2012. december 18., kedd

KIEGYEZÉS KELL


Odáig rendben is vagyunk elméletileg, hogy ezt a szerencsétlen darazsat, akinek kicsi a szárnya, nagy a pofája és termetes a potroha, úgyhogy repülésre teljességgel alkalmatlan, meg kellene már  tanítanunk repülni.
A hasonlat szeretett miniszterelnökünktől származik, ő ugyan a magyar gazdaságra vonatkoztatta, de miután az állam, a gazdaság és a miniszterelnök fogalma mostanság fedi egymást, így a darázs-hasonlatnak is stimmelni illenék.
Mindenesetre egyre inkább úgy tűnik, mintha a sajátjainak is elegük lenne már a sok dumából, a sok  hülyeségből, a kapkodásból, az ötletelésből.
A diákokat rendesen felhergelte, a művész-népség lelkivilágának közepébe többszörösen is belecsinált, ostoba vazallusai pedig idióta dumákkal hergelik a közvéleményt, olyannyira, hogy a normális embernek haja szála is égnek áll, hát ekkora a szellemi ínség a Vezér környezetében?
Persze, hasonló a hasonlónak örül, a zavarosfejű vezető hibbant beosztottakkal veszi körül magát, az eredmény meg önmagáért beszél.
Mindenesetre korunk Magyarországának valódi kérdése: mi lesz Orbán után, remélhetőleg a nem túl távoli jövőben?
Egy biztos, ha a mai állapotokat akarja valaki új cégér alatt folytatni, az amellett, hogy eleve bukásra van ítélve, de még kártékony is arra a nemzetre, melynek szolgálatát minden egyes politikus a saját mellét két féltéglával döngetve szokta volt emlegetni.
Magyarország tragikusan megosztott, és mielőtt arra gondolnánk, hogy ez kizárólag Orbán bűne, próbálkozzunk meg felidézni egy olyan időszakot, mikor a nemzeti egység virult.
Nemhogy éveket, de napokat se nagyon tudunk találni, annál több a példa az esztelen, öngyilkos torzsalkodásra, az alap nélküli nemzeti kivagyiságra, a nemzeti gőgre, idegen hatalmak kritikátlan kiszolgálására, a bűnbakképzésre, a kirekesztésre, a nemzet megosztására.
Istvánpárti – Koppány párti, törökpárti - Habsburg párti, kuruc-labanc, függetlenségpárti-royalista, angolszász orientációjú – németbarát, népies és urbánus, kommunista-reakciós – mind-mind magyar volt és mindegyikük  arra hivatkozott, hogy ő jót akar a nemzetnek, aminthogy ez valószínűleg így is volt, plusz az egyéni érdekek, ugye…
Tán egy rövid ideig a Kádár-rendszer nyújtotta a nemzeti egység élményét – nagy kár, hogy diktatúra volt.
Mikor szembefordultunk a világgal, mindig véres homlokkal kellett visszahőkölnünk, mikor szembefordultunk egymással, mindig saját véreink keze által meggyilkolt magyarok tetemei jelezték az utat: ez a magyarok útja.
Valahogy jó lenne ennek végetvetni, mert bár sokat tett érte, de nem Orbán egyedül teremtette ezt a helyzetet, inkább ez a helyzet termelte ki Orbánt, aki egy normális országban tán egy kisvállalkozást irányíthatna, mígcsak be nem csuknák csalásért, lopásért és egyéb bűncselekményekért.
Viszont az életnek mennie kell aztán is, hogy ő elment Kukutyinba zabot hegyezni – már ha erre egyáltalán békés körülmények között még sor kerülhet, ami eléggé kérdéses.
Ha bekövetkezik, itt fog állni a két tábor egymással szemben és hülye pofával méregeti majd egymást, aztán majd megint vagy egymásnak esünk, vagy végre kiegyezünk.
Tulajdonképpen annyira elmérgesedett mára a helyzet, hogy a második változatot nehéz elképzelni, hiszen még a saját táboron belül is kap az ember a fejére hólapáttal, ha kicsit is engedékenyebb hangokat penget - minap Ángyán képviselőről ejtettem egy-két elismerő szót, kaptam is érte jobbról is –balról is.
Nem taglalnám most, hogy miért elhibázott – ha Orbán világgázavarása az elsődleges cél - politikailag is az, hogyha azokat, akiknek éppen megrendült a hite Orbánban és rendszerében, esetleg most tapasztalták meg először, hogy nem minden olyan, amilyennek elképzelték, mi zavarjuk vissza Orbán nyájába, merthogy nem látnak utat másfelé.
Nyitottaknak és türelmeseknek kell lennünk, rengeteg sérelmet kell lenyelnünk, - nekik is persze - de új szemlélettel kell közelítenünk az ország dolgát, mert különben még a gyermekeink gyermekei is egymást gyalázva fogják leélni az életüket.
Vagy egy más, értelmesebb országban.
Nm ringatom magam illúziókba, nem mindenki képes erre, mert Selmeci féle sárostobák és Bayer féle idegroncsok mindig voltak és lesznek, csak nem mindegy, hogy ők határozzák meg a közbeszédet vagy olyanok, akik el tudják képzelni akár azt is, hogy amit a másik politikai oldalt kedvelő ember mond, az nem mind ostobaság, és nem biztos, hogy aki mondta, az az ország tönkretételét tűzte ki célul maga elé.
A szembenállókat alapvetően két dolog különbözteti meg egymástól.
Az ország egyik fele a szívével, másik az agyával gondolkodik.
Az embernek viszont mindkettőre szüksége van, és mindahányunkban megvan az a képesség, hogy használjuk őket, mert fontosak a nemzeti összetartozás külsőségei, a határon túl rekedtek támogatása, de legalább ilyen fontos a gazdaság rendbetétele és a nyitott, európai értékeket valló társadalomszervezés is.
A legfontosabb az, hogy ezek ne kerüljenek szembe egymással, ne vagy-vagy, hanem is-is legyen a viszony közöttük.
A kézfogáshoz két ember kell.
Ne szégyelljük hát a kezünket nyújtani azoknak, akik konzervatív meggyőződésük megőrzése mellett velünk együtt akarják felépíteni a XXI. század Magyarországát.
Ez csak együtt fog menni, vagy az ország egyszercsak tényleg csak szép emlék lesz, mint a Márton napi libasült.
A dolgok többsége nem ideológiai kérdés, hanem nagyon is gyakorlati ügy, melyet gyakorlatiasan, demokratikusan kell megvitatni és eldönteni.
Ha erre szorítkozunk és nem megvert, legyőzött és sárbatiport ellenségek tetemein akarunk triumfálni, akkor előbb-utóbb kialakulhat egy új, a mainál sokkal kulturáltabb politikai légkör, melyben értelmes emberek értelmes dolgokról tudnak beszélgetni, nézeteket és szempontokat ütköztetni, majd döntésre jutni.
Erre kellene törekedni, és ezen az alapon kellene közelíteni a választási szövetséget is.
Kádár azzal lett nyerő, hogy azt mondta: aki nincs ellenünk, az velünk van.
Mi azt mondhatnánk, hogy aki nincs a demokrácia és az ország evidens érdekei ellen, aki nem megosztani, hanem egyesíteni akarja a társadalmat, az velünk van.
Gyógyítgatni kellene a sérelmeinket, nem naponta elvakarni a sebet.
Rengeteg türelemre lenne hozzá szükség…

:O)))

15 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, bár alapjaiban igazad van - Ángyán esetében mégsincs igazad.
Mert ő csak egyetlen szakpolitikai kérdésben lázadt (amiben ráadásul nincs is igaza) - az összes többiben - beleértve az alkotmányos puccs elkövetését is - igenis készséges bűnsegéd volt. Persze, ki kell egyezni a kisnyilasokkal, ebben már van gyakorlati tapasztalata az országnak, de a nagyokat (ha csak virtuálisan is) de "fel kell lógatni az Oktogonon"
lusztrációs törvénnyel ki kell szorítani a hatalomnak még a közeléből is. Különben bennmaradva csak tovább fertőznek. A gennyes részeket EL KELL TÁVOLÍTANI - önvédelemből. Utána a maradékkal már ki lehet egyezni. Kádár NEM a kiegyezéssel kezdte, előbb volt egy kis gyakorlati proletárDIKTATÚRA!
Tudod Orbánnak csak 6 fővel van több, mint a 2/3. MINDENKI, aki benne van és benne marad a frakciójában, ebbe a 6 főbe számít bele! Bűnös MINDEN 2/3-os törvény meghozatalában. A gennyes vakbéllel
nem lehet tárgyalni és kiegyezni.
EL KELL TÁVOLÍTANI!

éva írta...

Éppen Kádár lehet a követendő példa: ELŐBB eltávolította a tényleges vezetőket és a tényleges bűnelkövetőket, aztán kötött a maradékkal kompromisszumokat!
Persze, ha Ángyán kiválik, és csinál egy konzervatív pártot, azzal kénytelen lesz az ellenzék együttműködni, és a mezőgazdasági elveiből annyit elfogadni, amennyi még nem árt az országnak: a helyben lakók helyzetbe hozása végül is közös cél, szakpolitikában talán lehet ésszerű kompromisszumot kötni. De amíg MINDEN szemét törvény meghozatalban benne van,
Ángyán is csak "egy szem a láncban"

Geza írta...

Kedves Pupu, minden tiszteletem ellenere, sajnos megint ellent kell mondanom. Azt nagyon jol latod, hogy itt a legnagyobb problema nem az orbannal van, hanem az emberekkel. Errol a tenyrol barki konnyen megbizonyosodhatott elsosorban a 2002 utani esemenyek lattan. Ugyhogy a hugyagyusag nem fog eltunni sem a gyerekek utcai happeningje utan, sem pedig a marginalisan megnyerheto 2014-es valasztasok utan. Vilagos, hogy ugyanazokkal az ostobakkal kell egy levegot szivni, akik ezt az egesz helyzetet eloideztek. Nem ketseges, ezt tobbunknek igencsak nehez lesz elviselni (de persze mindent meg lehet szokni ...)

Ugyanakkor abszolut elfogadhatatlannak tartom, hogy en/mi, akik csak huledeztunk es bekesen turtuk/juk, ahogy a 2006-os fidesz+2/3 szellemiseg mindenbe beletapos, meg utana kezet is razzak/zunk veluk. Errol szo sem lehet.



Névtelen írta...

Amit írsz,zseniális.Személy szerint nekem is nagy nehézséget okoz a két tábor közötti ellentét megemésztése.Mert az egyik a tudásban hisz,a másik a hitben tudós.Egyik a jövőt nézi,a másik a múltat.Egyik az erőszakra és skandalumra vevő,a másik szelíd és nem túl bátor.Az egyik kritikátlan és fanatikus,a másik kételkedik és bizonytalan. Az egyik szerint itt mindenki magyar,a másik szerint csak ő. Az egyiknek majdnem mindenben igaza van,a másiknak majdnem semmiben.Aztán kössünk kompromisszumot.Melyik félnek lesz nehezebb?

Pongrácz Csaba írta...

Pupu barátom!
Teljesítményed óriási,naponta írtál egy-egy kíváló tárcát,elismerésem érte, de úgy látom, kezdesz elfáradni. Pihenj meg. Ünnepelj, lazíts, s az új évben régi, csillogó fegyverzetedben térj vissza!
Mai blogodban mint nemzeti sajátságot említed a széthúzást. "Turáni átok"? Ne ess bele ebbe a csapdába! Nincs a világon olyan ország, nemzet, amelyik mindig egyetértett, összefogott volna. Lásd meg az európai nemzetek történelmi viharait! Semmivel sem voltak kisebbek a miénknél. A középkortól máig, mindig voltak, és lesznek véres, és (remélhetőleg) békésebb ellentétek országok, népek, népcsoportok, érdekcsoportok között.
Mert a különböző ÉRDEKEK érvényesítése generálja ezeket. Ez a társadalmi berendezkedésből fakadóan koronként és helyenként más és más.
Abban, persze, igazad van, hogy ezt demokratikus, humánus eszközökkel kezelni kell. Ebben áll a politikusok felelőssége.
Évával értek egyet, a nagy könnyes összeborulásra nincs sem szükség, sem esély. De okos mérlegelésre, a közös érdekek érvényre-juttatására, és esetenként, kemény számonkérésre, igen. Nem vérbíróságra, bosszúra gondolok, de egy jogállam újrateremtésére igen!
Csak így lehet (véleményem szerint), építkezésbe kezdenünk, ahol a cél nem egy csoport/párt-érdek érvényesítése, pláne nem egy klikk gazdagítása, hanem egy európai Magyarország újrateremtése lehet.

Vica írta...

És azt ki fogja eldönteni, hogy kikkel kell/lehet kiegyezni? Hogy ez még mehet, ez meg azért már mégsem?
Ki a bűnösebb? Aki ott ült, csendben, nem zavart vizet, nem zsidózott, nem komenyistázott feszt éveken át - csak szépen nyomogatta a gombot, ész- és mindenféle erkölcsi skrupulus nélkül jó pénzért, mikor a bekiabáló elrikkantotta magát? Vagy az Ángyán-féle, aki egyetlen dologban, amire - némi, nem sok! - rálátással bírt, ellent mert mondani a nagyfőnöknek, amúgy nem oszt, nem szoroz alapon, a kálóba beleférve?
Megmondom őszintén: nem akarok kiegyezni egyetlen eggyel sem, akik akár egy gombnyomás erejéig is, de részt vettek ebben az iszonyatban,amit az az ember szabadított ránk, akinek nem számít semmi sem, a saját beteges egóján kívül.
Mert ezek asszisztáltak hozzá, adták alája a lovat, mindent megtettek és megtesznek a mai napig, hogy a hatalomban benne tartsák. Szimpla anyagi előnyökért.
Egyetlen emberrel vagyok hajlandó kiegyezni: Brutus-sal. Nem tudom, ki lesz ő, és mikor, de ő elviheti az irháját szabadon, ha eredményesen gondoskodik arról, hogy a pitiáner cézárutánzat elbukjon végre.
Ha nem Te írtad volna le, PuPu, nem írnám én sem ide: ezek csak az erőből értenek. A megbocsátó, ejnye-bejnye rosszkisfiúk és kislányok voltatok, de mi szemet hunyunk - elvből nem. Azt gyengeségnek veszik és nagyon hamar megjelenik az új, önjelölt vezér, aki úgy gondolja, ha ezt így lehet, akkor nincsen vesztenivalója neki sem.
De, kell lennie valaminek, ami örökre elveszi a kedvét az ilyeneknek!
Vigyázat: nem a fidesz-szavazók egy részéről beszélek most, hanem a párttagokról, funkcionáriusokról, barátokról, mamelukokról és legfőképpen: az üzletfelekről.
Nekik nem szabad és egyetemes erkölcsi okok miatt nem is lehet megbocsátani semmit sem. Nem mellesleg:az ezek után jövőkben is tudatosítani kell valami szemléletes módon, hogy mit nem lehet nekik sem.
Különben minden marad a régiben

Kaláris írta...

Ángyán azért a legutóbbi megnyilvánulásában próbálta menteni a menthetőt és elejtett egy-két sunyi célzást arról, hogy földügyben mutyizott a fidesz a szocikkal. Bizonyíték? 70/30? Ezt már régóta tudjuk...Ángyán csinál egy pártot Tisztességes Emberek Pártja néven? Hahaha...Nyilván ő lesz a vezetője...Pupu, Ángyán-ügyben ellenzékben maradsz, úgy látom. Nem vagyunk vevők az elvtelen kompromisszumokra, elég volt abból, hogy a mi kutyánk kölykének elnézzük a disznóságait...

Zsuzsanna írta...

ámen (de tényleg)

PuPu írta...

Nemigen szeretek és nem is nagyon szoktam itt visszaszájalni a kommentelőknek, de néhány dolgoit - azt hiszem - félreértenek.
1. Nem az Orbánnal és bandájával vló kiegyezést szorgalmaztam, mert ezek bűnözők és úgy is kell bánni velük.
2. De a rengeteg jobboldali/ konzervatív/ "nemzeti érzelmű" ember nem bűnöző, ők csak máshogy vannak bekötve.
Nekik fontosak az érzelmi ügyek, nekünk fontosabbak a realitások. Ők megkönnyezik Trianont, mi tudomásul vesszük és megpróbáljuk kihozni belőle a lehetséges maximumot.
Ők szeretik becsapni saját magukat, minket ez idegesít.
És még sok ilyen dolog van, de a fél ország ilyen és ezen nem is fog tudni senki változtatni.
Nem kell velük egyetérteni, de el kell fogadni, hogy nekik ezek a prioritások.
Senki nem beszél itt arról, hogy el kell fogadni az antiszemitizmust vagy a rasszizmust, a fundamentalista keresztény államra való törekvést, mindössze abban kellene megegyeznünk, hogy a hétköznapokban mindenki a hétköznapi problémákkal foglalkozzon, mert azokban lehetnek okos gondolatai sok embernek - oldalfüggetlenül.
Hogy próbáljunk meg kitörni ebből a csapdahelyzetből, mert ennek rohadt rossz vége lesz, és rohadt jó lenne, ha az ideológiai ellentéteket a pártok kezelni tudnák, és nem kellene attól tartani, hogy az után kell megvívni az igazunkért.
Nyugalom. jogállam, közbiztonság és valami kicsike létbiztonság kellene, meg néhány kitörési pont a legszegényebbeknek.
Csabának meg csak annyit: franc se akar összeborulni senkivel, mindössze meg kellene húzni a határokat, a politikát meg a hétköznapokból vissza kellene tuszkolni a parlamentbe, meg a pártszékházakba.
De ehhez az kellene, hogy elfogadjuk, 2006-ban nem a jobboldal vett részt a puccskísérletben, hanem a csürhe.
És fogadjuk el a kétségkívül létező átfedések ellenére is, hogy a kettő nem azonos.
:O)))

Kaláris írta...

20 éve próbálom megérteni, hogy a jobboldali érzelmű magyarok miért "nemzetiek", és a baloldaliak miért nem azok. Ki döntötte ezt el, mikor és miért? Honnan veszi a bátorságot bárki is, hogy kijelentse, a baloldali érzelmű magyaroknak nem fáj Trianon? Valamelyik posztodban te is le írtad, hogy az áruló Székely Hadosztály....Meg a bolsi Kun Béla, akik védték a magyar határokat...Ez a könnyes.bús, "nemzeti" érzelgősség csakis arra irányul, hogy elhazudva a múltat, a jobboldali kormányok alatti/miatti területveszteséget meg a többi disznóságot a baloldaliak nyakába varrják...Még Wass Albertet sem olvasnak, pl. a Kard és kasza című könyvét sem, ahol elég világosan kifejti a szerző, hogy senki nem vett el tőlünk semmit, mi magunk adtunk mindent oda...Amikor pedig kiröhögöm a Trianon miatt kesergőket, én nem vagyok elég "nemzeti érzelmű"...? Szemétdombra ezzel az egész pudvás, ócska álhazafisággal...Talán ezek a kölykök, akik most kint vannak az utcákon, talán ők még tudnak ebből az országból egy élhető helyet teremteni...Pesze csak akkor, ha mi felnőttek is segítünk nekik...t

Zsófi írta...

Maximálisan egyetértek Pupuval!
Élhető országgá csak akkor válhat a hazánk, ha megtanulunk megértők és megbocsájtók lenni!
Nem holmi álszent keresztényi szeretet jegyében mondom ezt - bár: ha egy erkölcsi norma évezredeket él túl, akkor alapvetően fontos együttélési érték lehet -, hanem elementáris szükségletet vélek látni benne, hogy megvalósuljon!
Mindenkinek van világképe, mindenki érzelmileg is viszonyul hozzá, nem csak az eszével.
Az érzelem pedig - szinte kivétel nélkül - elfogulttá tesz bennünket.
A létező legnehezebb feladat a dolgokat, eseményeket, embereket annak látni, amik, objektíven értékelni.
Megvezethetők vagyunk mi magunk is épp úgy, mint az ellenfeleink, a más pártokat, személyeket támogatók.
El kéne végre fogadnunk, hogy ezek az ellenfelek nem ellenségek! Hogy hozzánk hasonlóan esendő, tévedni is tudó emberek.
És tételezzük fel róluk - és én sem a hatalombirtokló gátlástalanokra gondolok -, hogy nem akarnak rosszat a hazájuknak sem.
De mi valóban - nemhogy az ellenfelekkel -,de a térfelünkön állókkal is állandóan harcolunk!
Beleverjük az orrukat a felismerni vélt hibáikba, tévedéseikbe! Vidáman fedezzük fel bennük is az ellenséget! Kiállunk az elveinkért, igazainkért, gerincesen, mint a cövek! Mert a tutit, a jót, az egyetlen igazat mi képviseljük, és nem adunk a 48-ból!
Jaj, de sokszor vagyunk totálisan kompromisszum-képtelenek!
Márpedig enélkül a demokrácia erői nem győzhetnek, Orbán tovább rombolja Magyarországot és a sorsunkat, és a gyűlöletek árkai mélyülni és szaporodni fognak!
Igen Pupu! Ezen múlik a jövőnk!

Kaláris írta...

Zsófinak...
Igazad van. Szép adventi beszéd volt. Most már csak azokat a fiatalokat és a szüleiket kellene a megbocsátás és megértés szép erényére megtanítani, akikből egy aljas kormány aljas rendelkezései miatt földönfutó nincstelenek lesznek...Remélem csendben háborognak, hogy ne zavarják mások szent, karácsonyi áhítatát...

Névtelen írta...

Pupu.
Ez a blogod nagyon kilóg a sorból.
Térj vissza a tőled megszokott témákhoz és stílushoz.
Az ilyen KIEGYEZÉS KELL féle témáknak most nincs itt az ideje. Most a fidesz diktatúra elleni harcnak van itt az ideje. A 2014-es választás megnyerésének van itt az ideje.
A KIEGYEZÉS KELL féle témáknak csak a fidesz gengszterbandájának a magyar politikai életből való teljes, végleges és nyomtalan kitörlése után jöhet el az ideje.

Zsuzsanna írta...

én tökéletesen úgy értettelek, ahogyan többünknek elmagyaráztad

Vica írta...

Kedves PuPu,
írod, hogy 2006-ban nem a jobboldal vett részt a puccskísérletben, hanem a csürhe. Fizikálisan mindenképpen igazad van.
Aki(k) viszont ezt kitalálták, megszervezték, végrehajt A tták, majd azóta is profitálnak belőle, hivatkoznak rá és minden egyéb témához kötve akármilyen kontextusban képesek előrángatni, azok bizony a jobboldal voltak, a maguk teljes valójában.
Akkor lehet ezt, amit írsz, elfogadni, ha lesz valaki onnan, a vastagonjobboldalból, aki kiáll és ezt elmondja és utána bocsánatot kér azért, hogy ők éveken át asszisztáltak hozzá. Igen, ahhoz, hogy a csürhét egy fertelmesen gonosz bohóc össze tudja mosni velük.
Azt is gondolom, hogy akiknek legelőször ez ellen fel kéne szólalniuk, azok pont az astoriás-fidesz-nagygyűlés jóhiszemű résztvevői, akiket Orbán és tsai. minden gátlás nélkül vetettek oda koncnak azért, hogy legyen muníciójuk az akkori kormány ellen.
Amíg ők ezt nem ismerik fel, addig itt békesség nem lesz. Ugyanis ebből az egy eseményből szinte minden, még egyszer írom: minden mai történés levezethető.
Ha úgy tetszik, ez az alfa és az Omega is (hajrá, Mecky!)
Szerintem.