Ennyi időt adott a monetáris tanács tagjainak előterjesztése
tanulmányozására Matolcsy jegybankelnök, mikor előterjesztette az MNB
Növekedési Hitel Programját.
Király Júlia, a még hivatalban levő alelnök, aki jelenleg a
jegybank radír és ceruzabeszerzéseiért, továbbá a portaszolgálat dolgozóinak
tiszta, szép magyar kiejtéséért felel, tartózkodott a szavazástól.
Igaza volt.
Ellenben ismét van egy testületünk, amely jelen állapotában
olyan, mint p*nán a szőr, jó, hogy van, de sok értelme nincs.
Nem első eset az Orbándúlás korában, hogy testületeket
kiüresítenek, feltöltenek jólfizetett senkikkel, akik aztán beintésre
szavaznak, mint ezt a jelen példa is mutatja.
Kényelmes megoldás, nem kell érvelni, nem kell meggyőzni
senkit, nem kell elfogadtatni semmit, a kezükbe kell nyomni egy paksamétát,
aztán ezek teszik a dolgukat - aggályok és hezitálás nélkül emelgetik a kezüket.
Hogy a javaslat ránézésből is agyament, az itt nem érdekel
senkit, csak egy a lényeg: Orbán újraválasztása.
Mert erről van szó, mikor a kis parlagi hazaárulócskák
felemelik a kezüket arra, hogy ez a félcédulás lapátolja ki az ország
valutatartalékát az ablakon, cserébe a nagy semmiért, abban a reményben, hogy
ezzel majd meg lehet venni a vállalkozók szavazatait.
Merthogy a vállalkozók azonnal beájulnak a
gyönyörtől, ha vehetnek fel két százalék kamatra hitelt, ami persze, mire odajutunk lesz vagy hat is, minimum, merthogy ez a két százalék ha igaz lenne, azt jelentené, hogy egy százalék hálapénzt is tartalmazna a háromszázalékos infláció mellett, a MNB valutatartalékánakl terhére.
Az meg azért a mi pénzünk lenne, ha a Vezér nem nyilvánította volna a sajátjának.
A kereskedelmi bankok is elalélnak majd, amikor kiderül,
hogy kamatpolitikájukat is a Vezér és jobbkeze fogja meghatározni, mert azt
hiszik, hogy a kamatszint csak elhatározás kérdése, ha erős az akaratunk és
szilárd az elhatározásunk, nincs előttünk akadály!
Az a gyanúm, hogy ezek még életükben nem láttak egyszerű,
egérszürke mezei magyar vállalkozót (vállalkozó vulgaris), igencsak úgy tűnik,
hogy az ő vállalkozókról kialakított képüknek a Mészáros S. Lőrinc típusú
egyedek felelnek meg - a névben az S. a stróman rövidítése…
A magyar vállalkozó egyébként - ha esze van - akkor vesz fel hitelt, ha van
mire, és úgy látja, hogy képes lesz visszafizetni.
A hitel ugyanis előleg, egy majdan elvégzendő munka
árbevételét előlegezi meg, ehhez pedig üzleti lehetőség, kereslet kell.
Ha én vagyok Lisztes Józsi, a bivalybürgözdi tésztagyár
tulajdonosa, akkor hiába szaladgálnak utánam egy szakajtó pénzzel, először
körülnézek a piacon, hogy mire is költsem az ajándékként az ölembe pottyantott
hitelt?
Milyen a piaci helyzet?
Hát ha nem kéklámpás Audiból szemléljük a dolgot, akkor a piaci
helyzet szar.
Bővebben?
Nagyon szar.
Lehet ezt cizellálni, lehet ábrándozni, bízni az Úrban, de a
realitás ma az, hogy az ipari termelés februárban is öt százalékkal esett
vissza tavalyi teljesítményéhez képest, a fogyasztás rohamosan zuhan, hajdan jólmenő szakmákban tevékenykedő
vállalkozások képtelenek maguknak munkát találni, és nem azért, mintha nem
értenének a dolgukhoz.
Azért, mert recesszió van, és még én is tudom, hogy a német
gazdaság nincs valami kirobbanó formában, márpedig mi ahhoz vagyunk
hozzádrótozva.
Ha nekik jól megy, jól megy majd nekünk is - kis késéssel, ha
nekik stagnál a gazdaságuk, akkor a mienk elindul a tönkremenetel felé.
Hát akkor mire vegyen fel hitelt a magyar vállalkozó?
Hát a deviza-hitele kiváltására, mondja a Nagy Magyar Ufó,
mert akkor majd milyen jó lesz az országnak!
Jó hát, a devizatartalékból persze, váltsa át forintra a mai árfolyamok mellett, oszt csukja be a szemét és várja a csodát.
Ez hozzávetőleg olyan, mintha a cirkuszi akrobata a
drótkötelét szép apránként cukorspárgára cserélné, és az árának abból a
részéből, amit el nem lopott, lufikat osztogatna a gyerekeknek, milyen szép is
lesz az, mikor kipukkadnak?
Ja, és persze libacombot a haveroknak – neki is lehetne
állni máris követelni a kedvezményezettek körének nyilvánosságra hozatalát,
végtére is a mi pénzünkből osztogatnak ezek a majmok.
Az csak a baj, hogy a devizatartalék, a drótkötél nem ezt a
két idiótát biztosította, hanem Magyarországot, téged, a szomszédasszonyt,
engem – mindahányunkat.
Ha a kötél elszakad, mindahányan lezuhanunk, kivéve őket,
mert náluk már nincs gond, tele a spájz nem csak az ő életidejükre, de a
gyermekeiknek és unokáiknak sem kell alantas munkákkal összekoszolniuk a
kezüket többé soha.
De hát legyen ez az ő ügyük, Ceausescu is rengeteget
profitált az ilyesmiből.
Ellenben a monetáris tanács tagjai.
Ők az ország tartalékainak felélésére nyújtogatták a
kezüket, örökkévalónak remélve a Hibbant rendszerét.
Rossz hírt kell, hogy mondjak, egy rendszer sem örökéletű, Orbán
rendszere pedig éppenhogy csak egy hajszálon függ, az első szellő eltakarítja,
kár, hogy annak az árát is nekünk kell majd megfizetni.
Viszont ez az akció módot ad megint egy kis trükközésre,
lehet játszani a kondíciókkal, az árfolyamokkal, és kívül lehet tartani ezt a
kis akciót a költségvetésen, hiszen nem az állam támogatja a vállalkozót, hanem
a sokat szidott és kártékony bank.
Simor az MNB elnöki székéből felfelé bukott, az EBRD
alelnöke lett.
Matolcsy a mandátuma lejárta után hol kap majd állást – a
KÖZGÉP-nél?
És a monetáris tanács tagjai miért képzelik, hogy ha
elzavarjuk Orbánt - akármikor is - akkor ők megússzák a felelősségrevonást?
Szánalmas, sunyi, pitiáner tolvajok ezek, hülyének néznek
mindenkit.
Miért hagyjuk?
Ki tudja…
:O)))
2 megjegyzés:
Nem értek a gazdaságpolitikához sem. A blogról ez a vicc jutott az eszembe.
Egy vidéki fogadóban lefekvéshez készülődik a házaspár, amikor sunyi egerek futkosására lesznek figyelmesek. Gyorsan jelentik a recepción! Válaszképpen mosolyog egyet az éjszakai ügyeletes és így felel: nem kell affektálva kényeskedni!!! Miért, jobban örülnének, ha inkább hangos bikaviadal lenne a szobájukban? Attól még inkább nem tudnának semmit sem tevékenykedni...
özv. Kussné
Pupu, ahhoz képest, hogy azt is bejelenthette volna, miszerint egy összegben előtörlesztik a tartalékból az IMF hitelt - ez még egy egészen szolid programocska. A pénzügyi szakemberek is így látták, hiszen alig lengett ki tőle a forint.
Ez megint olyan lépés, mint a rezsicsökkentés: néhány embernek a túlélést jelentheti, ezért nehezen támadható, pedig nyilvánvaló a szavazatvásárlási szándéka.
Sok vizet nem fog zavarni, és a Monetáris Tanács tagjainak annyi esze azért volt, hogy három hónapra korlátozta az időtartamot azzal, hogy utána felülvizsgálják a hatást.
Megjegyzés küldése