EMBERTELENEK

„Erős hetünk van.

Hétfőn megcsináltuk a költségvetést, szerdán pedig a gáz-, távfűtés- és villamosáram-árcsökkentést, csütörtökön megoldottuk a jövő évi minimálbért, és a hét végéig megoldjuk a felsőoktatási reformot is" – nyilatkozta Orbán Viktor.

Nincs esélyünk.

Az alkotás folyamata pörög, legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy miután – valószínűleg kedden -megcsinálta a mindent elborító feneketlen sötétséget, vasárnap megpihen.

Nincs annál brutálisabban romboló, mint amikor a végtelen hülyeség a határtalan szorgalommal párosul, márpedig a Nemzet Szociopatája kétségkívül határtalanul szorgalmas.

Hálistennek nincs egyedül, akadnak segítői is, akiket megtermékenyített alkotó energiája.

Így aztán rendszere lassan kezd önjáróvá lenni, nem kell minden idiótaságot személyen kitalálnia, ma már sok feladatot átvállal tőle szolganépe, kik állnak peckesen a vártán ajzószerük, az általános egyenértékes adta magabiztosságukban.

Gusztustalan banda, Vezérükkel együtt.

Ami engem legjobban bánt, az a mindent átható, gátlástalan embertelenség, mellyel a társadalom elesettjeihez, a szegényekhez, öregekhez, betegekhez, rokkantakhoz közelítenek.

Legújabb tervük szerint a nagy értékű daganatellenes gyógyszerelések igen jelentős csökkentését tervezi a kormányzat.

Az Emmi honlapján látható tervezet szerint - ha tervezetüket a kormány elfogadja - akár évi 1-2 milliárdot is spórolhat a költségvetés, ami határtalanul fontos - kell a pénz az amerikai magyarok szavazatainak megvásárlására, a Fradi pályára, Kósa Lali helyi homokozójára és a Puskás-akadémiára, mely utóbbit belátható időn belül képessé kell tenni arra, hogy átvegye a Magyar Tudományos Akadémia feladatkörét.

Remek terv ez, hiszen a modern kezelés hiánya nem nekik fáj, az a néhány naptól néhány évig terjedő időszak, melyet a rákbeteg még szeretteivel tölthetett volna, nem nekik fog hiányozni, hadd hulljon a férgese.

Egyúttal lehet növelni az orvosok döntési képességeit is, hiszen nekik kell majd válogatni a betegek között, a Mengele–terv keretében nekik kell majd szelektálniuk betegeiket, természetesen Hippokratészi esküjükkel teljes összhangban.

Ezt nevezik a fülkeforradalom rendszerében az egészségügy átalakításának, kis karácsonyi ajándékként átnyújtva a vastagbél és emlőrákosok számára.

A cukorbetegeket már meglepték ilyen ajándékkal régebben, hátravannak még – ha jól tudom – a szív és érrendszeri betegek.

Csak az elmebetegek gondolhatják azt, hogy ez a társadalom javát szolgálja, arról nem is szólva, hogyha ezzel rúgott egyet a rendszer az érintett betegeken és hozzátartozóikon, akkor közülük azokon, akik elkövették azt a hibát, hogy még szegények is, azokon kettőt.

Mert a jómódú ember még csak-csak meg tudja vásárolni gyógyszerét, ha kell, de a szegénynek nem marad más hátra, mint a szenvedés, a kibírhatatlan fájdalom és a megváltó halál.

Az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy az ország szép ütemesen elembertelenedik, a társadalom hozzáidomul agyatlan vezéréhez, elveszíti a szolidaritásra való képességét, melyet szinte tudatosan ölnek ki az emberekből.

A mai fiatalok meg, nem azt tanulják meg, hogy segítsd az elesetteket, hanem arra neveli őket Orbán rendszere, hogy lépd át őket és törődj a magad dolgával.

Orbán rendszere arra nevel, hogy a nyugdíjas élete kegy, a neki juttatott pénz forrása az aktív korúak kegye, a beteg nyűg a társadalom nyakán és maga tehet szerencsétlen helyzetéről.

Rákbeteg?

Úgyis meghal, jó annak a Kalmopyrin is!

A falusi suttyó haszonelvűsége ez, aki a kiöregedett kutyáját kiviszi a határba felakasztani, aki rácsap öregapja kezére, mikor az a merőkanálért nyúl, aki kiteszi megvénült nagyszüleit a flancos házához toldott kamrába, akinek mindene a „szerzés” meg a vagyonhalmozás, akiben nincs semmiféle természetes, szép emberi érzés.

Hozza ez a primitív banda az intézkedéseket nyakló és átgondoltság nélkül, minden napra jut valami gusztustalanság, minden nap rúgnak egyet-kettőt a szegényemberbe, akiknek száma nem véletlenül növekszik, hiszen megmondta márt Orbán valamelyik gazdája – tán Demján? – hogy akkor lesz itt jó világ, mikor az emberek már olyan szegények lesznek, hogy délkelet-ázsiai munkabérekért is hajlandók lesznek dolgozni.

Kizárják a szegényeket a felsőoktatásból, nem tesznek semmit, de semmit sem a cigányságért, nem tesznek semmit sem a falvak elszegényedett lakóiért azon kívül, hogy ráuszítják őket a cigányságra.

Megritkítják a betegek számát, aki halott, annak nem kell gyógyszer, amelyik cukorbeteg nem képes tartani a diétáját, mert képtelen megfizetni a gépsonkát meg a libacombot, aki örül, hogy kenyérre futja neki, attól elveszik a modern gyógyszereket, hogy aztán majd a költségek többszörösét fizesse a társadalombiztosítás, mikor a beteg elveszíti a lábait.

Náluk az nem érték, ha az anya még egy évet a gyermekeivel együtt tud tölteni, náluk az csak költség.

Olvasom, a legszegényebb falvak kábelszolgáltatói becsukják a boltot, mert a vezetékadó miatt képtelenek fenntartani a szolgáltatást.

Emberek ezrei fogják elveszíteni egyetlen szórakozásukat, kapcsolatukat a világgal, de hát mindek is ezeknek mindenről tudni?

Ami a legszomorúbb az egészben, hogy minden egyes nap, amit ez a beteg ember a hatalomban tölt, növeli a kárt, melyet tevékenysége első napjától kezdve a társadalom kényes szövetében okoz.

Megosztotta az országot, megosztotta a külföldi magyarokat, magyart-magyar ellen fordított, elvette a szegényektől még a reményt is, hogy van kitörés a nyomorból.

És elveszi a hitüket, hogy a szegény ember is ember, akinek jogai és méltósága van.

Itt méltósága csak neki lehet, mígcsak egyszer az emberek fel nem riadnak abból a hipnózisból, melybe ő ringatta őket.

Egyre közelebbinek tűnik ez a nap.

Nem lesz szép nap senkinek sem, az biztos…

:O)))