a pokolba ezt a selejtes óriást, gazdáival, vazallusaival kéz a kézben.
Hogy mikor leszünk egyszer képesek felelősen saját kezünkbe venni a sorsunkat?
Mikor leszünk végre alattvalókból felelős polgárok?
Fene tudja, ezer év nem volt elég, hogy felnőjön ez a nép, párszáz év még rámehet a dologra…

:O)))

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Az azért meghökkentő, hogy 1918-tól itt csak diktatúrák voltak,..."

Miért? 1918 előtt mik voltak?

PuPu írta...

Monarchia.
Tudod - Osztrák-Magyar...

pumukli írta...

Ma reggel hallgattam a Kosuth rádiót. A riporter Románia helyzetéről beszélt, ahol szocialista kormány van jelenleg. Az Unió kifogásokat emelt a törvénykezésükkel kapcsolatban. Pont azokat sorolta fel, amiket Magyarországon Orbánék csináltak. Persze azért a lényeg az volt, hogy a szocialista kormány milyen égbekiáltó dolgokat művel az alkotmánnyal, meg a köztársasági elnökkel, meg az Alkotmány Bírósággal, stb. Pedig az Orbán-kormány mindent elkövetett, hogy Románia is tagja legyen a schengeni egyezménynek.

Névtelen írta...

Nem fog senki segíteni.Nemcsak a mostani politikusainkat nézik le, hanem milliók gőgös alattvalóságát is.Nincs kiút,ha nem építünk magunknak.Ha megvonnák tőlünk az utólsó eurót is,majd a Nagy Elkergetés után a dupláját kapnánk vissza az talán segítene.Oszi.

Spenót írta...

Marha! (Bocs a közvetlen hanggért) Ha elfogdjuk a történelmi hivatkozásaidat (nem fogadjuk el, mert hülyeség, más népek is éltek szarban, mégsem maradtak benne), akkor el kell fogadni, hogy két évtized alatt nem lehet megváltozni...
A "picsi-pácsi, urambátyám", valamint a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás mindig is hungaricum volt. Ezekkel nem lehet társadalmakat építerni.
Az adózási fegyelemről: visszasírhatjuk a törökkori harácsot, messze emberségesebb volt mint a mai, mert most (adószakemberek szerint is!) lehetetlen tisztességesen adózni.

holczer írta...

Lehet persze a történelmi példákon vitatkozni, de a jelent érintő megjegyzéseiddel és érzéseiddel teljesen azonosulni tudok. Azért érthetetlen a többségi mentalitás, mert jól láthatóan a király meztelen. Egy szűk kör ötletelését látjuk, a „talpas” fideszes most megtanulta, hogy semmit sem ér (döbbenetes, hogy az országgyűlési képviselők többsége is ilyen súlytalan szereplő). Ők és a minden eddiginél gyengébb színvonalú közigazgatás már csak abban bízhat, hogy még anyagilag jól járhat, ha nem száll le a szekérről addig, amíg nem küldik. Ez a felállás képtelen már bármit kezdeni bármilyen ellenállással, elsődlegesen azzal, ha kineveti őket az ember, mikor a sületlenségeiket előadják. Például bebizonyosodott, amit másfél éve hangoztatok az ismerősi körömben: ha többségében nem adnánk oda a kötelező magánnyugdíjpénztári megtakarításainkat, ez a kormányzat már pénzügyileg összeomlott volna.
Azt azért ne feledjük el, hogy aki a politika történéseire fogékonyabb, az már mind „megégette magát” valamelyik párttal. Amióta a Fidesz a „jobboldal” túlnyomó részét egyesítette, és tudatosan kiépítette ennek kommunikációs világát, annyira látványosan eltávolodtak és „letisztultak” a mozgósító erejű kulcsszavak, a problémák felvetésének módja, hogy nehéz felfedezni a közösséget egymással. A pártverseny két legnagyobb szereplője egyaránt felismerte érdekeltségét abban, hogy kétpólusúnak mutassa a hazai politikai színpadot – gyakran feltűnő, hogy a mai Fidesz kormányzás alatt az „ellenzéki vélemény” az MSZP véleménye. Vagy ha a Fidesz érvel, akkor nem a tárgyról beszél, hanem arról, hogy ahhoz a "szocialisták" (és a "liberálisok") hogyan viszonyulnak. Onnantól impotens dagonyázás kezdődik. Az egyébként néha hasonló módon ostorozott hazai viszonyokért mind az úgynevezett bal- és úgynevezett jobboldal a másik oldal felfogásban, tetteiben látta meg a felelősséget, erre kondicionált minket a média. Kihallani már olyan hangokat, amelyek meg akarják haladni ezt a felosztást, de nem lesz egyszerű. Számomra egy biztos: a politikai elitet le kell cserélni, de ehhez új médiumok szükségesek és épkézláb akcióterv arra, hogy a központi közigazgatást (több tízezer ember!) hogyan lehet hatékonyan működtetni úgy, hogy nincs tartalékban több ezer képzett és gyakorlott szakember a meglévők helyére.

Névtelen írta...

Számomra az elképesztő, hogy egyesek 20 év után a Fideszről, még mindig mint politikai pártról beszélnek. A Fidesz maga a klasszikus MAFFIA (nagyjából 6-7 maffiacsalás szövetsége), abból is az eddigi "legzseniálisabb", amit valaha is felépítettek (elfoglalták a törvénykezést, a bíróságot, a rendőrséget, médiát, ipart, mezőgazdaságot, gyakorlatilag mindent). Ha így tekintünk rá, akkor minden lépésük logikus, érthető. A "megvédenek bennünket" (maguktól) - szinte naponta elhangzik, csakúgy mint azokban a filmekben... a szomorú, hogy kell legalább 100-200 év mire ezeket a Magyarság eltakarítja...

éva írta...

Spenót
ha nem fogadjuk el Pupu történelmi hivatkozásait, nincs más hátra, el kell ismerni, hogy Kertész Ákosnak igaza volt. Mert akkor csak a genetikai defekt marad egyedüli magyarázatként, arra, hogy bambán és békésen szemlélik, minden ellenállás nélkül a totális jogfosztásukat!
Te Zöldség!(bocs a közvetlen hangért)

Névtelen írta...

Pupu-nak.
Magyarország államformája Szent István óta, 1918 előtt királyság volt, vagy az osztrák birodalom része, jogrendje diktatúra.

éva írta...

Névtelen
Királyság is van többféle, éppen úgy, mint teve (tudod: egy púpú, két púpú. sőt több - ez utóbbi hungaricum, mert több púpot is cipel a hátán) A KuK már a felvilágosodott abszolutizmusba sorolható.
Jellemzői: megszűnt a jobbágyok helyhez kötése, teret engedett a MAGÁNtőkéből való vállakozásoknak - szóval sokkal haladóbb volt, mint az a rendszer, amin a Mi Betegünk ügyködik.

PuPu írta...

A diktatúra nem jogrend, hanem a hatalomgyakorlás módja, az abszolutizmus pedig ha felvilágosult, ha nem, azt jelenti, hogy a szuverenitás birtokosa az uralkodó.
De ezt - éppen a történelmi előzményekből kifolyólag - nem nevezhetjük diktatúrának.
:O)))

Névtelen írta...

"A diktatúra nem jogrend, hanem a hatalomgyakorlás módja, ...."

A diktatórikus hatalom gyakorlása a leírt, vagy le nem írt jogegyenlőtlenségen alapszik.
Ez a leírt, vagy le nem írt jogegyenlőtlenség a diktatúra jogrendje.
Ez volt Szent Istvántól a rendszerváltásig, majd 2010-től ez van az Orbán rendszerben.
1918 előtt sem volt demokrácia, hanem csak a diktatúrák különböző fokozatú formái.
Az én felfogásom szerint a demokrácia az, amikor minden állampolgár egyforma jogokkal és kötelességekkel rendelkezik.
A feudalizmusban a kiváltságos osztályok, minél magasabban helyezkedtek el a társadalmi ranglétrán, annál több joggal rendelkeztek. Ez így volt a Monarchia idején is, amely lényegében véve, nem különbözött a Horthy rendszertől, amelyet te - és ezzel egyetértek - diktatúrának minősítettél. (Úgy vélem, hogy Ady is így gondolta.)
Ha ebben nem értünk egyet nagyon sajnálom. Sok mindenben egyetértek azzal amiket a blogjaidban irsz, de van amiben különbözik a véleményünk.
Ez azok közé tartozik.

PuPu írta...

Diktatúrás névtelennek:
Ilyen alapon a demokrácia is diktatúra, a többség diktatúrája a kisebbség felett.
És ne éljünk illúziókban, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásához vezető utat nem a kapitalizmus fogja kikövezni...
Ammeg nem túl nagy baj, ha nem mindenben értünk egyet, legalább kölcsönösen van miről spekulálnunk ilyenkor...
:O))))

Vica írta...

2012. július 15. 12:30
Névtelen

Neked van igazad. Itt mindenki jogállami keretek között gondolkodva próbálja elképzelni azt, hogy mi történik ma az országban és a megoldást is itt keresgéli. Holott - ahogyan írod - ez az ország már régen megszűnt jogállam lenni, a FIDESZMAFFIA - de leginkább Orbán és az őt markukban tartó, jobbára láthatatlan, de mindenképpen érinthetetlen újtőkések - a korabeli olasz maffiamódszereket másolva rendezkedik éppen befele. Senki, megismétlem: SENKI nem fog tudni nekik gátat szabni. AZ EU éppenséggel azért nem, mert nyoma sincsen annak, hogy az ország lakosságát felháborítaná, de akárcsak minimálisan érdekelné az, hogy maroknyi ember és a családjaik éppen ellopják alóluk az EGÉSZ országot. Miért kéne olyanokon segíteni, akik nem bánják, ha egy elmeháborodott maffiavezér és a rokonai még a húst is leeszik róluk?
Itt nincsen olaj, nincsen aranybánya, gyémánt, semmi olyasmi, ami miatt érdemes lenne beavatkozni. Csak végtelenül buta, irigy, kárörvendő emberek vannak, akik a kisujjukat sem mozdítják meg senkiért és semmiért - ha az nekik nem hoz a konyhára.
Szóval - hogy egykori főnökömet idézzem, akit pontosan ez a maffia lehetetlenített el és késztetett arra, hogy emberöltőnyi példaértékű munkáját odahagyja és messzire kerülje őket is, meg azt a tevékenységet is, amiben tényleg sikeres volt -: MINDENKI MENEKÜLJÖN, AMERRE LÁT, MERT ITT NORMÁLIS ÉLET MÉG AZ UNOKÁINK IDEJÉN SEM LESZ!
Még annyit, hogy jó eséllyel az tud(na) bármi hasznosat is tenni ezzel az országgal, aki már most(!!!) előállna egy olyan tervezettel, amiben pontról pontra le van fektetve, hogyan és milyen módon lehet(!!!) visszaszerezni azt, amit ezek elloptak és még ellophatnak. Elsősorban persze jogi lépésekkel, de ha nem megy, akkor is, legalább a reményt felmutatva, hogy az Orbán-félék kiterjedt rokoni hálózata + az általuk engedélyezett kisebb, helyi doncorleonék és családtagjaik hogyan szabadíthatók meg attól, ami sosem volt az övék.
Más út nincsen és jelenleg erre egyetlen parlamenti és parlamenten kívüli párt sem mutat hajlandóságot.
Nekünk végünk van, aki ezt nem látja, az vak.
Ez van.