MIND EGYFORMA

Az MSZP üdvözli, hogy az Együtt 2014-PM választási szövetség ma újabb, az emberek megélhetési költségeit csökkentő, már korábban bemutatott szocialista javaslathoz csatlakozott - írta közleményében Szabó Imre, szocialista országgyűlési képviselő, az MSZP Fenntartható fejlődés kabinet vezetője.

Jóska a faluszélen fellélegzett, mert azt ugyan nem tudja, hogy mifene az a fenntartható fejlődés – egymásközt, fejlődéssel sem nagyon találkozott mostanában – de a Szabó Imréből ismer hármat is.

Vajon ez melyik lehet?

A Dudaorrú Szabó?

Vagy a Zsíros Szabó?

Mert a Csíra Szabó az biztosan nem, az nem foglalkozik ilyesmivel…

Hát, nem is tudom…

Az kétségkívül örvendetes, hogy úgy tűnik, a Dunakeszin kapott orrbavágás növelte az együttműködési hajlamot, remélhetőleg lesz is ennek hozadéka.

Persze túl sokat ne reméljünk, ez semmit nem fog hozni a konyhára, mert magyarember ugyan nem tud latinul, de a carpe diem – élvezd a napot - perspektivikus gondolkodást elvető gyakorlatát példásan magas színvonalon tudja gyakorolni.

Igaz, magyarember többségében egyébként is máról-holnapra él, és nehéz havi negyvennyolcezerre hosszútávú terveket meg üde jövőt kovácsolni, így aztán sokkal, de sokkal olcsóbban megvehető kilóra, mint a liba, és még tollat sem kell fosztani róla, mert már régóta igencsak puci.

Ha a Vezér azt mondja, hogy csökken a rezsid havonta egy ezressel, akkor magyarember azt mondja, hogy hoci, idevele, most!

Ha azzal érvelsz, hogy dejszen ennek a kétszeresét veszi el tőled a kormány az inflációval, akkor megvonja a vállát, és azt mondja: ha nem adja az ezrest, akkor is elveszi a többszörösét.

Így ez legalább nettó megtakarítás, még ha csak a veszteséget csökkenti valamelyest, akkor is!

És ebben – lássuk be – van némi igazság, könnyű annak ráállni az elvi alapokra, akinek van fűtött szobája és ég legalább egy villanykörte a televízió közelében.

Ezzel együtt megint kiütközik a baloldal - vagy ha úgy tetszik, akkor a demokratikus oldal -propagandamunkájának hihetetlen gyengesége, amit csak részben indokol a demokratikus erők által végzett politikai munka gyengesége, a szocialista párt hitelességi hiátusa.

Ettől még lehetne ezt a szakterületet profi módon kezelni, de a jelenlegi apparátus - néhány ritka esettől eltekintve - nem végez profi munkát, mint ahogy nem végzett Bajnai, de Gyurcsány idején sem.

Hogy csak a jelenlegi esetnél maradjak, végtelen dilettantizmusra vall ez az örökös követő magatartás.

Ha a Fidesz kitalálja, hogy akkor most a vezérszlogen a rezsicsökkentés, a kijelölt ellenségek pedig az energiaszolgáltatók, akkor leül a demokratikus agytröszt és kitalálja, hogy csökkenteni kell a megélhetési költségeket.

Aztán a fejüket vakarják, mert hirtelen nem tudnak mit kezdeni az energiaszolgáltatókkal.

Mert, ugye a villanyszámlásra haragszik a nép és arra van kondicionálva, hogy a megoldás kulcsa az, ha mástól elvesszük azt, ami az övé, közben hozsannázunk a piacgazdaság szó hallatán.

Ha egyik ujjamat harapom, akkor az fáj, ha a másikat, akkor meg az, fújjunk hát egy lyukból hideget és meleget egyszerre, de legalábbis látsszon az erőlködés és ne haragudjon meg senki…

Támadni se merik ezt a kóklerséget, aztán, majd ha a szolgáltatók rendszerei tönkremennek, akkor kerekre nyílt szemekkel csodálkoznak: a sors vagy az Úr ver minket – mostanában azért már inkább az Úr…

Pedig csak el kellene magyarázni, hogy egy szolgáltató akkor szolgáltathat tisztességesen, ha megvan neki az iparágban szokásos nyeresége, mert a szolgáltatónak is el kell számolnia a tulajdonosai felé, akik csak akkor hagyják itt a pénzüket, ha számukra gazdaságos.

Ha nem, akkor elmennek, és legfeljebb befektetik pénzüket a világ legjövedelmezőbb papírjába, a magyar államkötvénybe, amely arról nevezetes, hogy a magyar gazdaság soha nem lesz képes kitermelni a jelenlegi hozamszintet, minden eladott papír egy-egy szög Magyarország koporsójába.

Ők a hazafias kormány, ugye.

Ha a szolgáltatók mégsem mennének el, akkor majd nekiállnak lerabolni az ágazatot, amit nem tudnak kivinni nyereségként, elviszik majd költségként, kamatként, és ha lerohadt, akkor otthagyják az egész hóbelevancot.

Az ország áramellátását meg majd Viktor biztosítja, egy dinamóval felszerelt kerékpárt fog tekerni a Parlament Nándorfehérvári termében…

Persze arra, hogy megmagyarázzák a népnek, hogy am a szájában van, az nem medvecukor, ezeknek a pártoknak és pártkezdeményeknek sem tehetséges propagandamunka-vezetője, sem jólszervezett apparátusa nincs, mert tíz éven keresztül el voltak foglalva a seggük vakargatásával.

Az utolsó rendesen szervezett és lebonyolított rendezvény itt Gyurcsány Andrássy úti nagygyűlése volt, valamikor a történelem kezdetén.

Az a rendezvény méltóságot és tartást adott a baloldalnak, aki ott volt, az büszke volt a meggyőződésére.

Nem az a baj, hogy a jobb és a szélsőjobb hangosabb, mint mi, nem az a baj, hogy Dunakeszin elveszítettünk egy időközit, amit akár meg is nyerhettünk volna, ha összefogunk – a baj az, hogy a de,mokratikus oldal vezetői félnek.

Nem hisznek saját magukban, nem merik még a saját házuk táján sem meglépni az elengedhetetlen lépéseket, nem mernek áldozatokat hozni és hozatni a cél érdekében, nincs érzékük a tömegpropagandához, nem foglalkoztatnak fiatal, korszerű módszerekhez értő  szakembereket, általuk és tehetségtelen beosztottaik által vizionált álproblémákon rugóznak, mennek arra, amerre Viktor vezetgeti őket az orruknál fogva, és el vannak foglalva a helyezkedéssel.

Az csak a baj, hogy lassan elfogy a tér, ahol el tudnának helyezkedni, a népet meg hagyják etetni nyilvánvaló baromságokkal.

Voltam ma a helyi postán, az ismerős postáskisasszony elmondta, hogy régen nem volt ám ilyen üres a posta, de most hó vége felé annyira nincs pénz az embereknél, hogy nem is kell sort állni.

Aztán mikor mondtam, hogy mégis erre a kormányra szavaz a nép, akkor elmondta, hogy ezek mind egyformák, ezek előtt sem volt ez másként.

Nem hát, csak tele volt a posta harmincadikán is, mert működött minden, - de hát persze ezt nem a szolgálatos postás hölggyel kell megbeszélni, és nem is ma kellene erre sort keríteni.

Ez ellen a szemlélet ellen már évek óta vadul harcolni kellett volna, mert ez a közelítés mérgezi a társadalmat.

Olyan, mint amikor egy kicsit slampos és minden ételt elsózó háziasszonyt összemosnak egy ócska, útszéli, repedtsarkú bárcabitorlóval, aki nem elég, hogy szórja a trippert, de még ki is zsebeli a kuncsaftot.

Hát, mindenesetre az derék dolog, hogy egy határozott lépést tettek a demokratikus erők (?) egymás felé, ha ilyen ütemben folytatják, akkor a 2040-es választások megnyerésére komoly esélyeink vannak.

Annál is inkább, mert ezt Vityka is így gondolja.

Ti is?

:O)))