POFON

Hát bizony, ma este itt leesett egy saller!

Aki kapta, az Komló fideszes polgármestere, aki pedig utalványozta, az egy nyugdíjas komlói bányász.

A pofont a Fidesz kapta, és mivel a Fidesz jelentése megegyezik és minden tekintetben behelyettesíthető az Orbán Viktor névvel, így tulajdonképpen szerencsétlen Polics József polgármester csak a papír, melyre felírtál a kormányfőhöz intézett üzenetet.

Az elkeseredett bányász nem lehet verbális típus, valószínűleg nemigen tudja szép, kerek mondatokban megfogalmaznia mondanivalóját, márpedig ez a szituáció melegágya az agresszivitásnak - ezért is lenne célszerű a kormányzatnak kiemelten támogatni a magyar irodalom és nyelv oktatását.

Akinek a szókincse hatszáz szó, az bizony, ha úgy érzi, hogy verbálisan nem állja a versenyt egy hazudozó politikussal, akkor odaver neki egyet, mert az számára tisztán értelmezhető kritikai álláspontot fejez ki, a kísérő húhaanyád meg csak a hangulat aláföstését szolgálja.

A bányász azért haragszik, mert a kormány elvette a nyugdíját, pontosabban csökkentette azt, kétszázezerről - ötvenezerre.

Ha valakinek van ötvenezer forintja és nem emelik fel azt kétszázezerre, hát megvonja a vállát, beletörődően legyint egyet – istenem, hát nekem ennyi jutott, na, majd megpróbálok valahogy megélni.

Ha viszont a meglevőből, a jogosnak érzett járandóságból vesznek el, akkor az rettenetes sérelem, megalázó igazságtalanság.

Arról nem is szólva, hogy tökéletesen tönkremegy az ember élete, melyet addig elviselhetőnek, akár kellemesnek tartott, jutott neki ebből a gyógyszereire, ehető ételt fogyaszthatott, és ugyan füstölt libamellet nemigen ehetett, de esténként jóllakottan hajthatta álomra fejét.

A nyugdíjas bányász cukorbeteg, 54 éves és a bányászaton kívül nemigen ért semmihez, nem lehet átképezni sem órássá, sem recepcióssá a Sikonda Wellness Hotelbe, valószínűleg nem beszél nyelveket, érdes a tenyere, és mint most egyértelműen kiderült, a modora is.

A cukorbetegség meg egy szemétláda betegség, mert a cukorbetegen nemigen látszik kívülről a baja, míg csak nem lesz hosszabb a csúnyája, mint a lábai, vagy míg meg nem kapja élete első fehér botját.

De ezért meg kell neki dolgozni, mert az nem úgy megy, hogy a kedves beteg értesül az örömhírről, hogy gyermekei ezentúl teljes joggal szólíthatják édesapjuknak, merthogy cukros, oszt rögvest amputa, hanem ezért az örömért előtte éveken keresztül kell szenvednie az érszűkülettől.

Ez azzal jár, hogy a kiserek egymásután, kívülről befelé haladva sorra felmondják a szolgálatot – a jó hír viszont, hogy könnyen meg tudja számolni a lábujjait, ha sorra összeszedi őket a földről…

Az érszűkületes cukorbeteg – sajnos - nem tud döngő léptekkel együtt menetelni a fülkeforradalmi néppel, mert a tízedik lépés után meg kell állnia, majd néhány perces pihenő után folytathatja útját.

Hogy valaki cukorbeteggé válik, arról nemigen tehet, ez olyan, mint a baloldal nemzetrerontása a Vezér szerint: genetikailag determinált.

Így az, akinek az apja cukorfalat, az boldog mosollyal tekinthet a bizonytalan jövőbe, mert a cukorbetegségre való hajlamot anyai ágon lehet leginkább örökölni, az apa után legfeljebb a daganatos betegségekre való hajlamot – nincs napsütés árnyék nélkül, ugye.

Gondos kormányzatunk szerint viszont a beteg sokat tehet betegsége következményeinek felszámolása érdekben, például részt vehet futóversenyeken, járhat golfozni, esetleg részt vehet a Békemeneteken.

Focizhat is, eleinte kispályán – egészen kis pályán, hogy mégis legyen esélye utolérni a labdát, melyet később csörgőlabdára lehet cserélni!

A másik prevenciós/rehabilitációs feladat a helyes és egészséges étkezés.

A beteg számára kiemelten kerülendők a szénhidrátok, helyette a magas fehérjetartalmú ételek fogyasztása kívánatos.

Téves az az elképzelés, hogy elegendő kerülni a porcukrot, és a diabetológustól jövet a büfében vásárolt túrósbatyuról egy elegáns pofafelfújással diétássá tenni a sütikét, mert ami abban van, az mind-mind szénhidrát, de hogy brutalizáljuk a helyzetet, ami fehérje van a túróban, azt sem kedvelik a szigorú doktornénik.

Ellenben lehet enni mindennap libacombot, gépsonkát szinte korlátlanul, és habár a cigány is megverte a fiát, mikor az álmában kenyér nélkül ette a szalonnát, mégis ez az ajánlatos eljárás. A  köret viszont lehet a bányászok étlapján tradicionálisnak nevezhető és közkedvelt brokkoli, patisszon vagy szójakocka, sovány- lehetőleg fehér húsok mellé.

Gyümölcsöt is fogyaszthat a bányász, mondjuk az erjesztett szőlőlé fogyasztásánál csak az igazi műértők által is kultivált száraz nedűk jöhetnek számításba, a sör meg csak ünnepek esetén, egy üveggel.

Ha máshogy étkezik a bányász, akkor jön a magas vércukorszint (mérni kell állandóan, az se ötfillér) és jön a rosszabb inzulin, mert a jó, a kényelmesebben használható és hatásosabb csak annak jár, aki képes betartani az orvosi utasításokat.

Egészséges étel, gyógyszerek, rezsi - mindezeket ötvenezer forintból, merthogy annyiból kellene megélnie bányászunknak.

Persze könnyű neki, a föld alatt hozzászokott a sötétséghez, így a kormány intézkedései sem rázták meg eleinte, de most, hogy a kormány még rezsit is csökkent, eluralkodott rajta a félelem.

Jó, világítani nem kell, a telep széléről meg majd elzavarja a Mici-kecskét, megmutatja neki, hogy ő azért feljebb áll a táplálkozási láncban és akkor is ő legel ott, ha a Mici döfni akar!
A borjú akkor dőlt el benne, mikor meghallotta a Vezértől, hogy jobban élünk, de még nem elég jól.

Így aztán, mikor a polgármester nem érte be az obligát együttérző mondatokkal, akkor útjára indította a sallert, még adott volna kokit is, de lefogták.

Nem akarom a fideszes potentátokat riogatni, de ez csak az első pofon volt, melyet követnek majd társai, csak még kicsit várni kell, türelemmel, míg minden szerencsétlen rájön, hogy a hátába szúrt bicska nem vicc volt, merthogy annak kicsit erős lenne…

Azt írja az újság, hogy a pofon világrajöttében annak is szerepe volt, hogy az ex-bányász nem fellebbezett az ellátását megváltoztató döntés ellen.

Hát nem is tudom, akik ezt a döntést hozták, nem orvosi diplomával rendelkező emberek?

Az a baj, hogy nem fellebbezett, nem az, hogy gyakorlatilag évtizedeket vettek el az életéből?

Merthogy a cukorbeteg inzulin nélkül igen gyorsan meghalhat – vagy ez talán a cél?

Hogy ez a rendszer pocsék, antidemokratikus, korrupt és hazug, az rendben van, - de talán azért nem kellene Mengelét játszania, aki kétfelé irányította az embereket a rámpán – egyik fele mehetett kényszermunkára, másik fele mehetett a gyors halálba.

Az a szomorú, hogy ez esetben ezt nem áttételesen kell értelmezni.

Bányászunk akár bele is rúghatott volna a Fidesz helyi képviselőjébe, nem lehetett volna rajta csodálkozni.

Egy társadalmat az minősít, hogy miként bánik a gyerekekkel, gyengékkel, öregekkel, elesettekkel.

Orbán társadalma már levizsgázott…

:O)))