2012. augusztus 14., kedd

RECESSZIÓ


Az értelmező szótár szerint hanyatlást, visszaesést jelent.
Sorsunk szempontjából pedig a nép további sanyargatását, újabb adókat, illetékeket, „önkéntes” hozzájárulásokat, a társadalmi olló továbbnyílását jelenti.
A gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek, - no, majd nekik kell elmagyarázni, hogy a Kádár-rendszer mesterséges egyenlősdije miért volt rosszabb napjaink rablókapitalizmusánál.
Nem lesz könnyű.
Most ugyan még ki lehet játszani a cigány-kártyát, és ha a nép abba is beleun, még mindig itt van a zsidó adu-ász, de egyszer mindenbe bele lehet unni, és a francia feleség ártatlan csodálkozására (Most akkor nekem hiszel drágám, vagy a szemednek?) épített propagandának is leáldozik a napja  és akkor lesz baj.
Pedig dumából nem volt hiány, az unortodox gazdaságpolitika atyja megtermékenyítette azt a jó durva anyját, aki világrahozta a magyar kisdedet.
Kellett hozzá nagyot akarni, szegény kismamának keresztbe is állt a szeme a nagy erőlködéstől, most meg mindkét szülő most bánatos tekintettel nézegeti a szegény kis torzszülöttet, a kis gazdasági és politikai transzvesztitát, aki anyakönyvileg olyan, mintha kapitalista baba volna, de persze nem az, csak él-hal az ellenpólus ruháinak viseletéért.
Macsó tornadresszben és tüllszoknyácskában, kár, hogy mindenhol kilóg a ruhából a randa szőrös teste.
Hogy a Vezér életében nem olvasott még el egyetlen közgazdasággal foglalkozó művet, azt nem rovom fel neki, hiszen belátom – a Gőgös Gúnár Gedeon sokkal szórakoztatóbb olvasmány.
Hogy a gazdaságról halovány lövése sincsen, azt is elnézem neki, hiszen életében még soha nem mérette meg magát a szabadpiacon, tisztességes kenyérkereső foglalkozása vagy piaci alapon működő vállalkozása sosem volt, ő csak az államkassza fosztogatására vállalkozó vállalkozó.
De hogy valaki, aki felkészületlenségéből adódóan képtelen önállóan még a saját fenekét is kitörölni, miért választ olyan jobbkezet magának, amelyik csak elkeni a problémát, mellesleg éktelen büdösséget gerjesztve, ahelyett, hogy megoldaná – rejtély.
Nagy reményekkel indult pedig az új rezsim, az ígéretek szintjén már meghaladtuk Amerikát, még külföldről is hoznunk kellett munkavállalókat a rengeteg álláshely betöltéséhez, a gazdaság szavakban már szárnyalt, eredményeinknek pedig csodájára járt a világ.
Ami igaz is, mert a világon nincs még egy ennyire pofátlan, magát demokráciának definiáló hatalom, mint nálunk, amely el lenne képes lopni a nyugdíjalapot, majd minden pozitív eredmény nélkül eltapsolni, - ez valóban világcsoda.
Na jó, itt ülünk nyakig a recesszióban, ami azért rettenetes, mert ha egy autó elindul háttal, visszagurulni a lejtőn, akkor azt sokkal nehezebb felfele menetelre késztetni, mint akár még álló helyzetből is.
Ez az attrakció mindenképpen többlet üzemanyag-fogyasztással jár, arról nem szólva, hogy egy ilyen pozícióból felgyorsítani még Alonsonak sem megy egyik pillanatról a másikra, holott őt többszáz lóerő segíti, míg a mi táltosunk már régen égnek emelte összes létező patáját.
Ha nem lennének az elmúlt átkos nyolcév beruházásai, az Audi, a Mercedes, a Hankook, akkor a mi szeretett Vezérünk már holnap mehetne nyulat fedezni a háztájiba, melyre képességei egyébként predesztinálják is.
Hogy mi vár ránk, arra nincs vátesz, aki jóslatot tudna adni, talán még Lengyel László helyzetelemzései adhatnak iránymutatást, ha a következtetései ellenkezőjét prognosztizáljuk.
Mindenesetre van már falu, ahol elmaradt a horribilis segélyek kifizetése már második hónapja, mert a falu költségvetése kimerült, támogatást meg nem kapnak, de lehet pályázni rá szeptemberi elbírálás reményében.
Hát, meg az anyja csipáját annak, aki ezt kitalálta, mától kezdve bezárnám az irodájába és akkor kapna először enni, mikor ezek a nyomorultak megkapják a segélyeket, majd növekedne benne az empátia, mint libában a tojás.
Emellett persze a magyar az a nép, amelyik nem elégszik meg azzal, ha egy általa adományozott bunkósbottal fejbevágják, neki az is kell mellé, hogy még párszor jól fenéken is billentsék – lássuk uramisten, mire megyünk ketten!
Nem elég ez a hígtrágya-jellegű kormány, még a Jobbik és segédcsapatai is kellenek, mert nem élet az élet egy kis pogrom nélkül, kell, hogy folyjék a nemzetet megtisztító vér, ha már a verejtékezéshez nem fűlik a fogunk.
Közben meg folyik a Rendőrség szétverése, a rendőrök elbizonytalanítása, maradék tekintélyük elkótyavetyélése, az eseményt kíséri a jobboldal zümmögőkórusa, mely a „Szép szál csendőr rúgott seggbe engem” című nemzeti érzelmű slágert dúdolgatja, nyilvánvalóvá téve, hogy fogalmuk nincs arról, hogy miben hasonlít, és miben különbözik a Rendőrség meg a Csendőrség.
Csak azt tudják, hogy csendőrök vagonírozták be a zsidókat és ugyanők verték a cigányt, és ez éppen elég is egy mai magyar jobboldalinak a csendőrbe vetett bizalomhoz.
Mindenesetre kapkodni kell a Rendőrség szétverésével, hogy mire éhséglázadások törnek ki vidéken fosztogatásokkal egybekötve, addigra legyen tér a terepszínűben katonásdit játszó suttyók számára a kibontakozáshoz – a főpróba szépen sikerült a minap Devecseren…
Ha az ország tud enni adni  népének, akkor még nagyobb baj nincs, de ha a nép éhezik, akkor az események kiszámíthatatlanok.
Lehet akár nagy baj is.
Errefelé haladunk, előttünk lépdel Egyeske, aki szeret az életünkkel játszani, miközben nem tudja, hogy a saját életével is játszik…

:O)))

Nincsenek megjegyzések: