Az értelmező szótár szerint hanyatlást, visszaesést jelent.
Sorsunk szempontjából pedig a nép további sanyargatását,
újabb adókat, illetékeket, „önkéntes” hozzájárulásokat, a társadalmi olló
továbbnyílását jelenti.
A gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még
szegényebbek lesznek, - no, majd nekik kell elmagyarázni, hogy a Kádár-rendszer
mesterséges egyenlősdije miért volt rosszabb napjaink rablókapitalizmusánál.
Nem lesz könnyű.
Most ugyan még ki lehet játszani a cigány-kártyát, és ha a
nép abba is beleun, még mindig itt van a zsidó adu-ász, de egyszer mindenbe
bele lehet unni, és a francia feleség ártatlan csodálkozására (Most akkor nekem
hiszel drágám, vagy a szemednek?) épített propagandának is leáldozik a
napja és akkor lesz baj.
Pedig dumából nem volt hiány, az unortodox gazdaságpolitika
atyja megtermékenyítette azt a jó durva anyját, aki világrahozta a magyar
kisdedet.
Kellett hozzá nagyot akarni, szegény kismamának keresztbe is
állt a szeme a nagy erőlködéstől, most meg mindkét szülő most bánatos
tekintettel nézegeti a szegény kis torzszülöttet, a kis gazdasági és politikai transzvesztitát,
aki anyakönyvileg olyan, mintha kapitalista baba volna, de persze nem az, csak
él-hal az ellenpólus ruháinak viseletéért.
Macsó tornadresszben és tüllszoknyácskában, kár, hogy
mindenhol kilóg a ruhából a randa szőrös teste.
Hogy a Vezér életében nem olvasott még el egyetlen
közgazdasággal foglalkozó művet, azt nem rovom fel neki, hiszen belátom – a Gőgös
Gúnár Gedeon sokkal szórakoztatóbb olvasmány.
Hogy a gazdaságról halovány lövése sincsen, azt is elnézem
neki, hiszen életében még soha nem mérette meg magát a szabadpiacon,
tisztességes kenyérkereső foglalkozása vagy piaci alapon működő vállalkozása
sosem volt, ő csak az államkassza fosztogatására vállalkozó vállalkozó.
De hogy valaki, aki felkészületlenségéből adódóan képtelen önállóan
még a saját fenekét is kitörölni, miért választ olyan jobbkezet magának,
amelyik csak elkeni a problémát, mellesleg éktelen büdösséget gerjesztve,
ahelyett, hogy megoldaná – rejtély.
Nagy reményekkel indult pedig az új rezsim, az ígéretek
szintjén már meghaladtuk Amerikát, még külföldről is hoznunk kellett
munkavállalókat a rengeteg álláshely betöltéséhez, a gazdaság szavakban már
szárnyalt, eredményeinknek pedig csodájára járt a világ.
Ami igaz is, mert a világon nincs még egy ennyire pofátlan,
magát demokráciának definiáló hatalom, mint nálunk, amely el lenne képes lopni
a nyugdíjalapot, majd minden pozitív eredmény nélkül eltapsolni, - ez valóban
világcsoda.
Na jó, itt ülünk nyakig a recesszióban, ami azért
rettenetes, mert ha egy autó elindul háttal, visszagurulni a lejtőn, akkor azt
sokkal nehezebb felfele menetelre késztetni, mint akár még álló helyzetből is.
Ez az attrakció mindenképpen többlet üzemanyag-fogyasztással
jár, arról nem szólva, hogy egy ilyen pozícióból felgyorsítani még Alonsonak
sem megy egyik pillanatról a másikra, holott őt többszáz lóerő segíti, míg a mi
táltosunk már régen égnek emelte összes létező patáját.
Ha nem lennének az elmúlt átkos nyolcév beruházásai, az
Audi, a Mercedes, a Hankook, akkor a mi szeretett Vezérünk már holnap mehetne nyulat
fedezni a háztájiba, melyre képességei egyébként predesztinálják is.
Hogy mi vár ránk, arra nincs vátesz, aki jóslatot tudna
adni, talán még Lengyel László helyzetelemzései adhatnak iránymutatást, ha a
következtetései ellenkezőjét prognosztizáljuk.
Mindenesetre van már falu, ahol elmaradt a horribilis
segélyek kifizetése már második hónapja, mert a falu költségvetése kimerült,
támogatást meg nem kapnak, de lehet pályázni rá szeptemberi elbírálás
reményében.
Hát, meg az anyja csipáját annak, aki ezt kitalálta, mától
kezdve bezárnám az irodájába és akkor kapna először enni, mikor ezek a
nyomorultak megkapják a segélyeket, majd növekedne benne az empátia, mint
libában a tojás.
Emellett persze a magyar az a nép, amelyik nem elégszik meg
azzal, ha egy általa adományozott bunkósbottal fejbevágják, neki az is kell
mellé, hogy még párszor jól fenéken is billentsék – lássuk uramisten, mire megyünk
ketten!
Nem elég ez a hígtrágya-jellegű kormány, még a Jobbik és
segédcsapatai is kellenek, mert nem élet az élet egy kis pogrom nélkül, kell,
hogy folyjék a nemzetet megtisztító vér, ha már a verejtékezéshez nem fűlik a
fogunk.
Közben meg folyik a Rendőrség szétverése, a rendőrök
elbizonytalanítása, maradék tekintélyük elkótyavetyélése, az eseményt kíséri a jobboldal
zümmögőkórusa, mely a „Szép szál csendőr rúgott seggbe engem” című nemzeti
érzelmű slágert dúdolgatja, nyilvánvalóvá téve, hogy fogalmuk nincs arról, hogy
miben hasonlít, és miben különbözik a Rendőrség meg a Csendőrség.
Csak azt tudják, hogy csendőrök vagonírozták be a zsidókat
és ugyanők verték a cigányt, és ez éppen elég is egy mai magyar jobboldalinak a
csendőrbe vetett bizalomhoz.
Mindenesetre kapkodni kell a Rendőrség szétverésével, hogy
mire éhséglázadások törnek ki vidéken fosztogatásokkal egybekötve, addigra
legyen tér a terepszínűben katonásdit játszó suttyók számára a kibontakozáshoz –
a főpróba szépen sikerült a minap Devecseren…
Ha az ország tud enni adni
népének, akkor még nagyobb baj nincs, de ha a nép éhezik, akkor az
események kiszámíthatatlanok.
Lehet akár nagy baj is.
Errefelé haladunk, előttünk lépdel Egyeske, aki szeret az életünkkel
játszani, miközben nem tudja, hogy a saját életével is játszik…
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése