Tradíciónak nevezzük a hagyományt, a régebbi dolgok,
ismeretek továbbadását az új nemzedék számára.
Igen nagy jelentősége van a társadalom életében, biztonságossá
teszi az egyén számára a környezetét, barátságossá és élhetővé országát,
lakhelyét, népét, családját, lakását.
Az ember egyrészt kívánja a változásokat, ugyanakkor
ragaszkodik a megszokott dolgokhoz.
Hányszor hallani munkahelyeken vagy akár a családokban is a
mondatot: mi ezt így szoktuk tenni.
Van ismerősöm, - nőből van, de ez úgyis kiderül a
történetből – aki hetente rendezte át a lakását, őrületbe kergetve ezzel
partnerét, aki éjjelente már ki sem mert szállni az ágyból, mert minden ilyen
kísérlettel testi épségét kockáztatta.
Jómagam sem szeretem, ha egy tárgy elkerül a megszokott
helyéről, és ezzel a társadalom többsége is így van.
Azt se kedvelem, mikor a ludaskásában új ízek jelennek meg,
mert megnéztük a paprika-tévén valamelyik angol mesterszakács remekét, ilyenkor
felháborodottan tiltakozni szoktam és megfenyegetem az étel alkotóját, hogy a
parabolaantennából kivágom lemezollóval azt a részt, mely a fenti adó vételét
szolgálja…
Tradíció lehet a karácsonyi vacsora menüje vagy a szédertál
ételei, a születésnapok ünneplésének módja és még millió más dolog, melyek
összefűznek egy közösséget, legyen az kicsi, vagy nagy.
Tradíció például az is, hogy március 15.-én kokárdát tűzünk,
és ezen a példán mindjárt azt is lehet tanulmányozni, hogy hogyan lehet egy
tradíciót kiüresíteni, elveszíteni, merthogy a tradició mindig összeköt és soha
nem választ el, mert ha már elválaszt, akkor az nem tradíció.
Társadalmi szinten is vannak tradíciók, például erre utal az
a mondatocska is, hogy elmegyek orvoshoz, felíratok magamnak gyógyszert,
merthogy a nép tudatában az rögzült, hogy az egészségügyi ellátás a társadalom teherbíró
képességéhez mért legmagasabb színvonalon, állampolgári jogon jár, csakúgy,
mint a beteg számára olcsó gyógyszer.
Hát, mostanában csak a beteg pofája jár, a gyógyszer meg
vagy méregdrága, vagy placebo…
Ezektől a tradícióktól megszabadulni igen nehéz, kell
egy-két generáció, mire természetessé válik, hogy akinek nincs pénze, az bátran
felfordulhat az út szélén, de az idő aztán mindent megold.
Vannak egy adott nemzetre vagy egy adott városra utaló és
jellemző tradíciók is, ilyenek lehetnek az utcabútorok formája, a járművek
színe, mint a londoni piros buszok, vagy a postaládák, melyek láttám azonnal
beugrik a város, melynek részei.
Nálunk a történelem úgy hozta, hogy a társadalom pázsitjának
nyírása helyett mi a minőséget ötvenévenkénti mélyszántással akartuk emelni,
aztán utána mindig csodálkoztunk, hogy valamiért göröngyös a terep és állandóan
orrabukunk.
A rendszerváltás forró hangulatú napjai után is
körülnéztünk, számbavettük, mi maradt a családi vagyonból és szomorú szívvel
állapíthattuk meg, hogy gyakorlatilag semmi, mert a javát megvették a gazdag
szomszédok, a maradékot pedig pár hazai élelmes, így aztán elértük, hogy nem
csak a zsellérek és proletárok országa lettünk, hanem az ország maga is
proletár lett.
Persze a proletár is húzhat sonkaujjú inget meg fekete
lajbit, forgathatja feje felett tradicionális fokosát, de ez a lényegen nem sokat
változtat, h enni akar, el kell adnia magát, mint Dzsenifernek a
kamionparkolóban..
Valahogy olyan most az ember érzése, mint a kilakoltatottaké
lehet, akiket kiraknak a családi házból és most tizenkét négyzetméteren kell nosztalgiáznia
az elmúlt szép éveken.
Kálmán Olga műsoráról jutott az eszembe, merthogy ott
lehetett hallani, hogy a végtelenül tehetséges ifjú Vitézy Dávid bödönkékre kívánja
festetni a fővárosi buszokat.
Hát igen, a tradíció, ugye.
A szín, melyet maga választott, igen ízléses, a sztálinizmus
nehéz éveit idézi, mikor a kulák ilyen színű zsírosbödönbe csurdította az
éjszaka kellős közepén a szobában legyilkolt koca zsírját, elrejtendő az önkényuralmi
beszolgáltatás elöl.
De szép emlékeket kelthet a kor zománcozott bilijeit
megidézve, emellett mindjárt tisztázza is az emberek Lázár-skálán elfoglalt helyét,
hiszen aki ilyen színű buszban utazik, az pontosan annyit ér, ugye, aki meg nem
annyit ér, az Audiban utazik – namármost ki látott már bilikék Audit?
A helyzet az, hogy Budapesten az autóbusz tradicionálisan
sötétkék, a villamos meg sárga, és a fővárosi polgár már akkor hányingert kap,
ha meglátja a Pepsi-színekre dizájnolt villamost.
De azt tudomásul kell venni, hogy ennek a rezsimnek a
változtatás a lételeme, ezzel pótolja a tetteket, ahelyett, hogy valamit teremtenének,
inkább átfestenek, kikaparnak, újratemetnek, átneveznek, átszerveznek, így
imitálva lázas cselekvést.
Majd egymillióba kerül egy busz átfestése, ami a jelenlegi
buszállományt tekintve – ha csak nem azt a célt szolgálja, hogy összetartsa a
karosszériát – tiszta pénzkidobás az ablakon.
Ha az ember nem sejtené, hogy az ominózus ablak alatt ott
állnak a haverok a zsákkal, szinte azt hinné, hogy ez az egész akció
értelmetlen, de persze ezt a körülményt is figyelembevéve már nem lehet ilyen
elhamarkodottan minősíteni a dolgot.
A Vezér szeret újítani, mindenhol vadonatúj dolgokkal
operál, most például Piréziában kíván államkötvényeket kibocsátani a helyi
pénznemben, a világszerte a legerősebb valuták között számontartott fabatkában,
mely - várhatóan majdan az Unió összeomlása után - az összeomló euró helyét
veszi át.
De addigra mi már biztonságban vagyunk, hiszen megtaláltuk
végre helyünket a világban.
Ott ülünk majd tízmilliónyian a bilikék buszokban és
vonulunk Kelet felé, ahol a nap is kel, hátha mi is kellünk még valakinek…
:O)))
4 megjegyzés:
Pedig milyen olcsón megúsznánk, ha a kis vitézke is lelépne egy 100 milliós végkielégítéssel. De persze hülye lenne otthagyni a majd 20 millió/hó fizetését! Hogy repül az idő! Mint ha tegnap lett volna, amikor a közpénzből való fizetéseknél erkölcstelennek minősítették a 2 millió feletti részt, aztán még az évtizedek óta okító tanároktól is visszavették a végkielégítés 2 millió feletti részének 98 %-át!
Egyébként Pupu én ennél csak ízlésesebb badellát és bilit láttam, az enyém pl mélybordó a rokoné sötétzöld, és a bilik fehérek (decens kis sötétkék peremmel)most éppen a csavarokat tárolom benne. Ilyenkék bilit még nem láttam.
Biztosan ez maradt a nagykereskedő nyakán, és ezt lehetett fillérekért megvenni a haveroknak. 1 millió/db áron inkább alkatrészeket vennének! De persze ehelyett van a
haverok, buli, hanta!
Az igazsaghoz tartozik, hogy az ifju vezerigazgato "csak" 1,6 milliot kap havonta + premium.
Ezek a szegeny bödönkék buszok koppenhagai elöeletuk soran un. napsarga szinben pompaztak es amikor utaztam rajtuk nem is gondoltam, hogy meg Pupu blogjara is felkerulnek ;-)
Nem, nem és nem. Nem akarom elhinni, hogy ez a fékevesztett herdálás megállíthatatlan, hogy adófizető polgárként nem tilthatom meg, hogy a pénzemet most éppen Széles Gábor "Ikarusz" fedőnevű zsebébe tömjék bele, autóbusz fényezés ürügyén.
Namármost az egységes kinézetű járműpark ellen semmi kifogásom,bár nem hinném, hogy ez a legégetőbb javítani való a BKV házatáján. Azonban ha a jelenlegi 100 buszból 6 vagy 8 db NEM kék, hanem piros, lila, sárga vagy jajveres,akkor szerintem a járható út az egységesítés érdekében nem az, hogy mind a 100-at világoskékre festjük, hanem a többség színéhez igazítjuk a renitenseket. Így ugyanis nem 100 buszt kell átfösteni, hanem csak 6-8 darabot 800.000,-Ft/db áron.
Most ez tényleg nem szempont a világválság és a saját belső magyar válság idején? Amikor néhány(!) milliárdokért odadobjuk a rokkantakat, a gyógyszerre szorulókat, a felsőoktatást? Hát tényleg nem lehet ezt a gyalázatot megállítani? A mi pénzünk, a "mi" BKV-nk, a mi hazánk! Most már tényleg elég ebből a társaságból!
Erről a kis hernyóról csak ennyit:
"Családja [szerkesztés]1985-ben született. Édesapja Vitézy László filmrendező, tévés szakember, édesanyja dr. Hankiss Ágnes (szül.: Erdős Ágnes) fideszes európai parlamenti képviselő, pszichológus, író. Anyai nagyapja Erdős Péter jogász, popmenedzser, egyik apai nagybátyja, Vitézy Tamás üzletember, Magyarország 100 leggazdagabb embereinek egyike, másik apai nagybátyja, Vitézy András, Antall József volt miniszterelnök tanácsadója, a BÁV egykori vezetője, az LRI korábbi miniszteri biztosa, jelenleg a Paksi atomerőmű Zrt. Igazgatótanács tagja. Apai ágon féltestvére Vitézy Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont vezetője, aki anyai ágon Orbán Viktor miniszterelnök unokatestvére. Az interneten terjedő pletykákkal ellentétben Vitézy Dávidot nem fűzi vérrokonság Orbán Viktorhoz."
Megjegyzés küldése