2012. október 16., kedd

MENJÜNK VILÁGGÁ!


Hát igen, egyre több ismerősöm ment külföldre, egyre többen tervezik a külföldi munkavállalást, egyre kevesebben elégedettek itthoni lehetőségeikkel – a fiatalok megindultak a nagyvilág felé.
De mennek a már nem is annyira fiatal középkorúak is, különösen azok, akik itthon kilátástalan vagy méltatlan helyzetbe kerültek.
Közvetlen családi környezetemben is van már, aki beiratkozott nyelvtanfolyamra, van olyan is, aki Németországban dolgozik.
Akármelyik fiatallal is beszélgetek, kevés olyan van közöttük, aki mereven elzárkózna az ötlettől, inkább csak úgy van vele, mint az ananászos libasülttel, egyelőre ízlelgeti, forgatja a szájában, még nem döntötte el, hogy ízlik-e neki, de már azért kóstolgatja az ötletet.
Tulajdonképpen akár örülni is lehetne ennek, hiszen micsoda nyereséget jelentene az országnak, ha ezek a fiatalok néhány év után hazatérnének, megismerve a nyugati szokásokat, munkakultúrát, szakmájuk újdonságait, majd nálunk kamatoztatva ismereteiket meghonosítanák itthon is, amit abban a másik országban, ahol éltek, jónak, előrevivőnek találtak.
De mégsincs miért örülni, mert ezek közül a fiatalok közül csak kevesen fognak hazatérni.
Egy ideig kint tartja őket az anyagi érdek, aztán később már a hátuk is libabőrös lesz a gondolattól, hogy hazajöjjenek és beleálljanak harmad fizetésért a mókuskerékbe, egy olyan országban, ahol az érvényesülés is kétharmados: kétharmad részben a politikai helyezkedéstől és a kapcsolatoktól és csak egyharmad részben függ a személyes tudástól vagy rátermettségtől.
Dolgozik jó ismerősöm Amerikában, bizonyára van honvágya, hiszen itthon élnek a rokonai, akiket szeret, de nem hinném, hogy vissza akarna települni ide, - ő gyakorlatilag már elveszett az ország számára, legfeljebb a szavazatáért küzdenek majd a honi politikusok.
Ö pedig egy évben egyszer-kétszer hazalátogat, leül a barátnőivel, ismerőseivel és egy idő után kiderül, hogy a problémáik idegenek, a körülmények sokszor nevetségesek, az indulatok szélsőségesek.
Olvastam egy blogban, hogy a Norvégiában élő hazánkfia jól érzi ott magát, dacára az emberek közötti hűvösebb kapcsolatoknak, és nem azért, mert ott nem kellene dolgozni.
Kell bizony, aki mást mond, az hazudik, de a munka után hazamegy, élheti a saját nyugodt magánéletét, nem kell attól rettegnie, hogy másnap nem lesz hova bemenni, dolgozni, hogy a munkáltatója nem fizeti ki aktuális fizetését, nem kell megélnie, hogy a főnökei megalázó módon bánnak vele, nem kell rettegnie a huszonnyolcezres közmunkás léttől - ott emberszámba veszik és nyugodt az élete.
És nyugodtan megél a fizetéséből.
Jelzem, szinte mindenhol a világon nyugodtabb az élet, mint nálunk, kanadai kedves ismerősöm szerint arrafelé ismeretlen az olyan ideges kapkodás, mint amit itthon lépten-nyomon tapasztalhat az ember, ott sokkal nyugodtabban intézik az ügyeket és mégis minden működik, és ahogy tudom, a vállalkozások sincsenek dögrováson.
De ugyanezt mondják Németországról ott dolgozó ismerőseim, és Anglia sem a kapkodó idegbetegek országa.
Mikor a lányomék Németországban dolgoztak, néhány hónap után még a viselkedésük is megváltozott, nyugodtak és kiegyensúlyozottak lettek, aztán kalandvágyból hazajöttek és két hónap múlva már megint forgott a mókuskerék, kispannolt idegekkel rohangáltak, állandó feszültségben és kapkodásban.
Azt mondják az okosok, hogy ugyan igen fontos egy országban a gazdaság fejlődése, de legalább olyan fontos az, hogy milyen állampolgárainak komfortérzete, hogy érzik magukat a saját országukban?
Ami azt illeti, bár az Unió országai között ez utóbbi tekintetében is sereghajtók vagyunk, de ha mérnék a lakosság elégedettségét vagy komfortérzetét is, akkor azt hiszem, kevés ország előzne meg bennünket.
Ennek persze vannak objektív okai is, mert egy olyan országban, ahol a lakosság negyven százaléka él a létminimum alatt, ott azért nemigen lehet csodát várni egy ilyen felméréstől, de azért még ez sem teljesen igaz.
Jártam fekete-afrikai országban, ahol a magyar nyomorgó kiskirálynak számítana, és mégis, az emberek mosolyognak, kedvesek egymáshoz és a külföldihez, nem siratják magukat.
Próbálnak megélni, nem kevés szenvedéssel és sok leleményességgel.
Nálunk a nyomorhoz társul még ez a sajátosan magyar elmebaj is, amit mi politikának hívunk.
Itt a politika nem államvezetési elképzelések versengése, hanem szinte vallásháború, melyben az emberiség által már a középkorban meghaladott viselkedésminták kerülnek előtérbe, a heves érzelmek talán a francia katolikus-protestáns harcok idejét idézik.
Itt nem az a lényeg, hogy működjön az államigazgatás, hanem az, hogy annak kulcspozícióiban kinek az emberei ülnek, nem az a lényeg, hogy jusson minden gyereknek meleg étel, hanem hogy turul trónoljon az oszlopon, itt nem a szakértelem az elsődleges, hanem a párthűség.
Itt elválik egymástól a szó és a tett, itt simán belefér, egyik nap Csányi ki tudja, milyen forrásból felépített ultramodern tehenészetében jópofizni az inszeminátorral, másik nap meghirdetni az oligarchák és a bankárok hatalmának visszavágását, harmadnap verbálisan meghágni a lányokat, majd negyednap kenetes szavakkal számon kérni az erkölcsöt és a családról zengedezni – ez egy ilyen ország.
Az marad csak itt, aki nem ismerhet meg másmilyen életet, államot, amelyben ugyan lesznek valószínűleg hibák és visszásságok, esetleg még korrupció is, de legalább nem tartanak húszévente társadalmi mélyszántást arra hivatkozva, hogy az éppencsak megerősödött pázsit helyett ők majd szebbet, jobbat vetnek, majd első lépésként ellopják a fűmagot – zsákostul.
Ezért van az, hogy a mai politikusok csodálkozó elvárásaival szemben a nép nem hajlandó visszamenőleg utálni Kádár rendszerét, mert ott a politika békén hagyta őt, lassan gyarapodhatott, megélt.
Mi a kapitalizmus legócskább változatát valósítottuk meg, ha valaki előveszi Marxot, akkor láthatja, hogy a mi országunk a kapitalizmus legrandább tulajdonságainak illusztrációjává vált.
Kár pedig értünk, mert külföldön éppen azért szeretik a magyar munkaerőt, mert tud dolgozni, emellett tud gondolkodni is és arrafelé szokatlan módon kreatívan tudja kezelni a munka során felmerült problémákat.
Orbán azt mondta, hogy kétezer húszra majd visszajönnek, akik most kimennek, ha ő marad hatalmon.
Viccel a vezér, egyelőre ugyan még nem kötelező röhögni rajta, de azért ha akarod, ne fékezd magad!

:O)))

20 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, ezt a részt gondold át még egyszer, mert talán Kádár alatt volt benne valami igazság, most egyáltalán nem jellemző:
"de ha mérnék a lakosság elégedettségét vagy komfortérzetét is, akkor azt hiszem, kevés ország ELŐZNE??? meg bennünket".
Talán inkább "kevés országot előznénk meg"

Walk írta...

Az, hogy a fiatalok kint dolgoznak, az egyáltalán nem mai keletű és nem is Orbán kormányzása idején kezdődött. Jóval hamarabb. Nem kell mindent Orbánra kenni.Lányom angoltanára pl. Gyurcsány idején ment ki Angliába pénztárosnak. Gyurcsány idején sem az volt a fontos, hogy minden gyereknek jusson meleg étel, akkor is a kulcspozició volt a lényeg a politikusoknak, s hogy karvaj trónoljon az oszlopon.A szó és a tett Gyurcsány idején is igen elvált, ezt ő pár év után Öszödön el is mondta.Ha jó még a memóriád, emlékezhetsz. Gyurcsány idején is rengeteg ember élt a létminimum alatt, nemcsak most. De te ez nem tudhatod, mert nem érzed a saját bőrödön.S mint beszélsz itt húsz évenkénti mélyszántásról, ez folyamatos, ha nem vennéd észre. Egyébként meg köszönd a helyzetet a nálad fellegekig emelt unios csatlakozásnak. Általa vesztett el az ország rengeteg munkahelyet, gyárat is meg közintézményt is.Az unio által lett az ország picsája csupasz. Kedvenc politikusaid kiárusította nekik az országot, s még most is azt mantrázod, hogy Okbánéknak is fel kellene venni pár milliárdot. Milyen magyar vagy te?Magyar vagy egyáltalán, hogy az idegen érdekek mellett ugatsz?

Vica Koronczai írta...

Senki nem mondta ebben a bejegyzésben, hogy az elődök hibátlanok voltak tetteikben. Aki viszont nem látja azt, hogy valóságosan mi történik most, és ordítva hátramutogat, hát tegye. Minálunk mindent szabad, és látszik is, hogy mindenütt és minden fórumon egymásnak is esünk. Aztán rátoljuk a politikusainkra, hogy ők tették, ők juttattak ide bennünket. nem kellene végre felismerni azt, hogy az egész trágyadomb létrehozásában milyen sokat segítettünk mi közemberek is? Partnerek voltunk, de még milyen jó partnerek, ha kellett utcaköveket szedtünk, székházat gyújtogattunk és tankkal masíroztunk. melyik oldal a bűntelen, ki tudja. Folytatódhat a szardobálás, még 100 évig is, és csak a hülye nem látja, hogy a világ értelmesebb része milyen jót röhög rajtunk. Nos, tessék, akkor: Hajrá, éljen Magyarország, bárki is a vezetője.

tüske írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
tüske írta...

walk, ha még nem elég neked a jelenlegi nyomor, - bár azt gyanítom, fidesznyikként kedvezményezettje lehetsz a jelennek - akkor majd azt nézd meg, mi lesz akkor, ha - az alcsúti messiás ne adja - kilépünk az unióból. Gondolom, te még nem élted át a vasfüggöny szelíd báját, a háromévenként nehezen vagy sehogyan sem kapott vízumot, hogy évente szétszedtek a vámosok akkor is, ha szocialista országba utaztál. Csak gondold meg, milyen munka lesz itt, ha kivonulnak a ma még tisztességes fizetést adó multik, és egyre jobban kell seggfejek seggét tisztára nyalnod, ha egyáltalán valahol dolgozni akarsz. Nem jön be az Uniótól tízszer annyi lóvé, mint amennyit a közös kasszába befizettünk, és maximum annyi munkalehetőséged adódik, hogy Orbán csókosainak földjein summás lehetsz, vagy pusztán legelheted kínodban a turulszobrok árnyékában növő árvalányhajat. Nem vagytok ti komplettek, én mondom.... ha KGST van, a Nyugat után vágyakoztok, ha nagy nehezen teljesítettük a Nyugathoz csatlakozás nem könnyű feltételeit, akkor jöjjön inkább Ázsia. Az pedig, hogy Gyurcsány alatt is lehetett külföldre menni dolgozni, az nem annak a jele volt, hogy a felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalokat röghöz kötötték, és normálisan megfizetett munka nem létezett, hanem lehetőség volt a világlátásra. Ha te nem értetted meg, miről szólt az öszödi beszéd, amikor is a "miniszterelnök hazudott" jelszóval a csadort viselő muzulmán leányok szétverték a fél várost, most viszont egy szó kifogás sincs a folyamatos hazudozás miatt, az csak a te szövegértési képességeidet jellemzi. Mellesleg a karvaly-t nem j-vel írják, Igazmagyar, b+.

pumukli írta...

Walk!
Tedd már le azt a rothadt lószemüveget. Nem veszed észre, hogy nem látsz tőle? Nem veszed észre, hogy úgy tartják előtted Gyurcsány képét, mint a szamár előtt a szénacsomót? Dehogy látod, csak loholsz a széna utána.Azt meg soha nem fogod elérni.

Névtelen írta...

Kedves Éva!
Nincs itt elírás:

A mondatban ott van, hogy a SEREGHAJTÓK között KEVÉS ORSZÁG ELŐZNE meg.

PuPu írta...

Walknak:
Hogy hülyeségeket beszélsz, az rendben is van, ennyire fussa.
De hogy ezt még rossz modorban is teszed, - na ez így talán már sok.
:O)))

Névtelen írta...

Mást sem hallok az utóbbi időben,mint a magyar fiatalok 40%-a külföldön akar élni! Tenni érte viszont csak néhányan. A többség csak álmodozik. Azt is mondhatná álmodik a nyomor. Én azon kevesek közé tartozok, aki 55 évesen megpróbálta. Három évet dolgoztam Stockholmban gépkocsi vezetőként. Nagyon, nagyon keményen kellett tanulnom a svéd nyelvet, hogy azt a bizonyos munkát megkaphassam és utána el is tudjam végezni. Így aztán testközelből láttam, tapasztaltam az ottani körülményeket. Ott is mint az egész világon mindenütt növekszik a munkanélküliség. Sorban állnak a fiatalok és az idősek a munkáért.Közöttük csak a legjobb, a legkitartóbb és a legjobb kapcsolattal rendelkező jut lehetőséghez a külföldiek közül. Ez vonatkozik a segédmunkástól az orvosig mindenkire. Hajrá fiatalok, középkorúak neki keményen a nyelvtanulásnak persze lehetőleg az adott ország nyelvét is irány a külföldi meló. Aztán, ha sikerült, lehet Orbánozni, vagy Gyurcsányozni, persze csak akkor, ha időközben az elvégzett kitartó sok munka meg nem hozta má itthon a gyümölcsét.

tüske írta...

kedves névtelen,
a fiatalok többsége már biztos nyelvtudással, és rendszerint néhány év külföldi munkával a háta mögött vág nekimost a világnak. Egyre több olyanról is tudok, aki az ingyenes bécsi egyetemnek ugrik neki, mert nem akarja aláírni hoffmann röghöz kötő papírját. és felméri azt, nem mindegy, hogy a hazai bizonytalan, alulfizetett munkát választja a külföldi kemény, de sokkal jobb jövedelmet adó helyett. Egy viszont biztos: ha ez náluk beválik, még látogatóba sem biztos, hogy visszajönnek. Pláne, ha a sok barom terve sikerül, és orbán kievezik az eu-ból.

Walk írta...

PUPPU-nak
Ha az enyém rossz, akkor a tied pedig már csak minősíthetetlen, s akkor nagyon enyhén fogalmaztam.

Adonáj írta...

Eszem ágában sincs megvédeni walkot, mert egy fasiszta nyilaskeresztes. :)
De abban van igaza, hogy régebben is kimentek dolgozni az emberek, amióta Eu-ban vagyunk, sőt előtte is kis számban. Gyurcsány alatt sem volt mindenkinek jó fizetése, nem volt kánaán. Akkor is volt nyomorgó, lehet, hogy nem 4 millió, hanem 3,9 millió. :)
Ezeket, hogy az mszp hajtogatja, hol a fidesz, attól függ ki van ellenzékben. Szarabb a helyzet az biztos, de nem annyira, hogy minden összeomoljon holnap. Sajnos. :)
De hiába mantrázzátok, hogy holnap minden összeomlik, mert ha mégsem, akkor csak hiteleteket vesztitek és bérrettegők lesztek. :)

Adonáj írta...

És ha holnap összeomlik minden, egyáltalán nem biztos hogy az mszp kerül hatalomra, lehet, hogy a jobbik.
pl.

Névtelen írta...

adonáj:a jobbik lenne aztán a még nagyobb katasztrófa

Hörbi írta...

Tudod a magyarságot nem turolmadárral és parttalan gyûlölettel mérik. Gondolkodásod és érvrendszered már elérte az orbáni ostobaság mértékét, de azért jót röhögtem rajta.

Névtelen írta...

Pupu:
Hát nem szégyelled a képed, amikor Walk-ot kioktatod modor ügyben?

kogito írta...

Egy kis vidámság is legyen már! Most kaptam, továbbítom:
Nem árt, ha tanulunk tőlük, hogy a segélyt hogy tudják így beosztani.


http://www.youtube.com/watch?v=MfDqmeto9Bo

Névtelen írta...

Csak már látnám, hogy tényleg elhúztok végre valahova, de nagyon messzire és végleg, nem úgy mint a cigányok Kanadába.

Cereus írta...

Kedves PuPU! Soha nem látott sikere van írásaidnak. A turulból és griffből, oroszlán vérével gyúrt keselyűfajta, szittya fajmagyarok fészket raktak a blogodban. Ne aggódj! Ők nem mások, mint a pogány hitvilág őskövületei, kevés értelemmel, de annál több érzelemmel, a végsőkig kitartás révületében, tétován álmodozó Orbán hívők. Ezen a szinten nem érdemes vitatkozni sem. További találó írásokat.

tüske írta...

Névtelen, addig állj te féllábon, a Csaba királyfit várva, amíg mi innen elhúzunk. Ez a mi hazánk, függetlenül attól, hogy neked erről mi a véleményed.