2012. november 30., péntek

KÖZVÉLEMÉNY


Isten mentsen attól, hogy azzal vádoljak egy közvéleménykutatót, hogy az általa nyilvánosságra hozott eredmény manipulatív, - miért is tenném?
Mindenesetre az azért biztos, hogy van az a pénz, amitől korpás lesz még egy közvéleménykutató haja is.
Az újságok – köztük a Népszabadság is – szép kövér betűkkel hozták a hírt: A Századvégnél Orbán vastagon veri Bajnait.
Azt írják, hogy novemberi közvélemény-kutatásuk szerint Orbán Viktort a szavazók 32 százaléka, míg Bajnai Gordont 19 százaléka látná szívesen miniszterelnökként.
Úgy látszik, nekem egyetlen ismerősöm sem Századvég, mert még a jobboldali ismerőseim is szidják, a Vezért, mint a bokrot, - igaz, nekem a jobboldali barátaim, ismerőseim sem agyhalottak, és egyiknek sincs oroszlános lajbija…
Persze ez az arány nem elképzelhetetlen, habár Bajnai neve miniszterelnök-jelöltként hivatalosan még sehol sem merült fel, egyelőre még csak egyik vezetője egy választási összefogást indítványozó laza szervezetnek, de hát – mint tudjuk – az ellenfelet lehetőleg már akkor le kell rúgni, mikor még a kezdőkörben sincs, - mondjuk már kifelé jövet, az öltözőfolyosón.
Vigasztaló azért ez a kapkodás, hiszen a félelem savanykás bűzét hozza a Szeretett Vezér felől a hűs őszi szél, innen talán ez a nagy buzgalom.
Azt hiszem, hogy az állampolgár egy ilyen esetben a megrendelő pozíciójában van, a közvéleménykutatásokat ő fizeti, még ha a kormány utalja is ki rá a pénzt a mi pénztárcánkból.
Ez esetben konkrétan milliárdokat.
Mikor azt mondjuk, hogy a rengeteg pénzt a Századvég kapja, akkor ebben nincs semmi meglepő, de ez esetben azért elképzelhető, hogy ha objektív eredményre vágyunk, akkor azért olyan közvéleménykutatónál kellene érdeklődnünk, akit nem a kormány fizet, mégha a pénzt szépen meg is címkézi.
Ha például valaki egy rosszlány jó szolgáltatásait igénybe kívánja venni, és annak árát el is szeretné cége kontójára számolni, akkor a számlákon majd feltüntetnek mentális felkészítést,(Te úristen, ez itt mind a tied, te csődör?!), fizikális továbbképzést (még, még, mostnehagydabba!), állóképességi tréninget (gyere, gyere még, gyere  mégegyszer, namégegyszer!),  elégedettségi felmérés készítését (Jól esett, Bikuci?), összefoglaló értékelés készítését ( Te vagy a legjobb, akivel idáig dolgom volt, soha nem felejtem el…), mosodai szolgáltatást, hotelszolgáltatást, cafeteriát (hideg libasült kaviárral és pezsgővel), anyagigazgatási költséget, ÁFÁ-t, satöbbi…
Ettől még a kurva ugyanaz marad, aki egy tetemesebb összeg kiperkálásánál meg fog szakadni az igyekezettől, hogy kielégítse a fennálló megrendelői igényeket.
És ez az az eset, ahol a kuncsaft és a strici személye egybeesik, de a konstrukcióból adódóan mindenki tapsol, tipikus win-win helyzet…
Úgyhogy ez az egyik oka, amiért nem venném én túl komolyan ezt az eredményt, habár tekintetbe véve Bajnai alig egy hónappal ezelőtti debütálását, akkor sem kellene szégyenkeznie, ha valóban miniszterelnök-jelölt lenne.
A közvélemény érdekes dolog, hiszen a közvéleménykutatással ellentétben nem egy statikus valami, folyamatosan változik, emellett tulajdonképpen kiszámíthatatlan is.
Van úgy, hogy valamelyik politikai párt egy pillanat alatt lecsúszik a lakosság értékítéletében, másikat meg felhoz egy jó nyilatkozat, egy gesztus, egy jól eltalált szlogen.
Ez a másik ok, ami miatt nem kell búbánatba esnie senkinek azok közül, akiknek leghőbb vágyai között nem a Vezér fenekének fényesre nyalása szerepel, hogy még azért sok idő van hátra a választásokig, addig még dolgozik a Vezér is vadul – most is felemeltette a cigaretta árát, meg aztán még módosítgathatja az alap, meg a választási törvényt is.
Az alaptörvényre ez rá is fér, hiszen még nincsen benne például az sem tételesen, hogy Magyarországon mindenkinek nulla, egy vagy két lába van, kivéve a Vezért és a zongorát, márpedig ez tűrhetetlen…
Mindenesetre a közvéleményt idomítani kell, mert különben oly gyámoltalan, még a végén összekeveri a dolgokat.
Ezt a célt szolgálják az óriásplakátok, meg a buszok hátulján elhelyezett tacepaok is, - meg amikor elmondja Kósa Lali a népnek, hogy Gyurcsány azt mondta, el lehet innen menni.
Hogy Demjánnak mondta, aki a számára kedvezőtlen gazdasági környezet miatt ezzel próbálta zsarolni Gyurcsányt, erről nem esett szó. 
Viszont most Demján számára kedvező a gazdasági környezet, haza is jött Szlovákiából sebesen, behajtani a díjat, most príma primissima minden, csak nehezen jutott át a határon, mer szembetalálkozott a kifelé igyekvő tízezrekkel, akik számára viszont most kedvezőtlen a gazdasági környezet.
Azt sem értem, hogy a közvélemény miért nem kifogásolja azt, hogy a vasárnapi nagygyűlésen nem kapott szót Gyurcsány, aki azért – ha nem is szeretik a jobboldalon és „a hála nem politikai kategória” jegyében a magukat liberálisoknak gondolók sem - mégiscsak talpig demokrata, aki minden elképzelhető alkalommal fellépett az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen.
Ez egy bolond, önsorsrontó ország. 
Mai hír, hogy az osztrák határon Európa legnagyobb kuplerája épül.
Nem is tudom, miért jutott eszembe, hogy az autókereskedők is szeretnek egy utcában, egymás mellett árulni.
Azt azért bizton állíthatom, hogy az épülő kuplerájnál a mienk már ma is sokkal, de sokkal nagyobb és ahogy elnézegetem, még egy darabig nagyobb is marad.

:O)))

2012. november 29., csütörtök

ROGÁN


Egyre nehezebb megemészteni a magyar politikai élet történéseit annak a néhány embernek, akit még egyáltalán érdekel a belpolitika.
Itt van például a vasárnapra tervezett tüntetés ügye, melyre úgy érzem, ki kell menni, hogy lássa a náci, hogy attól, hogy ők a csordát alakzatba szervezik, még a normális emberek vannak itt többen.
És akkor most kiderül, hogy az a Rogán fog szónokolni nekem, aki annak a pártnak a frakcióját vezeti, mely ott ült az antiszemitizmus záptojásán, míg csak ki nem sikerült keltenie a magyar turulfiókát, a Jobbikot.
Aztán óvta, védte, nevelgette, tenyeréből etetgette, míg csak ez a büdös dögkeselyű össze nem szarta teljesen az országot.
Merthogy azt azért ne felejtsük, hogy a 2006-os puccskísérlet során Orbán ezeket az emberszabásúakat használta a piszkos munka elvégzésére, és nagy a gyanúm, hogy ma is erre használja őket.
Erre most felugrik a színpadra a Fidesz pávatáncegyüttesének szólóművésze, és megpróbálja klezmerre hangszerelni a Horst Wessel lied-et.
Ha személyes véleményem megírhatom, hát a hányinger kerülget.
Nem, nem tartom én antiszemitának Rogán Tónit, talán sokan mosolyognának is, ha ilyet állítanék, de hát ismerünk ebben az országban olyan cigány felmenőkkel rendelkező politikust is, aki nagy kompenzálási igyekezetében a legnagyobbakat rúgja a cigányságba.
De Rogán Antal nem magánember, hanem a Fidesz frakcióvezetője, aki most – kihasználva identitását – arra érzi feljogosítva magát, hogy a Fidesz nevében hülyítse azokat, akik tiszta szívvel állnak ki egy jó ügy mellett, legyenek zsidók vagy nem zsidók.
Annak a pártnak a frakcióvezetője, melynek elnökhelyettese, a magyar Országgyűlés elnöke a nyilas Nyírő aktatáskában fuvarozott hamvait kísérgette Erdélyben.
Annak a pártnak a frakcióvezetője, melynek elnöke az egyértelműen szélsőjobbos, soviniszta jelképet, a turult akarja beemelni a mai Magyarország jelképei közé.
Aki a mai napig egy szóval sem határolódott el attól a Horthy-rendszertől- sőt, példaképének tekinti – mely félmillió zsidót küldött a gázkamrákba vagy Kamenyec-Podolszkíj  tömegsírjaiba – magyaroktól ritkán látható hatékonysággal szervezve és valósítva meg bevagonírozásukat.
Ha Rogán ezen a rendezvényen beszélhet, az azt jelenti, hogy a magyar demokraták lenyelik és megbocsátják a Fidesz évtizedes nemzetmegosztó és gyűlöletkeltő politikáját, melynek lényege mindig is az ellenségképzés és a legalantasabb ösztönökre épített propaganda volt.
No, arra azért vigyáztak, hogy ők személyesen megmaradjanak az európai normák határvidékén, legfeljebb képes beszédekkel mondták el azt, amit aztán az általuk gründolt Jobbik göbbelsi színvonalon osztott meg az ország legprimitívebb polgáraival, akik most majd egyenruhában, alakzatban fognak vonulni a forradalmi fülkékhez.
Tulajdonképpen nem is Rogánra haragszom én, hiszen ő csak azt teszi, ami a pártjának hasznos.
Ha magánemberként jönne a térre, semmi kifogásom nem lenne ellene.
Akikre haragszom, az már megint a magát véleményformálónak gondoló, doktriner magyar értelmiség, mely megengedi, hogy már megint a szokásos sunyiskodást és pávatáncot mutassa be a Fidesz.
Azokra haragszom, akik azt gondolják, hogy ezzel most megmutatják országnak-világnak, hogy mekkora is itt ebben a kérdésben a nemzeti egység.
Hát lószart, Mama, hogy a klasszikust idézzem, ez egy egyszerű haszonelvű lépés, a szokásos pávatánc.
Ezzel csak a Fidesznek tesznek jót, kihúzva a nemzetközi botrány méregfogát.
Nem kizárt, hogy az idióta Jobbikos fellépése megrendelésre történt, igen pontosan időzítve a választójogi törvény elfogadáshoz, azt feltételezve, hogy ez majd ellopja a show-t.
Így is történt, csak az akció túl jól sikerült – mint amikor a gyerekek csak egy kis tüzet akarnak rakni a szérűn, aztán leég a falu .
Az egész világ felzúdult ellenünk, mert bármennyire is konkrét személyek a bűnösök, a megítélés Magyarországra, - rád, rám, mindannyiunkra vonatkozik.
Vannak emberek, akik semmiből sem tanulnak, elfelejtik, hogy nem is olyan régen a zsidók halálba küldése, a svábok, de az osztályidegenek kitelepítése is buzgó íródeákok listái alapján történt.
Azt mondják a zsidók, ha egy zsidó okos, akkor nagyon okos, de ha hülye, akkor nagyon hülye.
Hát itt most ez utóbbi eset forog fenn, akik ezt a döntést meghozták, azok szerintem nagyot hibáztak.
Merthogy ez nem vallási rendezvény, hanem – ha jól értelmeztem – társadalmi megmozdulás azok ellen a nemkívánatos és gyűlöletes jelenségek ellen, melyeknek a Fidesz ágyazott meg, melyeknek a Fidesz adott bátorítást akár még ma délelőtt is, amikor eltűrte, hogy a magyar Országgyűlésben a történtek után is nyilatkozatokat gyűjtsenek arról, hogy ki a magyar-izraeli kettős állampolgár.
Elnézegetném én, mit szólna a Rosszabbik meg a Jobbik – a jó rendőr meg a rossz rendőr – akkor, ha – mondjuk – Romániában, Szerbiában, Szlovákiában összeírnák a magyar származású képviselőket, mint nemzetbiztonsági kockázat hordozóit.
2012 Magyarországán nem lehet úgy beszélni az antiszemitizmusról, hogy ne említenénk meg a rasszizmust, a cigányellenességet.
Nehogy bármelyik zsidó azt gondolja, hogy a cigányok élete árán megváltható a zsidóság békéje.
Nem – egy lesz a vonat, még csak külön vagonok se lesznek, ha a helyzetet engedjük eszkalálódni.
Hiszen hetente énekelgetik a programjukat: Elől ül a hungarista, hátul meg a zsidó-cigány-kommunista…
Ki fogok azért menni a tüntetésre, mert fontosnak tartom, hogy megmutassuk, hogy sokan vagyunk, jobbról is, meg balról is, akiknek nem tetszik a már egyszer eltaposott náci férgek felbukkanása.
De a hangulatom már sikerült elrontani…

:O)))

2012. november 28., szerda

TÉGLA A PATAKBAN


Hát ma aztán – hogy rusztikusabb ne legyek - jól belevágta a féltéglát az együttműködési politika lassan csordogáló patakocskájába a Szocialista Párt - csobbant is jó nagyot!
Merthogy az Együtt2014 mozgalom szép lassan elindult a Millásodás útján, az október 23.-i naggyűlés után most éppen a március 15.-i nagygyűlést várja, közben meg a társszervezetek vezetői éberen figyelik egymást, ki mit is mond a jövőről meg a másikról, a nagy együttműködés jegyében.
Jól is teszik, ha figyelnek, hiszen hárman minimálisan is kétfélét beszélnek, emellett idejük nagy részét azzal múlatják, hogy egy nagy kockás papírra írják azok listáját, akikkel nem akarnak együttműködni.
Ez is egy hasznos elfoglaltság, és addig nem is lesz baj, amíg egyszer valamelyiküknek eszébe nem jut, hogy akkor most írjanak össze egy listát azokról, akikkel együtt akarnak működni, és kiderül, hogy ketten maradtak – Juhász füvész és a 4K!…
Mindenesetre a szocialisták végre eljutottak odáig, amivel ezt az egész együttműködésesdit kezdeni kellett volna: a cél egy közös lista összeállítása és közös jelöltek indítása.
Ezt persze nyakonöntötték a szokásos dumával, programalapú együttműködésről beszélnek, meg szakpolitikáról, holott a kívánatos program nem túl sok pontot kellene, hogy tartalmazzon, nem is okvetlen biztos, hogy Orbanisztán felszámolása és a demokratikus államrend helyreállítása után ezeknek a pártoknak egy szövetségben kellene maradniuk, ugyanis a parlamentáris demokrácia a versengésre épül.
Éppen azért kell felszámolni a Buggyant rendszerét, mert ő meg a versengés lehetőségét számolta fel, felszántva a versenypályát és sorra lerugdalva ellenfeleit.
De mindegy, a lényeg az, hogy a szocialisták kezdeményezésére majd mindenki igent mondott, és ez örvendetes, hiszen a dumán kívül már illenék történnie is valaminek.
Kicsit azért zavar engem az, hogy most vélhetőleg azzal kezdenek majd el bíbelődni, hogy milyen szakpolitikai lépéseknek kell következnie Orbán eltakarítása után.
Félő, hogy úgy járnak, mint a szakácsok, akik lakodalmi libapörköltet akarnak főzni, és azon kezdenek el vitatkozni, hogy a majdani pörköltbe kell e köménymag, vagy elég a paprika meg a bors, avagy bors se kell bele, de ha mégis, akkor mennyi?
A liba meg megrökönyödve figyeli a jövőjéről szóló vitát, majd peckes léptekkel odébbsétál, meglengeti szárnyait és otthagyja a díszes gyülekezetet, akik a vendégek érkezésekor jönnek csak rá arra, hogy azért első lépésként mégiscsak le kellett volna vágni a furfangos szárnyast, megfőzni ugyanis csak utána lehet.
Ha a szakpolitika a szocialisták olvasatában azt jelenti, hogy meg kell állapodni, hogyan kell majd a választások másnapján-hatályon kívül helyezni alaptörvényt, hogyan kell elindítani egy demokratikus alkotmányozási folyamatot, hogyan kell helyreállítani a fékek és ellensúlyok rendszerét, akkor rendben is van a dolog.
Mert az is tény, hogy el kell dönteni, hogy mit kell kezdeni az Ügyészséggel, az Alkotmánybírósággal, a bíróságokkal, hogyan kell helyreállítani a Rendőrség tekintélyét, mi legyen a TEK-el, mi legyen a közoktatással, a tandíjjal, az egészségüggyel, a fiatal orvosokkal, kik ellen kell vádat emelni államcsínyre való felbujtás, államcsíny elkövetése és egyszemélyi uralom megteremtése miatt.
Mi legyen a földbérleti szerződésekkel, egyáltalán, a magyar vidékkel, mi legyen a Magyar Gárdával és a neonácikkal, nyilasokkal és mi legyen a  legszegényebbekkel, a szegényekkel, a rokkantakkal és az elszegényedőkkel, mi legyen az iskolázatlan munkanélküli tömegekkel és nyomort újratermelő gyermekeikkel, mert ez a ma legégetőbb problémája.
Ezek a feladatok ki is tesznek egy-két ciklust, de én nem bízom abban, hogy itt a válságot fogják kezelni, hiszen a résztvevők egy része - Orbán céljának megfelelően - már ma is a kifogásokat keresi.
Néztem Juhász füvészt Kálmán Olga műsorában, ott vihogott, mint a szűzlány, akit szexni visznek, és azt fejtegette, hogy az ország kormányzásában valaha is résztvevőknek be kell ismerni hibáikat, és el kell mondani, hogy amit akkor rosszul csináltak, azt ma máshogy csinálnák e?
 Mert aki nem gyakorol kommunista önkritikát, azzal nem lehet együttműködni.
Ez így persze egy marhaság, mert egy adott helyzetben hozott döntések tűnhetnek a döntés időpontjában helyesnek, majd egy későbbi időpontban hibásnak, hogy ne menjek messzebb példáért,  itt van mindjárt a Milla dalárda, vagy egylet, vagy szakkör, vagy micsoda is döntése arról, hogy Juhász fűvészt emelje vezetőjévé.
A döntés az adott pillanatban logikusnak tűnt – agilis, fiatal, ambiciózus ember, van már gyakorlata a tüntetésszervezésben, hát, ha már annyira akarja, hát legyen ő.
Aztán majd egyszercsak kiderül, hogy a döntés rossz volt, mert egy Orbán kezére húzott kis Orbánt ültettek a saját nyakukba az egylet tagjai, de hát ettől még nem kell megtépniük az ingüket meg letakarni a tükröket, el kell majd szépen hajtani, oszt jónapot - hogy hadd idézzem a klasszikust.
Azt is mondta, hogy a civileknek nem volt beleszólásuk a politikába, hát majd egyszer magyarázza már el neki végre a képviseleti demokrácia lényegét, nehogy később még több csalódás érje.
Könnyen úgy járhat ugyanis, mint a 4K! meg az elschifferesedett LMP, akikkel ma már minden összefogni kívánó erő úgy van, hogy hát istenem, ha kimarad, hát lemarad – oszt akkor mi van?
Ellenben a választó meg úgy van ezzel, hogy ha már elmegy, akkor nem akarja veszni hagyni a szavazatát, és nem szavaz hulladékpártokra, bármennyire kedvezne is ez az adott pártok vezetőinek meg Orbánnak.
Tulajdonképpen nagy dolgok történtek mostanában, a nyilasok kimutatták a foguk fehérjét, tovább öregbítve hazánk jóhírét a világban, ezzel egy olyan antifasiszta összefogást hoztak létre, melyre errefelé mostanában még nem volt példa.
Vannak, akik azt mondják, hogy a Fidesz inspirálta a nyilasokat, hogy a választási törvényt valami jó ütős dumával elhomályosítsa, - ami azt illeti, én is fel tudok ezekről sok mindent, akár ezt is.
És végre a legnagyobb ellenzéki párt is letette voksát a választási együttműködés mellett.
Az MSZP egyre erősebb és egyre realistább hangokat penget, remélhetőleg sikeres lesz a kezdeményezése és végre talán javul a kommunikációja is.
Van értelme egy Együtt2014 – MSZP - DKP összefogásnak, és ha Kuncze hozná az értelmes liberálisokat, Bokros meg a normális konzervatívokat, ha valaki kitalálná azt a szervezetet, mely a kiábrándult Fidesz-szavazóknak adna politikai otthont, akkor Orbán mehetne a levesbe, - habár én szívesebben látnám rács mögött…
Majd meglátjuk.
Vasárnap antifasiszta tüntetésre megyünk, jönnek talán az unokák is, meg a testvérem, remélem, nem kell majd a végén szégyenkeznünk, hogy csak néhányan lézengtünk a Kossuth téren.
Gyertek ti is, mert ez a banda csak az erő nyelvét beszéli.
Olyanok, mint a kutyák, ha megérzik rajtad a félelem szagát, akkor megmarnak.
Azért most körülményesebb lesz nekik is új Békamenetet szervezni a zsidók listázása mellett.
Bár – ami azt illeti – simán kitelik tőlük.

:O)))

2012. november 27., kedd

DERÉKIG A TAKONYBAN


Két történet dominálta a mai belpolitikát, az egyik az LMP - ről szólt, a másik a Magyar Országgyűlésről.
Az LMP újjáválasztott frakcióvezetése máris megmutatta minden eddigieket felülmúló hatékonyságát.
Ennek következtében világgá ment Róna Péter, s vitte magával azt a rengeteg munkát, melyet felépítésébe feccöltek a Fidesz által nemzett csináltpártok korifeusai.
Azt nem tudni, hogy minden marhát faképnél hagyott-e, vagy a sajtkészítéshez nélkülözhetetlenekhez hű maradt – mindenesetre, ha azokat is faképnél hagyta volna, az lenne az egyetlen igazi veszteség. Minőségi tejet adó minőségi marhák tejéből akár még minőségi sajt is készíthető, ha nem kapkodja el a készítő a folyamatokat és nem morzsol a tejbe a marhák trágyájából is egy adagot.
Ertsey Katalin, az LMP országgyűlési képviselője is felfüggesztette párttagságát, jóllehet, pár napja még esélyesnek tűnt a frakcióvezetői poszt betöltésére is.
Ő azt mondja, hogy a frakcióvezető-választás "az ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadala volt", „mert itt a tehetség, a szorgalom és a vezetési képesség olyan dolgok, amikre nincs igény".
„Ami itt történik, az minden, ami ellen ezt a pártot annak idején létrehozták, és ebben mindkét oldal a legszörnyűbb oldalát mutatta ki” – tájékoztatta választóit az LMP politikusa.
Nemhiába mondják, hogy aki szereti a parizert meg a politikát, az ne nézze meg, hogy csinálják.
Mindenesetre a szükséges alkuk megköttettek, a frakció a ciklus végéig akkor is megmarad, ha tagjai egymás székére sündisznót vagy rajzszöget raknak, és a folyosón egymás anyját szidják, ezzel is alátámasztva a marxi állítást, miszerint a lé határozza meg a tudatot.
Schiffer meg ismét ott pompázhat, mint vezető politikus, és végrehajthatja a megállapodást, az ellenzék szétzilálását, melynek eredményes végrehajtása után a Vezér majd megjutalmazhatja az ő hűséges vazallusát, mint ahogy ez kötelessége is a hűbérúrnak.
Mindenesetre azt a Hibbant pontosan tudja, hogy az átállt szövetségesnél kevés veszélyesebb ellenség létezik, ezért nem feledkezik meg soha a szolgálatok ellentételezéséről.
Valószínűleg ennek eredményeképpen épül-szépül majd a Könyves Kálmán körút – Üllői út sarka.
Hiszen az adósságot törleszteni kell, és bár régi az adósság, de nyomasztó belegondolni is abba, hogy a Fradi köménymagja ugyanazt műveli esetleg vele is, mint a TV székház felgyújtása és büféjének forradalmi kifosztása idején Gyurcsánnyal és rendőreivel tette.
Schiffer meg marad az ellenzék soraiban, mint narancsevő vakondok, kemény munkát adva a Nagy Brehm szerkesztőinek, akik most aztán törhetik majd a fejüket, hogy hova is sorolják ezt a gusztustalanságot.
A másik történeten nincs mit csodálkozni.
Azt mondják az okosok, hogy minden folyamat kifut a szélső pontjáig, és ne reménykedjünk abban, hogy már ott tartunk, mert ez még korántsem a vége a folyamatnak.
Szerencsés generációban születtem, volt az életemben vagy negyven év, amikor az ember azt gondolhatta, hogy az antiszemitizmusnak és a rasszizmusnak többé-kevésbé vége, hogy ezek olyan történelmi fogalmak, mint az inkvizíció meg a boszorkányüldözés.
Ami azt illeti, a kutya se foglalkozott ezekkel a dolgokkal, a társadalom boldogan elfogadta, hogy nem kell ezekről a dolgokról beszélni, ennek ellentételeként meg lehet úszni a szembenézést félmillió zsidó honfitársunk részvételünkkel történő kiirtásával.
Ha valakitől 1989-ben megkérdezik, hogy felvetheti-e ebben az országban még valaha akárki is a zsidók listázását, akkor az úgy nézett volna a kérdés feltevőjére, mint akiről kiderült, hogy éppen most lógott meg a Hárshegyről.
Aztán a rendszerváltozással elkezdődött a múlt feltámasztása, a jobboldali pártok boldogan nekiláttak a gyilkosok rehabilitálásának, ha a gyilkosról kiderült, hogy gyilkos, akkor visszamenőleg törvényen kívül helyezték a bíróságot, mely anno a gyilkos ellen az ítéletet hozta.
Minden eszközt felhasználtak arra, hogy ócska és gyalázatos elveikre felmentést adjanak és azon voltak, hogy visszahozzák először a közbeszédbe, majd a közéletbe is gyalázatos, országvesztő elveiket.
Kezdték a jelmezbállal, jött a délceg magyar baka ruházata a Honvédségnél, előlopakodtak a koronaőrök, a csendőrök, a vitézek és újvitézek, kardlengetés, Ludovika, árpádsáv meg díszmagyar,
Eleinte az apróvadakat rehabilitálgatták, meg cábár kurvákból és ócska trógerekből, szerencsétlen deviánsokból és bicskás gyilkosokból farigcsáltak nemzeti hősöket, majd jöttek a fajsúlyosabb versenyzők.
Jött vitéz Jány Gusztáv, jött Szombathelyi vezérezredes, aztán jött maga Horthy is, aki a vidéki zsidóság kiirtásán túl felel a Kamenyec-Podolszkiji tömeggyilkosságért is, nem szólva a háború katona és civil áldozatairól, a halálba hajszolt munkaszolgálatosokról.
Menet közben meg valamelyik sarkon elhagyták 56 eszményeit, hőseit, emlékét, pedig Lepsénynél még megvolt…
És utána már nem volt megállás, jöttek a Szálasit példaképnek tekintő szabadcsapatok, olyan idióták vezetésével és támogatásával, akik mindent elfelejtettek a magyar történelemből – sajnos elődeiket is, akik aztán ott lengedeztek az Oktogon lámpavasain, a háború végén.
Most éppen a Parlament került sorra, habár azt hiszem, nem ez az első náci megnyilvánulás ott a rendszerváltás után, és nem is ez lesz az utolsó.
A jelenlegi hatalom tűri és sunyin támogatja természetes szövetségesét, mely sunyi támogatásuk nélkül soha nem jöhetett volna létre.
A történelmi baloldalnak is megvan ebben a vétke, mert addig hagyták, hogy összemossák ’89 rendszerváltó szocialistáit Sztálin és Rákosi pribékjeivel, míg a végén már nem mertek szót emelni a nácizmus lopakodása ellen sem, és ebben bizony benne van a mai magyar zsidó és nem zsidó értelmiség felelőssége is, vastagon.
Ma volt néhány megmozdulás, sárga csillaggal tüntettek párezren, de ez is - a mai magyar ellenzékre és a baloldalra jellemzően - spétreflex, mert nem ma, hanem akkor, amikor az ominózus mondat elhangzott, akkor kellett volna minden demokratának ordítva kivonulni, de még jobb lett volna kidobni az ülésteremből ezt a mocskos nácit.
Persze, ehhez kellett volna némi tisztesség, meg politikai bátorság, de hát, a magyar országgyűlés politikusairól beszélünk, ugye.
Ez így erőtlen és suta válasz, a náci meg röhög a markába, mondván szoktassátok csak magatokat a megjelölésetekhez, ma ti tűztétek magatokra, holnap majd mi tűzetjük a ruháitokra a sárga csillagot.
Mindegy, politikusaink majd a vagonban, még a rámpa előtt kielemezhetik, hogy mikor, miben hibáztak.
Mikor-miben…

:O)))

2012. november 26., hétfő

TELJES METAMORFÓZIS


„Egész Magyarország érzi, hogy szükség van a teljes átalakulásra, így az ahhoz szükséges társadalmi nyugalom fennmaradt, nincsenek az országban nagy kormányellenes megmozdulások és sztrájkok.” 

Hát igen, szükség is van erre valóban, és joggal tarthatunk attól, hogy országunk világbajnok lesz – a fordított metamorfózis világbajnoka.
Most ugyanis éppen úgy néz ki a dolog, hogy egy viszonylag még elfogadható küllemű éjjeli pillangóból (vö. kurvaország, copyright by Mindenérthibás) éppen most alakulunk át egy randa, gusztustalan, szőrös és büdös hernyóvá, mindahányunk legnagyobb dicsőségére.
Szlovéniában szórta a világ elé legfrissebb bölcsességeinek gyöngyszemeit a Vezér, aki hivatalos látogatáson járt a szlovén fővárosban – azért írom körül Ljubljana nevét, amiért az egyszeri rendőr is áthúzatta a döglött lovat a Rottenbiller utcából a Király utcába: ott könnyebb volt ugyanis jegyzőkönyvet írni.
Hogy most hogyan utazott a Vezér, arról nincsenek konkrét információim, de abból következőleg, hogy első regnálása idején a királyi szerelvény előtt előfutó mozdony szaladt – robbanjon az alatt az akna - a levegőben harci helikopter levegő-föld rakétákkal biztosította a szerelvényt és az állomásokon behajtottak minden utast a peronokról az épületbe, pedig akkor még nem is volt TEK – el tudom képzelni.
Most - gondolom – gépkocsival utaztak.
A vezér konvoja előtt egy T- 90-es harckocsi KMT-7 aknakifordító ekével tisztította az utat, utána egy M1 Abrams harckocsi csóválta lövegét, ezeket követte egy páncélozott gépkocsi, benne egy felfújható, élethű gumivezérrel. Utána következett a Vezér páncélozott gépkocsija, melyet két oldalról a TEK emberei vettek körül, úgy ügetve a kocsi mellett, hogy az amerikai elnök testőrsége és a Kengyelfutó Gyalogkakukk térdenállva és sírva rimánkodott az edzéstervért.
A föld alatt, az út két oldalán a négyes metróról ismert két fúrópajzs, Boros és Bochkor képezte a védelem gerincét a vakondokok ellen.
Így aztán a Vezér még időben el tudta mondani, hogy "az egész ország érzi, egy olyan nagy munkában vagyunk, amelyet, ha már belevágtunk, mindenképpen érdemes végigcsinálnunk". Ezért fontos, hogy Magyarországon ma nincsenek nagy kormányellenes megmozdulások és nagy sztrájkok, mondotta volt.
Mindeközben a tanácsadói stáb élénken telefonálgatott Budapesttel, ahonnan is Matolcsy helytartó nyugodt hangon üzente: Te vagy még a Viktor, Viktor!
Vezérünk itt is kiteljesítette kül és gazdaságpolitikusi erényeit, megállapítva, hogy Magyarország termelési központtá akar válni, iparpolitikájának alapelve ezért úgy szól: olcsóbban termelni és rugalmasabbnak lenni.
A liba meg, mikor mániás fázisában van, akkor hattyúvá akar válni, mint tudjuk…
Micsoda remek célkitűzés, most már csak az a kérdés, hogy mit is akar és minél olcsóbban termelni, merthogy itt a termelőkapacitás nagy része külföldi nagybefektetők kezében van, és nem hinném, hogy a Mercedes oda lenne a boldogságtól, ha mi oldanánk meg gyáraiban a hatékonyság javítását.
Nem is tudom, talán valamiféle álom-államban éldegél a mi Vezérünk, merthogy a mondókája egyik nap arról szól, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, most meg éppen termelési központ akar lenni, ami meg a rugalmasságot illeti, annak ő a legjobb reklám-arca.
De a legjobban tetszett, hogy ezt mondta:
„Értelmetlenek és kudarcra vannak ítélve azok a kísérletek, amelyeket ma Európában azért folytatnak, hogy megvédjék a válság előtt felépített gazdasági-társadalmi rendszert.
A baj ugyanis sokkal nagyobb annál, mint azt gondolni szokás.
Magyarországon ezért nem is strukturális reform, hanem - egy bizonyos vízió szerint és politikai kompromisszumok nélkül - teljes megújulás és átszervezés zajlik.”
Hát, nem mondhatja senki, hogy nem tette világossá, hogy az egész Európán átsöprő fülkeforradalmat nem jelentette be előre, rohanjon, ki merre lát, mert oda utolsó reményünk, fel lesz itten számolva a parlamentáris demokrácia, a kapitalista termelési mód – a dilemma már csak az, hogy a Vezér Hitler vagy Sztálin szerepét szeretné játszani, de erre is hamarosan fény derül.
Most először lehetett arról hallani, hogy nálunk nem strukturális reform, hanem „egy bizonyos vízió szerint és politikai kompromisszumok nélkül - teljes megújulás és átszervezés zajlik”.
Hogy szegénykének víziói vannak, az eddig sem volt titok, hiszen ezek ellen kapott súlyfürdőt Bulgáriában és erre kapja a beöntéseket Grazban, mindenesetre azt azért jó lenne tudni, hogy mit tartalmaz ez a „bizonyos vízió”, kinek a tulajdona ez és ki hagyta jóvá, hogy a kísérletet rajtunk hajthassa végre az ötletgazda?
Azért legalább egy könyvecskében – legyen talán a címe: HARCOM – összefoglalhatná a vízióit, talán gazdagabbak lennénk általa.
De Kövér Szilárd biztosan.
Ugye a humán kísérleteknek vannak bizonyos szabályai, és itt most a kísérlet nem arról szól, hogy egy átlagos magyar állampolgár hány libacombot képes együltében elfogyasztani, hanem némelyeknek arról, hogy van e élet a halál után?
És ezért csodálatos, hogy a Vezér azon örvendezhet, hogy Magyarországon ma nincsenek nagy kormányellenes megmozdulások és nagy sztrájkok, úgy látszik, az emberek beérik kenyér és élhető élet helyett a Vezér vízióival.
Egészségükre!
Szóba került a nemzetiségek ügye is, a Vezér kinyilatkoztatta, hogy Magyarország büszke tizenhárom nyilvántartott kisebbségére, ez ugyanis színesebbé teszi az életet, növeli Magyarország értékét, a kormány pedig minden segítséget megad a nemzetiségek kultúrájának, nyelvének megőrzésére.
Hát legalábbis azoknak, akiket szorgos munkálkodásával éhen nem dögleszt.
Ami azt illeti, kívülről úgy tűnik, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete ezúttal sem lesz jött létre, de ez érthető is, hiszen ha a tizenkét nemzeti kisebbségnek lenne képviselete, akkor az etnikai kisebbségnek is meg kellene azt adni, oszt akkor oda a kényelmes füttyentések – lábhoz Flóri! – időszakának.
Mindegy, a félmillió, az éhhalál küszöbén élő cigány problémáját elhomályosítja az államilag támogatott bunyevác nagykóló szépsége.
Aztán aláírtak három történelmi jelentőségű papírt, melyeket akár a tárgyalóterem kiszolgálóhelyiségei közül a legkisebben is elláthattak volna pecsétjükkel.
Mindenesetre az tény, hogy nem üzentünk hadat Szlovéniának.
Az ember már ilyen kis dolgoknak is nagyon tud örülni.

:O))))

2012. november 25., vasárnap

MAGYARZÖLD


Milyen a zöld, ha magyar?
Hát bizony, ez nem egyszerű kérdés, mert a mi országunk e tekintetben is unortodox.
Míg a nálunk boldogabb országokban a zöldek a haladást iparkodnak képviselni, addig nálunk a zöld – ha egy szóval kívánjuk összefoglalni minőségét – leginkább bolsevik.
Erőszakos érdekérvényesítő, olyan népboldogító, aki úgy akarja boldoggá tenni az emberiséget, hogy nem igazán érdekli az, hogy akar-e az emberiség ő módszerei és az emberiség általa vélt vagy valós érdekei szerint boldog lenni, avagy nem.
Inkvizítor típus, aki számonkér, ítél és az ítéletet – amennyiben akárcsak egy fikarcnyi esélye is van rá – kíméletlenül és ellentmondást nem tűrően végrehajtja.
Magyarzöld szélsőséges is, mert olyanról, hogy fokozatosság, meg nevelés, meg belátás nem is hajlandó hallani, ő a céljait hétfőről – keddre akarja elérni, ha lehetséges, akkor parancsuralmi úton.
Ő az, aki kihajtja a szenvedélybetegeket az utcára cigarettázni, mert a tüdőgyulladás egészségesebb, mint a tüdőrák, melyet a delikvens amúgy is nagyobb eséllyel kap meg az utcán előtte elhaladó járművek motorjainak égéstermékeitől, az erőművek és olajfinomítók levegőszennyezésétől, mint a cigarettától.
Magyarzöld kompromisszumképtelen is, a dolgok mai állása szerint nem tud kibékülni sem az atomenergiával, sem a vízenergiával, sem a szén, sem a szénhirogén elégetésén alapuló technológiákkal, viszont reggel a pirítósát azért megsütögeti az erre rendszeresített szerkentyűben, és nem is nagyon érdeklődik az iránt, hogy azt milyen energia működteti.
Nála az áram ugyanis a kiemelten környezetbarát konnektorból jön.
Magyarzöld álszent is. 
Ugyan kisebb erdőségeket vágnak ki azért, hogy legyen számára megfelelő mennyiségű papír politikai képviseletének propagandájához, és a saját kényelméről nem szeret lemondani, viszont elveket hirdetni imád, - igaz, beszélni könnyebb, mint dolgozni – pofázni fekve is lehet, mondá Moldova.
Ő az, aki a világ legnagyobb baromságát is képes eladni környezetkímélésként, - ő szivattyúztatta a vizet dízelmotoros szivattyúkkal a Mosoni-Dunába, ő fúrta meg a legkorszerűbb technikával dolgozó akkumulátor-feldolgozót, hogy ma aztán országszerte nem igazán környezetvédelmi szakmérnöki küllemű, és végképp nem ilyen képzettségű emberek vásárolják fel a falusi piacokon a döglött akkumulátorokat, nagyon környezetkímélő bontásra és feldolgozásra.
Magyarzöld ellenzi a szalmatüzelésű erőművet, nem szereti a szélenergiát sem, mert a szélturbinák lapátjai fejbecsapnák röptükben a libákat, ha azoknak is csak annyi eszük volna, mint azoknak, akik szót emelnek értük ez ügyben.
Ők azok, akik eltiltják a magyar disznót a moslékolástól, merthogy moslékot csak az embernek szabad enni, kukában is csak neki szabad kotorászni, cigarettafüstöt a faluvégi kocsmában szívni tilos annak is, akinek az egész élete maga a Nagy Szívás.
A magyar zöldek pártjának még pártjuk önkiszolgáló szecskává aprítása közben is még marad annyi ideje, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése ellen tiltakozzon, mert a jövőt ők vélhetőleg úgy képzelik, hogy mindenki kap egy szobabiciklit dinamóval felszerelve, és addig teker, míg világos nem lesz – leginkább reggelig.
Magyarzöld érdekérvényesítő képessége felülmúlhatatlan, ennek oka leginkább az egész magyar társadalmat átlengő hihetetlen képmutatás.
Magyarzöld érvrendszere ugyanis kísértetiesen emlékeztet a temetkezési vállalkozók érvrendszerére, melyet akkor vetnek be, amikor valamelyik családtag halkan és pirulva meg meri kérdezni, hogy mi a franc kerül egy lepedőből kiszabott szemfedőn harmincezer forintba: Talán sajnálja a pénzt drága halottjától kedveském?
Ki az, aki nemet mer mondani a legidiótább követelésekre vagy intézkedésekre, ki nem retteg attól, hogy ha ellentmond, akkor nyilvánosan megszégyenítik, mintha egymaga termelte volna tele fekáliával a Dunát?
Ki az, aki azt meri mondani bármelyik magát környezetvédőnek valló idiótának, hogy hülyegyerek, mitől jobb az, ha valaki a kocsma ajtajától öt méterre bagózik, mintha négy méterre?
És mi van, ha éppen a kocsmaajtó felé fúj a szél?
Vagy ha a kocsma egy erőmű által naponta több tonna pernyével szennyezett kiszórási sávjában fekszik?
Van mifelénk több település, ahol nem lehet kint hagyni a fehér műanya-bútort a teraszon, mert reggelre olyan foltos lesz, mint a leopárd, közben meg a helyi lakosságánál a tüdőrák olyan gyakori, mint Mátrafüreden a nátha.
Ha annyian dolgoznának az egészséges és tiszta környezetért, ahányan élnek belőle, a mi országunk virágzó Kánaán lenne.
Lehetne persze ezt ésszerűen is csinálni, de ehhez némi szemléletváltásra és realitásérzékre lenne szükség.
És tisztességes politikára, amelyik az embert partnernek tekinti a társadalmi együttélésben, nem pedig csicskáztatni való ellenségnek, aki ellen harcolni kell.
És nem hülyének, akinek meg kell mondani, hogy mit tehet és mit nem.
Merthogy azzal egyet lehetett érteni, hogy ne tegyünk senkit akarata ellen passzív dohányzóvá, de azzal aztán végképp nem, hogy attól, akinek élete nagy részében a kávézás élményéhez hozzátartozott a cigaretta, elvegyük ezt, mert nekünk úgy tetszik, és te meg egészséges leszel, ha beledöglesz is!
Az embereket ezzel arra kényszerítik, hogy megkerüljék a törvényt és különféle helyeken kis, titkos helyi klubokat alakítsanak ki, melyekről aztán persze mindenki tud, de mindenki úgy csinál, mintha senki nem tudna róla.
Ha tudna, akkor  fegyelmezni kellene – mondjuk - Rózsikát, aki két cigaretta között a hátán cipeli az egész hivatalt és aki gyakorlatilag a főnökség összes döntésének szülőanyja – vagy csak egyszerűen kiváló munkaerő.
Nem lehetne ezt kulturáltan megoldani?
És nem lehetne az ország energiaellátásának biztonsága érdekében azt vizsgálni, hogy melyik a legtisztább energia-előállítási mód ma, melyet alkalmazhatunk?
És hogy melyiknek adjunk elsőbbséget, a focistadionoknak, vagy a környezetszennyező buszok lecserélésének?
Vagy az országon áthaladó tranzit kamionforgalom vasútra terelésének?
A ma is folyamatos vízszennyezések felszámolásának?
A szemétszállítás megszervezésének ott is, ahol a lakosság képtelen a szemétszállítás díját megfizetni?
Van itt teendő elég, nem csak vörösiszap-ömlés esetén kell ugrabugrálni, meg a társadalom által a károsultak részére összeadott pénzeket lenyúlni, meg abból filléreket kegyként osztogatni!
Magyarzöld persze ha ilyesmit hall, akkor a rajta fellelhető összes lyukból lángot okád, pedighát azok is környezetterhelő kénköves lángok.
Milliárdokért azt találják ki, hogy mit ne csináljon a magyar, nem lehetne már azon is törni a fejüket kicsit, hogy mit kellene tenni egy élhetőbb országért?
Nem biztos, hogy a közlekedési alagutakat betemetni Budapesten...
Nem lehetne esetleg helyette a magyar zöldeknek néha kis önvizsgálatot tartani?

:O))))

2012. november 24., szombat

BAJNAI A HIBÁS!


Nagy hibát követtek el Bajnaiék, mondta az LMP és az Együtt2014 viszonyáról, és a magát zöldnek aposztrofáló, de egyébként a fene tudja milyen célt elérni kívánó párt jelenleg önfelszámolónak tűnő döntéséről Róna Péter közgazdász.
A kijelentéssel eddig egyet is lehet érteni - a fene tudja, hogy miért éppen őket kellett prominclicukorral és forró csókok kilátásba helyezésével a közös táborba csalogatni, hacsak nem az lett volna a cél, hogy a szocialistákkal szemben képezzenek valamiféle ütőképes erőt.
Mindenesetre Róna Péter nem ezért hibáztatja Bajnaiékat, hanem azt mondja: a hiba az volt, hogy Bajnaiék az utóbbi napokban szemtelenül erőszakosan akarták bedarálni az LMP-t. 
Merthogy egyébként is, nem az LMP-nek kellett volna csatlakoznia az Együtt 2014-hez, hanem fordítva, az Orbán leváltására létrejött mozgalomnak a zöldpárthoz.
Róna Péter remek és megbecsült közgazdász lehet, de a mai magyar valóságról valószínűleg a sajtgyártáshoz nélkülözhetetlen tehenei is többet tudhatnak, mint ő.
A kísérlet kudarca előre borítékolható volt, azt pedig még Bajnairól és Kónyáról sem feltételezem, hogy annyira ravasz politikusok lennének, hogy a döntés azt a célt szolgálta volna, hogy tisztítsák a politikai terepet.
A szereplőket ismervén inkább annak van nagy valószínűsége, hogy Juhász fűvész erőltetgette az LMP becsalogatását a szövetségbe, hogy aztán majd később a baráti szolgáltatásért benyújthassa a számlát.
Aki csak kicsit is figyel a politikára – amelyik a párt nevével ellentétben nemigen lehet más - az érzékelhette már a törést a párt prominensei között korábban is.
Schiffer kompromisszumképtelensége és bolsevik típusú népboldogítása a párt nem egy hangadójánál kiverte a biztosítékot.
Ennek jele volt már Kaufer Virág távozása is, aki a belső állapotok láttán visszatért politikustársainál lényegesen értelmesebb szerelmeihez, a bálnákhoz, ennek jele volt Schiffer háttérbeszorítása, de Schiffer orbanizálódását még ez sem tudta lefékezni.
Persze az LMP-n belül a többiek sem mondhatók klasszikus politikusnak, valamennyien egy alom kölykei, akik a maguk kizárólagos és megfellebbezhetetlen igazságát hirdetik.
Zsigeri ellenszenveik alapján zárkóznak el mindenféle együttműködéstől, a kompromisszumot leginkább árulásnak tekintik saját egojukkal szemben.
Ha ezek hatalomra jutnának, a mai egy kis Vikkancs helyett lenne három, igaz, ha a legmagasabbat félbevágnánk, kijönne talán négy is belőlük.
Mindenesetre az azért csüggesztő, hogy elfelejtenek számolni, merthogy a tízmillió magyarból ötmillió azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák őket.
Ez sajnos tény – mint ahogy az is, hogy ebben osztoznak az Együtt 2014 tagszervezeteivel – a Szolidaritás kivételével.
Ha még nem tudták volna, most leírom nekik, hogy Magyarországon ma három párt van – Budapesten eddig négy volt, de itt a „volt”-on van a hangsúly - meg van még a Gyurcsány meg a Bajnai, és ezzel át is tekintettük nagyjából a politikai palettát, úgyhogy ne nagyon legyenek illúzióik.
Ha zsebretéve néhány marék üveggyöngyöt és minden férfias bátorságukat összeszedve elhagyják Kőbánya-alsót és elmennek a vadak közé, meg fognak lepődni, hogy a Bitó László szalonjában, vagy a párt válaszmányában zajló értelmiségi beszélgetések mellett zajlanak hasonló értékű beszélgetések a Négycsöcsűben, meg a Részeg Libában is – már ha a véleményformálást és a szavazatszerzés hatékonyságát tekintjük mércének.
Róna Péter egyébként aggódott egy sort az LMP önazonosságáért is, merthogy – ahogy kivettem mondataiból - arra rossz hatással lett volna, ha elkötelezi magát akárcsak elvileg is egy Orbán leváltására irányuló együttműködés mellett.
Én meg azt gondolom, hogy ez nem az a politikai helyzet, mikor a színvallást lehet húzni, mint a rétestésztát.
Emellett melyik parlamenti pártnak identitási problémái vannak, annak ki kell iratkoznia a közéletből.
Persze ez a habverés már megint csak a pórnépnek szól, az LMP- ben fennálló feszültségek ígyis –úgyis felszínre törtek volna, mert míg Schiffer küldetését, addig társai a pártot és önmagukat vették komolyan, meg aztán valószínűleg nincsenek is beavatva a Fidesz LMP-vel kapcsolatos terveibe, melynek előfeltétele az ellenzék körében végzett alkotó destruktivitás.
Schiffer látott magában egy Semjénnyi lehetőséget, a többiek meg talán egy élhető országot, melynek persze előfeltétele, hogy ők mindahányan minél távolabb legyenek a hatalomtól, merthogy bírálni valamit, ahhoz is kell ugyan képesség, de ettől még nem biztos, hogy ez elég az alkotáshoz is…
Lehet, egyszer mg hálásak lesznek Bajnainak, hogy időben döntésre késztették őket.
Bajnai meg letudta Juhász fűvész felé a kötelező demokratikus minimumot, mostantól lehet rá kicsit sajnálkozva és fejcsóválva nézni, ha erőszakoskodik - ami persze tutira vehető.
És el lehet kezdeni a tapogatózást az MSZP irányába, természetesen nem feledkezve meg annak súlyáról.
Jó lenne, ha a tárgyalásokat nem a Milla egylet elnöke folytatná, mert ez hozzávetőleg azzal esne egy megítélés alá, mint Matolcsy kinevezése főtárgyalóvá az Unióval…
Most nincs frakcióvezető, nincs egység, hétfőig fő a levében a társaság, mi meg szemlélhetjük, mitől is lehet más a politika – aztán majd eldönthetjük, kell-e ez nekünk…

:O)))

2012. november 23., péntek

PUFF, EGY KOKI!


Ismét leminősítette az országot a Standard & Poor’s, az eddigi "BB plusz"-ról egy fokozattal "BB" besorolásúra rontotta a hosszú futamú magyar hazai és külső államadósság minősítését. 
Várható volt ez már régebben is, hiszen azt mindenki tudta, hogy a hangzatos pofázásokon túl pozitív gazdasági folyamatokat senki sem talál.
Az ország recesszióban van, a gazdasági vezetés őrült ötletelést folytat, melynek kreativitása abban nyilvánul meg, hogy a koldus tetveire is kisállat adót vetnek ki.
Jelenleg folyik az alkoholforgalmazás államosítása, mely nagy lépés lesz az Egyesült Államok utoléréséhez vezető úton, legalábbis a szeszcsempészet fellendítése területén.
Miután már a kutyák pórázára is kivetették a vezetékadót, már csak a temetési adó bevezetése van hátra, de ne legyenek kétségeink, ez is eszébe jut előbb-utóóbb valakinek…
Nyakig ülünk a túlzott deficit-eljárásokban, az IMF –EU megállapodás határideje pedig hozzávetőleg az élő szervezetek teleportálásának megvalósulási időpontjára tolódott ki.
Hülyegyerek meg vadul harcol, mint ottfelejtett japán katona Borneó szigetén, időnként győzelmi jelentéseket tesz közzé és oktatgatja és fikázza az Uniót, miközben a markát nézegeti csodálkozva – ugyan mi lehet az a lágy és illatos valami, ami pénz helyett belekerült?
De jobbkeze sem különb, az „Európa legrosszabb gazdasági minisztere” címmel büszkélkedő Matolcsy is remekül ismeri a stílust, és amolyan „lássuk Uramisten, mire megyünk ketten” stílusban íziben beszólt a S&P elemzőinek, mondván, hogy ez egy "komolytalan minősítés a Standard & Poor's hitelminősítőtől."
Merthogy"ma már nem lehet komolyan venni a hitelminősítőket.
Ugyanis ezek „ a múlt részei.
A jövő nem róluk, nem a spekulánsokról, hanem az országokról és a termelésről fog szólni. Magyarországot nem a hitelminősítők, hanem azok a befektetők minősítik, akik az elmúlt években működő tőkét hoztak Magyarországra, úgy, mint például a Daimler, az Audi, a Knorr-Bremse, az Alcoa vagy a Coca Cola.”
Hát ez az Gyurci, ettől tart itt rajtad és homályos tekintetű főnöködön kívül mindenki, merthogy a Coca Cola már például beárazott benneteket, de ezt tette a Nokia is, és ha sietsz, még elcsíphetsz a Brico Store végkiárusításán egy kőműveskanalat meg egy fándlit, habár óriási kihívás lenne beköltözni abba a házba, amit te építesz.
Gyurcikám, nézzünk szembe a tényekkel, hozzád képest Mekk Elek egyetemes mester a Szakma Ifjú Mestere.
Annak is nagyon tudnánk örülni, ha egy ilyen névsort le tudnál tenni az általatok Magyarországra csalogatott cégekről, merthogy akikről írtál, azokkal Gyurcsány meg Bajnai tették tönkre az országot, ti meg eddig legfeljebb egy ötven fős állateledel-gyárral tudtátok felvirágoztatni.
Beruházások tekintetében meg öt híddal, de azok mindegyike az Orbán-család szájaiban végzi fáradságos munkáját, őrölgetve a kétoldalon kent vajaskalácsot.
Bár a fogorvos sehol sem olcsó, de az Orbán család hídjait a világ legdrágább fogművei között kell említeni, ez vitathatatlan!
Úgy, hogy Gyurci-Murci, egy kis visszafogottság nem ártott volna, kellenének a jóbarátok meg a jóindulat, merthogy az Unió már elővette a hólapátot, és azt hiszem, amíg le nem esik az első komolyabb hó, addig a te okos, szép fejedet fogja vele püfölni, leesik még egy két saller is, ha nem vigyázol!.
Itt van mindjárt a telekomadó ügye, mely az Európai Bíróság elé került.
Amennyiben a bíróság is jogellenesnek találja a különadót, Magyarország mintegy 200 milliárd forintnyi illegálisan beszedett adót (kamatokkal együtt) lesz kénytelen visszafizetni a szolgáltatóknak.
De piszkálgatják már az oktatás  kérdését is, és ha a nyuggereket nem tudjátok megnyugtatni, akkor tőlük a fal adja a másikat, olyat kaptok.
Egy olyan országban, melyben a gazdaság teljesítményének negyedét német tulajdonú cégek állítják elő, ideje lenne felhagyni a multik elleni szabadságharccal, mert annak csak az lehet a vége, hogy a csata végén még a Lázár testvérek lovait is meg kell ennünk, mint eleinknek 45-ben a Körúton elhullott állatokat.
Elképesztő állapotban van az ország, ezek meg úgy csinálnak, mintha éppen ott állnánk a jólét kapujában, csak még nem csöngettünk be a házigazdának.
Álom.
Amit meg Orbánék csinálnak, az rémálom.
Az sem lenne baj, ha felhagynának a nép hülyítésével, az államadósság-dumával, helyette bemutatnák, hogy éves bontásban a forintban kimutatott államadósság hogy alakult.
Akkor hamar kiderülne, hogy a trend stabil, az államadósság évről évre ugyanannyival nőtt, és ez a Fidesz idejében sem volt és ma sincs másként.
De persze, ezt aki akarja megérti, aki meg nem, az tovább imádkozhat Viktor Isten-királyhoz.
Az viszont pozitív jel, hogy a hét végére visszatérnek Tatára a vadludak, méghozzá csapatostul.
Aki kíváncsi rájuk, azt mindenféle programokkal várják a tó mellett, aki kóbor semjént lát, az sikítozzon!

:O)))

Ps: A KÉPET A http://varanus.blog.hu/ -RÓL LOPTAM, MEG TUDSZ BOCSÁTANI, FABIUS?

2012. november 22., csütörtök

ÉS MÉG A GENK IS VERI A MAGYART!


Árverezik a sávolyi motorversenypályát, a Balatonring 196 hektáros területét.
Vevő nemigen lesz rá, mert a rendezési terv szerint az érintett területen csak sportcélú beruházást – konkrétan motorverseny pályát -  lehet megvalósítani.
A beruházó hatmilliárdot már ráköltött, amikor 2009 decemberében, ki tudja milyen politikai nyomás hatására – lehet találgatni - leállították az építkezést.
Gyanítom azért, mert valaki megüzente, hogy a választások után úgyis le fogják állítani, és akik akkor még kormányon voltak, felelősen gondolkodva nem akartak egy újabb Gödörbe pénzeket tenni és tetetni a beruházókkal, - torzó van már elég ebben az országban.
Merthogy az nem létezhet, hogy itt akármi is épüljön anélkül, hogy Kegyelmes Urunk rá ne biccentett volna, márpedig erre sem biccentett, így aztán a huszonöt százalékban elkészült pálya ott díszeleg a semmi közepén, körbeállva sakálokkal és kárvallottakkal – ez utóbbiak vannak kevesebben.
Sávoly széles látókörű önkormányzata nem tudta megvárni a pálya felépültét, hanem belterületbe vonva az ingatlant, sebesen adót vetett ki rá, futja rá a bolond hidalgónak, fizessen, carramba!
Mellesleg a hatalom mai urai lopás tekintetében nem hülyék, úgyhogy nem vonták vissza a beruházást kiemeltté nyilvánító határozatot, hiszen a százkilencvenhat hektár mégsem egy hobbitelek, a beruházás koncepciója sem volt rossz – lehet, majd a beruházás is jó lesz egyszer, valamelyik „közeli” megasztár csak lát benne egyszer fantáziát, majd kap rá visszanemtérítendő támogatást, hiszen ez eleve bele volt tervezve a megvalósításba.
Tulajdonképpen a balatoni szezon szűk három hónapig tart, ez pedig roppant rövid, hiszen azt minden vendéglátó és hotel szakember tudja, hogy szezonkocsmát üzemeltetni önmagában, gazdaságosan nem lehet, és a hoteleknek is arra illik törekedni, hogy egész évben megfelelő telítettséggel üzemeljenek.
Ehhez viszont programok kellenének tizenkét hónapon keresztül, mert arra építeni, hogy a fűtés nélkül épített szállodákban majd a cégek túlélő tréningeket és csapatépítő pingvin-képzéseket rendeznek, kicsattanó optimizmusra utal, ami ugye a mai világban – lássuk be – kuriózum-számba menne.
Viszont egy Moto-GP pálya egész évben hozná a vendéget, meg vinné a Balaton jó hírét a világba, csakúgy, mint ahogy a Hungaroring is teszi, és tehetné méginkább, ha nem a semmibe építik, hanem mondjuk a Városligetbe vagy a Népligetbe, esetleg valamelyik szigetre, vagy egy szigetet is a pálya részévé téve, - majd Vizoviczki gondoskodott volna a zavartalan ügymenetről…
De itt ezt nem lehetett megvalósítani, mert rögtön támadt ezer okos, akik kijelentették, hogy az évi egy Forma-1 verseny lesz Budapesten a környezet gyilkosa. A pályát falun, és olyanra kell építeni, hogy ne lehessen könnyen megközelíteni, ne lehessen gyorsan menni rajta, valamint az előzések veszélyessége miatt a libasorban araszoló versenyautók rajtrács óta változatlan sora legyen a magyar futam jellegzetessége.
De hát annak már annyi, majd lenyom bennünket Peking valamelyik kerülete, nézzük legfeljebb televízión a versenyt.
A motorsportnak egyébként rengeteg híve van, és még több lenne, ha nem kellene versenyért a csehekhez utazni, - úgy látszik a suttyókhoz ez még nem jutott el, - de legalább szerveznének versenyt nyekkereknek, vagy traktoroknak, de sehol semmi.
A technikai sport az nem sport, mert nem focilabdával játsszák.
Mindenesetre mostanában nem lesz Sávoly a magyar Monza, nem hoz vendéget, nem ad munkát a környék lakosságának, nem viszi jóhírünket a világba, így ez a feladat is Matolcsy miniszterre marad, aki homlokán a piros pöttyel elérte, hogy Európában nincs nála rosszabb miniszter a saját szakterületén.
Meg Viktorra, aki most éppen a finnyás koldus szerepét adja Brüsszelben, merthogy ő nem tudja elfogadni azt, hogy a magyar támogatásokat megkurtítják, miközben a már rendelkezésünkre álló támogatásokat sem vagyunk képesek felhasználni, legfeljebb Csányi tehenei nézik fensőbbséges mosollyal légkondicionált istállójukból az éppen megfagyni készülő hajléktalanokat.
Elgondolkodtam – tulajdonképpen mit adott Orbán kormányzása és a Fidesznek nevezett egyház eddig az országnak?
Mert, hogy mit vett el, azt hosszan lehetne sorolni, lehet kezdeni akár a gyöngyösi gumigyárral.
Hetvenöt milliárd forintos beruházás ment füstbe, lehet folytatni a sukorói King City beruházással – évi ötmillió turistára tervezték, - számoljuk ki ennek adóvonzatát, - a beruházás akkora lett volna, mint a Mercedes kecskeméti gyáráé.
Folytathatjuk a sávolyi MotoGP pályával, a magánnyugdíj-vagyon eltékozlásával (már pedzegetik a nyugdíjasok járulékfizetési kötelezettségének bevezetését) és ezekkel szembe az égadta úrvilágon semmit nem tudnak állítani, még egy stadiont sem voltak képesek összebarkácsolni ennyi idő alatt, jóllehet, ha valamire nagy szüksége lenne az országnak, hát öt-hat stadionra okvetlen.
Mert ha csak az alcsúti épülne meg, akkor kilógna a lóláb, de így, belekeverve a korpa közé nem olyan feltűnő, gondolhatják.
Rosszul, egyébként.
Ha megkérdezik majd egyszer Vitykát, hogy ugyan, Bölcs Vezérünk, mit adtál ennek az országnak? - akkor elmondhatja majd, hogy vért, verítéket és könnyeket, és neki ehhez még világháború se kellett, habár elvileg semmi kifogása nem lenne ellene…
Ma jött a hír, Matolcsy fogja tárgyalni az Unióval a hatéves költségvetésről, gondolom, tárgyalópartnere a székház portása lesz, merthogy nemigen lesz olyan gazdasági szakember, aki ezzel a niemanddal szóbaállna.
Orbán meg Brüsszelben várja a csodát, gyanítom, nem fog odaérni.
Ugyan még nincs vége a ciklusnak, de az eddigi egyenleg meglehetősen siralmas.
És akkor még a Videotont is elverik, és a tetejibe hazai pályán!
Ott áll az Európa Ligában a kiesés határán.
Rossz ómen – nem kellene felkeresni a Mi Büszkeségünknek egy tenyérjóst?
Már csak, nehogy lekéssen a menekülésről, a Ceausescu házaspár is ütemet vesztett, oszt mi lett a vége?

:O)))

2012. november 21., szerda

VAN AMBÍCIÓD? ALAPÍTS PÁRTOT!


Fodor Gábor saját pártot készül alapítani - írja a csütörtökön megjelenő Heti Válasz.
Az állítást a hvg.hu - nak megerősítették az egykori SZDSZ-elnök környezetéből is, sőt, a Heti Válasz konkrét kérdésére Fodor Gábor sem tagadta, hogy az általa alapított Szabadságért Alapítvány bázisán kívánja ezt létrehozni.
A Kuncze Gábor nevével fémjelzett Szabadelvű Polgári Egyesület azzal, hogy bejelentette csatlakozási szándékát az Együtt 2014 névre hallgató választói mozgalomhoz, elkezdett pártszerűen viselkedni, és hát – mondjanak is bármit – ennek a választási mozgalomnak a tagszervezetei sem lennének mások, mint pártok, nevezzék magukat akár politikai kiscsoportnak is, már ha meg tudnák mondani, hogy kiket akarnak képviselni és milyen program mentén.
Komoly dilemma ez, mert ha közös a program, melyet éppen most szülnek meg nehéz nyögések közepette, akkor mi a fészkes fenének ehhez három pártocska, ha meg pártnak azt a politikai szervezetet nevezzük, amelynek programja és választói vannak, akkor a mai helyzet szerint van egy párttá válni képes, programmal és - üdítő kivételként - valós választói támogatottsággal rendelkező mozgalom – a Szolidaritás.
Van egy egyesület, mely szellemi potenciálját tekintve képes a programalkotásra, és van Juhász füvész, aki döngő léptekkel megy álmai szerint valaminek az élén valahova, – neki talán ideje lenne a háta mögé nézni.
Szintén friss hír, hogy valószínűleg pártot fog alapítani Bokros Lajos, aki az elmagányosodott konzervatív baloldalt, a Fideszből kiábrándult jobboldali szavazókat terelné egy akolba.
Ez egy reális elképzelés - attól, hogy valaki jobboldali mentalitású még egyáltalán nem biztos, hogy szellemileg kihívásokkal küzd.
Pontosan látja, hogy mire is fut ki a Vezér politikai és gazdasági tevékenysége, szörnyülködik is nagyon, de arra azért mégse vetemedne, hogy mindenféle komcsi-libsi népségnek adja a szavazatát – nekik kell valamilyen alternatíva.
De ott a pályán még a 4K! Párt is, suk-sükölő elnökével, - hát, ha Ciccolina pártot alapíthatott 1K! –ra, akkor ő négyre már akár világbirodalmat is építhet, és akkor önmagával még nem is számolt!
Szóval alakulnak itt pártok tucatszámra, de ez önmagában még kevés.
Most, hogy úgy tűnik, hogy az LMP elindult a kései SZDSZ útján lefelé a lejtőn, a Fidesz valószínűleg megpróbálja megismételni az LMP-vel oly parádésan előadott mutatványát, és nekilátott az új lepkeháló összeszerelésének, meglehet, majd most Fodor Gábor lesz a Schiffer, aki szaladgál a gazdátlan liberálisokat összefogdosni.
Neki előnye és hátránya is, hogy van politikai múltja, így aztán valamennyivel hitelesebb, mint az LMP mai vezetője, aki úgy pattant a közéletbe, mint Pallas Athéné Zeusz fejéből, csak itt a fej volt másé…
Hátránya, hogy az általa képviselt elvek mögé még azokat sem sikerült soha felsorakoztatnia, akik egyébként mindenféle liberális dumát úgy csipkedtek, mint liba a tarlót.
Régi kisfiús bája már a múlté, a Budapest Pride felvonulói sem őt emlegetik már ábrándos tekintettel, politikai elvei pedig nem vonzzák a tömegeket, akiknek elegük van a dumából és enni, meg békésen élni szeretnének, nem a hasukat nézve elvont filozófiai fogalmakkal babrálni.
Ha lesz pártja, ha nem, ők sem lesznek képesek egyedül megbuktatni Orbánt, aki csak heherészik ezeken a kísérleteken, mosolyogva nézi őket, mert ő tudja, hogy valóságos ellenfelei a buszok hátulján és az MSZP székházában tekinthetők meg.
És itt az én aktuális bajom az Együtt 2014-el.
A honlapon az olvasható, hogy a választói mozgalomnak küldetése van, úgymint:  
„Az érték- és utat vesztett, mély válságba zuhant Magyarország előtt csak egyetlen út áll: az összefogás.
Összefogás a közmegegyezésért, közös értékekért és közös célokért, a legfontosabb nemzeti közös nevezők meghatározásáért, melyre az elmúlt két évtized örökségét meghaladó, hiteles politika épülhet.
Összefogás a jó kormányzásért, demokratikus hagyományaink védelméért, nemzeti közösségünkért, melynek éppúgy alapja a magántulajdon védelme, mint a jogállamiság és szolidaritás. 
Összefogás a változás legfőbb akadályát jelentő kormány leváltásáért.
Összefogás Magyarországért, a demokráciáért.”
Ehhez képest még az alapítók sem képesek megegyezni egymással.
Habár írtak egy erkölcsi, elvi alapvetésnek nevezett irományt, mely hosszú, mint a vonatfütty, de annál azért lényegesen unalmasabb.
Ezt Mari néni Bácsbokodon soha el nem fogja olvasni, és bár tudom, hogy nem is neki készült, de arra azért talán oda kellene figyelni, hogy a szavazófülkében a toll az ő kezében van – már, ha egyáltalán el hajlandó odáig menni a fájós lábával.
Ő pedig csak akkor lesz erre hajlandó, ha egy olyan célt tudnak megjelölni a tudós politikai erők, mely számára egyértelmű, vonzó, egyszerűségében is nagyszerű.
Ilyen lehet például az együttműködés a jogállam helyreállítása és a gazdaság rendbetétele, a szegények nagyobb támogatása érdekében, melyhez az út Orbán leváltásán keresztül vezet.
Küldjük Orbánt pihenni! – ez egy vonzó cél lehet, ezt lehet aztán cifrázni, de ennél több cél csak megzavarja a gondolkodást.
Ez már megint a szokásos értelmiségi nyavalygás, pedig azt azért már ennyi év után észrevehették volna a politikai élet szereplői, hogy Orbán éppen azzal nyerő, hogy roppant egyszerű üzeneteket küld szavazóinak, nem pedig tizenoldalas dolgozatokat, melyek minden pontját mindenki a saját szája íze szerint értelmezheti.
Márpedig, ha ezt az irományt Orbán olvassa fel, akkor hívei dörgő vastapssal fogadnák.
Aki sokat markol, keveset fog, tartja a közmondás, és ez ebben az esetben is igaz.
Nem kellenek itt nagyon közös értékek, legfőképpen nem kell ideológiai egyetértés, ráér a nemzeti együttműködés minimumának kidolgozása is – nem is szólva az alkotmányozásról.
Jelen esetben tökéletesen elegendő lenne célként a visszatérés az Alkotmányhoz, a versengő jogállam helyreállítása, az utóbbi két évben hozott törvények hatályon kívül helyezése, de minimálisan is felülvizsgálata és az egyszemélyi hatalom kialakításában bűnösök bíróság elé állítása, vagyonvizsgálati eljárással egybekötve.
Sajtószabadság biztosítása, közmédia rendbetétele, a közteherviselés visszaállítása a szegények érdekeinek figyelembevételével – aztán rövid időn belül új választások kiírása, ahol már a pártok mérethetnék meg magukat.
Mert most, ha elkezd minden tömörülés az elveken rugózni, megette az egészet a fene.
Mellesleg azt sem értem, hogy hogyan lehet elképzelni azt, hogy egy MSZP nagyságrendű párt elviseli, ha az együttműködés alapelveinek kidolgozásából kihagyják és majd Juhász füvész eldönti, hogy eléggé demokratikus-e az együttműködéshez?
Aki ilyet képzel, az nem politikus, még Kávéházi Konrádnak is meglehetősen gyenge.
Ha most legutóbb a kérdést úgy teszik fel, hogy akar-e az LMP Orbán világgá kergetésében résztvenni, akkor a kép még a mainál is tisztább lenne - egyszerű kérdésre egyszerű válasz dukál.
Ha igen, akkor miután a csatlakozni kívánók válaszolta erre a kérdésre, akkor le kell ülni és választókerületenként felállítani a stábot, kiválasztani a közös, az összefogás nevében induló képviselőjelölteket, befejezni a Bajnaizást, Gyurcsányozást, a „majd eldöntjük, ki jöhet” nevű játékot és lehet marhára örülni minden egyes csatlakozó személynek, szervezetnek.
Mert ebben az esetben ez a közös nevező, meg kell elégedni ennyivel, meg a gyakorlati lépések kidolgozásával, melyekre ez az összefogás felhatalmazza a majdani átmeneti kormányt.
Tételesen, konkrétan, kegyetlen következetességgel.
Ez sem lenne könnyű feladat.
Neki is lehetne akár kezdeni…

:O)))