Valószínűleg a szerencsétlen magyar demokrácia temetése még
rondábbra sikeredik, mint a születése, pedig az sem volt semmi.
Akkor az eredeti tőkefelhalmozás diszkrét bája lengte be a
honi tájakat és tette embert embernek farkasává oly rövid idő alatt, hogy mire
a kicsit lassabb gondolkodásúak felocsúdtak, már alig marad megkaparintani való.
Viszont voltak illúziók, legfőképpen a társadalmi
berendezkedést tekintve, az emberek zöme hitt valamiféle idealisztikus
kapitalizmus-modellben, egy mesebeli parlamentáris rendszerben, melyben a nép
képviselői valóban a választóikat képviselik, és majdan a képviselők bölcs
gyülekezete segít majd rendezni közös ügyeinket, gondosan odafigyelve arra,
hogy ne sérüljenek a kisember érdekei.
Mondjuk az első parlament személyi összetétele és az új pártok
helyi és országos vezetőinek személye adhatott már akkor is némi okot a
gyanakvásra, de azt gondoltuk, a rendszer majd kiizzadja magából ezeket a
gyermekbetegségeket.
Hát nem így történt, - ma is ott ülnek a Parlamentben nagyeszű
Dénes János utódai, sőt, még meg is erősödtek, hiszen Wittner Mária mellett a
nyilasok is ott mérgezik az országot, mindenféle válogatott baromságokkal,
gyűlölködéssel és durva rasszizmussal etetve megszeppenten figyelő
közönségüket.
Amikor Kövér felnéz az égre és felkiált, hogy jééé, zöld az
ég alja, akkor alighanem téved, - nem az eget, a bányászbéka seggét látja maga
felett.
Ami azt illeti, nem valami fárasztó munka ma országgyűlési
képviselőnek lenni, hiszen gondolkodni, felelős döntéseket hozni nemigen kell, a
többség helyett minden döntést meghoznak mindenféle okos háttéremberek, akik
odáig azért nem züllenek, hogy vállalják ezt a gusztustalan munkát, ők csak a
partvonalról vezénylik a rabszolgák kórusát.
Igaz, jólfizetett rabszolgákét, de rabszolgákét, akiknek
csak azért nem mindegy, hogy a fejük vagy a seggük van a nyakukon, mert esetleg
előfordulhatna, hogy a seggüknek önálló gondolata támad, ami természetesen nem
kívánatos, és ami a fejük esetében kizártnak tűnik.
Hogy a tőke nem szende szűzlány liliommal a kezében, azt
eddig is tudtuk, de hogy ennyire precízen fogják nekünk illusztrálni Rákosi hajdan
halálra röhögött brosúráit mai nemzetközi és honi tőkéseink, az kétségkívül
meglepő.
Most jött el ugyanis az ideje annak, hogy a nagy hal megegye
a kishalat, a szemünk előtt zajlik az ország újrafelosztása, az orrunk előtt jönnek
létre a hatalmas magánbirtokok, a magyar nagytőkések felzabálják a kicsiket,
megölik konkurenciájukat, és mindezt állami segítséggel.
Egy az tábor, egy a zászló, egy a téliszalámi, - de
legalábbis a gyárak tulajdonosa ugyanaz…
Minden, ami manapság történik errefelé az a marxizmus igazát
támasztja alá, miszerint az állam a mindenkori uralkodó osztály
erőszakszervezete és kiszolgálója.
Aki azt képzelte, hogy a rendszerváltással majd felvirrad a
kisegzisztenciák napja, dolgos népünk szorgos munkálkodása nyomán felvirágzik a
milliónyi magyar kisgazdaság, arra most mérik éppen az utolsó csapást a
realizmus és a materializmus kíméletlen erői.
Emlékszem a korabeli népszerű véleményre, miszerint csak
zsákmányoljanak ki minél jobban minket a kapitalisták, annál jobban élünk.
Hát tévedtünk.
Nyugat-Németország helyett eljött a Balkán, de nem álltunk
meg itt, hanem elindultunk Banglades felé, demokrácia helyett megkaptuk annak egy
tehetségtelen rajzoló által készített karikatúráját, a jövő helyett a múltat.
Róbert bácsi ínségkonyháját, a tömegkultúra nem is oly rég
még hömpölygő folyama helyett néhány apró erecskét, melyek naponta vannak
kitéve a szellemi környezetszennyezésnek, az emberek meg öntudat és emberi tartás
helyett a szolgai hétrétgörnyedést pökhendi uraik előtt.
És ez még nem a vége, mert lesz még ennél lejjebb is.
Készülhetünk a választásoknak elkeresztelt cirkuszi
előadásra, ami éppen olyan lesz, mint ahová ez az egész ország silányult.
Ne legyen kétségünk, ahol a helyi választási bizottság
döntését – akik azért mégiscsak a legközelebb vannak a történésekhez - egy
választási csalás ügyében felül lehet bírálni, legitimálva a csalást, ott
semmiféle jót ne várjunk.
Ahol egy parlamenti törvénytervezet módosításának
tanulmányozására jóformán percekben mérhető időt hagynak csak az ellenzéknek,
és ahol ugyanezen tervezet vitájában ennek utána korlátozzák a hozzászólások
számát és időtartamát, azt az országot nem demokráciának hívják.
A választásokon azonban ezeknél durvább dolgok várhatók,
hiszen a kampány hosszú lesz, már a regisztrációval egyidejűleg elkezdődik, és
ez valószínűleg nem lesz egy demokratikus kampány.
Ebben a kampányban fogunk visszatérni a millennium korába,
ahol a kormánypárti jelölteket a hatalom nyíltan támogatta és ahol a
nemkívánatos szavazókat fokossal jelölték meg a fejükön.
Legalább most már ne legyenek illúzióink, lesz itt erőszak,
megfélemlítés, szavazatvásárlás, matyóminta, csipkés keszkenő, árvalányhaj,
karikásostor, kicsihazánk meg nagy lelkünk – ami a csövön kifér.
Nem marad más lehetőség, csak az eltökélt szembefordulás a
fennálló viszonyokkal, az ellenzéki pártok összefogása, az egyéni,
személyenkénti meggyőzés módszere, a csendes fülkeforradalom.
Mert lesz itt provokáció bőven, a jobboldal felettébb szeret
vitézkedni, ordibálni, törni-zúzni, ebben évszázados tradícióik vannak.
Annyi az esélyünk csak, hogy megértessük az emberekkel, hogy
az ő bőröket nyúzva akarja megteremteni - csak saját használatra – a paradicsomot
egy szűk gazdasági-politikai klikk, akikre az elit kifejezés épp annyira
passzol, mint a liba költőhelyére a sasfészek megnevezés.
Kevés az idő, a sátrat már állítják, a cirkuszi előadás
jövőre elkezdődik, addigra nekünk, választóknak pontosan tudnunk kell, hogy
kinek tapsoljunk és kit kell kifütyülnünk, vessen akárhány bukfencet is a
produkció közben a bohóc, aki szerencsétlenségünkre ma az ország
miniszterelnöke.
És egy percre se feledkezzünk meg a porondmesterről sem, aki
a manézs bejáratánál állva figyeli a produkciót, mert a produkció igazából az
övé.
És ne a pojácára gondoljon itt senki, hanem arra aki
pénzelte és pénzeli ma is, ha kell.
Ha valaki kételkedne benne, hogy ő rendezi az előadást, az
kérdezze meg Dávid Ibolyát.
Azért vannak vidám percek is, például az alcsútdobozi
önkormányzat bohóctréfája, mely szerint egy alcsútdobozi ember nem cipelheti
egy tüntetésen az Alcsútdoboz feliratú táblát, csak az önkormányzat meg a NATO
hozzájárulásával.
Mennyire előrelátóak Nagyuramék, ez igazán elismerésre
méltó.
Talán ez lesz a szerencsénk, mert ezek egyre
nevetségesebbek, márpedig a nevetségesség öl.
Tele lesznek velük a temetők.
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése