LÁZÁR

Most éppen Lázáron a hazudozás sora.

Azt mondta Lázár, hogy  "a kormány hálás lehet a magyar választópolgároknak, hogy az elmúlt két évet végigcsinálták, a magyar választók pedig joggal reménykedhetnek abban, hogy 2013-ban már békén hagyja őket a kormány."

A szemem is könnybe lábadt, mikor elolvastam a  Privátbankárban ezt a szívhezszóló mondatot, és boldogan szárnyalni kezdett földhözragadt elmém, mert arról is értesültem, hogy az elmúlt két év népsanyargatásának célja az volt, hogy a szocialisták által felvett hitelt fizetni tudja az ország.

Hogy ezek mindenkit hülyének néznek, és még senki nem verte őket pofán egy hólapáttal, na, ez az igazi Magyar Csoda.

Hogy miért nem lehet sehol sem találni egy összefoglaló táblázatot a magyar államadósságról a rendszerváltástól napjainkig – forintban, nominálértékben kifejezve - ez meg a másik csoda, merthogy a jelenleg alkalmazott GDP arányos államadóssági mutató nem fejezi ki tisztán a helyzetet, ez az ország teljesítményétől függetlenül is változhat.

Arról nem is beszélve, hogy az államadósság visszafizetése nem egy ciklus problémája, a hitelek nem járnak le egyszerre egy időben, emellett az országok finanszírozása mindenütt azonos, de legalábbis hasonló technikával történik.

A hitelek lejárnak, a Nemzeti Bankok hiteleket vesznek fel a lejárt hitelek megújítására és az élet megy tovább.

Ami nem mindegy, az az ország gazdaságának és társadalmának állapota, mert azt a piac bizony beárazza, és ha rossznak találja, akkor drágává válik a hitel, mint ezt most megtanulhatta a jelenlegi rezsim is, forint ezermilliárdok árán.

Mikor Bajnai átadta a kormányzást, akkor az ország pénzügyei konszolidált állapotban voltak, a Nemzeti Bank valutatartalékai megfelelő biztonságot adtak, sőt, az IMF hitelkeretet sem kellett teljes mértékben igénybe venni, abból jelentős összeg a tartalékokat növelte – ezt tőzsdézte el aztán Orbán, MOL-részvényeket vásárolva és azonnal bukva is rajta.

Szóval az adósságszolgálattal semmi probléma nem volt, csak az lett menetközben, melyet Orbánék az IMF és az Unió körüli cirkuszokkal és nevetséges gazdaságpolitikájukkal csináltak, - mondjuk ez elég is.

Azon is rugózott Lázár -merthogy lassan már új hazugságokra sem telik, - hogy a magyar gazdaság a kormányváltáskor a csőd szélén tántorgott, de ők aztán visszarántották a szakadék széléről.

Ezt is ezerszer cáfolták már, sőt, bizonyították is, hogy a pénzügyi világválság kevés számú nyertese közé tartozhatott volna az ország, ha ezek a szerencsétlenek nem akarják megreformálni a közgazdaságtudományt, olyan módszereket alkalmazva, mintha a libát akarták volna hátonrepülésre tanítani.

Azt is volt pofája Lázárnak a nép szemébe köpni, hogy ennek a "közös kétévnyi fogösszeszorításnak" az eredménye az, hogy 2013 első hónapjaiban csökkenteni lehet a gáz, a villamos energia és a távhő árát, majd következik a víz- és a szemétdíj árcsökkentése.

Emellett január 1-jétől emelkedtek a nyugdíjak és növekedett a bérek vásárlóértéke is - tette hozzá a politikus, aki szerint "megérte az ország megváltoztatásában részt venni, mert ez 2013-ban jó néhány csoport számára az életminőség javításához vezethet".

Csak a tisztánlátás kedvéért: az árcsökkentések árát mindahányan fizetni fogjuk, a gázárak csökkentését azok is, akik fával fűtenek, a vízdíjak csökkentését azok is, akik kerekes kútról hordják a vizet.

Az pedig, hogy januártól emelkedtek a nyugdíjak, nettó hazugság, mindössze arról van szó, hogy a nyugdíjak inflációs veszteségét kompenzálta a kormány a hatályos törvények szerint.

Hogy azt miből vette, hogy a bérek vásárlóértéke nőtt, az szerintem örök titok marad, azokat pedig, akiknek az életminősége javulhat 2013-ban, az eddigi intézkedések és tervek ismeretében, akár név szerint is fel tudta volna sorolni, kár, hogy nem tette.

Hadd legyek kissé rusztikus: be van szarva Orbán, ezért énekelnek szirén-hangon bánatos csatlósai, akik szintúgy érzik a büdösséget.

Elfogytak a tartalékok, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, és egyre nehezebb a propaganda is, mert elfogyott szavaik hitele.

Lehet kísérletezni a közműdíjak csökkentésével, de volt már ilyenre példa, mikor Medgyessy emelte a közalkalmazotti béreket – minden érintett örült neki, de a hatása nem tartott hosszan.

Ennek sem fog örökké tartani a hatása, az infláció már idén elviszi a felét, ha nem az egészet

Ami most folyik, az megint az agyakért folytatott harc, kommunikációs csata, és aki jelenleg a harctéren parádézik, annak a seggén már lyukas a gatya, jószerivel össze fegyvere korhadt és csorba.

A baj, hogy nem látni az ellenfelet, vagy ha fel is tűnik egy-egy  percre, mindjárt tesz valamit, amivel ellenfele malmára hajtja a vizet.

Kommunikációs szakemberek kerestetnek a demokraták térfelére, mert már megint vesztésre állunk.

Világ szégyene lenne, ha az ilyen Lázár-féle táskacipelők vernének meg bennünket kommunikációban.

Tenni kellene ellene.

:O)))