MEGSZORÍTÁS PEDIG NINCS!

Orbán jobb kezével ütemesen tömte fejébe a szotyolát, bal keze - szokás szerint - a nadrágzsebében volt.

Törte a fejét piszkosul, ehhez kellett a szotyola is, mert mint tudjuk, a rágóizmok működtetése serkentőleg hat az agyra, legyen az akármilyen cseppnyi és billiárdgolyó simaságú is.

Érezte, hogy a csapda rákattant, nincs már semerre sem kiút, akármerre néz, sehol nem lel egy barátságos arcot, a tetejében még itt van ez a szegény Merkel is, akinek bizonyítania kell, hogy a rengeteg belezúdított pénz ellenében képes kézben tartani az Uniót – jelzem, tudnék neki ötleteket adni, gondolta a Vezér.

esetleg lerághatná a mellső végtagját, gondolta, hiszen a hiéna is ezt teszi - de aztán elvetette a dolgot

Hát itt a vége, gondolta a kisember és dühösen szorított egyet balkezével, mintha libanyakat markolna, de akkorát, hogy kis híján felkiáltott.

És akkor, miközben sziszegve féllábon ugrált – mint villám setét őszi éjszaka viharában – valami elkezdett motoszkálni az agyában, valami pislákoló fény támadt a távoli messzeségben, hirtelen beugrott neki: megszorítottam!

Habár ez nem esett jól, de legalább kizökkentett a mélabúból, kigyógyított a kilátástalan tespedtségből, hiszen ez az!

Ez a megoldás kulcs!

Meg kell szorítani!

Igaz, az IMF éppen a minap kinyilatkoztatta, hogy nem kíván további megszorításokat, inkább lenne híve a strukturális reformoknak, a gazdaság élénkítésének, de hát kit érdekelnek ezek a macskajancsik, meg a két hibbant tyúk – a zsiráfjellegű meg az ukrán, aki már majdnem orosz, hiába is tagadja, kutyából nem lesz szalonna!

Izibe füttyentett is hű Matolcsyjának, ki a füttyszóra felkapta fejét és farokfelcsapva, lógó nyelvvel leste az utasítást.

Szoríts meg, Gyuri, mondta neki, mire is Gyuri két kezébe kapta a Gigászt és jól megszorongatta, miközben mindketten azt gondolták a másikról: hát ez sík hülye – bizonyítva ezzel, hogy esetenként, némi szerencsével hibás premisszákból is lehet helyes konklúzióra jutni.

Így aztán most ismét megszorítások következnek, melyek neve Fikusz Kukisz terv lesz, mert egyrészt a megszorítás nevét kiejteni is tilos lesz, nemhogy röhögni az egyre átlátszóbb trükközéseken.

Merthogy ez a tagadások országa, itt a megszorítás nem megszorítás, hanem életszínvonal-javítás, a negatív fejlődés is fejlődés, a tandíj nem tandíj és az előzetes regisztráció egyszerűbbé teszi a polgár számára a választást.

De hát mit lehet várni egy olyan országtól, melyben a vezért szimbolizáló fallikus szimbólum fején csücsülő dögkeselyűt turulnak hívják?

Közben persze Orbán nagypolitizál is, kifejti nézeteit az Unió aktuális helyzetéről és miközben dicsőséges eredményeket ér el a kohéziós alapokból ránk jutó összegek felhasználásában, a 2014-2020 közötti időszak juttatásáért harcol.

Persze senki sem szeret kevesebb pénzt kapni, mint ezidáig kapott, most éppen az a terv, hogy az Unió négy és fél százalékkal csökkentené a jelenlegihez képest az újonnan belépett tagok felzárkóztatására szolgáló pénzalapot.
Ez szerintem nem lenne méltánytalan, hiszen az Unió helyzete ezt bőven indokolná, hiszen vannak itt régi tagok is, akiknek pénzügyi-gazdasági helyzete megrendült.

Orbán úgy fogalmazott, hogy ez az egyetlen olyan európai uniós eszköz, amely bizonyítottan növekedést eredményezett.

Ha Európa tényleg növekedést akar, nem szabad hozzányúlni a kohéziós alapokhoz, mondta.

Hát, hogy máshol mit eredményezett, azt most nincs kedvem kiguglizni, de hogy mióta Orbán van hatalmon, azóta Magyarországot legfeljebb nullszaldósra sikerült kihozni, az kétségtelen.

Hatszázalékos

Mindenesetre idén hat százalék körüli lesz az infláció és ez a megszorítás úgy huszonkétezer embert rakott lapátra, de persez ezek az emberek sem munkanélküliek, hanem munkakeresők lesznek!

Talán nem lenne baj nagyobb hangsúlyt fektetni az elnyert támogatások hatékonyabb felhasználására, mint kinöveszteni a nagypofájú koldus harmadik kezét.

Persze pénzért harcolni mindig népszerű dolog, Orbán pedig láthatólag ezt az ügyet akarja felhasználni, hogy országok egy csoportjában meghatározó személyiség legyen, először a Visegrádi Négyek, majd az Unió vezére és innen már csak egy apró libalépés a Világ Urának lenni.

Az lenne csak az igazi, minden övé lenne, nem maradna semmi, amit el lehetne lopni, így aztán hajdani szolgálatvezetőnk sorsára jutna, aki a saját körlete faláról is lelopta a viharlámpát, annyira belemelegedett a  nemes tevékenységbe.

Hiába, no, nagy úr a megszokás!

:O)))