BIANKÓ

A választásokon a Vezér a kétharmaddal biankó csekket kapott a hatalomra, a választók azzal adták át, hogy azt ír rá, amit akar.

A biankó csekk jótulajdonsága abban áll, hogy aki adja, annak minden pénzt megér az a dolog, amit a csekk ellenértékeként kapni fog, aki meg kapja, elérheti segítségével élete vágyát.

Biankó csekket azért nemigen szoktak eszetlenül osztogatni, megnézik, hogy akinek adják, az tisztességes ember vagy csirkefogó, mert a tisztességes ember tudni fogja, hol az a határ, ameddig elmehet, a csirkefogó meg a csekk segítségével akár földönfutóvá is teheti jótevőjét.

Ez alól csak a magyar választó a kivétel, aki genetikailag kódolt mazochizmusában olyannak ad biankó csekket, akiről ugyan már tudta, hogy kicsoda-micsoda, de akiről talán azt képzelte, hogy hatalomtól távol tartásának rettenetes nyolc éve során megigazult.

Azt gondolta, kedvence elveszítette azokat a tulajdonságait, melyeket – igaz, még nem teljesen kifejlett formájukban - már első hatalomban töltött periódusában is megmutatott, lásd az Ezüsthajó, a Happy End és a gátlástalanul lenyúlt tizenkét Állami Gazdaság történetét, a tokaji szőlők ügyét, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Hát tévedett, mert abban a pillanatban, ahogy a választó átadta neki a biankó csekket, hősünk olyan összeget írt rá, melyre a világ összes bankja sem tudott volna fedezetet biztosítani.

Mondhatnánk, a biankó csekk segítségével kisemmizte jótevőjét, emellett még bele is rúgott néhányat, hadd tudja a prosztó, hol a helye.

Hogy lop, hát azon nem csodálkozik senki, az olyan természetes tőle, mint libától a gágogás, ez a mentalitás van belekódolva, ezt képviseli az első állami támogatásból vett Boss-öltöny megvásárlása, a Tisztiház-mutyiban való részvétele után a saját párttársaitól lenyúlt vételár eliminálásától kezdve mind a mai napig, ez természetes állapota.

Olyan, mint a skorpió, amelyik megmarja a megáradt folyón a hátán átszállító békát, és a méltatlankodó kérdésre csak annyit válaszol: Nem tehetek róla – ilyen a természetem.

Hát neki ilyen a természete, ő sem tehet róla.

A hatalomvágyát és gátlástalanságát is volt már módunk megtapasztalni, ezen sem lehet nagyon csodálkozni, de mostanában mintha elhatalmasodott volna rajta a kór, már nem is ügyel arra, hogy a látszatot fenntartsa, egyre agresszívebben próbálja uralma alá hajtani a társadalom valamennyi szegmensét.

Egyre jobban centralizálja a hatalmat, minden csip-csup kérdésben személyesen dönt, lassan már a színházi jegyszedők kinevezése is csak az ő jóváhagyásával mehet végbe.

Siralmas és nevetséges, ahogy a sameszai, akik meglett emberek és a szakmájukban egyébként elismert vezetők voltak valaha, hogy mennek le kutyába ennek a defektes kis akarnoknak.

És mennyire félnek, mert azt se felejtsük el majd felemlíteni a majdani bírósági tárgyaláson - közvetlenül az után, hogy kettészakította a nemzetet – hogy megtanította félni a társadalmat.

Azt a társadalmat, mely vagy fél évszázadot félelem nélkül tudott élni, pedig abból vagy harminc évet diktatúrában élt, de amilyen szerencsénk volt a diktatúránkkal, olyan szerencsétlenek lettünk a demokráciánkkal.

Ez az ember embertelen.

Játszik emberi életekkel, dönt-borít, mintha az alcsúti kuglipályán lenne, megaláz és eltapos vagy eltapostat évtizedek becsületes és eredményes munkája után elismert szakembereket.

Pedig a mi Vezérünk egy fennhéjázó, öntelt kis senki, aki olyan, mint hajdan a katonaságnál a bunkó tizedes, akinek újoncként egy egyetemi tanársegéd lesz a beosztottja: élvezi a hatalmát, mert azt érzi, hogy beosztottjáénál ostobább, műveletlenebb és neveletlenebb, de végre félreteheti jólfejlett és indokolt kisebbségi érzését, mert hatalmában van a kopasz.

Ő is boldogan basáskodik, szerintem néha még liheg is hozzá és a zsebében a tökmagot morzsolgatja, mikor elküld gyufáért becsületben megőszült egyetemi tanárokat, művészeket, és várja a hódolatot, aki meg erre nem hajlandó, azt eltapossa.

Pedig ez az ember semmihez sem ért, egy félművelt falusi suttyó, aki kéjelegve tobzódik a hatalomban.

A biankó lapokról jutott mindez eszembe, merthogy a Klubrádió pályázatát azért nyilvánították eredménytelennek, mert a számozott oldalak számozatlan, üres, biankó oldalait nem írták alá cégszerűen a Klubrádió részéről.

Ami azt illeti életem során írtam már alá szerződést, nem egyet, de ezer esetből egyszer sem fordult elő, hogy akár a partner, akár az ügyvéd, a közjegyző vagy a hatóság megkövetelte volna azt, ami most ebben az esetben érvénytelenségi ok lett.

És aki azt hiszi, hogy ehhez nincs köze a Vezérnek, az mélységesen téved, ezt az embert ezek a dolgok éltetik: a hiúság, a bosszú, a hatalmaskodás.

És – sajnos – ebben merül ki országirányító tevékenysége is, - már amennyi ideje erre a lopkodás mellett egyáltalán még marad.

Ha a történelemből keresünk példát, akkor talán Caligula vagy Néró környékén kell keresgélnünk, azzal a differenciával, hogy Néró lantja helyére egy focilabdát kell képzelnünk, mert a mi Rómánk már ég.

Felgyújtotta…

Nehéz dolgunk lesz a romeltakarítással…

:O)))